Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-24 / 3. szám

Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Rimaszombat K ettős évfordulóra készülnek az idén az egyik legpatiná­sabb dél-szlovákiai gimná­ziumban. Ez évben lesz 140 éve, hogy Rimaszombatban megalakult az Egyesült Protestáns Gimnázium, a Felvidék egyik leghíresebb közép­iskolája és ugyanebben az évben lesz 90 éve annak, hogy lerakták a gim­názium új épületének alapkövét. A rimaszombati gimnázium ma is ebben az épületben található, a ve­gyes igazgatású iskola részeként sze­rényen húzódik meg benne négy magyar tanítási nyelvű osztály - az egykori Egyesült Protestáns gimná­zium kései utódjaként. Múltidéző Rimaszombatban a középfokú ok­tatás fejlődésére nagy hatással volt a protestantizmus. Már 1560-ban a helvét (református)* egyház gond­- Miért ilyen későn? - tettük fel a kérdést Danis Tamásnénak, az is­kola egykori tanárának és igazgató­jának. — Gondolom, ennek az lehetett az oka, hogy a háború után Rimaszom­batban a magyar értelmiség száma erősen megfogyott. Az alapiskola akkori igazgatójának, a szülők, a pe­dagógusok és a Csemadok kezdemé­nyezésére a magyar alapiskola mel­lett 1957-től megnyílhatott a három gimnáziumi osztály is. A magyar gimnáziumot 1962-ben egyesítették a szlovákkal, akkor költözött vissza az eredeti épületbe, az ott működő szlovák alapiskola és gimnázium mellé. Noha az igazgatás közös volt, kezdetben a két iskola között nem volt szoros az együttműködés. 1962- ben még egy magyar és egy szlovák osztály volt minden évfolyamban, később két szlovák osztályt nyitot­tak, 1968-tól viszont sikerült két Jelenfaggató A rimaszombati gimnázium ma­gyar osztályaiba jelenleg 119 diák jár. Nyolcvan százalékuk az egyet­len helybeli magyar alapiskolából kerül ki, a fennmaradó hányad a környező falvakból: Feledről, Mát­káról, Gesztetéről, Várgedéről érke­zik. Minden évfolyamban van egy magyar és két szjovák tanítási nyel­vű osztály, az utóbbiakban a tanulók egyharmada szintén magyar nemze­tiségű ... Lehet-e ma magyar gimná­ziumról beszélni Rimaszombatban - kérdeztük Szőke Sándortól, a gim­názium igazgatóhelyettesétől.- Nem is tudom - kezdte válaszát zavart mosoly kíséretében. - Nem mondhatom, hogy valami fényes a helyzetünk. Az iskolán belül az emberi kapcsolatok jók, a pedagógu­sok, a diákok között nincsenek nem­Az Egyesült Protestáns Gimnázium épülete áll, de hova tűnt a szelleme? A hagyomány folytatókra vár noksága alatt állt a középiskola, mely a későbbi Egyesült Protestáns Gimnázium egyik elődjének tekint­hető. Az intézmény másik elődje, az eredetileg Füleken működött ágostai (azaz evangélikus) középiskola volt, mely Osgyánba költözött, miután 1645-ben I. Rákóczi György seregei elfoglalták Füleket. 1851-ben a bécsi kamarilla szigorú rendelete értelmé­ben állandó jellegű egyházi iskola csak ott működhetett, ahol hat tanárt tudtak alkalmazni. Ilyen anyagi helyzetben a rimaszombati és az osgyáni iskola sem volt. Ezért a két iskolát 1853-ban összevonták, így alakult meg az Egyesült Protestáns Gimnázium. Hozzá hasonló intéz­mény nem is működött a korabeli Magyarországon. A rimaszombati polgárok, a környékbeli protestáns földesurak adományaiból az egyházi és az állami támogatásból összegyűlt pénzből később pályázatot írhattak ki egy új épület megtervezésére. A pályázatot Tóth Béla rimaszomba­ti műépítész nyerte meg, ő vezette az építkezést is, melyen nagyrészt helybeli mesteremberek dolgoztak. Az alapkövet 1903-ban Bodon Ist­ván igazgatósága alatt tették le, és egy év múltán, 1904 szeptemberé­ben átadták az új iskolát. Az Egyesült Protestáns Gimnázi­um 1904-től 1923-ig működött az új épületben. Azt követően Csehszlo­vák Állami Reálgimnázium lett és már szlovák párhuzamos osztályai is voltak. 