Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
BVasárnap m 9 „Mint a fában a szobrot... “ (Oláh Csaba felvétele) Balettórák Szekeres Lajossal 0 Tíz évvel ezelőtt, amikor el- I jött Győrből, fogták még egymás I kezét a körben?- Fogtuk, de a feszültség már I valahogy máshogy működött. Az I első év valóban csodás volt; leül- I tünk a földre, kéz a kézben, s a kö- I rön belül tényleg vibrált valami. I Agyunkban is, lelkűnkben is ott I volt a hit, amellyel elindultunk, és I mi igazán szerettük egymást. I Csakhogy amíg kifelé sztárok vol- I tunk, az együttesen belül gyere- I kék. Méghozzá kisgyerekek, mert I Iván úgy kezelt bennünket. Amíg I nem kezdett el fenyíteni, jól kijöt- I tünk egymással, a bajok akkor kez- J dődtek, amikor az első év eufóri- ! kus állapota után eszmélni kezdtünk. De innentől fogva már csak a magam nevében beszélek... felnőtt fejjel én sem akartam gyerekcipőben járni. Elég volt kilenctől húszéves koromig, a Balettintézet zárt burkában. Ott nőttünk fel mind, az egész évfolyam. Aztán mint egy nagy család, mentünk le Győrbe, Ivánnal. Irigykedés, szakmai féltékenység egyáltalán nem volt köztünk, Iván darabjait nagyon szeretjük, de a második, harmadik évben már én is arra vágytam, amire a többiek. Műhelymunkára. Iván azonban, ígéretéről teljesen megfeledkezve, nem tartotta fontosnak, hogy rajta kívül más koreográfussal is dolgozhassunk. Vámos György és Maguy Marín kivételével senkinek sem adott lehetőséget, s a második évben már nem is azt nyilatkozta, hogy mi kértük őt fel az együttes vezetéséNehéz dolga volt. A vágy, a tehetség, a szenvedély démoni erejét kellett megtestesítenie Markó Iván koreográfiájában, Az igazság pillanatában. Egy szóval, s a színlap szerint: a duen- dét. Szekeres Lajos táncából úgy sugárzott a feszültség, mint tüzes kohóból a vakító fehér fény. Magával ragadó, szuggesztív alakítása újabb jelentős feladatokra engedett következtetni, de csak két évvel később, a Tabuk és fétisekben kapott ismét szólószerepet. 1979 őszétől 83 tavaszáig volt a Győri Balett tagja, s azért nem tovább, mert a. Kontrasztokban, A csodálatos mandarinban, az Évszakokban, a Boldog lelkekben és az Izzó planétákban már nem érezte azt, hogy maradnia kell. Szekeres Lajos harmadik éve a budapesti Táncművészeti Főiskola évfolyamvezető balettmestere. Karakterszerepekben remekelhetne az Operaház színpadán, csiszolt klasszikus technikájával brillírozhatna jó nevű külföldi társulatoknál. Képességei rangos feladatokat biztosítanának számára. „Győrből azért jöttem el, mert többre vágytam, az Operaház most egyáltalán nem vonz, külföldön legfeljebb egy hónapig bírom, aztán hazahúz a honvágy, a növendékeim körében viszont kimondottan jól érzem magam. Mint fában a szobrot, úgy látom bennük az egyéniséget, a tehetséget, az esztétikumot. Félévi vizsgáik az én vizsgáim is, ha hibáznak, éjszakákon át azon rágódom, hol rontottam, mit kellett volna máshogy tennem. Úgy izgulok értük, ahogy talán magam miatt sem izgultam. “ re, hanem, hogy ő maga hozta létre a Győri Balettet. Az az igazság, én már az első évad végén meg akartam válni a társulattól. • Kevésnek találta, amit addig kapott?- Szerződést kínált Birgit Cull- berg, akinek világhírű együttese van Svédországban. Olaszországban vendégszerepeltünk A Nap szeretteivel, ott látott és rögtön az előadás után azt mondta: tőlem függ, mikor indulok. El is mentem volna, de Iván és a többiek gyorsan lebeszéltek... gondolj ránk is, meg a Győri Balett hírnevére, rögtön az első év után kiválni... ezt nem teheted meg! Meggyőztek. Maradtam. Óriási erőt adott, hogy ennyire ragaszkodtak hozzám. • Másfél évnél tovább mégsem bírta. Nyughatatlanság, vagy elégedetlenség vitte tovább?