Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-30 / 21. szám
A bányászat egyidejű azzal a korral, amikor az ősember kőből munkaeszközöket és fegyvereket kezdett pattintgatni. Belgiumban, a Strépy melletti mészkőbányában a kőfejtők 1905-ben két őskori tetemre bukkantak: a meglazult törmelék alatt egy férfi és egy gyermek csontvázát, mellettük agancsból formált csákányt találtak. A férfi talán tűzkövet fejtett, amikor a sziklaomlás mindkettőjüket betemette. Történhetett mindez 40-50 ezer évvel ezelőtt. A nyustyai Talcum bánya nem ily régi és ércet itt sosem fejtettek; mindig is ásványokat - zsírkövet, magnezitet, dolomitot, bentonitot - termeltek ki és dolgoztak fel. A fejtést a múlt században a karlsbadi nyugat-csehországi porcelángyár, valamint egy pilseni érdekeltség kezdte. A Rimamurányi Társaság létrejöttével (1811) indult meg a vidék ásványkincsének kiaknázása. Az 1870-es években a Ti- szolc-Feled vasútvonal építése közben véletlenül bukkantak rá egy lelőhelyre. 1881-ben alakult meg a Ri- mamurányi-salgótarjáni Részvény- társaság. Demut malomtulajdonos megpróbálta őrölni a zsírkövet... A Kékellö két oldalán a Kokava és a Szamo nevű lelőhelyek a Mútnik- kal együtt alkotják a nyustyai Talcu- mot. A Szamobányát Rástocky mérnök fedezte fel, vállalkozásba fogott, de szakismerete nagyobb lévén kereskedői hozzáértésénél - a lelőhelyet eladta Hainznek, az meg Novák mérnöknek.- Egyelőre a besztercebányai székhelyű Ércbányák állami vállalathoz tartozunk, de már előkészületben van a privatizálás. Az állami vállalat több részvénytársaságra bomlana. A nyustyai Talcum egy részvénytársaságba kerülne a kör- möcbányai üzem egy részével. Ez a társaság végezné a nem ércek bányászását és feldolgozását - vázolja a közeli jövőt Ján Wagner igazgat ó. Világszerte óriási fejlődésnek indult a nem ércek bányászása. A Talcum ezt nem mondhatja el magáról, de azért fenntartják magukat. Igaz, 10-15 éve még 440 alkalmazottjuk volt, ma csak 250-en vannak. Az új technológia, a flotáció (úsztató-üle- pítő eljárás) bevezetésével csökkent a létszám. Azelőtt a zsírkövet kézzel szedték ki - egy műszak alatt egy fő 200-500 kilót termelt ki, ma 12 tonnát. x „Hogy mily nehéz, nélkülözésekkel és szenvedésekkel terhes a bányász élete, csak az tudja igazán, aki már ette a sós könnyekkel áztatott kenyeret a föld alatt... Plautus szerint nincs az alvilágnak olyan gyötrelme, amely nagyobb lenne a bányász szenvedéseinél". (Fosset) A Talcum székhelye kopott épület, az igazgató irodája se fényűző.- Szerényen élünk, több pénzt áldozunk a befektetésre meg a bérekre, mint az irodai kényelemre - válaszolja az igazgató a „szerény hivatalra“ tett megjegyzésemre. Amíg a hasznot a közös kasszába adják, mindaddig úgy érzik magukat, mint az a vő, aki a fizetését az utolsó fillérig odaadja az anyósának, s aztán könyörögnie kell a szerény zsebpénzért. E találó hasonlattal Bábot mérnök példálózik. Általános vélemény, hogy a bányászok jól keresnek. Közben az államigazgatásban sokkal magasabbak a fizetések. A Talcumban az átlagkereset 4700 korona. Az igazgató csak azért nem árulja el, menynyit kap, mert nem akar szégyenkezni ... Legalább az önállóság nagyobb? Ján Wagner kiábrándít:- Nagy önállóságról pénzügyi vonatkozásban nem beszélhetünk. A hatáskör lényegesen nagyobb, mivel megszűnt a párt meg a szak- szervezet nyomása. Szakszervezet jelenleg is van, de a szakszervezeti ügyekkel törődik, nem mással. Lakáskérdés? Azelőtt gond volt lakót szerezni az üresen álló lakásokba. Pillanatnyilag akút gond nincs, de... Az értékesítés sem probléma egyelőre, hiszen a nyustyai