Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-17 / 2. szám
Van egy magyar világsztárunk. ízlelgetjük a szót, akár az áfonyadzsemet, aztán valahogy úgy vagyunk vele, mint az üzbég komszomolszervezet egy Amerikából jött csomaggal. Nézik tátott szájjal és úgy érzik, ez túl jó nekik. Van egy világsztárunk, akit DÉTÁRI LAJOSNAK hívnak (felvételünkön), de ahelyett, hogy örülnénk a létezésének, a sikereinek, csak vállvonogatással fogadjuk a csizmaországból érkezett híreket, amelyek góljairól, s remek teljesítményeiről szólnak. Sőt hozzátesszük: ugyan kérem, messziről jött ember, azt mond, amit akar... Persze, Döme már régen nem mond semmit. Legalább a magyar lapokon keresztül. Ha megkérdezik tőle egy-egy válogatott meccsel kapcsolatban, hogy mi a véleménye, röviden válaszol, ám terjedelmes cikk, vagy valamiféle nagyobb lélegzetű Détári- interjú elvétve jelent meg róla. Egyszóval Döme lehet akármekkora sztár Itáliában, a magyar ember csak akkor tekinti igazi menőnek, bálványnak (mondjuk olyannak, amilyen egykoron Puskás, Albert, Mészöly, Farkas, később Nyilasi és Törőcsik volt), ha a magyar válogatottban is szenzációs teljesítményt nyújt. Az igazi Détári-gá- lára még várni kell, ám azt senki sem vitathatja: nélkülküle annyit ér a magyar „elit alakulat“, mint Mick Jagger nélkül a Rolling Stones... • Tudom, nem mondok ezzel túl okosat, de szerintem neked nehezebb volt elfogadtatni magad a válogatottban, mint a világ legerősebb bajnokságában. Igazán nem akarom felhánytorgatni a múltat, de voltak olyan meccseid a címeres mezben, melyeken kifütyült a közönség...- Gondolod, hogy elfelejtettem ezeket az emlékeket? Nem kívánom senkinek azt az időszakot. Felesleges kifogásokat keresni, meg aztán nem lehet az újságírókra fogni a magyar futball válságát, ...de az biztos, sokat számít, mit írnak valakiről a lapok. Ha tetszik, ha nem, ez befolyásolja a közvéleményt. Ha most azt mondom, teljesítményemet is megzavarta a sok rosszindulatú cikk, úgysem hiszed el. Pedig így volt! Emlékszem, amikor még az Olympia- koszban játszottam, és meghívtak a válogatottba, már a repülőn elgondolkozhattam. Mit gondolsz, mit olvastam a magyar lapokban? Azt, hogy minek hívják haza Détárit? Képzelheted, milyen érzésekkel léptem pályára. • Lajos, tényleg nem felpiszkálni akarlak, hiszen ezen az időszakon szerencsére már túl vagy, de áruld el, haragszol-e valakire? Már úgy értem, maradt-e benned valamiféle tüske, a „kritikusaiddal“ szemben?-Nem. Azt hiszem, tüske nincs bennem... Inkább úgy mondanám, vannak emberek, akikkel nem beszélek többet. • Inkább azt kérdezem: nem éreztél irigységet? Mondom, ritkaság, hogy húszegynéhány évesen valaki többszörös milliomos...- Sokszor tapasztaltam, hogy irigyek rám, de ezt még úgy- ahogy el is fogadtam. Azt viszont már nehezen viseltem el, hogy azzal vádoltak: Görögországba úgy adtam el magam, mint egy prostituált. Csak a pénzt néztem és semmi mást. Pedig ez nem igaz. • Hát a Frankfurt meg a Bundesliga után a görög bajnokság műkedvelők üzemi spartakiádjának tűnhetett...- Azt az ajánlatot, amit én és az Eintracht kaptunk a görögöktől, azt nem lehetett visszautasítani. • Sok pletyka keringett itthon a frankfurti időszakodról. Szerettek egyáltalán ott téged?- Szerettek? Még mindig szeretnek! Megismer a taxisofőr, rám köszönnek az utcán, ha ott járok, szóval nem felejtettek el. Bár azt tudnod kell, hogy amikor német kupát nyertünk, nagyon szerencsés évet zártunk. Az a Frankfurt azért nem volt annyira jó csapat. • Ha már minősítetted a Frankfurtot, áruld el, melyik klub a legerősebb azok közül, amelyekben szerepeltél?- Egyértelműen az Ancona. • Ezt komolyan mondod?-Miért lepődsz meg ezen? Az Ancona a világ legerősebb bajnokságában szerepel, nem is rosszul. Szerintem minden esélyünk megvan arra, hogy jövőre is az A-osztályban szerepeljünk. Mi ez, ha nem bravúr! • Ezek szerint elégedett vagy az Ancona őszi mérlegével?