Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-23 / 20. szám
EGY ELFELEJTETT HASZONNÖVÉNY Hazai hagyományok, külföldi eredmények (Folytatás elózó számunkból) Katona Dénes volt valójában az első csüllengnemesitó Több mint harminc cikkében a csüllengter- mesztésre buzdított; megalapította az „Európai Indigótársaságot“. Kimutatta, hogy egy magyar holdon négyszeri betakarítással 120 font (1 font - 0,4535 kg) indigó nyerhető, míg az Indigóiéra csak 60 fontot ad. Katona nem tartotta titokban tapasztalatait, mint ez a következőkből is kitűnik: „A csülleng első vágása júniusra esik. A szárat a tövénél vágjuk le, leöblítjük leveleit, majd egy gyékényszónyegen megszárítjuk. A feldolgozáshoz szükség van egy katlanra, amelyben a lágy vizet 55 R-fokra (= 68 C-fok) melegítjük. Megfelelő áztatási idő után leenged- jük a vizet egy edénybe, a vízhez mésztetet adagolunk, majd az oldatot levegővel addig keverjük, amíg létrejön a sötétzöld festékalapanyag. Az elkülönített festékalapanyagot mésszel csapatjuk ki, a vizet pedig kiönthetjük. A festékanyaghoz tömény kénsavat öntünk, ami kioldja belőle az idegen anyagokat. A festéket lenvásznon átpréseljük és mosás után megszárítjuk. A második évben több festékanyagot tartalmaz a növény, mint az elsőben.“ ÍGY ETESSÜK CSIRKÉINKET Ha tavasszal és nyáron elég nagy kifutó, udvar áll a tojótyúkok rendelkezésére, rovarokat, gilisztákat is fogyaszthatnak; ez azonban kevés a jó tojástermeléshez. Ezért, ha lehetőségünk van rá, állati eredetű takarmányokat is etessünk. A különféle darákat, liszteket nedves vagy száraz keverék formájában adjuk a tyúkoknak. A száraz keverék előnye, hogy önetetöbe is kitehetó. A lágyeleséget legjobb, ha minden etetés előtt frissen készítjük, vízzel nedvesítjük. A tej gyorsan romlik, tejjel inkább itassunk. A lágyeleség könnyen morzsolódó, ne pedig kenődé legyen, mert a tyúkok csőrére tapad. A lágyeleség jobb, mint a száraz takarmány Kedvezően hat a növekedésre, tojástermelésre. Itt az ideje, hogy a lágykeverékhez - naponta legalább egyszer - zöldtakarmányt keverjünk. A tojóknak rendszerint - naponta, darabonként számítva 55-55 grammnyi - fele-fele arányban szemesekből és keverékből álló takarmányadagot adjunk. Ezt naponta nedvdús növényi anyagokkal (saláta, csalán, here) egy egyedre számítva 150 g-ra egészítsük ki. A csirkék elé annyi etetőt eleséget tegyünk, hogy mind hozzáférhessenek. A takarmánykeverékhez akkor is adjunk zsenge, apróra vágott zöldtakarmányt, ha van füves kifutónk; mivel annak füve idővel keményebb lesz és nehezen tudják lecsipegetni. Az öreg fű különben alig tartalmaz vitaminokat. Rendszeres mérésekkel ellenőrizzük, helyesen takarmányozzuk, gondozzuk-e csirkéinket. Mérjünk le válogatás nélkül 15-30 csirkét és számítsuk ki az állomány átlagsü- lyát. A méréseket mindig reggel végezzük. Vigyázzunk a túletetéssel. K. Molnár Ferenc Neudietendorf nem messze fekszik Erfurttól. Itt minden évben megrendezik a csülleng-ünnepet. Wolfgang Feige festékmester már 13 éve foglalkozik a természetes festék előállításával. A kezdetben hobbinak indult időtöltés komoly kutatássá alakult át. Kb. 5000 kísértet, felrobbant hordók, tönkrement alapanyagok után. Feige úr ma 9 szabadalom tulajdonosa. A csülleng fel- használásának pedig 16 módját dolgozta ki. A növény minden részét hasznosítani tudja; mázoló- és la- zúrfestékeket, faimpregnáló anyagokat, fertőtlenítőt stb. készít belőlük. Természetesen ez már szélesebb körű együttműködést kíván, így a vizsgálatokba a kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények is bekapcsolódtak. Több szakember nagy reményeket fűz a csülleng térhódításához, mivel környezetkímélő, természetes anyag. A csüllengfesték színárnyalatai a sötétkéktől a zöldön, barnán át egészen a pirosig terjednek. A Tü- ringiai Mezőgazdasági Kísérleti és Kutatóintézet (LUFA) a csülleng nemesítésével foglalkozik és összehasonlítja a svájci, magyarországi, spanyolországi és kínai fajtákkal. A csülleng génállománya nem nagy, csupán 18 lelőhelye van. Nem is csoda, hiszen olyan növény, amely már 200 éve feledésbe