zsírkő Európában a jobb minőségűekhez sorolható, és tíz éve jelentős magnezitlelőhelyet is feltártak. A nem érceknek egyre nagyobb a felhasználási területük, egyre több tulajdonságuk válik ismertté. A magnezit (magnéziumkarbonát) tűzálló téglák gyártására alkalmas, a bentonit derítöföld, sokféle vegyi folyamatban felhasznált szili- kátféleség, a borászatban is alkalmazzák (a bentonitot ugyan Körmöcbányán bányásszák, de Nyus- tyán szárítják és őrlik.) Csehországba, Lengyelországba, Németországba, Magyarországra, Jugoszláviába exportálnak. S bár a külföldi partnerek határidő előtt fizetnek, a Talcum mégse kapja meg a pénzét, mert a bank:,,És ez sehol, a világon máshol nincs, csak nálunk-mondja az igazgató -, két hónapig is manipulál a pénzünkkel... “-A régióban a Talcum az egyik legprosperálóbb üzemmé válik, de egyesek ezt még nem akarják tudomásul venni - kesereg az igazgató, x „A bányásznak évekre megállapított céltudatos terv szerint kell dolgoznia, s ha közben biztatja is a fölemelő gondokat, hogy a becsületes és kitartó munka elöbb-utóbb meghozza jutalmát; azért mégse lesz soha elbizakodott, mert lépten-nyo- mon érzi: a Természet erői hatalmasabbak, mint az emberi tudomány. Talán ez, de részben az örökké azonos, egyhangú munka okozza, hogy a legtöbb bányász komor, hallgatag és magába zárkózott, akit nehezebb felrázni gondolataiból, mint a más foglalkozású embereket!" (Treptow) Hatalmas, boltíves tárna Eszembe jut az a rajzóra, amikor tanító nénink negyedikben vagy ötödikben feladatul adta: szép betűkkel írjuk fel: Bányász leszek! A mai napig őrzöm a remekművet. Bányász lettem - legalábbis néhány órára. Megkaptam az engedélyt, hogy kísérővel leszállhatok a tizenhetesbe. Magas sarkú cipőben nem indulhatok útnak. Beöltözöm hát. Gumicsizmát Irénkétöl kaptam, a bordó overall is az övé... de ettől még nem vagyok bányász. Sisak és lámpa is kell. így az igazi! Felcsatolom az övét. Rajta az akus lámpa. Tükör előtt próbálom fel a fehér sisakot. Állítólag fél mázsa tehertől is megóvna... Elégedetlen vagyok a látvánnyal. Eszembe jut a lexikon bányarém címszava: ,,apró emberke, rajta vörös nadrág és kabát, lábán aranyos csizma, fején zöld bányászsipka, kezében bányamécs, hosszú ősz szakálla és hosz- szú bajusza van. A bányászokat segíti, ha szorgalmasak és szegények... gyakran változtatja alakját, öregasszony vagy ember, bagoly vagy denevér és kutya is lehet. Szereti a zenét... a bányász sorsának földi intézője". Két kísérőt is kapok, Igor Bábot és Fekete László mérnököket. Jókedvűen sietünk a bányakapu felé. Egy ember - Peter Kamoda segédmunkás - kis zsákokat cipel a vállán; éppen a bejáratnál találkozunk vele. A zsákok kőzetmintákat rejtenek, ezt naponta ellenőrzik. Szűk kis aknáról álmodoztam, s hatalmas, boltíves tárnában lépkedünk. Hátrapillantok. Mögöttünk egyre kisebbedik a bejárat. Igor Bábot és Fekete László között lépkedek, hetykén és büszkén, kalandot sejtve. Ahogy beljebb jutunk, egyre nehezebben lélegzem, kísérőimtől le-lemaradozok, pedig még csak utunk legelején vagyunk a komfortos, tágas, főbejárati tárnában. Hat méter széles, négy méter magas lehet, a teherautók kényelmesen közlekednek benne. Mikor érünk már a tizenhetesbe? Kezdek türelmetlenkedni. Nem szoktam hozzá ennyi gyalogláshoz... Mindjárt ott vagyunk - nyugtat a két mérnök. Felkapcsolom a lámpámat. Pontosan tudják, név szerint, hogy a 63-as számúval szálltam a föld alá... ha műszak végéig nem adnám le, keresnének? Le-lemaradok. Csúszós a talaj. Sötét az alagút, csak a lépteink konganak, s az aláhulló vízcsepp vízesésként zuhog. Messze előttünk gyenge