Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-25 / 16. szám
93. IV. 25 Olyan volt a város, mint egy felbolydult méhkas. Anarchiáról, politikai zűrzavarról, titkos összejövetelekről beszélt mindenki. Fanny Horn, a szép arcú, érzékeny lelkű angol nő rosszkor fogadta el a spanyolok meghívását. Már érett a polgárháború, amikor finomságot és eleganciát árasztva Madridba érkezett. Előbb csak külső szemlélőként, távolról figyelte az eseményeket, aztán megismert és megszeretett egy jezsuita papot, s hogy a legádázabb harcok közt is a közelében lehessen, beállt önkéntes nővérnek egy tábori kórházba. más színésznőként is ő foglalkoztatta.- Pontosan emlékszem: személyiségének az eleganciája fogott meg hatvankilencben. Olyan korszakot éltünk akkor, amelyben a népi származású színésznők a háború óta előnyben voltak már, és egyre inkább hiányzott az értelmiségi típus. Edit megjelenésekor már elkezdődött a nyitás a patrícius alkatok felé. Rengeteg lányt, csajt és asszonyt vettünk már fel, de hölgyeket nem. Edit hölgy volt. Lady. Donna. Egy nő, akinek méltósága van, és ez Való Radev 1974-ben készült Elítélt lelkek című kétrészes alkotásában, amelyet a közeli hetekben tűz műsorára a Szlovák Televízió, Szalay Edit remekel Fanny Hornként. Magyar színésznő bolgár filmben, egy angol művészettörténész szerepében. nagyon gazdag szerepkör a világirodalomban. Csupa izgalom, pikáns, furcsa rezdülések jellemezték Editet, Muráti Lilihez, Mezei Máriához, Sennyei Verához tudnám csak hasonlítani őt. Harmadévesen, a főiskolán nagyszerű Lady Macbeth volt, negyedévesként Lepedő Dolly szerepét kapta tőlem egy, Pécsi Sándor halála miatt meghiúsult Falstaffban, a Madách Színházban. Blanche-ként A vágy villamosában erőteljes, izzó lótóVíifol c7Íntpn íim 1 éáif.'rptRQ alakítást nyújtott. Szalay Edit 1973-ban, Vámos László osztályában végzett a szín- művészeti főiskolán. Negyedéves, amikor A vágy villamosában Blan- che-ot játssza; aki látta, ma is elismeréssel beszél róla. Érdekes, izgalmas egyéniségének, érett tehetségének a Madách Színházban kellett volna kibontakoznia, mert oda szerződött, de az ott töltött öt év alatt ritkán kapott tehetségéhez méltó, komoly lehetőséget. Amikor Demeter Imre, a Film Színház Muzsika neves kritikusa A vágy villamosa kapcsán felső fokon írt róla, a tragikus hirtelenséggel elhunyt, ugyancsak nagy tehetségű Majczen Mária azt mondta neki: „Ha nem vigyázol, el fognak taposni!“ Bátorításra ösztönözte őt Szemes Mari és Dajka Margit is, Szalay Edit azonban nem tudott támadásokra támadásokkal válaszolni, neki való feladatokért foggal-körömmel harcolni, s még mielőtt teljesen megkeseredett volna, öt év után, minden erejét összeszedve hátat fordított a színészi pályának. 1978-ban otthagyta a Madách Színházat, kiment Párizsba és filmről, színházról, egykori budapesti sikereiről ma már hallani sem akar. Professzor férje, tizenhárom éves kislánya és tízéves fia mellett magyarországi múltját egyszer s mindenkorra lezárta. A boldogtalan színésznőből - édesanyja állítása szerint — boldog feleség lett. Pótolni viszont azóta sem tudja őt senki. Sunyovszky Szilvia már a főiskolás Szalay Editet is ismerte, Sík Ferenc rendezésében, a Véres farsangban pedig együtt is játszottak.