Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-17 / 2. szám
4 *■ f\ MIELŐTT VETNÉNK Szlovákia déli területeinek egyik fontos terménye a sárgarépa. Vannak „fóliázó“ falvak, amelyek a tavaszi-nyári idényben szinte csak erre szakosodnak. A fajták talaj- és tápanyagigényével általában tisztában vannak a termelők, míg a növényvédelmi lehetőségek és az egészségügyi normák ismerete némi kívánnivalót hagy maga után. Mivel a sárgarépát csak a gyökeréért termeljük, ezért a megelőző védekezés is főleg azokra a negatív tényezőkre irányul, amelyek a föld alatti rész fejlődését gátolják, veszélyeztetik. A különféle gyomok sok tápanyagot vonnak el a növénytől, akadályozzák a gyökerek fejlődését (ilyen hatással van a sűrű állomány is), így az erősen gyo- mos területeken esetenként ellenük is vegyszeres védekezéshez kell folyamodnunk. A magról kelő egyszikűek és némely kétszikű (libatop, disz- nóparéjfélék) ellen jó hatással alkalmazható az Olitref. Belőle - vetés elótt(!) -100 m2-re számítva 25-35 ml-t kell kijuttatni, s úgy 10 cm mélyre a talajba bedolgozni. A műveletet egy órán belül(!) végezzük el - (ellenkező esetben hatásfoka romlik); ez általában csak rotációs kapával lehetséges. A különféle kétszikűek ellen Maloran 50 WP használható; ebből a szerből 100 m2-re 15-25 g szükséges. Vetés után, kelés előtt kell kijuttatni. Az említett mennyiséget 7 liter vízben feloldva permetezzük ki a talajra. A kórokozók elleni védekezés nagyon fontos - első - lépése a csávázás. A répa magvait Chi- noin Fundazol 50 WP + Dithane M-45 keverékében kell csávázni; 1 kg vetőmaghoz 1 + 1 gramm vegyszer szükséges. A gombás betegségekkel szemben Orthocid 50 WP (3 g /vetőmag kg), a cserebogárpajorok, a pattanóbogarak lárvái (drótférgek) ellen Diazinon 10 G (1,5 g/folyóméter) alkalmazható. A drótférgek előfordulásával elsősorban olyan helyeken kell számolnunk, amelyek éveken át parlagon hevertek. A répa gyökerén rágásnyomaik 1 -2 mm-es lyukak, csatornák formájában ismerhetők fel. A gyökérgubacs fonálférgek, gyökératkák irtására a magyar- országi szakirodalom feltételes forgalmú növényvédő szerként Vydate 10G-t (300 g/100m2) ajánl. A répa egyik leggyakoribb rovarkártevője a répalégy (Psila). Ez egy kb. 5 mm-es barna fejű, sárgás lábú, fekete testű két- szárnyú. Télen a lárvák bebábo- zódva a talajban húzódnak meg. Innen viszonylag későn, május közepe táján bújnak elő az imá- gók; ezek párosodnak, petéket raknak. A kikelő lárvák először a zöldség oldalgyökereit támadják meg, majd berágják magukat a fógyökérbe. A második generáció a nyár vége felé rajzik. A répalégy ellen permetezéssel csak a fertőzésveszélyes helyeken, rajzásidőben (Chzinetrin 25 EC - 0,05 %-os koncentrációban) indokolt védekezni. Magvetéskor ellenük két granulált szer - Basudin 10 G és Diazinon 10 G (mindkettő 0,8 g/folyóméter mennyiségben) - alkalmazható, később ezek használata tilos! Ne feledjük (!): a répa a csecsemők egyik fontos tápláléka, ezért a vegyi védekezés csak a répalégy és más rovarkártevők első generációja ellen engedélyezett. A korai fajtákat, amelyek csomóba kötve koratavasz- szal a piacra kerülnek, egyáltalán nem szabad az ilyen és ehhez hasonló vegyszerekkel kezelni. - |. d. í. Korai „Nantesi“ (Nantéska) - megbízható, jó terméshozamú fajta 2. Korai ,,Delicia — könnyű és középnehéz talajokat igényel; nem bírja a közvetlen trágyázást. Hengereled, narancsvörös gyökere van. Hajtatásra alkalmas. 