Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-02 / 17. szám
Szindbád, ez a nevezetes kalandor, azon a napon, amikor a haja olyan fehér lett, mint egy dérlepte fa, amelyre többé egyetlen fekete varjú sem telepedik, még egyszer útra kelt, és fölkereste édesanyját, hogy végre kedve szerint kisírja magát...- Csakhogy itt vagy! — mondta a kis fazékhoz hasonlatos öregasz- szonyka, aki mindig kormos volt, mert folyton a tűznél kellett állonga- nia, hogy éhes gyermekeinek leveskét főzzön. - Csakhogy eszedbe jutott a főztem! - ismételgette lelkendezve, amint megint csak a tűzhöz igyekezett, mint egész életében mindig, ha valamelyik gyerekét megpillantotta. A jégmadárfejű, régi fényképalbumból előlépett Szindbád elérzéke- nyülve nézegette a szobában fel és alá mozgolódó ócska szoknyát, mintha valamely láthatatlan szél, az anyai szeretet hajtogatná. Aztán egy zsámolyra ült, amelyre gyermekkorában szokott telepedni, ahonnan anyja szépséges arcán és szépséges mesemondásaiban gyönyörködött.- Hallom, hogy kártyát szokott vetni a parasztoknak - kezdte egy sóhajtásnyi szünet után Szindbád.- Talán nekem is tudna valamely jó tanácsot adni. A kis fazék nevetve pöfögött, mintha örülne a lángnak, amely ismét bekormozza:- Ó, a vetőkártya csak amolyan bolondság, parasztoknak való mulatság. A füveim, a teáim sokkal többet érnek, mert magamon próbálom ki előbb. Nem fáj tán a gyomrod? Nem hasogat a lábad?- A szívem - felelte egyszerűen Szindbád.- Igen, atyád is szívbajban halt meg. Ismerem... A Vág folyó partján feküdt egy halászkunyhó eresze alatt, amíg a komp a túlsó partra jártkelt. De sohasem jutott eszébe elindulni a vásárosokkal. Csak mindig szomorúan nézett az elmúló habokra és a halakra, amelyek a beteg ember kedvéért néha kidugták a fejüket a folyóból.- A szívem - ismételte Szindbád, mert gyermekkorában meglehetősen makacs természetű volt. A kis fazék már javában kormosodon. Szindbád képzeletében már érezte a gyermekkori levesek illatát- sót messziről édesded tejszag is közeledett feléje, amilyen édes az anyatej lehetett.- Sokat jártunk atyáddal mindenféle búcsúkra, jósnökhöz, gyógyító asszonyokhoz. Akkor tanultam meg, ami keveset tudok. Vannak bizonyos teák, amelyek úgy meggyógyítják a vért, mintha újonnan kezdődne az élet. Nagyon egyszerű dolog ez... A vér felszed magával bizonyos anyagokat rosszul sikerült ételek ízéből, hamis borokból, még hamisabb asszonycsókokból. Nem akarnál ebből a teából inni?- Ó, jaj nekem! - felelt Szindbád, mintha ismét gyermek volna, és leesik az eperfáról. A kis fazék a tűzhelyen abbahagyta a pöfögést, és csodálkozva felkiáltott:- Hát nem hiszel nekem, anyádnak? Nem hiszed, hogy meg tudlak gyógyítani? Csak rám hallgass, csak az én szájamra figyelj, úgy megetetlek abból orvossággal, mint a madár a fiát. Nagyon rossz volt az az asz- szony?- Nagyon jó volt! - nyögte Szindbád.- Este fésülködött, vagy pedig reggel?- Mindig csak reggel, és olyan hosszú haja volt, mint Csillag Annának. Kétfelé fonta szárba a haját, amelyet alig fogott a fésű. Nem is tudott egyedül fésülködni, a szobalány fésülte, és ilyenkor mindenféléket sugdosott a fülébe.- Milyen színe volt a papucsának?- Lángpiros volt, és a sarka nem volt soha elferdülve, akármilyen hosszúra nyúlott a tél és az otthon ülés.- Mit mondott álmában? Nem figyelted?- Olyan halkan aludt, mint az esti szél, amely a falevelek között bogarászik. Égi tünemény volt ilyenkor az arca, mert nyilván angyalokkal álmodott.