Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-02 / 17. szám

1 KONYHALÁTOGATÓBAN Jamajka Diószegen Ha Diószegen valaki a Jamajka felől érdeklődik, egész biztosan nem a csendes-óceáni szigetre gondolnak a helybéliek, hanem a város végi autóscsárdára. A Vince- erdei strand felé vezető út menti Jamajka vendéglő Ruman Vilmos és felesége, Majka asszony vállalkozása. A korábban a Galántai Járási Építőipari Vállalatnál dol­gozó Ruman Vilmos 1990-ben döntötte el, hogy otthagyja akkor már bizonytalannak tűnő állását és éttermet nyit. A családja jövőjére gondolt (egyik fia szakács, másik pin­cér), amikor a gazdasági helyzet alakulása láttán e vállalko­zásba kezdett. Megtakarított pénzén megvette az öreg, elha­gyott családi házat, s átépítés után 1991 júniusában megnyi­totta a vendéglőt. Igazi családi vállalkozásnak indult, fiával, feleségével közösen irányítják, szervezik és látják el az üzemeltetéssel járó teendőket, öt állandó alkalmazott segít­ségével. A Jamajka nem nagy, ám an­nál otthonosabb vendéglő. Ru- manéknak az öreg családi há­zat valóban sikerült barátsá­gos és kényelmes étteremmé varázsolniuk. A falak faburko­lata, a berendezés egyaránt a tulajdonosok ízlését dicséri. A tolóajtóval az éttermet bár­mikor kettéválaszthatják, így kisebb, zártkörű társaságok is szórakozhatnak, ünnepelhet­nek itt. A környékbeliek is él­nek a lehetőséggel, és gyak­ran ünnepelnek vállalati, vagy családi eseményeket. Bár mindössze két éve nyílt meg az étterem, híre gyorsan elterjedt. Először jobbára a kö­zeli fürdő vendégei látogatták, de egyre többen keresték fel a városból, majd a közeli és a távolabbi falvakból. Ma már a járás határain túl is ismerik. Az előzékeny kiszolgálás, a jó konyha és nem utolsósorban az olcsó árak megteszik a ma­gukét. ■■■raHr- Nézetem szerint a jó üzlet nem azt jelenti, hogy valaki gyorsan minél több pénzt ke­res - mondja a tulajdonos, Ru­man Vilmos. - A jó üzlet tartós sikert hoz, ehhez viszont a kis hasznot is meg kell becsülni. Nálunk sok más vendéglőtől, étteremtől eltérően alig emel­kedtek az árak, mert úgy gon­doltuk, az a tisztességes, ha csak a valós többletköltségeket számítjuk fel. Szigorúan ügye­lünk arra is, hogy a vendég a pénzéért mindig megkapja, ami jár, egy fillérrel, egy gram­mal se legyen megrövidítve. Rumanék nem is panasz­kodhatnak. Elsősorban az uta­zó vendégek kiszolgálására rendezkedtek be, akik üzleti útjaik alkalmával Diószegen állnak meg ebédre vagy va­csorára. A Jamajka öttagú személyzete naponta 100-150 vendéget képes ellátni, a nyári időszakban, mikor az ötven fé­rőhelyes éttermi rész mellett 19 993. V. 2. JAMAJKA-TAL (Hozzávalók négy sze­mélyre: 200gramm pulykamell, 400 g rövidkaraj, 12 dkg son­ka, 4 tojás, só, a tésztához tojás, liszt, tej, só.) A sertéskarajt négy szeletre vágjuk, megsózzuk, megbor­sozzuk, az egyik oldalát lisztbe mártjuk és olajban hirtelen ki­sütjük. A pulykamellből szintén négy szeletet vágunk, meg­sózzuk, kicsit kiveregetjük, megforgatjuk a lisztből, tejből, tojásból készített palacsinta­tésztában, majd