Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-11 / 14. szám
a vitéz török ;ben nem volt Ér, sem férik, i ott a marsallt, homokot és inokot hívják ■ még csak mir í volt, sőt kai- sdessé is csak ha a karrierjét intja derékban ii vele, helyein katonájával ibben. Nagyon énét, és el kell a baj, hogy alig naga tökéletesei. Mert hogy ;a teljes valósába az ember, lókainak kelle. Mirza bej ór- í a történetét mondani valaúszkübi török t a parancsno- 1 nagyon meg- i a lázadó albá- az amauták, : nyelven kell okát, mostanáravágyakoztak ogyan ők ma- Ivükön hívják íiböt is vissza >lni Szkopljé- játságos, meg- etű nyelvére, a kelta alapú, llén és római épzésekkel is. át érintő Var- ehát, a három- nagasabb Sár- a Szkopljévé Üszkübben dolga nagyon parancsnokaiul egyre hordott lázadókat, , düledezó al- y külön fész- snak. Hordták rtyázó katonái izadó amuata a bej nem tud- iináljon velük, ömlöcök. Kér- ib-I-Alihoz, az Portához, és f mit csináljon [ amauta elő- sz nem késett, id volt. Talán még a török apóra?“ Mert Cholnoky Viktor keleti szokás, hogy az ember a kérdésre kérdéssel feleljen. Mirza bej megértette a rövid utasítást, és hamarosan megürültek az üszkübi kaszárnyák külé- jei, tömlöctomyai. Mirza előhozatta belőlük a lázadó amauta vezéreket, hamarosan ítéletet mondott róluk, és még hamaro- sabban főbe lövette őket. És az Üszküb felett emelkedő bair tetején álló teklrije kolostorfalai között rémülve hallgatták minden hajnalban a görög barátok a puskaropogást, ami az üszkübi erők csiklíkjének, lunette-jének a sáncárkaiból ropogott fel hozzájuk. Néha még a halálhörgés is felhallatszott a bair tetejére, bár legtöbbször elnyomta a puskacsattogás hangja. Május huszonegyedikén azután valahol Isztib környékén a török portyázó katonák hatalmas zsákmányt ejtettek. Nem aranyat, nem drága szőnyegeket — az amautának csak a rézveretes agyú puskája, a kecskéje meg a becsülete az, amit kincsnek tart —, hanem többet jakutnál és elmásznál is: Suhopoljevícs Omárt, a legelőkelőbb amauta törzsfők egyikét. Omár még ősz bajusszal is a török hadseregben szolgált, és csak akkor tette le a kardját, amikor győzött az újtörök forradalom, és elvitték a próféta utódát, a zöld kaftános kalifát az Alatini-száraiba rabnak. Akkor hazament a hegyei közé. Tehát kétszeresen lázadó volt, tehát nagyon könnyű volt rajta az ítélkezés Mirza bej számára. Ha tudnám, hogy törökül hogyan mondják a „Pulver und Blei“-t, akkor törökül imám most le, de bennünket erre az intézményre az osztrákok olyan jól megtanítottak, hogy minden más nyelven elfelejtettük a nevét, csak osztrákul tudjuk még. Suhopoljevícs Omámak, az Isz- kánder bég valamelyes távok unokaöccsének volt az ítélete... ... Május huszonkettedikén hajnalban Baldun, a közkatona korábban ébredt fel a megszokott időnél. Felült a cudarul kemény ágyán, elkezdte, bizony elkezdte a lábujjait piszkálgatni, és közben zümmögő hangon énekelt: Mezsíná rigárská bolgájem Auzunyá szalup tartargá! Csimunák akapasz bolgáj edim Kök aszmukagá szatargá Karancsáji tatár lánytól hallotta valaha ezt az éneket az aranyos Isztámbul egyik piacán, és a húszesztendős szívét elfogták a kimondhatatlan sóvárgásnak, a keleti leány epekedésének ezek a szavai: „Ó, bárcsak ciga- rett volnék, hogy a te kezed között égjek el! Ó, bárcsak lehetnék apró ezüstpénz, hogy egynyolcad font kék dohányt vásárolhatnál magadnak rajtam!