- Sarkantyús angyalokkal - pöf- fedt közbe a kis fazék. Szindbád olyan izgatott lett a gyermekkori zsámolyon, hogy körülnyargalt a zsámollyal a szobában. Az otthon szőtt szőnyegek nagyot néztek a lovagló hosszú lábakra, az arcképek előredőltek a falon, régi székek ijedten tértek ki, a gömbölyű ebédlőasztal csaknem kimenekült a szobából, csak a kormos kis fazék Totyogott egykedvűen a tűzhelyen.- Majd megvizsgálom a szíved verését, mert úgy látszik, megétettek. Mondd, nem volt nagyon édes a víz, amelyet éjszaka ittál poharadból, Mondd, sohasem találtad álmodból felocsúdva az ujjaidat női hajszálakkal összekötözötten? Nem volt borsószem a csizmádban? Sem gombod, sem nadrágszíjad nem volt hibás, amikor reggel fölébredtél? Krúdy Gyula Szindbád alábbhagyott a lovaglással, mintha végleg megkötötte volna paripáját az asztal lábánál.- Miért kínoz? Nem tudok róla semmi rosszat sem mondani, csak annyit, hogy szeretett, szerettem... A pattanásokat kinyomkodta a nyakamon - amíg szeretett. A harisnyámra foltot vetett - mintha attól félt volna, hogy lyukas harisnyában kerülök el valamerre, valahová. Megnyírta körmömet, amíg aludtam, kétoldalt megsimogatta az arcomat, ha felnyögtem álmomban. Dalolt a fülembe, hogy ismét elaludjak. A kis fazék csak a fejét csóvál- gatta.- De azt mondd meg már végre, hogy mit főzött neked. Halat vagy madarat? Kakast vagy tyúkot? Levette-e a borsónak a héját, mit mondott a káposztának, a paszulynak, a keménymagos levesnek, amikor a tűz mellett főzte? Megszámolta-e a lyukakat a nadrágszíjadon, a mellényeden? örvendezett-e, ha kövérséged miatt toldani kellett inggallérodat? Tudott-e valami orvosságot a hasfájás, a forróság, a lidércnyomás ellen? Szerette-e, ha jól megverted néhanapján?- Úrnő volt, anyám. A kis fazék a csodálkozástól elhallgatott.- Úrnő? Mi az? — kérdezte. — Hamis haja volt, mint a bábuknak? Kente-fente az arcát, a kezét és egyéb testrészeit? Hamispénz-ve- röktól vette a mosolyát, házalóktól a szavát, rossz nöszemélyektől a kézfogását és a járását mihaszna táncosnőktől? Talán bizony a bar- chentet sem kedvelte már, hanem selyemben járt olyan helyen is, ahová a férfiak sohasem láthatnak?- Gyászruhában járt.- Mert bizonyosan szőke volt...- Olyan szelíd volt, mint a galamb ...- Mert így leplezte alattomosságát.- Sohasem csókolta meg a szájamat.- Mert bizonyosan rossz szaga volt a szájának a fűző viselettől. Szindbád a szívéhez nyúlt, és könyörgő hangon szólott anyjához.- Itt - itt, nagyon fáj! A kis fazék már forrott, pattogott, süstörgött, mert közeledett örömteli ideje, a főzés teteje.- Majd én meggyógyítalak... Igaz, hogy a legegyszerűbb dolog volna kártyát vetni, amint a nyavalyás parasztjaimmal csinálom - de én magam se hiszek a kártyában, mióta nem vetette ki se a bajodat, se az érkezésedet. Ámde, ha akarod, megemelheted. A fazekacska a földre telepedett, mintha apró gyermekekkel készülne a játékhoz. A kerekre kopott kártya a szokásos pattogó hangot hallatta, mintha megérkezett volna az a bizonyos szellem a szobába, akit a kártyavetők mindig megidéznek. Szindbád előrehajolt, és anyja kidolgozott kezét nézte.- Gyógyíts meg, anyám, kérlek, gyógyíts meg... Az öregasszony a kártyáiba nézett, és homlokát összeráncolta.- Amitől legjobban féltem: a Halál meglehetősen távol esik tőled. Tudod, nagyon szegény asszony vagyok, nem tudnálak eltemettetni, ha véletlenül a fedelem alatt halnál meg.- Mikor halok meg? - kérdezte szepegve Szindbád.