merült. Krausse professzor célja egy egyenletes növekedésű (hogy a levélrózsa levágása minél egyszerűbb legyen), sima levelű (ezen kevesebb szennyeződés tapad meg) és magas festékanyagtartalmú fajta kiválasztása. Növekedését tekintve a magyar csülleng a jobb, a spanyol állomány előnye pedig a levél ször- telensége. Krausse professzor elárulta, a csülleng a biokertész számára is vonzó lehet, ugyanis gombabetegség elleni hatóanyagot tartalmaz. Lehetséges, hogy egyszer még hozzánk is visszatér ez a haszonnövény? Kraut und Rüben nyomán Badin István Népszerű kerti dísznövény a cserje vagy fa formában nevelt tamariska (Tamarix parviflóra); sövény is kialakítható belőle. Illatos, apró, rózsaszín virágai lombfakadás előtt nyílnak. A HAGYMA KÁRTEVŐI ÉS KÓROKOZÓI A betegséget okozó vírussal fertőzött hagyma levelein jellegzetes sárga, hosszanti csíkok mutatkoznak, a levéllemez gyakran behorpad és csavarodik. A sárgacsíkosság és a levélhorpadás egymástól függetlenül, de együttesen is előfordulhat. Ha a hagyma is fertőződik, akkor a magszáron is megjelennek a hosz- szanti sárga csíkok, a szár deformálódik, csavarodik és a növény fejlődése abbamarad. A beteg növényeken nem, vagy csak hiányosan fejlődik virágzat és a magvak életképessége is romlik. A vírus a kisebb kárt a dughagymatermesztésben okozza, a magtermesztésben viszont a termésnek több mint a felét tönkreteszi. A fertőzést legtöbbször a beteg dughagyma, az étkezési hagyma és az áttelelő árvakelések indítják el; újabban ezt a hagymamag minőségével is magyarázzák. Az elsődlegesen fertőzött növényekről, főleg a le- véltetvekkel, kisebb mértékben mechanikus módon (levelek összedör- zsölésével, taposásával stb.) terjed a virus. A vöröshagymán kívül a fok- és a póréhagyma is fertőződhet, s ez fokozza az elterjedést. A védekezés alapelve, hogy a megelőző eljárások mindig hatásosabbak. Már a termőhely kiválasztásakor ügyelni kell egy legalább 500 méteres izolációs távolságra, ezt főleg az áru és a maghagyma között fontos fenntartani. Amint a fertőzött növények kibújnak a földből, el kell távolítani őket, azaz szelekciót kell végezni. Maghozó táblán a szelekció megismétlésére is szükség lehet. Ugyancsak ajánlatos megsemmisíteni a hagymatáblákon, s azok közelében az árvekelésű hagymákat. Fontos a vírus továbbterjedésének a megakadályozása; a levéltetvek elleni rendszeres vegyi védekezéssel. Csiba László Bimbóskel a háztájiban A bimbóskel a káposztafélék családjába tartozik. A 19. században nemesítették ki Belgiumban. Az értékes vitaminok közül a többi káposztafajtánál lényegesen több C-, Br és B2-vitamint tartalmaz. Szárazanyagtartalma nagy, tárolhatósága így jobb, mint más káposztaféléké. A talajban nem válogatós, de szereti a középkötött, kissé meszes talajokat. A nagyon laza, mészben szegény földben nem kellőképpen fejlődik. Ügyeljünk a talaj nitrogén- tartalmára is, mert nitrogéndús talajban a bimbók lazák maradnak és nem fejesednek be. Ne ültessük sűrűn, mert viszonylag sok fényt igényel. Bár vízigénye más káposztafélékhez képest kicsi, meghálálja az elegendő nedvességet. A veteményeskertben másodterményként termeljük. Jó előterménye lehet a retek, fejes saláta, karalábé. Májusban (fajtától függően) vessük a magot cserépbe vagy ládába. A magvak 5-6 nap alatt kikelnek, a palánta pedig 5-6 hét múlva alkalmas kiültetésre. A palánták nem igényelnek különösebb ápolást. A megfelelően előkészített talajba az alacsonyabb fajtákat 60 x 50, a magasabbakat 60 x 70 cm-es kötésben ültessük. Az ágyásokat gyomtalanítsuk, rendszeresen öntözzük. A szedést akkor kezdjük meg, mikor a bimbók már elérték a kellő nagyságot. A téli fajták akkor sem állnak le a növekedésben, ha beköszönt a tél. A bimbóskel igen fagyálló, ezért (főleg az alacsonyabb típusú) télre a kertben hagyható. Egyébként a torzsával együtt takarítsuk be és a pincében tároljuk. Téli zöldség, így akkor igen jó és bő vitaminforrás. Különleges alakjával még a dísznövények között is szépen mutat. A nálunk engedélyezett fajták közül a Rozetta, Závitka, Gronalto-F, kultivarokat ajánljuk. Miklós Dénes