“ Baldun nem sokáig zümmögött, mert belépett a szobába Abdi, a káplár, és fellármázta az egész tizenegyedik szakasz legénységét. Ebbe tartozott bele Baldun is. Fegyverbe, hamar, mert még napfeljötte előtt kivégzés lesz. A legények gyorsan kapkodták magukra a ruhát, a fegyverzetet, Abdi pedig, részben azért, mert ma jobb kedve volt a szokottnál, részben pedig azért, hogy siettesse a legényeket, kegyes szóval elejtette: — Tepszin oglánim, ma nagy pecsenyétek lesz. A Suhopolje- vics Omár került tegnap kézre, azt küldjük át máma az Alsirát hídján. Ót órára már a Morhut- ban lesz. Erre a szóra a Baldun kezéből egyszerre kiesett a puska, a kávébarna arcára valami csodálatos feketés sápadtság szállt, és Baldun, a mindig jókedvű, odavágta magát vissza az ágyára, és onnan kiáltotta a káplárnak: — Én nem megyek! Ibdit elfogta az éktelen düh. A puskáját a csöve derekán fogta meg, és a tusával brutálisan nagyot döfött az ágyon fetrengő katona bordája közé. — Te amauta kopek! Evetlesz- szin domusz, te, te nem akarsz jönni? Mert a fajtádból küldünk valakit bele a sáncárokba? Kutya vagy, ha meg nem tagadod a véredet, hiszen a török hadseregben szolgálsz! Baldunnak nem használt sem a puskatus, sem a becsülete legá- zolása. Vonaglott tovább is az ágyán, és egyszerre csak elkezdte mondani: — Félek, félek... Erre a rettenetes szóra azután Abdi, a káplár kétségbeesetten rohant be Mirza bejhez, és jelentette neki, elvörösödött homlokkal, a szemére húzott szemöldökkel, hogy az ő szakaszában van egy amauta katona, aki nem akar engedelmeskedni a parancsnak, mert - fél. Mirza bej csak egyet villantott a viharbama szemével a káplár felé, és csak egy fél lépést tett feléje. Egy fél lépést. De öt perc múlva már ott állt előtte Baldun, akit kiráncigáltak az ágyból, s aki most két másik nizám között állva, vacogott az őrnagy előtt. Mirza bej először mérsékelte magát. Egy ideig fel s alá járt a kaszámyaudvar laza kuniján, homokján, ahol ez a jelenet történt. Azután hirtelen odaállt Baldun elé, és először csak csendesen, dühtől rekedten mondta neki: — Baldun, azt hallottam, hogy te félsz... A nizám térde összeverődött, a halántékáról patakzott alá a hideg veríték. Mirza bej állt előtte, sodorgatta egy ideig a bajuszát, azután egyszerre úgy vágta bele a kardját a kumba, hogy alig bírta megint visszahúzni belőle, és akkor már a távoli mennydörgés zengett a szavába: — Baldun! Te félsz! És itt aztán felcsattant a hangja úgy, ahogyan csak emberirtó mennykőhullás tud csattanni: — Amauta kutya, te félsz? Török katona vagy! Hogy mersz te félni! Baldun elkezdte összenyomkodni a két izzadt kezét, és végre szót talált: — Suhopoljevícs Omár az én apám. Erre a szóra a Baldunt kísérő két nizám egyszerre fegyverbe csörrent, azt hitték, hogy most már nem következhetik más, csak az, hogy az amauta legényt is át kell kísérniük a külébe. Majd holnap aztán intézkedik róla az őrnagy. De tévedtek. Mirza bej őrnagy megállt Baldun előtt, és elkezdett mosolyogni. Ha volna a világon fekete tigris is, az tudna csak úgy mosolyogni. De a tigris rőtbama pofájával nem üt olyan ellentétet a fogaso- ra, mit ahogyan a Mirza bej fekete bajusza alul, fekete szakálla fölül kivillant résre a hófehér, gyönyörű, apró hegyű csontsövénye:- Suhopoljevícs Omár az apád? Tehát te Suhopoljevícs Baldun vagy? Nem igaz! Török katona vagy, és most eredj, és lődd agyon az apádat! Azzal elfordult, a bal lábával taszított egyet a kardján, hogy ne alkalmazkodjék, a jobb kezével