- Úgy érzem, jó félévet hagytunk magunk mögött. S ha a bajnokság elején nem vagyunk ennyire megijedve, még jobb helyezést is elcsíphettünk volna. Csak nagyon ráfizettünk arra, hogy „másodosztályú csapattal“ vágtunk neki a bajnokságnak. Csupán Agostini, Lo- renzini, meg én ismertük az A-liga légkörét. A többieknek ez még szokatlan volt. Ha az elején több tapasztalt labdarúgó játszik nálunk, biztos, hogy nem kapunk ki a Torinótól, a Sampdo- riától és a Fiorentinától. • Világválogatott vagy, Itáliában sztárként tisztelnek, ezek után nem érzed „rangon alulinak“, hogy a kiesés ellen küzdjél?-Egyáltalán nem, sőt... Az olasz I. osztályban játszani óriási dolog. Neked is tudnod kell, hogy itt szerepel a világ 50 legjobb játékosa. Éppen ezért az Anconában pályára lépni nekem rangot jelent. • Egyszer már átélted a kiesés letargikus élményét. Hogyan gondolsz vissza a Bolognára?- Változatos időszaka volt az életemnek. Remekül kezdtem, de elkapott egy sérüléshullám. Térdoperáció, combizomszaka- dás, s jó néhány hónap kihagyás következett. • No meg apró afférok Gigi Maifredi edzővel, akinek távoznia kellett a Bolognától.-A Bolognánál eltöltött két évem alatt négy edzővel dolgoztam. Ebből kettővel remek, a másik kettővel viszont nagyon ross? viszonyban voltam. Én azokat a szakembereket szerettem, akiknél sokat kell dolgozni. Ha valaki nem ilyen, azzal nehezen találom meg a hangot. • Lehet, hogy furcsának tartod, amit kérdezek, de melyik csapatnak szurkolsz Olaszországban az Anconán kívül?-Gyerekkorom óta szeretem a Juventust. • Ez azt jelenti, hogy...-Várjunk még ezzel. Tudom, hogy arra gondolsz, hívnak-e a „Juvehoz“. Az olasz újságírók, akik legtöbbször csak a „mágikus magyarnak“, vagy a „világsztár magyarnak“ titulálnak, nem értik, miért nem játszom egy igazi nagycsapatban. Lehet, hogy éppen a Juventus lesz az. Persze, ne felejtsd el, nekem már volt előszerződésem a Milánnál és a Barcelonával is. Végül aztán mégsem jött össze. • Lenne helyed a Zebráknál, Vialii, Baggio, Platt, Julio Cesar, Kohler és a többi világsztár között?- Roberto Baggio jobb nálam, de Andy Möllernél többet érek! Ezt az ősszel be is bizonyítottam. • Jó, akkor találkozunk tavasszal... Sinkovics Gábor n)3r nem e vilecj eisosecj 1 a legfontosabb Sokan csak Gabriela Sabatini kedvéért járnak a nagy nemzetközi tenisztornákra, vagy azért ülnek le a képernyő elé, hogy őt lássák. Ebben nyilván nagy szerepet játszik az argentin lány tenisztudása, de az sem mellékes, hogy a világsztárok között ö az egyik legcsino- sabb. Alábbiakban a sportágról, a vetélytársairól, a terveiről és a magánéletéről beszél. ■ A múltban a nagy álma az volt, hogy a ranglistán az első helyre jusson. Változott-e a célkitűzése?- Feltétlenül. Most már nem tartom szükségesnek, hogy mindenáron első legyek a ranglistán. De jelenleg jól megy a játék, s ezért bízom abban, hogy feljutok az első helyre. Valamennyi társam közül a legtechnikásabb vagyok, és az erőnlétem még soha nem volt ilyen jó. ■ A női mezőnyben hosszú időn keresztül Graf „uralkodott“, majd megjelent Szeles, és most mindkettő ön előtt áll. Hogyan fogadja ezt a helyzetet?- Szinte pillanatonként tűnnek fel az új játékosok. Jelenlegi teljesítményemmel elégedett vagyok. A Wimbledont követő szünet jót tett. Különben a világelsőség több apróságon és kis szerencsén múlik. Néha csak egy labda vagy egy pont dönt. ■ Még javulhat a játéka.-Állandóan javul. Azon a napon, amikor azt mondom magamnak, hogy már nem tudok fejlődni, abbahagyom. Ez azonban még odébb van. Két évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy az aktív sportolást hamarosan befejezem. Ma már más a véleményem. Javítanom kell a második adogatást, s meg kell tanulnom még jobban összpontosítani. ■ Hogyan fogadja a vereséget és a győzelmet?