Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-25 / 16. szám
A cékla több ezer éve ismert és kedvelt zöldségnövény. Sajnos az utóbbi időben termesztése fokozatosan visszaesik, amire egyáltalán nem szolgált rá. Őshazája a Földközi-tenger vidéke. Először - gyógyászati célokra - csak leveleit használták. A gyökeres fajok termesztését Bizáncban kezdték, és onnan terjedt tovább. Jelentős az ásvá- nyianyag-tartalma; sok foszfort, vasat és meszet tartalmaz. Táplálkozási értékét növeli jelentős cukortartalma. A vitaminok közül nagyobb mennyiségben B,- és B2- vitamint tartalmaz. Sovány talajokon is megterem, mégis legjobban a vályo- gos, homokos vályog- és a humuszos homoktalajokat szereti. Vízigényes növény; vízre fejlődésének minden szakaszában, de főleg a csírázás és a kezdeti fejlődés idején igényes. Kertünkben ezért oda ültessük, ahol az öntözése nem okoz gondot. Az árnyékos helyeket nem kedveli és itt nem kielégítő a hozama. Termeszthetjük elő- és utó- veteményként is. Nálunk korai zöldségfélék után utóvete- ményként vetik. Jól előkészített, káliumban gazdag talajt igényel. Magja 3—4 cm mélyre és 30—40 cm sortávolságra kerüljön. A kikelés után kb. 15 cm-re egyeljük a növényeket. (Ha a céklát csak teljes nagysága elérése után áll szándékunkban kiszedni, akkor elég az 5-8 cm-re történő ritkí-v tás is.) Ezután a talaját kapáljuk és folyamatosan gyommentesen tartjuk. A cékla folyamatosan szedhető, de a fagyok beállta előtt minden példányt takaritsunk be. Ezt követően a leveleket távolítsuk el, a répatestet pedig pincében, nedves homokban tároljuk. A cékla ízletes salátanövény, sokféle formában felhasználható. Lengyelországban, Oroszországban, s másutt is, ízletes levest készítenek belőle. Nálunk a téli időszakban jelentős szerepet játszhat, mint zöldségnövény - vitaminforrás. Betegségei közül megemlítjük az a-céklamozaikot. Kórokozója a Beet mosaic vírusa. A fertőzött leveleken az erek kivilágosodnak, a levéllemezen sárga vagy sárgászöld mozaikfoltok jelentkeznek. A leghatásosabb védekezés, ha a cékla környékét gyommentesen tartjuk. A fajták közül érdemes megemlíteni a Bíborgömböt (Őervená gul'a- tá), a nagyon jó ízű Betinát, a konzerválásra alkalmas Renovál Miklós Dénes kertészmérnök A ROZS TÁPLÁLÓÉRTÉKE ÉS HASZNOSÍTÁS* A rozs elsősorban energia- hordozó takarmánynak számít. Kémiai összetétele a búzához hasonló, annál fehérjében szegényebb, rostban viszont gazdagabb. A létfontosságú amino- savak közül lizinböl többet, me- tioninből kevesebbet tartalmaz, mint a búza. B-vitaminban gazdag. Táplálóanyag-tartalmát a sertés jól, a baromfi és a nyúl közepesen képes megemészteni. Energetikai táplálóértéke a sertésnél a kukorica és a búza után következik, 13,64 MJ/kg emészthető energia. A baromfi és a nyúl esetében a gabonamagvak közül a leggyengébb energetikai tápértékét képviseli. A rozst elsősorban hízósertések takarmányozására használják. Fanyar, de nem keserű ízéhez fokozatosan hozzászokik az állat. Darálva etessük; az abrakkeverék 1/3-ában, legfeljebb felében szerepelhet. Nagyobb adagban etetve - íze miatt — a takarmányfelvétel csökken. A rozs az ivarszervek működését élénkíti, így a hím állatok abrakkeverékében elöA NYÚLISTÁLLÓ HIGIÉNIÁJA Használjunk faliamul • Az istállózott tartás esetén a tenyésztő egyik legfontosabb feladata a levegő frissen és tisztán tartása, amit szellőzéssel, a trágya káros gázainak csökkentésével és a vizelet párolgásának megakadályozásával lehet elérni. Ez utóbbira már van készítmény, a zeotrix nevű szagtalanító anyag és a szuperfoszfát. Egy újabb és ingyenes megoldás lehet még a fahamu, illetve más növény hamuja is. A fahamu felszívja a vizeletet, csökkenti