- Művelt, olvasott, végtelenül intelligens embernek tartottam őt kezdettől fogva, nem az a felületes, mélységek nélküli színésznő volt. Bródy Sándor három egyfelvonáso- sában kaptunk szerepet a Madách- ban, én az első kettőben. Edit a harmadikban, A fejedelemben lépett szinre. Volt egy epemütétje akkoriban, de a tévéfelvétel idején már jól érezte magát, a színház vezetősége valahogy mégsem vett tudomást erről. Ahelyett, hogy visszaadták volna neki a szerepet, meghagyták annak, aki átvette tőle. Magyarul: kitoltak vele és ez nekem is fájt, hát még neki! Láttam, egy vizsgaelőadását a főiskolán, Tamási Áron Csalóka szivárványában játszott egy parasztlányt ... nagyon jól megcsinálta, fel kellett figyelni rá. örültem is, amikor megtudtam, hogy hozzánk szerződik, de a Madáchban töltött öt év alatt nem adatott meg neki, hogy igazán kibontakozhasson, öt év nagyon rövid idő, de a jelekből nem volt nehéz arra következtetni: ha hagyják, nagy formátumú színész lesz belőle. Sajnos, nem hagyták. Gyönyörű hangja volt, szép, bársonyos mezzoszoprán, de azt sem használták ki. Hogy elment, ehhez talán magánéleti gondok is hozzájárultak; szeretett valakit, akitől nem akart elszakadni. Aztán a nyíltsága sem vált mindig a javára. Ezen a pályán nem nagyon szeretik, ha az ember kimondja, mire gondol. Editnek mindig, minden helyzetben határozott véleménye volt, ha úgy érezte, szólnia kell, bátran véleményt nyilvánított. Többek között ezért is szerettem, csakhogy ezt rettentő nehezen tolerálják az életben. Ha valaki akkor bátor, amikor elmegy, az nagyon bátortalan ember, Edit azonban elejétől fogva vállalni merte saját gondolatait. Nagyszerűen játszott az Ármány és szerelemben is, de Blanche volt a neki való szerep. Abban igazán vibrálni tudott. A Madách Színház mostani vezetésének nagyon meg kellene követnie őt, hiszen ők is hibásak abban, hogy mindent megelégelve egyszer csak elment. Visszatarthatták volna, de nem figyeltek rá. Tarján Györgyi a Vassza Zselez- novában volt partnere. Szalay Edit Natasát, ő pedig a húgát, Ljudmilát játszotta.- Logikusan gondolkodó, szép színésznő volt, fenséges tartással és: ragyogó eleganciával. Érdekes mód nemcsak a nők, még a férfiak is tartottak tőle. Úgy emlékszem, nehezen fogadták el őt, de a közönség rajongott érte. Nem volt kedveskedő, mindenkit körbelihegö és klikkekhez sem tartozott soha. Egyedül, a maga feje szerint ment az úton és mérnöki pontossággal építette fel minden szerepét. Amíg mások a hangulatuk szerint játszottak, ő állandó kvalitásait hozta, neki nem voltak szélsőséges kilengései. Nyugati típusú színésznő volt, akiből, ha Amerikában születik, azonnal sztárt faragnak. Nálunk a tehetség sajnos még most sem elég az érvényesüléshez. Papp János Abelard szerepét alakította Szalay Edit Heloise-e mellett, a Holt lelkekben a törvényszéki elnök volt, Szalay Edit Anna, a felesége, az Othellóban pedig Lodovicót és Biancát játszották.- Nehéz a dolga egy pályakezdő színésznőnek, keményen meg kell küzdenie, hogy kivívja helyét a pesti túltelítettségben. Edit távozásában, gondolom, az is közrejátszott, hogy nem érezte jól magát a magyar színházi életben. Nem tudott olyan helyzetbe kerülni, mint amilyet megérdemelt volna. Ha itthon marad, talán utoléri őt ez a szerencsés pillanat, de szenzibilis, vibráló személyisége vitte, sodorta előre. Vívódásai önmagával, a világgal, a színházzal gyakran vezették konfliktushelyzethez, komoly harcaik viszont általában azoknak vannak, akik a jobbra törekednek. Én rettenetesen sajnálom, hogy Párizsba költözött, nagy vesztesége ő a magyar színházi életnek. Azzal, hogy