kisütjük. A sonkát hirtelen megsütjük, a tojásokból pedig tükörtojást készítünk. A tál közepére sült burgonyából halmocskát ra­kunk, arra helyezzük a szelet sonkát és a tükörtojást, a hússzeleteket két oldalról a burgonya mellé. Káposzta- salátával, kápiapaprikával, céklával körítjük. Ünnepi alka­lomra díszíthetjük ananász-, meggy- és mandarinbefőtt ke­verékével. ÖRDÖGI ___ÍNYENCSÉG (H ozzávalók négy sze­mélyre: 600 gramm sertés comb, 12 dkg sonka, 250 g lecsó, ketchup, mustár, só, bors, csípős paprika. A tésztá­hoz: 2 tojás, liszt, só, tej, majo­ránna, bors és két burgonya.) A tojásból, lisztből, tejből, a fűszerekből és a lereszelt nyers krumpliból tésztát készí­tünk, amiből olajon krumplilán- gosokat sütünk. A vékony me­téltre vágott sertéshúst kevés olajon fedő alatt pároljuk, hoz­záadva a fűszereket és a csí­pős paprikát. Mikor már a hús félig puha, hozzáadjuk a ke- csupot, a lecsót, a mustárt és a szintén vékony metéltre vá­gott sonkát. Együtt dinszteljük még egy ideig, majd a masz- szával megtöltjük a krumplilán- gosokat. Összehajtva tányérra helyezzük, reszelt sajttal meg­hintjük és zöldséggel körítjük. TÖLTÖTT PULYKAMELL (Hozzávalók négy sze­mélyre: 600 gramm pulyka­mell, 16 dkg sonka, 16 dkg sajt, a tésztához liszt, tojás és zsemlemorzsa.) Vasárnapi krimi-S‘ A tulajdonos Ruman Vilmos:- családi vállalkozás a miénk... Méry Gábor felvételei a sörkert is üzemel, ennél sok­kal többen fordulnak meg náluk. A vendégek elégedettek Ru­manék konyhájával. Ez pedig elsősorban a főszakácsnő, Ta­kács Magda konyhaművésze­tét dicséri, aki az egyszerű, de ízletes ételek híve, az étlapon is főleg ezek szerepelnek. A vendégek többsége is első­sorban ezeket keresi. A leve­sek, főételek, édességek gaz­dag választéka közül elsősor­ban a különféle húsételek a legkedveltebbek. A pikáns magyaros ízeket szerető olva­sóink számára az alábbiakban a Jamajka vendéglő étlapjáról választott néhány étel recept­jét közöljük, ahogy azokat Ta- j kács Magda szakácsnő ké­szíti. A húsból nyolc szeletet vá- | gunk, kiveregetjük és megsóz- I zuk. Minden hússzeletre egy- j egy szelet sonkát és sajtot te- j szünk. A hússzeleteket félbe- : hajtjuk, bebundázzuk és forró | olajban kisütjük. Körítésként j sült burgonyát és bármilyen ] idénysalátát adhatunk hozzá, de ünnepi alkalomra díszíthet­jük befőttel is. MAGYAROS SERTÉSSZELET (Hozzávalók négy sze­mélyre: 600 gramm sertés­comb hús, só, bors, ketchup, lecsó, sonka, csípős paprika.) A húst felszeleteljük, meg­sózzuk, megborsozzuk, kive­regetjük, lisztben megforgatjuk és hirtelen kisütjük. Ezután visszahelyezzük az olajba, hozzáadjuk a ketchupöt, csí­pős paprikát és a vékony me­téltre vágott sonkát, majd az egészet addig pároljuk, amíg ' meg nem puhul. A legvégén hozzáöntjük a lecsót. Főtt bur­gonya illik hozzá. S. Forgon Szilvia sürgős hívás a Silver Streetről, - jelentette Collius őrmester. - Valaki beha­tolt egy öreg hölgy lakásába. Stoik felügyelő már az aszta­lon rakodott össze, mikor az őr­mester URH adón utasította a járőröket, hogy siessenek a tett színhelyére. Este nyolc óra volt. Munkaideje már régen le­telt. Ásított, s fáradtan emelte fel az ikertelefon kagylóját. Kétség- beesett, riadt hangot hallott.