pedig elkezdett cigarettet sodorni. Mert a török katonatisztek fél kézzel a zsebükben is meg tudják sodorni cigarettnek a vékonyra vágott tombéki dohányt. A káplár meg a két nizám pedig eltaszigálták magukkal Baldunt, beállították a sorba, és öt perc múlva ott állt Baldun már a csiflik árka mellett, szemben az apjával, akinek össze volt kötve a keze, de nem volt bekötve a szeme. Az alajdár kirántotta a kardját, és mondta a vezényszavakat: — Vállhoz a puskát! Kész! Tűz! Mit mondjak többet? Suho- poljevics Omár belefordult az árokba, de az Abdi káplár észrevette, hogy Baldun fegyverének a vége csaknem másfél centiméterrel magasabbra irányult, mint a célpont, az apja szíve vagy legalábbis a homloka. Ott, az Omár kihűlő holtteste mellett tartóztatták le és vitték egyenesen a kaszárnya küléjébe. Szerencsére a küle ablakain vasrács van, a török nizám bakancsában pedig vékony, halzsírszagú, de jó erős szíj. Május huszonharma- dikának a reggelére tehát Baldun felakasztotta magát a töm- löc ablakának a keresztvasára. Az esemény híre megérkezett Isztámbulba is, és a Bab-I-Ali öregei megcsóválták a fejüket, és szabadságra küldték a Mirza bejt, nem a puskapor, hanem a — bakancsszíj miatt. Ez történt Üszkübben, a Vardav folyó mellett lévő csiflik sáncárkában meg a kaszárnya külé- jének egyik cellájában, a Hedsira ezerkétszáznyolcvannyolcadik esztendejének a dsulhedse hónapjában, a hetedik, nyolcadik és a kilencedik napon. És mindez megtörténhetett volna máshol is, ahol katona van. De nem beszélek tovább, mert azt mondja a török, hogy „aki magáról beszél, abból a sejtén beszél“. És, mash Allah, ne beszéljen énbelőlem a sejtán. ♦"senkiben és semmi- >bé — mondta Georges, nyúlban sem. aszóit, hogy teletöltöt- kkor is akadozva és ra, mesélte, az anyós volna. Azt mondják, z? Hogy minden bolt- nber vadnyidat, meg hogy Georges-nak soha van, elissza. Lusta, iá nem lenne Jeanette, ías felesége, Georges í harmincadjára jutott tatom az öreglányt —, ám Jeanette kötöt- oz, hogy az anyjának 11 szerezni. És ha Jea- : valamit! Nagypénte- illítottam a domboldalak úgy hemzsegnek gondolnak, mi volt ’ Egy gyík! Ha lehú- iglány akkor sem hiszi legalább macska lett un Misette-re, a szűr- aki folyton csak :anette kiabálni kezűi kell és ha én olyan logy nem tudok fogni /Mi, neki erre nincs karitani kell mennie :z. Aztán pénzt adott s elvigyorodott. — Elmentem hát a kocsmába, hogy fontolóra vegyem a dolgot. Tényleg igazságtalan az élet. Szegény Jeanette-nek mennyit kell idegenekre dolgozni, hogy keressen pár frankot! És mi az eredmény? Húsvéti nyúl az anyjának! Sokáig gondolkodtam, úgyhogy elfogyott a pénz. Jeanette már biztos odahaza van, és vár engem annak a vén boszorkánynak a pecsenyéjével. nyulam. Hazavittem Jeanette-nek. Nagyon szépnek találta, tüstént lenyúzta a bőrét — akkora volt, hogy kijött belőle egy ágyszőnyeg! majd átkarikázott vele az anyjához. „Holnap, húsvétvasár- nap együtt esszük meg“ — mondta az anyósom. Nem szenvedhettem az öreg- lányt, de ez mégiscsak egy szép nyuszi volt, az anyósom pedig kitűnően főz. Másnap kora reggel, mialatt Jeanette a konyhában téblábolt, bekapcsoltam a rádiót. A helyi híreket olvasták be. Nem mentem tehát egyenesen haza, hanem kerülőt csináltam. Mivel az útkereszteződésen túl van van egy gazdaság, ahol baromfit és nyulat tenyésztenek. Este volt, egy lélek se járt arra. Tudtam, jobbra vannak a tyúkok, balra a nyulak. A tyúk jobb, de