Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-06-06 / 22. szám
Vasárnap- k ijárták a bezárt kisiskolájuk újjáépítését W Reste kisközség a szepsi régió déli részén, közel a magyar határhoz. A legutóbbi népszámláláskor 407 lakosa volt, csupán huszonnyolcán vallották magukat szlovák nemzetiségűnek, néhány uk nem is beszéli a nyelvet, a többiek magyarok. Az 1991-es összeírás óta négyszázháromra apadt a lakók száma. Két templomuk is van, katolikus és református, és egy vadonatúj kisiskolájuk, amelyre méltán büszkék. A szülők összefogásának köszönhetik, bogy gyermekeik a faluban tanulhatnak. A régi, egészségtelen fabarakk helyett felépült az új iskola, amelyre a tanügyi hatóság több mint nyolcszázezer koronát költött. A resteiek szerencsésnek mondhatják magukat, mivel a Kassa-vidéki járás tanügyi igazgatósága támogatásukra talált pénzforrást. A hozzájuk hasonló kis falvakban, Zsamón, Szesztán, Pányban már nem vállalhatta az új kisiskolák építési költségeinek teljes fedezését. Az elsősök, másodikosok és harmadikosok, akik közös tanteremben tanulnak, Pollágné Szabó Éva tanító nénivel Kovács József felvételei Az önkormányzat is segített- Küszködnünk kellett - mondja Reste polgármestere, Haraszti Béla, aki másodállásban tölti be a kisközségben ezt a tisztséget. Fő foglalkozását megtartotta: a földműves-szövetkezet - új nevén Mezőgazdasági Termelési és Kereskedelmi Szövetkezet — javítórészlegének műhely- mestere. - A higiénikusok megtiltották a barakképület használatát. A tanügyi hatóság azt javasolta, hogy a gyerekek, az óvodások és iskolások járjanak a szomszédos községbe, Buzitára. Ez riadalmat keltett a faluban: ha odaviszik a gyerekeket, Restén nem lesz többé iskola, sem óvoda! A szülők összefogtak, ott kilincseltek, ahol tudtak, bejárták a járási hivatalt és kijelentették, nem engedik meg, hogy más iskolába küldjék gyermekeiket! A tanügyi hatóság biztatta őket, nem céljuk, hogy végleg bezárják a restei iskolát... Az ígéret ellenére is megfogadták: az iskolásokat nem engedik ki a faluból, csak az óvodások menjenek Buzitára, mert számukra a községben nincs megfelelő helyiség. A restei önkormányzat sem volt rest, azonnal intézkedett. A művelődési házban (ahol a községi hivatal is tevékenykedik), a klubhelyiségben osztálytermet létesítettek, a fűtésről is gondoskodtak. A tanügyi hatóság betartotta szavát: Restén marad az iskola! A fabarakk lebontásával és az új iskola felépítésével a szepsi Stavomark kft.-t bízták meg.- Kilencvenegy ószén kezdték meg a munkálatokat - tájékoztat Haraszti Béla. - Az ép tetőt félretették, a betonalap is maradt, s megkezdték a falak felhúzását. Tavaly májusban már azt mondhatták: kész! Az aprómunkába a szülök is besegítettek, a bontásnál, a vakolásnál, és a nyáron szorgalmasan takarítottak, hogy szeptemberben a régi helyén emelt új épületbe jöhessenek az óvodások és a kisiskolások... Az áj iskofábaa új tanító Hacsak földszintes is, tágas az új épület, itt a napközi otthon, az óvoda és a konyha. A Vajányi László vezetésével dolgozó szepsi magán- vállalatot csak dicsérhetjük, kiváló minőségű munkát végeztek. A kisiskola lépcsőházában két feliraton akad meg a tekintetem. Az egyiken ezt olvashatom: „Számomra a saját nemzetem a legkedvesebb, mert aki nem szereti a saját nemzetét, nem szeretheti az idegent, s aki nem tiszteli a saját nemzetiségét, nem tisztelheti a másét sem.