- Ó, sokan vannak előtted... Itt vagyok én is, a menyasszonyi ruhámban. De mit látok? Egy szakállas férfi is előtted hal meg. Talán csak nem ez forgatta el fejét asszonyodnak?- Esküszöm...- Jól van, elhiszem. Te mindig az én gyermekem maradtál, hiszékeny, álmodozó, akit minden vásáron megcsalnak. Mit is mutatna még a kártya? Ej, bolondság!... Hagyjuk... Hadd tapintom meg a szíved.- Itt, itt van, és nagyon fáj.- Az én kezem már öreg, hiába simogatnám, a fájás csak nem állana ki belőle. De majd hozok neked valakit, akinek a keze még olyan ibolyaszagú, hogy megríkatja a vénemberek szemét is, ha hozzájuk ér... Majd hozok neked valakit, akinek a hangja olyan, mint a furulyázó fecskéé - akinek a lába olyan fürge, mint a fiatal kecskéé, amely még nem volt füstön - akinek az íze olyan, mint tavaszkor a bárányé. Itt lakik, nem messze az utcasoron, és Magdalénának hívják.- Magda — mormogta Szindbád, és amíg az anyja a szíve gödrét simogatta, megjelent előtte egy kép, amelyet gyermekkorában sokszor látott. Az anyja képe mirtusszal, menyasszonyruhában, Jeney műterméből, ama Jeneyéből, akit később bankóhamisítás miatt bezártak. Az arckép mindig a falon függött, és az örök ifjúság egyszerű bájával mosolygott, akármint növekedtek a gyermekek. A fiúk kardot hordtak, és levagdalták a lányok bábuinak a fejét. De az arckép csak szelíden, mint egy ábrándos dal, csak mosolygott a messziségből.- Itt lakik nem messzire, és amint bealkonyodik, elmegyek érte, hogy jönne el meggyógyítani az én egyetlen fiamat. Bizonyosan megteszi, mégpedig szívesen, mert hiszen jóságomban bőven volt része, amikor rászorult katonák vonultak végig a városon... Vadász urak fújták a kürtöt... Diákok énekeltek az ablakai alatt... Névtelen üzeneteket küldtek a túlvilágról is angyalok, akik a földre kívánkoztak... Ilyenkor mindig ott voltam én a jó tanácscsal. És az én varrógépemen varrta azt a ruháját, amelyben a legszerencsésebb volt.- Eljön?- Majd én megtanítom, hogy úgy fésülje a haját, mint én leánykoromban, ne essen le a kontya, ne süsse ki túlságosan a frufruját. Jól gombolja be a kapcsokat a ruháján, mert a férfiak szeretnek az ilyesmivel bíbelődni. Egyforma csokrot kössön a cipőjére és a szoknyájára. Szelíd és szemérmetes legyen, mert ez áll jól a leánykának. Ne sokat fecsegjen; csak akkor szóljon, ha kérdezik. Mindig mosolyogjon, és az egész kezét adja oda, ha kérik... Majd estefelé felveszem a nagy kendőmet, és elhívom a szomszédból. Szindbád az ablakra pillantott.- Már alkonyodik, anyám. 1924 Garai Gábor Asszony a napon Gömbölyű rügy, tömény bonyodalom; magában ül és hallgat a pádon. Bombázza a nap, vad tavaszi fény, s megszelídül a szeme íriszén. Nagy örömében mintha szállana, bár meg se mozdul — boldog, hogy anya; s hogy anya lett, bentről vállalja már az a remény - ragyogás? vak-homály? - mit ösztöne méhébe fogadott az eszméletlen, testtelen titok. És mosolyogva beszélget vele, gyermekével, ki még nem gyermeke, vele, ki - hiszen még nem szülte meg - akármi: szép, csúf, jó s rossz is lehet, de bármi lesz - már teste részeként issza mohón a létezést, a fényt; s bármi lesz, immár el nem szakad tőle: szabad lesz — só rabja marad. Majd enni kér, s ha járni megtanul, boldogan jár - vagy boldogtalanul... Apjára üt - vagy rá emel kezet?! Ö vár, szül és nevel, — mást nem tehet. A nemlét zárját felnyitotta - hát méltán remél egy testté lett csodát. évek során ol> tya, amely fc olvadó cseppe vették észre állatorvos, ak vissza akart ut nyugodva jég' ma hál’istenne Dobsánén a volt, melyet í s Feri, a tanítc vérek között, látta az