3. „Stupická“ - a legkoraibb fajtánk; gyökere hengerded, törékeny, édes ízű. Nagy terméshozamával tűnik ki. HAZAI KÍNÁLAT K o r a i A sertéshústermelésben - különösen a háztájiban - a gazdaságosság fokozása érdekében az állatoknak nem elegendő csak a tartási komfortot megteremteni, hanem ki kell alakítani, fenn kell tartani azt a takarmányozásban is. Semmiképpen sem volna viszont helyes, ha a takarmány értékesülésének javítása csak annak táplálóanyag-tartalmára, a sertés norma szerinti szükségletének kielégítésére irányulna. A takarmány transzformációjakor bekövetkező veszteség nagysága ugyanis az állattól, annak általános állapotától, közérzetétől is függ. A takarmányozási komfort kialakításában részt vevő nagyon sok tényező közül elsősorban azokat' emeljük ki, amelyektől nagymértékben függ a sertés- hústermelés gazdaságossága. A legszembetűnőbb nyugtalanság akkor tapasztalható a sertések között, ha nem elég hosszú a vályú. Ilyenkor a falka minden tagja evés közben fokozott mohóságot tanúsít, s ennek az a következménye, hogy elmarad a falat kialakítása a szájban, elmarad a benyálazás és a gyomor hirtelen megtelé- se nemegyszer hányáshoz vezet. Ronthatja tehát a sertések közérzetét, gazdaságilag is hátrányos, ha nem tartjuk be az etetések időpontját és ha az etetés olyan lassú, hogy a falka talpraállása és az evés megkezdése között túl sok idő telik el. Télen a túlságosan hideg, nedves dara etetését azért is kerülni kell, mert az energiaveszteségen kívül hamarább alábbhagy a sertés evési kedve is. A sertés sohase kényszerüljön a szükségesnél több víz elfogyasztására. Ez főleg akkor fordul elő, ha az abrakjához túlságosan sok vizet keverünk. Napjainkban ez reális veszély, számottevően rontja a takarmányértékesitést és gyengíti a szervezet ellenálló képességét. (folytatjuk) Csiba László A KERTI ZSÁZSA A zsázsa (szlovákul zerucha) a legrövidebb tenyészidejű zöldségnövény. A vetésétől számítva 13-14 nap múlva már fogyasztható. Valószínűleg a mai Irán területéről származik. Barna, apró magját télen bármikor vethetjük - lapos edénybe, tányérba, műanyag dobozba. Jó minőségű, lehetőleg homokkal kevert kerti földet használjunk, ezt 2-3 ujjnyi vastagságban terítsük szét, majd nyomkodjuk le és vessük rá a magvakat. A magvakkal ne takarékoskodjunk, mert, ha sűrűn vetjük, gazdagabb lesz a termésünk. Utána fedjük le 1-2 mm vastag föld- vagy homokréteggel, s azt is nyomkodjuk le. Az edényt, hogy a vetést ne érje fény, állítsuk sötét helyre, vagy takarjuk le kartonpapírral. A növényeket addig tartsuk sötétben, amíg kibújnak a földből - így a maghéj nem marad meg a levél hegyén. Ezután viszont már bőséges megvilágításra, napfényre van szükségük. A fényen kívül a zsázsa kedveli a meleget; legjobban a 20-22 C-fokos hőmérsékleten növekszik. A vetés utáni 3.-4. napon már megfigyelhetjük, hogyan törnek elő a talajból a növénykék. Ezt bőséges öntözéssel kell elősegítenünk. A vetést lehetőleg ne felülről öntözzük, mert a növénykék ilyenkor könnyen elfekszenek. Ha az edényünk vízáteresztő, akkor álítsuk naponta 10 percre vízbe, hogy talaja jól átnedvesedjék. A vetés utáni 10.