kertészmérnök HÚSZUNK TWA JÓ TANÁCSAI Azok, akik bármilyen hím tenyészállatot tartanak, ne feledkezzenek meg arról, hogy termékenységüket a takarmányozás nagy mértékben befolyásolja. A kanok libidóját a borsó, a hal- és a húsliszt, a tojás növeli. Ügyelni kell azonban rá, hogy a fehérjedús takarmányozás ne vezessen elhízáshoz. Egy kg élősúlyra minimum 15,0 százalék (mintegy 150 gramm) nyersfehérjét számítsunk. A szakirodalom szerint a kanoknak adott 1 kg-nyi takarmányban (az ajánlott napi mennyiség 3-5 kg) a nyersfehérjék optimális mennyisége 180-200 gramm. Ebben 15 g lizinnek, 10 g metionin- nak, 10 g dsztinnek (aminosavak) kell lennie. Számos olyan rovarfajt - köztük több bogarat - ismerünk, amelyek szívesen látogatják a virágzó gyümölcsfákat. Általában elősegítik a növények beporzását, a pollenszemcsék átvitelét, de kárt is okoznak. Megrágják a virágrészeket, ezért kisebb lesz a termés. Közülük valószínűleg a legkártékonyabb a bundásbogár (Epicome- tes hirta). Imágója könnyen felismerhető: 9-11 mm-es, fekete alapszínű, néhány fehér folttal, süni, világosszürke szőrű bundája van. Lárvája, a pajor, kifejletten eléri a 25 mm-t, lábai rövidek, vöröses színű szőrök borítják. Az imágó főleg a terméseket és a porzókat rágja ki, lárvája pedig a növények vékony gyökereit. Igaz, ritkán okoz nagyobb károkat, de ha elszaporodik, védekeznünk kell ellene. Ezt bonyolítja, hogy virágzáskor csak olyan szereket használhatunk, amelyek nem károsítják a méheket, s így természetesen nem hatnak erre a bogárra sem. Ezért azt ajánljuk elsősorban, hogy a bogarakat kora reggel gyűjtsék össze, dermedt állapotban rázzák le a fákról, annál is inkább, mivel ez a legkörnyezet- kimélőbb módszer. A bundásbogár előszeretettel keresi fel a gyermekláncfű virágait, ezért a gyümölcsösben ezekből is szedjük össze. Ha csak saját magunknak termelünk, nem pedig a piacra, akkor még nem késtünk le a paprika- és a dinnyepalánták telepítéséről. Mielőtt a palántázást megkezdenénk, dolgozzunk be a paprika ágyásaiba négyzetméterenként 8-10 kg érett szerves trágyát, 5 dkg kálisót és 8 dkg szuperfoszfátot. A görögdinnyének fészkenként 1,5-2 kg érett trágyát adjunk. A gyümölcstermesztőknek nem kis problémát okoz, hogy a kártevők, kórokozók egyszerre támadják meg a fákat. Nemritkán egy időben kell védekezni a levéltetvek, a lisztharmat, a monília, a taf- rinás levélfodrosodás és a varaso- dás ellen. Ezért nem árt tudni, milyen szereket használhatunk keverék formájában ellenük. Az alábbiak közül választhatunk:-Thiovit S + Orthocid 50 WP + Bi-58 EC;- Rubigan 12 EC + Dithane M 45 + Zolane EC;- Sápról + Delan 750 SC + Piri- mor 50 DP;- Sápról + Dithane M-45 + Unifosz 50 EC;-Thiovit S + Dithane M-45 + Chinmix 5 EC; Az egyes kártevők, kórokozók előfordulási arányának, illetve a körülményeknek megfelelően próbáljuk ki, milyen keverési arány a legmegfelelőbb, majd az eredmény alapján készítsük elő az állomány kezelésére szükséges mennyiséget. Május közepe táján fejlődik ki a körte legveszélyesebb hazai kártevőjének, a körte-levélbolhának (Psylla pyri) első nyári nemzedéke. Lárvái először a fiatal hajtásokon és a levélnyelek tövénél szívo- gatnak. Később a levelekre és a gyümölcsökre vándorolnak. Károsításukra ilyentájt a hajtásvégeken kitapintható, látható, ragadós, csöpögés hajtásvégek hívják fel a figyelmet. Ezek gyakran meg is feketédnek, ugyanis megtelepszik rajtuk a korompenész. A tapasztalatok szerint hagyományos rovarölő szerekkel (Bi-58, Unifosz 50 EC, Ditrifon 50 WP) szinte semmire sem megyünk. Először végezzünk ezért 3%-os Agrollal nyugalmi időszakban lemosópermetezést, majd alkalmazzunk Dimilin 25 WP-t (0,05 %), vagy Decis 2,5 EC-t (0,1 %), illetve Karate 5 EC-t (0,03 %S vagy Fendona 10 EC-t (0,02 %). A körte-levélbolha ellen több permetezés szükséges; a tökéletes hatás érdekében ajánlatos a különféle hatóanyagú szerek váltogatása. Decissel, Fendonával vagy Karatéval egymást követően ne permetezzünk, mert ezek hatóanyagának összetétele sokban hasonló. Közéjük a Dimilinen kívül a Mitac 20 is beiktatható. -rI 1 20 1993. V. Ilasárnap