ha egyszer nyúl kell... Ketrecben voltak mind, az anyák a kicsinyeikkel a nagyobbakban, a kövér kanok meg külön-külön egyedül a rácsaik mögött. Pofonegyszerű volt az egész. Átmásztam a sövényen, kinyitottam az ajtót, elkaptam az egyik különösen jól megtermett jószágot, puff! - egy ütés a tarkójára, és már meg is volt a húsvéti Éppen azt mondták, hogy a gazdaságból elloptak egy tenyésznyulat, és óvatosságra intették a - tolvajt. Mivelhogy, mondták, ez egy olyan tenyészkan, amelynek hosszabb ideje arzénes injekciókat adtak. Nem hallottak még ilyesmiről? Én nem vagyok se biológus, se állattenyésztő, de azt tudom, hogy Ma- riusnak, a szomszédunknak, amikor túl alacsony volt a vérnyomása és úgy gubbasztott odahaza, mint egy kísértet, a doktor beadott néhány injekciót, mire egy év múlva hármasikreik születtek. Marius pedig három ember helyett dolgozott. Annak alapján, amit a rádió mondott, az én húsvéti nyulamat is ugyanígy kezelték. Hogy a nyulak úgy szaporodjanak, mint a nyulak. De, mondták, óva intenek mindenkit a jószág élvezetétől. A nyúl ugyanis mitridatizálódott, vagy mi az isten csudája... Tudják, mit jelent ez? — Igen. Azt, hogy lassanként hozzászokott a méreghez. — Valami olyasmi. Ha valaki eszik belőle, mondták, veszélyes lehet. Gyerekek meg idős emberek számára meg éppen, hogy életveszélyes. Ekkor belépett Jeanette, mire gyorsan lecsavartam a rádiót. Mit tegyek? Ha elmondom neki, hogy loptam a nyulat, kitör a balhé. Ha meg nem szólok, mindhárman eszünk a mérgezett húsból. Igazi lelkiismereti válság! Mialatt Jeanette cicomázta magát, átmentem a kocsmába gondolkodni. Előző nap készpénzzel fizettem, így hát volt hitelem. Csakhamar meg is világosodott az agyam: amikor az anyósom elénk teszi a pecsenyéstálat, felborítom az asztalt. Roppant egyszerű, nem igaz? Az öreglány öt macskája biztosan felfalja a nyulat, mielőtt az asszonyok magukhoz térnének a rémülettől. Az fix, hogy Jeanette nem hasal a padlóra, hogy felnyalja a szószt. Tuti, hogy civódni fognak, elmondanak mindenféle tuskónak, szamárnak, ökörnek, hülyének... Viszont senki sem lesz megmérgezve..Legföljebb a macskák. Azok meg szívósak. És ekkor beütött a krach. Úgy zuhogott, hogy nem mehettünk biciklivel, kénytelenek voltunk az autóbuszt igénybe venni. Ismerik arrafelé az utat? Gyalázatos. Egy szó mint száz: a busz felborult. Jeanette szerencsére simán megúszta, én azonban néhány órával később a kórházban ocsúdtam fel. „A nyúl? - ez volt az első kérdésem. - Megette a vén boszorkány?“ A nővér erre beadott egy injekciót, mire elaludtam. Akár hiszik, akár nem, semmit se tudtam meg á mérgezett kanról. Mindig ott voltak idejekorán az injekciókkal. * Harmadnap meglátogatott Jeanette. Tapasz volt az arcán, egy egészen kicsi tapasz, egyébként nagyon vidámnak és egészségesnek látszott. „Hogy van az anyád?“ - kérdeztem. Tudják, utálom az öreglányt, de meggyilkolni sohasem akartam. „Köszönöm, jól“ — mondta Jeanette. „És ki ette meg a húsvéti nyulat?“ Csodálkozva nézett rám. „Természetesen az anyám. A hetvennyolc éve ellenére kitűnő étvágya van“. - „Nem lett rosszul tőle?“ — „Egyáltalán nem — felelte Jeanette. — A hátulját megsütötte kakukkfűvel, rozmaringgal és babérlevéllel, a többi részét vörös borban főzte meg. Azt mondta, hogy nagyon finom volt.“ Nos, mi a véleményük? Nincs igazam, ha azt mondom, hogy az ember manapság senkiben és semmiben nem bízhat? Még egy mérgezett húsvéti nyúlban sem.