a párologtatást. Lúgos kémhatásé, ezáltal a nyúltrágya savas kémhatását közömbösíti, ami a kertészkedőknek is hasznos, mert a földeknek jobb a közömbös kémhatású trágya. A trágyafelfogó tálakba annyi fahamut kell szórni, ami a legközelebbi tisztításig felszívja a nedvességet. K. L nyös. Vemhes állattal ne etessük, mert esetleg anyarozsot tartalmaz, amely vetélést okozhat. A broilercsirke és a tojótyúk takarmánykeverékében őrölt állapotban max. 20 százalékrészben szerepelhet. Szemes formában még a tojótyúkkal se etessük, mert a szem alakja és színe miatt az állatok nem szívesen fogyasztják. A nyúl, igen jó ízlelőérzéke miatt, a rozst nem szívesen eszi meg, táplálóanyagait is viszonylag rosszul hasznosítja. Ezért a nyúltakarmányozásban csak nagy szükség esetén, az abrakkeverékek 10-20 százalékrészében alkalmazzuk, k. L. ÍUl íru JÓ TANÁCSAI A külföldi szakirodalom és magyarországi, broilercsirkékkel végzett kísérletek is alátámasztják, hogy az ivóvízbe adagolt almaecet kedvező hatással van a szárnyasok életfolyamataira. Korábban tollasodnak, húsuk ízletesebb lesz, csökken a zsírtartalma, javul a tömeggyarafxxlá- suk, a fajlagos takarmány hasznosulás, életerejük nő. Jobb eredményeket kapunk tehát, ha úgy egyhetes kortól a nevelési időszak végéig a csirkék napi vízadagjába 1 százalékrész 5 százalékos almaecetet öntünk. A szakirodalom szerint hasonló eredményekkel jár, ha ezt a módszert a broilerpulykáknál, pecsenyelibáknál is alkalmazzuk. Kedvező hatással van a baromfiakra, ha egyéb eleség mellett csíráztatott búzát is kapnak. A szárnyasok aktívabbá válnak, növekszik a tojástermelésük és javul a tojások kelési aránya. Csíráztatás közben ugyanis a búzaszem keményítője egyszerűbb cukrokra bomlik, megváltozik a fehérjék összetétele és mennyisége, enzimek és bizonyos vitaminok képződnek - növekszik a gabona biológiai értéke. A csíráztatásra szánt gabonát tegyük vödörbe és öntsünk rá annyi vizet, hogy csaknem ellepje. A nap folyamán néhányszor - 4-5 alkalommal - keverjük fel a vödör tartalmát. Ügyeljünk rá, hogy a felső gabonaszemek is mindig nedvesek legyenek - ne száradjanak ki. Másnap ?. nedves gabonát öntsük át egy tálba, sekély edénybe, s adjunk hozzá vizet. Időnként óvatosan keverjük meg - ügyeljünk, hogy az elóbűvó csírák le ne törjenek. Általában 2-3 nap alatt 1 cm hosszú csírák fejlődnek ki. Ebben az állapotban etessük. Később ugyanis a csírák tápértéke csökken. Nyáron a csíráztatás több figyelmet igényel, mivel a nagy melegben (főleg, ha a kelleténél több vizet használunk) a gabona könnyen erjedni kezd. Április a paradicsom és a paprikatelepítés hónapja. Ilyenkor a féldeterminált paradicsomfajták - a holland Balca, Majorca, Luca, Prisca, a Kecskemóti-3, Tini - kiültetése ajánlható. Előtte azonban vizsgáltassuk meg, van-e a talajban elegendő kálium. Ennek a biogén elemnek a hiánya ugyanis az említett fajták esetében úgynevezett zöldtalpasságot okoz. Ha a talaj tápanyag-ellátottsága közepes, akkor a paradicsomágyá- sokba négyzetméterenként dolgozzunk be 1-2 dkg 25 %-os pétisót (mészammónsalétrom), 4-5 dkg 20 %-os szuperfoszfátot és 3-4 dkg 50 %-os kénsavas kálit, valamint a talajszerkezet javítása céljából kb. 10 kg érett szerves trágyát. A paprikának pétisóból, szuperfoszfátból, kénsavas káliból hasonló mennyiségre van szüksége, mint a paradicsomnak. Szerves trágyából azonban négyzetméterenként valamivel többet (10-12 kg-t) is adhatunk. A húsvéti locsoláskor kiürült pumpás, szórófejes flakont ne dobjuk el. Kitűnően használható ugyanis a szobanövények leveleire, szárára települt kártevők elleni permetezésre, kis mennyiségű levéltrágya kijuttatására, vagy éppen a növénysarok