- ...mikor megjöttem a bevá­sárlásból, úgy éreztem, nem va­gyok egyedül a lakásomban. Megboldogult férjem ólomkato­nái nem voltak a helyükön. A vendégszobában a váza eldől­ve, s néhány könyv a szőnyegen hevert. Valaki az óra ingáját is megállította. A fürdőszoba ajta­ját sem tudtam kinyitni. Ebből tudtam, hogy valaki járt a lakás­ban, vagytnég itt is van - mond­ta szinte suttogva a telefonba.- Csak nyugalom, hölgyem. A járőrök perceken belül ott lesznek - közölte Collius őrmes­ter, majd a felügyelő felé fordul­va megkérdezte: - Mit gondol uram, komoly az ügy?- No, jó - mormogta az orra John Hornig abban a kisértetben? - gondol­kozott félhangosan Collius őr­mester.- A tárgyak csak valami ráz­kódás hatására mozdulhattak el- mondta Stoik. - Kár, hogy egy lakó sincs otthon. De az isme­retlen telefonáló miért akarta, hogy Babbingtonné a hétvégét a lakáson kívül töltse? - A fel­ügyelő felállt, s a körzet térképé­hez lépett. - Valaha itt a Silver Streeten villamossín-kereszte­ződés volt, de a vonalat meg­szüntették, a síneket felszedték. A földalatti nincs messze innen, de már az sem üzemel. Stoik felhívta a Greenwichi Ki­rályi Csillagvizsgálót. Földrengés? Nem, a szeiz­mográfok a legkisebb rezgést sem jelezték. Föld alatti atomrobbantás... vagy repülőgép? Mindkettő kizárt dolog. Ang­liában föld alatti atomrobbantá­sokat nem végeznek. A mélyre­püléseket pedig London felett a háború óta betiltották.- Valami eszembe jutott- szólt Collius. - A tárgyak Bab- bingtonnénál miért csak a hét­végeken mozdulnak meg?- A Silver Street a maga kör­zete, - fordult Stoik Willett törzs­A KÍSÉRTÉT alatt Stoik. - Majd a Silver Street felé megyek haza. Hideg szél fújt, igy az utcák néptelenek voltak. Stoik közvetlen a rendőrautó mögött parkolt le, majd fáradt léptekkel indult az öreg bérház bejáratához.- Vaklárma, uram - mondta a járőröket vezető idősebb rend- dór. - Átnéztük az egész lakást, de semmi nyomot nem talál­tunk. A fürdőszoba ajtaja azért nem nyílt, mert beszorult. Babbingtonné hálásan nézett a felügyelőre. - Örülök, hogy személyesen eljött, hmm... fel­ügyelő úr.- Stoik - mormolta a felügye­lő, miközben a fürdőszoba ajta­ját próbálta.- Stoik... Stoik... no igen! A harmadik és a negyedik osz­tályban tanítottam magát. Bab­bingtonné vagyok. Emlékszik? Oh, boldog ifjúság! Hogyne emlékezne, hiszen a tanító néni egyik kedvence volt!- Már akkor tudtam, hogy van magában valami rendkívüli. Biz­tos, jó megfigyelő volt - folytat­ta az idős tanítónő, miközben a rendőröknek teát főzött. S mi­kor a csészéket vette elő, észre­vette, hogy azok sincsenek a he­lyükön, elmozdultak.- Erre csak egy magyarázat lehetséges - mondta Babbing­tonné. Mindhárman csodálkozva néztek rá.