-11. napon már sűrű, zöld vetésünk lesz. Mikor a növénykéknek már két-három apró lomblevelűk is van (a sziklevél felett), akkor megkezdhetjük a zsázsa metszését. Fogyasztható részei a szár, a rajta lévő két sziklevél, s ha tovább engedjük nőni, akkor az első, zsenge lomblevelek. Fontos tudni, hogy a levágott növények nem sarjadnak újra! A zsázsát nem kell feltétlenül földbe vetni. Ha pl. egy tálba több rétegben itatóspapírt fektetünk, s azt alaposan benedvesítjük, akkor ezen is termeszthető - persze, ilyenkor szintén takarni kell! Nagyon előnyös a vékony vattaréteg alkalmazása, amelyen az apró növénykék könnyen átbújnak. A kerti zsázsa termelhető szabadföldön is. Vetésére március végétől júniusig több szakaszban kerülhet sor. Fontos, hogy földjét - tekintettel az apró magvakra - gondosan készítsük elő. A termelési időszak a szabadföldben sem tart három hétnél tovább. A zsázsa termesztésekor - legyen az benti vagy szabadföldi - célszerű a hetenkénti vetés, így a letermett helyébe mindig űj állomány lép. Betakarításakor a növényeket mindig a talaj felszínénél, ollóval vágjuk le; ne húzzuk ki az egész növényt, mert gyökérszálai közé föld keveredhet, s ezt nehéz letisztítani. Felhasználása: ize a tormához hasonló, csípős, de annál sokkal kellemesebb, enyhébb. Magas C-vitamin tartalma van. Finom mártás, leves készíthető belőle. Felhasználhatjuk vajaskenyér és különféle szendvicsek ízesítésére, hozzáadhatjuk a fejes salátához is. Mélyhűtőben lefagyasztva egész évben, bármikor fogyasztható. Nálunk forgalmazott, 1965-tól engedélyezett fajta a „Dánska“. Miklós Dénes kertészmérnök A kiolvasztás művészete A nyáron mélyhútéssel tartósított gyümölcsöt a felhasználás előtt teljesen vagy félig fel kell olvasztani. Ha gyümölcslevet, bólét készítünk vagy tésztába, tölteléknek szánjuk a fagyasztott gyümölcsöt, akkor elegendő, ha csak félig olvasztjuk ki, ugyanis ez munka közben is megtörténik, anélkül, hogy C-vitamin tartalmuk csökkenne. Ne feledjük el, hogy a sütemények díszítésére csak olyan gyümölcsöt használhatunk fel, amelyet nem cukrozva fagyasztottunk meg. A cukrozott, majd mélyhűtött gyümölcs ugyanis sok levet ereszt, így díszítésre nem alkalmas. A teljes kiolvasztásnál, három -négy óra elteltével, a gyümölcsök C-vitamin tartalmuknak általában 10 százalékát elveszítik. Minél savanyúbb egy gyümölcs, annál kisebb ez a veszteség. A ribizlinek például 8, a málnának viszont 28 százalékos lesz - azonos idő alatt - a vitaminvesztesége. Általánosságban elmondható, hogy minél gyorsabban történik a kiolvasztás, annál jobb lesz a gyümölcs minősége. Ezt 18-20 Celsius- fokon, azaz szobahőmérsékleten, lefedett üveg vagy porcelán tálban végezzük. Némely gyümölcs a kiolvasztás során elveszíti eredeti színét, például a kajszi, a szilvafélék, az őszibarack pedig a levegőn megbámul. Hogy ezt elkerüljük, a mélyhűtőből kivett, kicsomagolt gyümölcsöt borítsuk be cukorral, s így olvasszuk ki. Meggyorsíthatjuk a műveletet, ha a mélyhűtött szilvát, barackot stb. 70 Celsius-fokos cukoroldattal leöntjük. Annak érdekében, hogy a különféle gyümölcsfajok aromájukat, vitamintartalmukat, állagukat megőrizzék, s gusztusosán kerüljenek az asztalra, be kell tartanunk a táblázatban közölt időtartamokat. Felhasználás 0,5-1 kg A kiolvasztás időtartama órában módja fagyasztott 18-20C-fokon Hűtőben 70 %-os gyümölcs cukoroldatban esetében Nyersen fogyasztva cukor nélkül 4-6 12-15 . úgy 1 (10-15 C-on) cukorrafboritva 4-6 12-15cukoroldatban 5-7 14-16Kompótként cukor nélkül 1-2 4-5 úgy 1/2 vagy cukorral borítva (félig kiolvasztva) cukoroldatban 2-3 5-7 (félig kiolvasztva) Tésztákhoz cukor nélkül 3-5 10-12Gyümölcsléként cukor nélkül 1-2 4-5 vagy cukorral borítva (félig kiolvasztva) 16 1993. I. 17. i/asárnap