“ A másikra a költő Nagy László figyelmeztető mondása került: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig!“ Ezt hirdetik a szinte színtiszta magyar községben, erre nevelik a kisdiákokat. Az iskola megmaradásáért kifejtett erőfeszítésük is azt tükrözi, hogy a kis falvakban mélyebb gyökerű a megmaradás ösztöne, erősebb a közösségi szellem. Ez a szellem vezérli az űj iskola új tanító nénijét, a jó kedélyű, fürge mozgású Pollágné Szabó Évát. A magánvállalkozóként tevékenykedő Attila fia 24 éves, Szilvia lánya pedig másodéves a pedagógiai főiskolán, édesanyja hivatását választotta, a környék egyik magyar iskolájában szeretne majd tanítani. A Kassán lakó Pollágné már tizenkilenc éve áll a katedrán, tapasztalt pedagógus. Több helyen is tanított, ahol szükség volt rá, ahová hívták. Volt iskolaigazgató, két helyen igazgatóhelyettes. A resteiek két éve kérlelték, jöjjön hozzájuk, nem volt képesített tanítójuk. A múlt évben eleget tehetett a kérésüknek, 1992 szeptemberében vele kezdték meg az új tanévet az új iskolában. Az óvodába 22 gyermek jár, ugyaneny- nyien vannak a közös tanteremben tanuló kisiskola három évfolyamában. — Ügyes, talpraesett gyerekek- dicsekszik elégedett mosollyal a tanító néni. - Elég nehéz beosztani a három osztály tanítását. De valamire ez is jó. Amikor az idősebbekkel foglalkozom, a kisebbek odafigyelnek, sok mindent megjegyeznek, s amikor később rájuk kerül a sor, nem lesz minden új számukra. Csak akkor lehetek elégedett önmagámmal, ha elégedett a falu is. A szülök örültek, hogy néhány hónapi ittlétem után gyermekeik már karácsonyi műsort adhattak elő a művelődési ház nagytermében. Betlehemi játékokra tanítottam meg őket, táncoltak, énekeltek, verseket mondtak. A gyerekek lelkesen készültek fel a májusi, anyáknapi műsorra is... Nap nap után Kassáról utazik Restére már kilenc hónapja.- Azt hiszem, befogadtak — mondja szerényen —, alkalmazkodom a faluhoz, megszerettem az ittenieket. Gyakran elbeszélgetek az emberekkel, hogy megismerjem diákjaim rokonságát is, a környezetet, ahol élnek, így jobban megismerem a gyerekeket, tisztábban látom, mit várhatok tőlük. Igyekszem, hogy mindenben részt vegyenek. Kovács Dezsőt s az Alsóláncról idejáró Sza- badkó Szilárdot a járási szavalóverHaraszti Béla: A napközi után nagy kár lenne megszüntetni az óvodát, a konyhát senyre készítettem fel... Élvezem a munkát a gyerekekkel. Pedig én is sokszor elkeseredem a mai viszonyok miatt. Elkeserítő, hogy például a két főiskolai mérnöki diplomával rendelkező férjem most kamionsofőrként keresi kenyerét. Azonban ezt a gyerekeknek nem szabad meg- érezniük. Amikor bemegyek az órára, minden gondot elfelejtek... Csak most jön a süllyedés Sajnálkozva panaszolja: bármennyire is szeretné a Zsolnai-módszerrel tanítani az anyanyelvet, anyagiak hiányában nem teheti. nincs miből megvásárolni a szükséges könyveket, tévét, videót. Még arra sincs fedezetük, hogy újjal pótolják az elavult segédeszközöket. A tanszerekre alig jut pénz. A gyerekek csak a munkafüzetet kapják, a rajzlapokat már maguk veszik.- Anyagiakban nem fejlődik az iskola, inkább visszafejlődik. Csak most jön a süllyedés. Az elkövetkező tanévben a tankönyveket pénzért kell kölcsönöznünk, a gyerekek a tanszereket maguk szerzik be... A süllyedés már be is következett. Mint más kisiskolákban, Restén is megszüntették a napközit, fenntartására a tanügyi hatóságnak nincs pénze. A nevelónönek felmondtak, a játékokat, a bútorzatot lehordták a pincébe, hogy az üresen maradt helyiséget tornateremként használhassák. Már az óvónők és a konyha dolgozói is megkapták a felmondást. A tanév befejeztével nem lesz óvodájuk, sem konyhájuk.