anyj: ebédeken sürj reménykedő a ta el, hogy : dolgát. Mihel; rek, megmom ideköltözik, r muskával! Má na hagynia. C: veit, kerékpá jobb, ha ne Ő igazán ne berakja a sz- minden ing< bánja is Eirar törődik. Vala hogy inget se pasz kis testi A gyereket is i ellenne Man a hangját se h- Anya... | beszélni, de q lakás? - szóla Dobsáné özvi kintetével feli A testvérei feléje. Mit al köhécselt. - a lakás? - kél anyja kezét, g simította. - S és arra gondo na a gyerek! hagyja Emmu- El lehet Irén jóval gy< ahogy monda régóta tervez) lála után cseré olyan készen valamennyien e percben jut<- Én innen tette ki Dobs tapadt, melye ra, fésűvel ut;- Én meg jöjjön mihozz káztatta meg trombitált. - levegő - foly — Jó vidéki a mutatóujját a feleségével, hoz veszik, se meg sem tudi Ilus meg nem két nevelni, meg a kert!- Nálunk n gért a csarü öreg már a ír az anyja térd; T ulajdonképpen minek rendezték ezt a hercehurcát? Az ügy világos, mint a vakablak, méltatlankodott egy naspolyás szal- makalapú hölgy az első sorokban. Alighanem a biztosító, morogta szivarpácos hangon bal felől ülő szomszédja. Mindenesetre Lilikének jól áll a gyászruha. A széksorok előtt, a tanúknak kijelölt helyen, szemben a taláros bíróval, izgága, gömböc lányka állt. És azután? kérdezte a bíró. Azután semmi. Apuka bumm, Róbert bácsi bumm, hi-hi. Tudod mi vagy te? Te vagy egy rozmár. És te? fordult az ügyész felé, bakkecske. De ez már sokkal később, a tárgyalóteremben hangzott el, előtte még ez történt. Az ezüstfenyőkkel körülvett luxusvilla előtt vajsárga sportkocsi fékezett. Lili virágos pongyolában az ablaknál állt. Ásított. Te jó isten, mondta, Róbert. Totális mennyország. Mi az, már öt is unod? Hogyhogy őt is? Az asszony a szalon sarkában álló kis kártyaasztal felé hunyorgott. A pasziánszt rakó, szuszogó hústorony anélkül, hogy fölpillantott volna a játékból, jóindulattal legyintett a kártyalappal, éppen a treff fiármas volt, amit nem tudott sehová sem odailleszteni. Téged például imádlak. Nem hiszed? Odaszaladt a férfihez és megcsiklandozta a nyakát. Sőt még jobban szeretnélek, ha... Nem fogod eltalálni. Nem, mondta a férfi lemondóan és az asztal sarkára helyezte a kártyalapot. Öld meg! Jó, most mindjárt, vagy elég, ha kirakom a pasziánszt? Lili szeme megvillant. Ide-oda rohangált a szalonban, aztán a szomszéd szobába iramodott. Amikor visszajött, kezében revolvert szorongatott. Meg van töltve? kérdezte a férfi. Lili beleegyezően vigyorgott. Akkor vigyázz, Monoszlóy Dezső Naspolya még elsül. Gyáva kukac. A revolvert a s: talra dobta. Pedig tudod mit ajánlott chiáter? Nem tudta befejezni. Róbert lépett a ! odol-mosolyú, harminc körüli, jóképű f szőr a revolvert vette észre. Ez mi? mi asztalra köszönés helyett. Amint látod, magyarázta az asszony és szájoncsókolt tét. Le akart lőni, mutatott a hústorony elvettem tőle. Kösz, hajolt meg Róbert, < tózkodott az egyik fotelben. Halljuk, mit ajánlott az a te híres pszic emelte fel fejét a hústorony. Oroszlánv; küld téged, tiszta hülyeség, mintha ez rajtad. Egy lelőtt oroszlántól igazán n< férfiasabb. Neked mit ajánlott? Nekem jól elbeszélgettünk. Alaposan befűztem csétlen pasast, elmeséltem neki, hog időben repülő macskákat látok, ettől kiborult. Róbert közben a bárszekrényhez^é nyakot töltött magának. Ti nem isztok a pasziánszasztal felé. Ha a pszichiáter i di. Ma kivételesen megengedi, Lili eg kiitta a konyakot, sőt ma leisszuk magul egy jó ötlet, egyezett bele a hústoro Janiga József: Kapu előtt tollrajz, 1991