fény pislákol. Ez az ötven- méterenként elhelyezett lámpa... B—— ■HUH Az első elágazásnál jobbra térünk. Itt már csak egymás mögött haladhatunk, szűk a vájat... Szeretnék belekapaszkodni valamelyik kísérőmbe, de a szabályzat tiltja: Idegen személy mindig középen haladjon, ha netán lemaradna, észrevegyék. Csillék állják el az utunkat, csak a falhoz lapulva tudunk továbbmenni. Mi lenne, ha valaki elindítaná a szerelvényt? Hiszen nem tudják, hogy jövünk! Kísérőim megnyugtatnak: a szerelvényt csak akkor indítják, ha szabad az út, és egy csillés mindig elöl megy, lámpával. S ha magától elszabadul egy kocsi!? Bukdácsolok. Dübörgés hallatszik. A falhoz lapulok. Várom, hogy valamelyik sötét kanyarból felénk rohannak a csillék. Megmosolyognak: ez alattunk van... Mi csak az első szinten vagyunk. Még csak száz méterre lehetünk a felszín alatt. De egyre lejjebb megyünk... Előttünk fény imbolyog. Aha... ez a fökeresztezödéseken elhelyezett lámpa. De mégse. A fény közeledik. A bányamester járja végig a munkahelyeket. Hátha robbantani fognak, és nem tudják, hogy itt vagyunk! Kizárt dolog, azt többszörösen ellenőrzik, és telefon van minden munkahelyen. Itt a kémény, ez itt a billenösín, ez a föventillátor, ott egy báger, ez a sűrített levegő, ez meg az ipari víz, ez a fúráshoz kell, itt folyik az ér, az meg ott a háromrészes fökémény. Kísérőim bányaszerencsétlenségek felelevenítésével szórakoztatják egymást. Ha engem akarnak ijesztgetni - sikerült! Ha nem rühelleném, visszafordulnék... De mindjárt ott vagyunk - a vájatban. Szép mesterség Fából ácsolt üregben haladunk - puha kőzetnél fával ácsolnak... Ismét jobbra fordulunk. Lámpám fénye kis fekete bőrtáskára esik. Egy szögön lóg. Ez mi? A robbantószerkezet. S ezt csak így hagyják őrizetlenül? Ne ijedezzen, ez nem robban! A szűk folyosó végében fény és hangok. Megrakott csilléken mászunk át - a végcélhoz. Fehér kőrakás mellett két bányász. Július Herman 13 éve dolgozik a bányában. A mesterséget apjától örökölte. Emil Pauchlik még újonc a szakmában. Szép munka? Nekik, akik szeretik ezt a mesterséget, szép, de nehéz. Naponta hat csillét fejtenek és válogatnak. A szebbje flotációra megy. Az apró egyenesen a darálóba. A válogatás nem nehéz, csak babramunka, lassan telik a csille, ügyelni kell a minőségre. A zsírköben az a jó, amelyik áttetsző. Kezembe veszek egy szép darabot. Átvilágítom a lámpámmal. Valóban szép... amelyik zöldes, abban magnezit is van. Azt tartják, a zsírkó olyan, hogy a szegényebb ember jól is lakik vele, mondja Július Herman. Letelt a pihenő, búcsúzunk. Visszafelé rövidebbnek tűnik az út. A szorongásom is elmúlt. Jó érzés kijutni a felszínre, bár a kopár táj nem gyönyörködtet. Alattunk 159 méter mélyen zsírkövet fejtenek. Eszembe jut a régi rajzóra. Lennék bányász?... Kopasz-Kiedrowska Csilla Mintha csak karnagy beintésére szólalna meg a zenekar, úgy jelennek meg a szlovák sajtóban, szinte összehangoltan, a magyar- ellenes színezetű írások. Történik ez jobbára azóta, hogy Szlovákia felvételét az Európai Közösségekbe attól is függővé teszik, mennyire tartja tiszteletben az emberi, így a nemzetiségi jogokat. A nemzeti kisebbségünk jogait szorgalmazó politikai pártjaink vezetőit nacionalizmussal és elszakadási törekvésekkel vádolják. Történik ez olyan tálalásban, hogy a jóhiszemű szlovákokban bizalmatlanságot (ha nem éppen gyűlöletet) ébresszenek az itt élő magyarok iránt, mintha ók puszta létükkel is a szlovákok érdekeit veszélyeztetnék. E kampány szerves része a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákság helyzetének összehasonlítása. Az olvasónak