1938-tól 1940-ig a Magyar Királyi Állami Reálgimnázium nevet viselte, majd 1940-től ismét Egyesült Protestáns Gimnáziumként műkö­dött 1945-ig. Közben 1938 után a szlovák osztályok Tiszolcra költöz­tek, ahonnan csak a háború után jöttek vissza. A magyar gimnázium viszont csupán 1957-ben nyílt meg újra. Szőke Sándor igazgatóhelyettes: „Eléggé össze vagyunk már keve­redve...“ magyar osztályt is nyitni - de ez sajnos csak 1972-ig volt így. Mivel akkoriban vezették be a négyéves gimnáziumokat, a felettes szervek az osztályok számának emelkedésére hivatkozva a magyar osztályok szá­mát a felére csökkentették.- Sajnos, mindez az én igazgatá­som alatt történt - emlékszik vissza Danis Tamásné.- Hiába volt elég jelentkező, nem tehettünk semmit. Pedig mennyire örültünk, mikor nagy nehézségek után megnyílhatott a két párhuza­mos magyar osztály. A gyerekek végre érdeklődésüknek megfelelően választhatták a társadalomtudomá­nyi vagy a reál tagozatú irányzatot, ami az eredményeken is megmutat­kozott. Ennek ellenére leépítették az egyik évfolyamot. Ezek után le­mondtam az igazgatói posztról, mert úgy éreztem, többé nem tudom biz­tosítani az iskola fejlődését úgy, ahogy szeretném. zetiségi ellentétek. Viszont eléggé össze vagyunk már keveredve, ami egyrészt lehet jó, másrészt viszont rossz. A magyar osztályokban is ta­nítanak szlovák kollégák, ahogy én is tanítok a szlovák osztályokban. Természetesen a magyar osztályok­ban magyar nyelven folyik az okta­tás - néhány kivételtől eltekintve. A német nyelv tanítását például nem tudtuk megoldani: ezért ezt szlovák kolléga tanítja szlovákul. Hasonló a helyzet a testneveléssel is. A fakul­tatív tantárgyak többségét is szlovák nyelven oktatjuk, csupán matemati­kából, biológiából és földrajzból van külön magyar nyelvű szeminárium. E tantárgyak esetében volt kellő szá­mú érdeklődő egy osztályból. Vajon nem okoz-e problémát a gyerekeknek a szlovák nyelvű ta­nítás? Az igazgatóhelyettes meg­nyugtat:- Bár jobb lenne, ha magyarul folyna a tanítás, viszont a diákjaink elég jól ismerik a szlovák nyelvet, úgy harmadik-negyedik osztályban már nem okoz nehézséget a szak­nyelv. A hagyományok tisztelete megkopott Rimaszombatban bizony már egé­szen mások a körülmények, mint a századelőn voltak. Noha az épület ugyanaz, a magyar tagozatnak más feltételek közepette kell teljesítenie küldetését. De eleget tehet-e a ma­gyar kulturális és szellemi örökség továbbadásában, megőrzésében rá­háruló feladatoknak? A kérdés több mint aktuális - ismerte el Szőke Sándor igazgatóhelyettes. - Ezen a téren bizony adósok vagyunk. A magyar tanári kar összetétele sem felel meg az elvárásoknak. A gimná­zium 23 pedagógusa közül hét a ma­gyar nemzetiségű, közülük is négyen matematikusok, miáltal a humán tantárgyak viszonylag hátrányos helyzetben vannak. A humán tantár­gyakra (magyar nyelvet kivéve) ne­héz megfelelő szakembert találnunk. Ez is az oka talán, hogy a magyar szellemiség mintha háttérbe szorult volna. Bár az új értelmiség nevelésé­ben nincs lemaradásunk, hiszen di­ákjaink nagy része bekerül a külön­böző felsőoktatási intézményekbe, s ott megállják a helyüket. Külön öröm számunkra, hogy tanulmánya­ik elvégzése után többségük vissza­tér városunkba, vidékünkre. Viszont Szóké Sándor is nehez­ményezi, hogy a