- Nagy gondot okoznak ezzel nekünk! - sóhajt fel Pollágné Szabó Éva. - Az óvoda megszüntetése rányomja a bélyeget az elsősök előkészítésére is. A magyar gyerekek már az óvodában megtanulnak valamit a szlovák nyelvből. Ha ez elmarad, még jobban megnehezítik a tanítók dolgát. S hogy hiányzik a napközi! A nevelónó délutánonként megiratta a gyerekekkel a másnapi leckét, volt, aki törődött velük, míg a szülök haza nem tértek a munkából. S ha most megszűnik a konyha is, még nagyobb baj lesz. A hatóságok nem gondolnak a kulcsos gyerekekre? Több gyerek nyakában ott lóg a madzagra kötött lakáskulcs. Odahaza nincs senki. Hol fognak ebédelni? Mi lesz velük? Azt ajánlották, hogy az óvoda fenntartását vállalja el az ön- kormányzat. A kisközségnek nincs erre lehetősége. Keresik a megotöást- Sok pénzt fektettek be az iskolánk újjáépítésébe - mondja Haraszti Béla polgármester. - A napközi után nagy kár lenne megszüntetni az óvodát, a konyhát. Megpróbáljuk megvédeni. Épül a halottasház, most arra kell a pénz. A gáz tervbe vett bevezetéséhez is biztosítanunk kell az anyagiakat. Az iskola alapköltségeinek fedezéséhez csak részben tudnánk hozzájárulni. Ha nem segít az állam, nem vállalhatjuk az óvoda és a konyha teljes fenntartását. De keressük a megoldást.- Addig lesz jó a falunak, amíg a kisiskola létezik. Meglepődve fogadom Pollágné kijelentését. A régióhoz tartozó Deb- rődön is visszaállították a megszüntetett magyar kisiskolát, de a kevés diák miatt most újra a bezárás veszélye fenyegeti. Erre gondolt volna?- A tanügyi hatóság takarékossági megfontolásból a mind nagyobb létszámú osztályokat szorgalmazza. Mi ennek nem tudunk eleget tenni. Nálunk a háromosztályos iskolában huszonnyolc gyerek lenne a „norma“, de csak huszonkettő van, s jövőre is ennyien leszünk. A távozó öt diák helyett az óvodából öt elsőst kapunk. Hét új elsősünk lehetne, de két gyereket a buzitai szlovák iskolába írattak be a szülők, egyikük nem is tud szlovákul. Amíg az iskola fennmarad, szeretnék itt maradni. Csak várunk és reménykedünk, hogy minden jóra fordul. Nemrég járási értekezletre hívták meg a tanítókat, hogy ismertessék velük az alternatív iskolák létrehozásáról szóló tervezetet.- Nem tetszik ez nekem - mondja Pollágné Szabó Éva. - Megmondtam a véleményemet. Miért kívánják, hogy a magyar iskolában szlovák nyelven tanítsunk egyes tantárgyakat? Nem hiszem, hogy az országban van olyan, hatvanöt évnél fiatalabb állampolgár, aki nem tudna szlovákul. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az alapiskola alsó tagozatán a természetrajzot, a honismeretet szlovákul oktassuk, amikor a gyerekeknek az anyanyelvükön is nehéz az új kifejezések elsajátítása. A szlovák nyelvet erőltetik a magyar iskolákban az anyanyelv rovására. Hová fog ez vezetni?! A restei kisiskolában is mennyi gond gyülemlett össze! Ha nehéz is megbirkózni velük, reménykednek. A tanítónő és a polgármester bíznak abban, hogy megoldják legfőbb problémájukat: ne maradjon üresen sem az óvoda, sem a konyha, s a felsőbb hatóság tesz valamit a „kulcsos gyerekekért“ is, és megengedi, hogy újra benépesíthessék a napközi otthont. Petrőci Bálint ■ i Az újjáépült restei kisiskola 1993. VI. 6.