hetvennyolcban hátat fordított a Madáchnak, tulajdonképpen az összes előadását lemondta, ami hátra volt még az életében. Párizsban ugyanis már csak az énekléssel próbálkozott, a színészi pályát teljesen megelégelte. Nyitottsága, szókimondása miatt ellentmondásosan ítélték meg őt a Madáchban, de mint tudjuk, az sem jó, ha mindenki szereti az embert. Edit természetét, mivel ritkán tett lakatot a szájára, sokan nehezményezték, a tehetségét viszont kivétel nélkül mindenki elismerte. Szép, jó alakú, elegáns színésznő volt, akit nemcsak a színpadon - a büfében is izgalmasnak láttam, amikor sokatmondóan hallgatott. Ha valaki nagyon szerette volna őt, egy rendező vagy egy színház- igazgató, akkor biztosan magasabbra jut, csakhogy ő egyedül volt, senki sem. állt a háta mögött, így pedig, bármilyen tehetséges is az ember, aligha tud kilépni a sorból. Vámos László nemcsak a főiskolán, osztályvezető tanárként dolgozott Szalay Edittel, hanem a televízióban és a Madáchban is-. Tehetségére a felvételi rostavizsgák során figyelt fel, s a leggyakrabban diplo• Blanche, ezt Szalay Edit mesélte egykor, nem kis viták közepette született még annak idején a főiskola színpadán, ön Tolnay Klári 1962-es alakításáról beszélt neki újra és újra, hiszen az akkori előadást is ön rendezte, végzős növendékének viszont nagyon is határozott elképzelései voltak a szerepről.- Ha már szóba hozta ezt, el kell hogy mondjak én is valamit. Bár fenntartom a véleményem: ha Edit itthon marad, papírforma szerint - hiszen ki tud jósolni? — egy idő után bizonyára nagy színésznő lett volna belőle. És változatlanul úgy gondolom, az előbb körülhatárolt szerepkört az ő korosztályában ma sem fedi senki olyan mértékben, mint ő. Ugyanakkor, szemben Kútvölgyivel, akinek mindenki a drukkerévé vált, a partnerektől a világosítókig, díszletmunkásokíg mindenki, Edit úgy lépett be egy-egy közösségbe, hogy a színpadi lététől függetlenül a gyanakvásaival, a félelmeivel gyorsan indulatokat keltett, és sokakat fordított önmaga ellen. • Talán mert túlságosan érzékenyen, lelki magasfeszültséggel ment az útján.- Úgy is szokták mondani, hogy önsorsrontó ez a típus, persze nem a szó latinovitsi értelmében. Edit hallatlanul fegyelmezett volt, számítani lehetett rá, csak a magatartása... Én nagyon sok szerepet osztottam rá, hiszen Kútvölgyi mellett ő volt az osztályban a másik favori- tom. Amikor a Madáchban Eliante szerepébe kellett beugrani A mizantrópban, akkor is öt választottam, de a televízióban is igyekeztem foglalkoztatni. • Tudós nők, Trójai nők, Black Comedy... a legjelentősebb tévészerepeit valóban öntől kapta.- Cassandrát játszotta a Trójai nőkben. Fantasztikus csapat volt az! Ruttkai Éva, Latinovits, Almási, Sulyok, Tábori Nóra, Gordon Zsuzsa... Edit kapcsolata szinte mindegyikükkel feszes volt. Olyan légkört teremtett maga körül, hogy ezzel a saját helyzetét is megnehezítette. Ugyanígy viszonyult a rendezőihez és a tanáraihoz is. A főiskola első három évében semmi gondom nem volt vele; negyedikben, amikor igazi helyzetekbe került, akkor kezdett el sűrűsödni körülötte a levegő. Kútvölgyit hozom fel példának újra. Ö a tehetségével mindenkit a maga oldalára állított, Edit, ugyanennyi tehetséggel nem egy partnerét maga ellen hergelte. Volt valami szúrós a lényében. Szóltam is most nemrég a mamájának, hogy kérdezze meg tőle, amennyiben Párizsban leszek a nyáron, megengedi-e hogy felhívjam