- A legszebbek a győzelem utáni pillanatok. De reggel új nap kezdődik, s a korábbi győzelem energiaforrássá válik. Különben az embernek nem lenne kedve újból dolgozni, szenvedni. A vereség? Attól függ, hogyan vesztettem. Ha ezt nem tudnám, nagyon pocsékul érezném magam. A pályán elszenvedett vereségek befolyásolták a magánéletemet is. S ez volt a legrosszabb, mert amikor csalódott voltam, mindent összekevertem. Ha a pályán minden tudásomat kiadom magamból, nincs lel- kiismeret-furdalásom. Az ember képtelen mindig a legjobbat nyújtani. ■ Sztár lett. Nehéz ehhez hozzászokni?- Nem, bár néha legszívesebben „felszívódnék“, hogy senki ne ismerjen fel. Nem élhetek normális magánéletet, de nem panaszkodom. Érzem, hogy az emberek szeretnek, és mindenütt szívélyesen fogadnak. Nem vagyok tipikus sztár, mert úgy akarok élni, hogy megőrizzem az egyéniségemet. ■ Térjünk vissza a teniszre! Amikor edzőt cserélt, Angel Gi- menez helyét Carlos Kirmayr foglalta el, nem érezte, hogy a váltás előtti idő elveszett?- Miért gondolja? Korábban is elvégeztük a munkát, megnyertem a Mesterek Tornáját, majd az amerikai bajnokságot. Carlos meggyőzött, hogy támadó stílusban kell játszanom. ■ A Graf elleni győzelemmel megszabadult a komplexusaitól?- Soha nem éreztem, hogy Graf miatt gátlásom lett volna. Annak ellenére, hogy többször nyert, \ a mérkőzéseink mindig színvonalasak voltak. Ellenem mindig nehezen győzött. ■ Mi a véleménye Gráfról és Szelesről?- Steffi az utóbbi időben személyes problémákkal küzd, és ez befolyásolja teljesítményét. Játéka nem fejlődik, és mi hozzá idomultunk. Ha ki is kap, nagy játékos. Mónika lelkileg nagyon erős, s gyakran kockáztat. Játéka teljesen „automatizált“. Jó az adogatása, és csodálatos az erőnléte. ■ Gráffal párosban győzött Wimbledonban. Hogyan jönnek ki egymással?- Egészen jól, bár nem vagyunk barátnők. Olyan helyzet alakult ki a játékosok között, hogy csak üdvözöljük egymást. ■ Hogy látja a női tenisz jövőjét?-A sportágban forradalom zaj- : lőtt le. A múltban csak öt-hat játékos készült profi módon, ma már ez mindenkire vonatkozik. Úgy érzem, hogy a női tenisz színvonala utolérheti a férfiakét. ■ Mikor akarja befejezni a teniszezést?- Ha majd családot és gyerekeket akarok. ■ Ehhez barátra lenne szűk- . sége. Sokakat emlegetnek...- Ez az ismert emberek sorsa. Ha valakivel látnak, már nagy szerelemről beszélnek. Nem szeretem a pletykákat, amelyek a sajtóban rólam megjelennek. Itt van például Leconte. Amikor Ausztráliában néhányszor együtt mutat- ; koztunk, már ügyet csináltak belőle. Henri nagyon kedves, de semmi nincs köztünk. ■ A férfiak félnek öntől?- Néha, talán... Ha valaki érdekelni fog, annak tudtára adom. . Adok lehetőséget, hogy megismerjük egymást, de nehéz lesz megmagyarázni, hogy nagyon sokat vagyok távol. ■ Fontos önnek a pénz?- Semmi rendkívüli szerepe nincs. Azt teszem, amit akarok. Azonban csak azokat a dolgokat veszem meg, amelyek érdekelnek. Ha játszom, nem gondolok a pénzre, mert kiesne a kezemből az ütő. Kétségtelen, hogy a pénz fontos szerepet játszik a női tenisz fejlődésében. ■ Tudjuk, hogy kedveli a motorozást, bár szülei ezt ellenzik...- Mindig féltenek, ha felülök a motorra. Pedig régen motorozom. Kezdetben a barátnőmnek volt motorja, majd bátyám is vett, , s most már nekem is van. Tudom, ‘ hogy veszélyes, de én szeretem J a száguldozást. Ami a motorozás- | ban tetszik, az a szabadság, 1 a szél... A legnagyobb szerelmem j azonban a tenisz marad. (KNS) i/asárnap Családi magazin Index 480 201 Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/ 4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szllvásy Erzsébet ® 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: S 550-18, sportrovat: * 506-39, gazdasági ügyek: S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 819 46 Bratislava, Pribinova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, ■$ 210/4455 és 4476, irodavezető 551 29, telefax: 210/4431. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25,813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. „ANDY MÖLLERNÉL TÖBBET ÉREK“