ebből kellene azt a következtetést levonnia, hogy magyarságunk a határon túli szlovákokhoz képest lényegesen nagyobb jogokat élvez és semmi igazságtalanság nem történne, ha jogaiból valamicskét lefaragnának ... A Szlovák Rádió május 17-iki délutáni adásában megszólaltatta a magyarországi szlovákok szervezetének egyik vezetőjét. A riporter gondosan fogalmazta kérdéseit, hogy a legilletékesebb válaszából kiderüljön az igazságtalan különbség a magyarországi szlovákok rovására. A szlovákok magyarországi képviselője azonban érezhető csalódást okozott valla- tójának. Nem festett rózsaszínű képet a magyarországi nemzetiségi viszonyokról, de helyzetüket nem is dramatizálta. Vázolta a szlovákok Magyarországra történt településének, így nemzetiségük létrejöttének körülményeit. A Békéscsaba környékén élő szlovákok elődeit a jobb megélhetés ígéretével csalogatták el szülőföldjükről. Tény, hogy a magyarországi nemzetiségi politika nem sokat tett nemzetiségi létük megőrzéséért, sót (időszakonként) az elmagyarosí- tási törekvések is nehezítették helyzetüket. Az se mentség, hogy a szlovák szülök ma már határozottan nem is követelik a szlovák tanítási nyelvű iskolákat. Ugyanis ez is lehet a korábbi évtizedek hibás nemzetiségi politikájának a következménye. Ám a magyar kormányok súlyos mulasztása mellen a szlovák politika baklövései is károsan hatottak a határon túli szlovák nemzetiség helyzetének alakulására. A második viágháború után a csehszlovák, de főképp a szlovák szervek nagy erőfeszítéseket tettek a magyarországi szlovákok visszatelepítésére. Ahogy a múlt században ígéretekkel csábították el őket szülőföldjükről, úgy a negyvenes évek második felében is a jobb megélhetés reményét megcsillantva csalogatták őket vissza elődeik földjére. Nagy törés volt ez a magyarországi szlovák nemzetiség életében. Számuk megcsappant, értelmiségük jelentős része eltávozott. Nem voltak tanítók, hiányoztak a nemzeti tudatot éltető kultúra képviselői és munkásai. A visszatelepült szlovákokat beültették a Dél-Szlovákiából kitelepített, a lakosság- csere keretében távozó és deportált magyarok elhagyott otthonaiba. A szlovák politika ez esetben is célt tévesztett, mert a visszatelepült szlovákok egy része beolvadt a magyar környezetbe. Eddig a riportalany, aki további nógatás ellenére is határozottan visszautasította a reciprocitás elvének érvényesítését, mivel a két nemzetiség feltételei létrejöttüktől kezdve merőben eltérőek. A reciprocitás szorgalmazása a hazai és a világ közvéleményének megtévesztését szolgálja. Annak hangoztatása, hogy a szlovákiai magyarság nemzetiségi jogai máris meghaladják az európai átlagot és bővítésük a szlovákok érdekeit veszélyeztetné, bárgyú kísérlet e jogok csorbítás! szándékainak leplezésére. S bizonyára felettébb kínos a szlovák politikai vezetésnek, hogy míg a magyar helységnevek és személynevek használatát nacionalista törekvésnek bélyegezve eleve ellenezték, addig Szlovákia nemzetközi szervezetekbe történő felvételét e jogok elismerésétől is függővé tették... Olyan ez, mintha a szomszédok közötti viszonyt egy harmadik fél erőszakkal akarná rendezni. Az élet azonban gyakran rácáfol a politikusok fondorlataira. Egy nemrégi szlovákiai felmérés szerint Dél-Szlovákiában a magyarok és a szlovákok békében élnek. Nemzetiségi összeférhetetlenségről inkább a tőlük távol élők beszélnek. Ezt a nézetet vallja a megkérdezett magyarok 90 százaléka és a szlovákok 64 százaléka. Ez az egyetlen adat is némileg bizonyltja, hogy a politikusok festette sötét kép nem tükrözi a valóságot. Zsilka László Százötven méterre a föld alatt