- Inkább az utóbbi. Többre vágytam. • Sérelem?- Igen, az is volt bennem. Harminckilenc fokos lázzal kellett volna táncolnom A csodálatos mandarinban. Nem vállaltam. Amikor meggyógyultam, Iván behívott az irodájába és közölte velem: változtatott a koreográfián. Nem kell már nyolc fiú a bandába, elég hat is, magyarul: ebben a darabban nincs már szükség rám. Ez rosszul esett, nagyon fájt. Az Ősök és utódokban másvalaki betegedett meg. Elkezdtük a próbát és kiderült, hiányzik egy ember a karból. Nekem nem az volt a bajom, hogy beállított, hanem hogy kiabált velem. Kiabált, mert nem tudtam, hova lépjek, mit csináljak... én egészen addig csak a magam feladatával voltam elfoglalva, eszembe sem jutott, hogy a többiek szerepét is megtanuljam. Ha szól, vagy kiír a próbatáblára, biztos hogy figyelek, de egyik percről a másikra nem tudok beugrani, csak beszédelegni. Bizonyos fokig értettem is őt, hiszen maximalista és rendkívül érzékeny ember, de hogy mit kaptunk mi egy-egy premier után! Akármilyen jól sikerült az előadás, az ő szemében továbbra is tehetségtelenek voltunk. Semmivel sem volt elégedett. Hajnali kettőig ott ültünk az irodájában és mást sem hallottunk, csak hogy ilyen rosszak vagyuk, meg hogy olyan lehetetlenek. Krämer György volt az első, aki felmondott, utánam Szabó Elemér, Király Melinda, Greiner Éva és Ladányi Andrea ment el a csapatból. Én ma is tisztelem és becsülöm Ivánt, mert nemcsak a Győri Balettnek, hanem az egész országnak rengeteget adott, de felnézek a többiekre is, akik tizenkét évig bírták vele. • Meglepte őt, hogy évad közben lépett ki az együttesből?- Vacsora után, egy győri szállodában szóltam neki, hogy elmegyek, de hogy meglepődött volna! A pincérekre mutatott és azt mondta: ha mindenki elmegy, akkor őbelőlük is tud együttest csinálni: Mindennel számoltam, de azzal, hogy ilyen véleménnyel lesz rólunk, nem. Másnap bepakoltam a kocsiba és hátra se néztem, úgy mentem el Győrből. • Azóta sem bánta meg, hogy így döntött?- Nem. Akkor, azon a napon, amikor végleg feljöttem Pestre, óriási megkönnyebbülést éreztem, ma pedig egyre inkább úgy látom, ha tovább maradtam volna, idegileg biztosan ráfizetek. • Megkérdezhetem, milyen magas?- Meg. Ezen már úgysem múlik. • De ott, Győrben gondolom ezen is múlott.- Biztosan. Ha magasabb vagyok, a karakterszerepeken kívül mást is kapok. Gyönge pillanataimban ma is azzal vigasztalom magam: nekem Japánba kellett volna elszerződnöm, nem Győrbe. Ott még A hattyúk tava hercegét is eltáncolhatnám. Komolyra fordítva a szót: Győr helyett nekem Leningrádot kellett volna választanom. Én balettmesternek készültem, csak a többiek rábeszéltek, hogy maradjak inkább velük. Már el volt intézve minden papírom Leningrádba, de jött Iván, én meg ahelyett, hogy kitartottam volna az eredeti elképzelésem mellett, hagytam, hogy eltérítsenek. • Kerek kettő és fél évre. Aztán jött vissza Pestre.- A semmibe. Ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna. Szerződést csak olyankor bontson fel az ember, ha pontosan tudja hol, miként folytatja. Én másfél évig sötétben tapogatóztam, aztán színpadi táncot tanítottam és koreográfiákat csináltam. Szolnokon a Luxernburg grófjában dolgoztam, a Vígszínházban Sándor Pál rendezésében a Ragyogj, ragyogj csillagom /-ban. Saragozába hívtak egy évre, hogy táncosa és balettmestere legyek egy újonnan alakult, fiatalokból álló együttesnek. Videofelvétel helyett két fényképet küldtek, az alapján kellett döntenem, de gyorsan, úgyhogy elmentem. Tizenhét éves volt