mai diákok nem kötődnek olyan erősen a gimnázi­umhoz, mint korábban. Az iskola tanulói mintha nem tudatosítanák, nagy múltú intézmény diákjai, s az iskola hagyománya, szelleme őket is kötelezi. Ennek Szőke Sándor sze­rint több oka is van. Egyebek között például az, hogy az elmúlt negyven­öt év során az intézmény sem vállal­ta fel az egykori Egyesült Protestáns Gimnázium örökségét. De beismeri, hogy e téren a pedagógusoknak is van adósságuk. — Pedig a magyarságtudat erősíté­se nagymértékben múlik a tanáron- hangsúlyozza Danis Tamásné.- Akkor erősödik meg a gyerekek­ben a hovatartozás tudata, ha van, aki közvetíti a szellemet, a kultúrát, a történelmi örökséget. Ha a pedagó­gus nemcsak a tananyagot adja át. Jövő kérdőjelekkel A hagyományok felvállalása ma különösen időszerű, erre kötelez a közelgő kettős évforduló is. Szőke Sándor igazgatóhelyettes elmondta: szeretnék méltóképpen megünne­pelni az ünnepet, de elsősorban ma­gát az épületet kell rendbehozni. A munkálatokat sajnos csak a múlt év szeptemberében tudták elkezde­ni, amikor az épületből kiköltözött a szlovák alapiskola. Azóta folyik a termek átalakítása, festése. Igazi ostromállapot uralkodik a folyosó­kon. Remélik, előbb-utóbb sikerül rendbehozni az épületet. Jövőre ugyanis szeretnének áttérni a nyolc­éves gimnáziumi modellre. Egyelőre ugyan csak a szlovák tagozaton, de ha lesz elég pénz és hely, nem lesz akadálya, hogy a magyar tagozaton is megnyílhasson az új iskolatípus. Bár egyelőre úgy tűnik, a nyolcéves gimnázium javaslata nem talált egyértelmű fogadtatásra. A rima- szombati magyar értelmiség részéről ugyan felmerült az igény az egyesült protestáns gimnázium szellemének felújítására, csakhát kérdés, adot- tak-e ehhez a feltételek. Szőke Sán­dor igazgatóhelyettes maga is óvato­san fogalmazott a tervvel kapcso­latban.- Rimaszombatban egyetlen ma­gyar alapiskola van, ha elvennénk tőlük a legjobb képességű gyermeke­ket, az ő helyzetüket nehezítenénk. Ha viszont megszűnik a négyéves gimnázium, a kilencedik osztály el­végzése után hová menjenek a to­vábbtanulni vágyó diákok? Egyelőre tehát várni kellene a nyolcéves gim­názium bevezetésével, ha mégis emellett döntenének, jó lenne, ha néhány évig megmaradna a négy­éves gimnázium is. Van azonban még egy gond; vol- na-e igény az új típusú középiskolá­ra? Erről egyelőre nem készült fel­mérés. A terv létezik, az érintettek fontolgatják, mi lenne a jobb a gye­rekek, az anyanyelvi oktatás színvo­nalának emelése szempontjából. Mert nem mindegy. S. Forgon Szilvia A legtermészetesebb, hogy minden szolgáltatásért fizetni kell. Nem vehetjük át a kitisztított ruhát, nem kapjuk meg a megjavított autó kulcsát, amíg le nem számoltuk az asztalra az érte járó összeget. Készpénzben és ott helyben. Ha pedig nem telik rá - mert ilyesmi is előfordulhat hát nem visszük tisztítóba a ruhát, hanem kimossuk-kivasaljuk otthon. Az autót pedig félreállítjuk, rosszabb esetben eladjuk. A bérházban, állami vagy szövetkezeti lakásban lakó em­ber liften jár, radiátor fűti a szobáit, meleg víz folyik a csapból, a ház elől elhordják a hulladékát. Csupa SZOLGÁLTATÁS, amelyet ö lakbér formájában köteles téríteni. Ugyanúgy, mint a ruhatisztítást a számla kiegyenlítésével. Egy különbség azonban mégis van a kettő között. Neveze­tesen: vannak olyanok, akik nem fizetik a lakbért. És egyre többen. Adósok maradnak, kiegyenlítetlen a számlájuk, amely egyre duzzad, mert közben természetesen továbbra is „lak­nak“, hiszen valahol lakniuk muszáj. Az isten tudja, hány ilyen család