őt, akar-e találkozni velem, vagy ne is próbálkozzak, mert lecsapja a telefont. Én nagyon sokat adtam neki és kapni is sokat kaptam tőle, de gondoljon csak bele: hatvanöt éves tanára el tudja képzelni róla azt is, hogy legkedvesebb tanítványainak egyike nem akarja látni őt. Tudja, hogy mennyire tehetségesnek tartottam és lehet, hogy azt üzeni majd, ne is közeledjek felé. Mit fűzhetek még ehhez? Mondjam azt, hogy jól tette, hogy elment? Nem! Szerintem borzasztó nagy vesztesége a Madáchnak, hogy veszni hagyott egy ilyen tehetséget. • Végül is meg tudta fejteni, mitől volt olyan, amilyen? Belelátott a leikébe?- Nehéz gyerekkora volt, talán onnan hozta a tüskéket. De mondom, csak az utolsó évben fedeztem fel benne, hogy bizonyos helyzetekben meglehetősen furcsán viselkedik. Ma úgy érzem, attól félt, elvesznek a fontosságából. • Dajka Margit a Holt lelkek próbáin szerette meg őt, és ragaszkodott is hozzá végig.- Várkonyi Zoltán is nagyon szimpatizált vele, fel is ajánlotta neki, hogy szerződjön a Vígbe. Én tanácsoltam Editnek, hogy a Madá- chot válassza, aztán éppen akkor jöttem el onnan, amikor 1973 őszén Edit oda került. • Elgondolkozott már azon, hogyan alakult volna a pályája, ha ön akkor ottmarad a Madáchban?- Biztos, hogy jobb helyzetbe került volna, mert nálam jobban senki sem ismerte a képességeit. Engem egyébként az sem zavart, hogy a tüskéiből nekem is jutott. Vannak kollégáim, akik csak olyan színészekkel hajlandóak együttműködni, akik egyfolytában bókolnak nekik. Nekem erre nem volt és nem is lesz szükségem soha. Latinovits Zoltánnal egy időben talán nem is köszöntünk egymásnak, mégis dolgoztam vele. Edittel kapcsolatban nekem A vágy villamosáról sem maradtak kellemetlen émlékeim. Csak... hogy mondjam? Az a laza boldogság, derű és elégedettség hiányzott a próbákról, amely szebbé és kellemesebbé teszi az előadás megszületését. Volt egy fal, egy mesterséges fal, amelyet Edit maga köré épített. • Megdöbbent, amikor a fülébe jutott a hír, hogy elment?- Nem volt ez váratlan dolog, hiszen tudtam róla, hogy van egy franciaországi kapcsolata, és a francia nyelvhez, a francia kultúrához is erősen vonzódott. • A bolgár filmben látta őt?- Láttam, és nagyon tetszett. Nem véletlenül hitte elsőrangú színésznőnek magát, valóban az volt. Eleganciáját ma is csak Greta Garbóéhoz tudom hasonlítani. Azon, hogy megakadt rajta a bolgárok szeme, egyáltalán nem csodálkozom, sokkal inkább azon, hogy a magyar filmrendezők hogyan tudtak megfeledkezni róla. Amikor elment, állítólag operaénekléssel próbálkozott. Ez sem lepett meg. Emlékszem egy zenés vizsgájára, Puccini Angelica nővérében ő énekelte a Hercegnő szerepét. Ná- dasdy Kálmán el volt ragadtatva tőle, ami nem kis elismerést jelentett számára. • El tudja képzelni, hogy egyszer majd hazajön Párizsból és elfogad egy kedvére való szerepet?- Sok mindent el tudok képzelni, hiszen az élet rendkívüli dolgokat is tartogat, Edit pedig kiszámíthatatlan, de ezt az egyet nem. Inkább az ellenkezőjét, hogy Magyarországon már nem fog játszani soha. A társa, a büszkesége nem engedné, hogy így döntsön. • Ha lenne most egy közös ismerősük, aki holnap Párizsba utazna, mit üzenne neki?- Hogy bárhol és bármikor boldogan dolgoznék vele. Szabó G. László Sebesült katonákat és tífuszos betegeket ápolt, s miközben gyógyított, csalódottságában ő maga is beteggé vált. A morfium rabja lett a szögesdrótok mögött. 0 Y V dlll.lll Ily