- Ezt kísértet tehette, házbeli kísértet Néhány nap elteltével már mindenki tudott a házbeli kísér­letről. A következő szombat este a rendőrségen ismét megszólalt a telefon. Babbingtonné jelen­tette, hogy a lakásában újra tör­ténik valami. Stoik felügyelőnek nem volt szíve azt mondani, hogy a rendőrségnek más dolga is van, mint egy öreg dáma kí­sérleteivel foglalkozni! Kedvelt tanítónénije volt, ő pedig a taní­tónéni kedvence. És ki tudja, talán van benne valami.- Már megint mozogtak a tár­gyak - jelentette riadtan Bab­bingtonné. - Hét közben névte­len telefonhívást is kaptam. Azt mondták, ha kedves az életem, okosabban tenném, ha a hétvé­geket másokhoz hasonlóan vi­déken tölteném. Csak most döb­bentem rá, hogy a házban telje­sen egyedül vagyok. Ha valami történne, hiába kiáltanék segít­ségért... - mondta és hangja elcsuklott. Stoik azonnal felhívta a tele­fonközpontot. Ott igazolták, hogy az öreg hölgyet valóban hívta valaki, de nem tudják, ki.- Vagy mégis volna valami őrmesterhez. - Nem vett észre valami gyanúsat - abban az el­hagyatott, álmos városrészben? Villett megvonta a vállát.- Véleményem szerint az el­múlt hétvége óta semmi sem változott. Az utcák néptelenek, a kirakatokban gyenge világítás. Csak a Barclay Bank fiókintéze­te közelében, a földalatti bejára­tánál parkol egy bútorszállító te­hergépkocsi. Úgy látszik, valaki a hét végén költözködik.- Most, a tél közepén? - kér­dezte hitetlenkedve Stoik. - Ál­lapítsa meg a rendszámát, és táplálja be a számítógépbe. Néhány perc múlva Willett megjelent.- Azt a bútorszállító autót ka­rácsonykor lopták el Skóciában. Az autótól a hóban több láb­nyom vezet Babbingtonné ajta­jához és vissza. Pedig a néni azt mondta, hogy rajta kívül senki sem tartózkodik a házban. Azonnal Babbingtonné házá­hoz hajtottak, de az öreg hölgy nem nyitott ajtót, így minden habozás nélkül feltörték. Bent dulakodás nyomait találták. Le­szakadt függöny, felfordított székek, de az öreg tanítónőnek semmi nyoma.- A szállítóautóhoz! - adta ki a parancsot Stoik felügyelő.- A körzetben riadót rendelek el. A járőrségi jármüvek azonnal jöjjenek ide. Willett, intézkedjen! Míg Willett intézkedett, az autó csomagteréből kiszedte a szükséges eszközöket, majd feltörték a bútorszállító autó aj­taját. Öreg pokrócba becsavar­va egy test feküdt, lábával ka­limpálva.- Tudtam, hogy megtalál- mondta levegő után kapkodva Babbingtonné, miután elvágták a kezeit és lábait összekötő zsi­neget, s eltávolították a rongyot, mellyel a száját betömték. Kint gyülekeztek a rendőrau­tók. A felügyelő gyors, pontos utasításokat adott, majd vissza­tért.- Önnél valóban jártak kísér­tetek. És rezgés is volt! Az em­bereim éppen most füleltek le néhány nehézfiút, akik az elha­gyatott földalattiból alagutat fúr­tak a szomszédságában levő Barclay Bank fióküzeme alá. Az idős hölgy arca felderült.- Szóval, megakadályoztam egy bankrablást, maga pedig megmentette öreg tanítónője életét. Nem csalódtam magá­ban. Az egész osztályban magá­nak volt a legjobb megfigyelöké- pessége.- A számtanfeladatokat is a padtársától másolta le -, je­gyezte meg halkan Willett törzs­őrmester. Fordította: György Elek

Next

/
Oldalképek
Tartalom