közül Érsekújvárban kerestünk fel kettőt, hogy megkér­dezzük: miért? Illetve: miért nem? Nincs miből A Rakpart utca 2. szám alatti toronyház kilencedik emele­tén lakik Sándor Magdolna egy háromszobás, 54 négyzetmé­teres lakásban. Negyedmagával: gyermekei 13, 15, 17 és 20 évesek. Lakbérhátraléka 7200 korona, vagy ha úgy tetszik, öt hónap. Nem sokat kéreti magát: a gyerekeket és a csaholó bozontos kutyát átzavarja a szomszéd szobába, lehalkítja kissé a Rock FM hullámhosszára hangolt olcsó táskarádiót, és máris ömlik belőle a szó:- Nem fizetek? Persze hogy nem, mert nem tudok. Tudja, mennyiből élünk, öten? Összeszámolhatja: én átlag kétezeröt­MIÉRT NEM FIZETIK A LAKBÉRT? százat hozok haza a konzervgyárból, két gyerek után kapok családi pótlékot, állami hozzájárulást, plusz ezer korona árvasági járadékot. Emellett van hatszázhatvan korona köl- csön-törlesztésem havonta, plusz hatszáz a multiszerviznek a televízióért! És tudja, mit megesznek ezek a gyerekek? Főleg, hogy a nagyobbik srác még kulturizál is? Min élünk? Krumplin, kérem tisztelettel, mert hús nálunk ritkán kerül az asztalra! Ja, azt nem is mondtam: három éve, hogy elváltam, de soha egy fillér gyermektartást nem kaptam, mert a férjem beteges volt, leszázalékolták, rokkantnyugdíjból élt, és tavaly áprilisban meg is halt! A legnagyobb fiam hét hónap katonai szolgálat után leszerelt, mert családfenntartónak minősítették, de nem talált munkát, így ő is itthon van. Tudja, meddig tart nálunk egy kenyér? Tíz percig, miután kivettem a sütőből, mert itthon sütöm. Azon melegében valósággal szétmarcan­golják! Én meg próbálok a három műszak mellett segíteni magunkon, ahogy lehet. A konyha sarkában álló ruhanyiradé- kokkal borított varrógépre mutat: megvarrok nekik ezt-azt, hogy legalább az öltözködésre kevesebb kelljen. Ami pedig a lakbért illeti, én nagyon jól tudom, hogy azt fizetni kell. De egyszerűen nincs miből! Karácsony előtt összejött egy kis pénzem, rögtön el is küldtem ötszáz koronát a lakáshivatal­nak. Ha egyenesbe jövök, ha a két fiam talál munkát (a másik tavaly végezte a tanonciskolát, de egyelőre neki sincs), remélem, hogy utolérjük magunkat. Már csak azért is, mert nem szeretnék az utcára kerülni. Egyelőre azonban - ez van, és hogy mást ne mondjak, nálunk még a kutya is csak kukoricát eszik... Első dolgunk lesz... Széchenyi tér 8, az atipikus „csillagtömbök“ egyike. A lép­csőházból barátságtalan, sötét folyosó vezet az egyetlen földszinti lakáshoz, amelyben a 42 éves O. K. asszony lakik, mint főbérlő, élettársával és 11 hónapos kislányával. K. asszony 2200 koronával tartozik a lakáshivatalnak, ami 3 hónap lakbérhátralékot jelent. Az ö esetében nyilván azért „csak“ ennyit, mert ö látja el a házmesteri teendőket is. Élettársa januárig munkanélküli volt, most talált állást egy magánvállalkozónál. A kétszobás lakás szerény, már-már szegényes életvitelről tanúskodik, és K. asszonynak sincs sok mondanivalója:- Nézze, kérem, van egy fontossági sorrend az ember életében. Ott pedig az első helyen az áll, hogy enni kell. Maga is tudja, mennyibe kerül ma minden. Ami jövedelmünk van - az anyasági segély, a nem egészen 800 korona házmesteri fizetés, az élettársam munkanélküli segélye -, abból egysze­rűen csak a mindennapi betevő falatra futotta. Legalábbis a mai napig. Mert remélem, mostantól jobbra fordul a sorsunk, hogy az élettársam munkát talált. Akkor pedig az első dolgunk lesz kiegyenlíteni a tartozást. Vas Gyula 8 1993. 1.24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom