Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-24 / 3. szám
■r 9 Hol a határ? A textiláru valóban olcsóbb? Prikler László (3) és Méry Gábor (4) felvételei Régi módszer ugyan, de az ár új csak vasárnapra jut, abból is előbb levest főzök, aztán meg mártásba rakom, pörköltet vagy fasírozottat készítek belőle. Vacsorára a marafel a filléres eltéréseket. Az egyik helyen a vaj 23, a másikon 25 koroJanuár első napjaiban az önálló Szlovákiát ünneplőknek is leesett az álluk élelmiszerboltjainkban. Sopánkodtak, szitkozódtak csakúgy, mint azok, akik nem kívánták a kettéválást. A nincstelenség, a pénztelenség, a szegénység mindenkit egyformán érint. Az éhséget nem enyhítik az ígéretek, hogy néhány éven belül Szlovákiából második Svájc lesz. A kormányfő váltig magyarázta, hogy nem az adórendszer az áremelkedés oka, hanem a kereskedők visszaélése vele. A kabinet mossa kezét, a polgár pedig védekezzen, ahogy tud. Például úgy, hogy olyan üzletekben vásárol, ahol olcsóbb a portéka... Ez talán az év legjobb vicce, gondolom, mások is egyetértenek velem. Viszont arra ösztönzött, hogy tüzetesebben körülnézzek az üzleteinkben. den üzlet más-más pékséggel szerződött, így a termék is más és az árskála is széles. Vonatkozik ez a tejtermékekre is. Az apa ugyanannyiért ihat sört, mint a gyermeke tejet, és a joghurt többe kerül, mint egy cukrászdái tortaszelet. Az egyik üzletben felfigyeltem egy asszonykára, akinek a kosarában két nagy kenyér és öt liter tej volt, - semmi más. Megszólítottam. És ő elpanaszolta: „Négy gyerekünk van, engem elbocsátottak, a férjem gyári munkás. Többre nem telik. Reggelire mindenki kap egy szelet lekváros kenyeret (még szerencse, hogy van az a kis kertünk és a nyáron befóztem), és egy csupor tejet. Tízóraira a gyerekek többnyire zsíros- vagy vajaskenyeret kapnak, néha teszek rá egy kis hagymát, vagy megijesztem pástétommal. Egész héten jobbára tésztaféléket és főzeléket eszünk tojással, bundáske- nyérrel, nagyritkán virslivel. Hús dékot a megmaradt kenyérrel és tejjel pótoljuk. így megy ez minden nap. Azelőtt legalább gyümölcsöt vásároltam, mindenkinek egy almát, vagy banánt. Nyáron meg ott volt a kert.“ HÁT A KISPÉNZŰ NYUGDÍJASOK? Valaki azt mondhatná, hogy a példa nem tipikus. Lehet, hogy nem, viszont ebben az országban százával, ezrével élnek hasonló életvitelű családok és a kispénzű nyugdíjasokról még nem is beszéltünk. Élelmiszerfogyasztásunk alakulását az utóbbi két év statisztikai adatai bizonyítják: 1990-hez képest 1992-ben 15 százalékkal kevesebb húst, 10 százalékkal kevesebb tejterméket, 14 százalékkal kevesebb zöldséget és ugyanannyival kevesebb gyümölcsöt fogyasztottunk! S a fogyasztás ebben az évben tovább csökken. Hiszen az élelmiszerárak ez év januárjától átlagban legalább 20 százalékkal emelkedtek. A DRÁGA ALKOHOL IS KELENDŐ De többet fizetünk több minden másért is. Emelkedtek a postaköltségek, áprilistól a telefondíjak is magasabbak, drágább lett az utazás és a villany, magasabb a lakbér, a szállodák és a szolgáltatások 17-20 százalékot csaptak eddigi áraikhoz. Az ember szinte beleun a sorolásba. A közhasználati cikkekre, az elektronikára, a háztartási gépekre, a lak- berendezésre ugyancsak ilyen arányú áremelkedés vonatkozik. Állítólag húsz százalékkal olcsóbb lesz a tea, a kávé, és néhány textilnemű. Valóban: leszállítják azoknak a ruháknak az árát, melyek legalább hét éve a raktáron hevernek, meg azt a műszálból készült méterárut, melyet már a kutya sem vásárol!... De a hír igaz! Már néhányszor emelték és még emelik a dohány és a szeszes italok árát, az utóbbi évben fogyasztásuk így is 23 százalékkal emelkedett! A gondok elöl sokan az alkoholmámorba menekülnek? Ahogy emelkednek az árak, úgy komorodnak az emberek. Többnyire ki sem mozdulnak hazulról, mert minden lépés pénzbe kerül. És hogy az áremelkedésnek hol a határa? S hogy mindez hova vezet? Talán a beigért második Svájcba... Ozorai Katalin Az új árakat tanulni kell Új árak - üres polcok? 19931.24. Az ár emelkedett, ám a péksütemény nagysága maradt Az árcédulák átragasztása immár gyakori jelenség Ismét mélyebbre kell nyúlni... Ma már pontosan tudjuk, hol húzódik országunk ötödik határvonala, de a kérdés nem is erre, hanem a bennünket sokkal inkább érintő és érdeklő piaci árakra vonatkozik. Már az óévben tudtuk, hogy szilveszter után mélyebben kell majd belenyúlnunk a zsebünkbe, de hogy egészen könyökig, azt mégsem vártuk.