a legidősebb táncosuk, de nem ez zavart. Egy hónapban egyetlenegy előadást tartottak, amit én irtó kevésnek találtam. Négy hét múlva haza is jöttem és azt mondtam: külföldi szerződésről többé hallani sem akarok. Egyszerűen nem bírom, szétrág a honvágy. A tánc- művészeti főiskolára Dózsa Imre hívott. Nem lenne kedved tanítani? - kérdezte nyolcvanötben. Mehettem volnna az Operába is karaktertáncosnak, de a tanítás valahogy jobban vonzott. Meg aztán nem is biztos, hogy a nagy lehetőségek a jó lehetőségek. Amikor Iván Sopron mellett gyógyíttatta magát, mert nem látott az idegességtől; én készítettem fel Ladányi Andreát Ravel Bolerójára. Iván hallani sem akart a dologról, eredetileg ugyanis Bombicz Barbarának adta a szerepet, őt váltotta volna Király Melinda, de mire visz- szajött Báliról, Andrea is készen volt a darabbal. Álltam a kulisszák mögött és folyt rólam a víz, amikor Iván előtt vizsgázott, de én voltam a legboldogabb, mert a végén mégiscsak övé lett a szerep. Köszönöm, mondta Iván, és a Bolerót valóban Andrea vitte sikerre. S amikor a növendékeim vizsgáznak, hasonlókat érzek. Harmincnégy évesen sokgyerekes „apa“ lettem. Szabó G. László 1993. IV. 18. Amíg a Szellemirtók című filmje meg nem jelent a mozikban, Demi Moore neve nem sokat mondott a mozinézőknek. Pedig azt megelőzően tucatnyi filmben játszott. Némi rosszindulattal akár tucatfilmeknek is nevezhetném ezeket, mert többnyire olyan harmatgyenge vígjátékok, B-kategóriás mozik voltak, mint a Hangok (1981), a Paraziták (1982), a Szerelmes ifjú doktorok (1983). Demi Moore az új-mexikói Rosweellben született 1962-ben. Meglehetősen zaklatott körülmények között teltek évei: apja hirdetésszervezőként kereste kenyerét, s a családi élete egyetlen nagy vándorlás volt. Az állandó költözés, helyváltoztatás Demit befelé forduló, magányos típussá tette. Tízéves volt, amikor szülei elváltak, ő először nagyanyjánál lakott, majd öccsével együtt édesanyjához került. A csonka család hihetetlenül nehéz körülmények között élt. A tizenéves lány fotómodellként próbált pénzhez jutni, s hamarosan a Lui című lap aktmodellje lett. Előbb a drog, majd egy elsietett házasság jelentette számára a kétes értékű „menekülést“: 18 éves volt, amikor hózzáment egy nálánál tizenkét évvel idősebb popzenészhez, Freddy Moore-hoz. Mint oly sok más fotómodell, ő is a kamerák közelébe került, először tévéprodukcióban játszott, majd a fentebb említett filmekben kapott szerepet, de az áttörést a General Hospital című tévésorozat hozta meg számára. A Rió bűnében (1984) már Michael Caine partnere volt, majd - még ugyanebben az évben - következett Jerzy Schatzberg rendező szellemes komédiája, a Fotósszerelem, amelyben egy szexis énekesnőt játszott. Ezután már igazi főszerep várt rá a St. Elmo tüze című filmben. Joel Schumacher alkotásában Demi mellett több fiatal tehetség játszott. Ekkoriban már minden évben legalább egy filmet forgatott: Mi történt az éjjel?, Egy őrült nyár, Wisdom, A hetedik jel. (A Wisdom forgaiásakor házasodott össze Bruce Willisszel.) 1990-ben jött a világsikerű Ghost, amelyben Patrick Swayzé és a remek Whoopy Goldberg partnere volt. Ez a szerep egy csapásra a legnagyobb, legkeresettebb sztárok közé emelte a csinos, jó alakú Demi Moore-t. Azóta láthattuk már egy vígjátékban, az Eszelős szívatásban, most pedig a Mesék a kriptából című horrorsorozat harmadik részének egyik főszerepét játssza. A film érdekessége, hogy a három történet egyikét az akciófilmek sztárja, Arnold Schwarzenegger rendezi. (pm) K O R Ö N K * I V • • U L .cu § g jP§ Is i* S« —r O aj S j^í c* öD'q> kj ^ N x5 ■C ;s.