levegőjének páradúsítására. Bútorfényező vagy ablaktisztító szert is tölthetünk bele, amelyet a megtisztítandó felületre így gyorsan és gazdaságon kifújhatunk. Különösen jó szolgálatot tesz az autók szélvédője belső felületének tisztításánál. VESZÉLYES LOMBRÁGÓK A gyűrűspille A vékonyabb ágakon szorosan egymáshoz simuló gyűrűket alkotó tojásokkal telel át. Rügypattanás után egy tojáscsomóból 50-200 hernyó bújik elő és a fakadó rügyeket, később a leveleket rágja. A jellegzetesen csíkos, „libé- riás“ hernyók az utolsó vedlésü- kig együtt maradnak és tarrágást okozhatnak. Június közepéig rágnak, majd a már szétszéledt hernyók néhány levelet összeszőve gubót készítenek és bebábozódnak. A június végén, július elején kirajzó lepkék nőstényei gyűrű alakban lerakják áttelelő tojásaikat. K. Sz. A XANTOFILLTŐL SÖTÉTEBB LESZ Tojássárgája és takarmányozás A tojássárga színét döntő módon meghatározza a tartás és a takarmányozás. Télen általában világosabb, nyáron sötétebb a színe. Azoktól a takarmányoktól lesz sötétsárga, amelyek sok lipokróm festékanyagot, például xantofillt tartalmaznak. Ilyenek a sárga kukorica, a zöldtakarmányok, a lucernaliszt, a pirospaprika, a sárgarépa. Vannak, akik Paprikolor nevű takarmánykiegészítőt kevernek az ele- séghez, hogy sötétebb legyen a tojássárgája. Nagymértékben sötétítik a színét a befőzések idején visszamaradó fekete és piros ribizli, a paradicsom mag-héj „hulladéka“, továbbá a szőlő törkölye, a paprikahulladék, a bodzafa érett bogyója. Árpát etetve világosabb lesz a tojássárgája, mert ez fehéríti a bőrt, a zsírt és persze a tojássárgát is. Attól is függ a tojássárgája színe, hogy az illető tyúk mennyi tojást rakott már. A termelés megkezdésekor általában egy ideig sötétebb a tojássárgája, majd fokozatosan világosodik, attól függően, minél többet tojik, és minél kevesebb festékanyagot tartalmaz az etetett takarmány. Természetes, ha az egyik tyúk 260 tojást, a másik csak 180-at, a harmadik pedig csak 120-at termel 1 év alatt, akkor azonos xantofillellá- tás esetén kevesebb jut a 260 tojás mindegyikébe, mintha csak 120 felé osztódik el ugyanaz a mennyiség. A tyúkok szüneteket tartanak a tojástermelésben a tojóéven belül is, egyesek rövidebbeket, mások különböző okok miatt hosszabbakat. Az ilyen szünetek után tojt tojások is sárgábbak. Egy állományon belül az egyes egyedek nem egyforma mennyiséget fogyasztanak a tojássárgája színét befolyásoló takarmányból, s így az árnyalat kialakulását ez is befolyásolja. A sárga lábú fajták bőrszínénél lehet jól megfigyelni, hogy a tojásrakás kezdetekor milyen szép sárgák az egyes bőrfelületek, majd a tojástermelés előrehaladtával ezek fokozatosan kifehérednek. Ez a folyamat szabályos sorrendben következik be. Először kifehéredik a kloaka bőre, aztán a szemhéjak és a szemgyűrűk, majd a füllebenyek, ezt követi a csőr, végül a lábszárak. Ezeknek a testrészeknek a színéből meg lehet állapítani egy állományon belül, hogy az adott tyúk jó tojó-e vagy sem. Sárga lábú fajták esetén, amelyik tyúknak 5-6 hónappal a tojásrakás megkezdése után szép sárga a lába, az nem tojt elég sokat... Az, amelyiknek már csúnya fakó a lába, az a jó tojó - sok tojást letojt már, ezért fehéredett ki a Iáiba! Az orsóféreggel erősebben fertőzött csirkének is kifehéredik a lába és a bőre! így egészen biztos, hogy az orsóféreggel fertőzött tyúk tojásának fakóbb a sárgája. Ha a tojástermelésben szünet következik be, akkor a pigmentanyag lerakódása a bőrben újból megindul. Minél több a bőrben a festékanyag és minél több fejtékanyagot tartalmaz az etetett takarmány, annál sötétebb lesz a tojások sárgája. Kistermelők Lapja 20 1993. IV. 25. üeujgsEfl
