Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-11 / 14. szám
A Húsvét-szigeti Szűz Mária közel kétméteres szobrát vöröses ti- noko fából faragták. Óriási szemeit csontból és obszidiánból készítette a szobrászmester. Mária fejét egy dülledt szemű, fából faragott madár ékesítette. Arról lógtak a vállára a virágkoszorúk és a színes szalagok. Egyházi zászlókat és körmeneti baldachint nem láttunk. De mindenki ünneplőben jött, a nők nyakában pedig a gyöngysoron, fonálon, vagy vékony szíjon fából, kőből, kagylóból készült amulett függött. És ott lépegetett a menetben barna csuhájában padre Melchol, a Tűzföldről ide települt pap. Némán tartott híveivel, mintha nem vállalná a teljes közösséget a körmenettel, amelynek vezénylését egy idősebb nő végezte, az előénekes pedig egy férfi volt. A tömeg egy pálmalevelekből rakott virágsátorhoz kísérte a Húsvét-szigeti Máriát. Saaz előénekes imát mondott s közben ismételgette a refrént:- Maria Rapu Nui... A Mária-szobrot ezután visszavitték a falu közepén levő templomba, ahol Melchol atya fogta a körmenetet. A hívők többsége azonban a virágsátomál maradt, amelyek közelében szögesdrót kerítéssel körülvett tízszer tizenöt méteres földrakást őrzött két cara- bineri - chilei rendőr. Ide jött visz- sza a tömeg és Melchol atya is. Két ember talicskát hozott, néhányan pedig ásókkal - és nagy szertartásossággal - megkezdték az elkerített területen levő dombocska eltüntetését. A földkemence, az igazi „umu“ kibontása tehát megkezdődött! Meleg sült malac, bárányhús, csirkecomb, sült banán, jókora batátagumó (a maniókához hasonló édesburgonya, amit itt kumarának neveznek) került elő a zöjd banánlevelekből. Az első húsdarabokat az előkelőségek kapták, azután az ennivalóval megrakott talicskákból osztották a húst a tülekedő éhes köznépnek... Mi is kaptunk az ízletes falatokból és a héjában főtt krumplihoz hasonló, de annál édesebb sült batátából, meg a kövek között sült banánból. Csak a fekete földet kellett levakarni a porhanyós malaccombról... Azután a meredek parton leereszkedtünk a tengerhez, hogy lemossuk zsíros-kormos kezünket. Az „umu“ nem húsvét-szigeti sajátosság. Polinézia sok szigetén kedvelik a „földkonyhát“. Köny- nyen építhető: vermet ásnak, amelyet nagyobb kövekkel, óriáskavicsokkal bélelnek ki, majd tüzet raknak benne. Amikor a föld és a kövek átforrósodtak, a kövek egy részét kiveszik, a vermet nagy banánlevelekkel kibélelik. Ezután nagy levelekben friss húsokat és édesburgonyát, banánt raknak bele, majd újabb levelek és újabb réteg sütnivaló következik. A legfelső réteget letakarják levelekkel, majd forró kövekkel és földdel. Másnap kibonthatják a földkonyhát és következhet a lakoma! Hát így végződött a húsvét-szigeti lakomás körmenet, amihez itallal sajnos nem szolgáltak. Ra- puéknak ugyan volt valamilyen saját készítésű pálinkájuk, de ahelyett inkább a sétát választottuk. A Húsvét-szigeten csodás látvány a naplemente... A szerkesztő azt kérte, hogy a húsvéti számba írjak riportot külföldi húsvéti élményeimről. Ám hiába böngésztem jegyzetfüzeteimben - ezt az ünnepet legtöbbször szőkébb hazámban töltöttem. De a húsvétról eszembe jutott a Húsvét-sziget. Maradt tehát a Húsvét-sziget, amiről az egész világ tud: Isla de Pascua, vagy angolul Easter Island. Egy piciny pötty a végtelen Csendes-óceán délkeleti medencéjében. A magányos vulkanikus sziget Chile egyik tartománya - 3700 kilométerre a dél-amerikai partoktól és 4000 kilométerre Tahititól. Mindössze kétezren élnek rajta. Hetenként három légijárat köti össze a chilei fővárossal, Santiagóval, és a Tahitin levő Papeetetel. És néha kikötnek partjai előtt a turistákat szállító luxus óceánjárók, hogy a titokzatos kőszobrokra kíváncsi utasokat csónakokkal a szigetre vigyék. A legszerencsésebbek - és a legtöbbet fizető turisták - éppen hús- vétkor látogatnak a mindössze 24 kilométer hosszú és 12 kilométer széles szigetre. Ilyenkor zsúfoltak a szállodák, a sátortáborok, de még a magánházak is. Ráadásul minden szolgáltatás a duplájába kerül: a Húsvét-sziget a legdrágább - húsvétkor! Hogy miért kapta a sziget a Húsvét nevet? David Roggeveen holland admirális három hajója 1722. április 6-án, húsvét vasárnapján érQa fából faragott Mária szobor a körmenetben 2 Jellegzetes fiatal pár a születésnapi lakomáról 3 A szigetet feltehetően az időszámítás utáni negyedik században benépesítő őslakók királyának nevét viselő tér, a Plaza Hotu Matua - Hangaroa halászkunyhóival és egy öt jelképező moaival A szerző felvételei 2 A hóemberek, a tufából faragott moaik arccal a sziget belseje felé néznek. Több mint négyszáz moai maradványait találták meg, de ma sem tudjuk bizonyosan, hogy milyen célból emelték őket. 0 Az autó és a benzin drága, ezért ma is elterjedt közlekedési eszköz a szigeten a ló kezet! a szigethez és annak északi partja közelében vetett horgonyt. A vihar miatt azonban csak négy nap múlva szállt partra 134 emberével, de akkor még nem tudta, hogy új szigetet fedezett fel. Mikor rájött, hogy nem a hírhedt kalóz, Eduard Davis kincses „Davis- land“-ján jár, húsvétra emlékezvén, elnevezte Húsvét-szigetek- nek. (Az őslakók Rapa Nuinak nevezik szigetüket, amelynek jelentése Nagy Rapa, vagy „nagy táncoló evező“. Ki tudja már, hogy a polinéziaiak, vagy az európaiak nevezték a szigetet a Világ Köldökének?) A hollandokat nemcsak a részbe» meztelen, részben színes háncsszoknyákat viselő szigetlakok barátságos közeledése lepte meg, hanem a hatalmas kőszobrok látványa. Naplójukból tudjuk, hogy a bennszülöttek a kőszobrok előtt tüzet gyújtottak és áldoztak előttük. A tengerészeket elhalmozták gyümölcsökkel, élő, főtt és sült tyúkokkal. A lányok és a fiatal asszonyok azonban az első nap után eltűntek és többé nem jöttek elő. Őket a férfiak féltékenységből a sziget távolabbi részében, valószínűleg barlangokban rejtették el. Oda a hajósok nem merészkedtek ... A néhány napig tartó barátságos ismerkedés mellett egy sortűz is eldördült. A kapitány ugyanis megijedt a matrózokat szorosan A SZIGET ELSŐ HÚSVÉTJÁN... Fél tizenkettőkor jelentünk meg az ünneplő családnál. Hanson kívül újdonsült olasz ismerősöm, Giovanni is velem tartott. Az árnyas fák alatti padokon már gyülekeztek a vendégek, valamennyien férfiak. Egy asztalon hatalmas tepsik sorakoztak, a mintegy másfélszer másfél méteres nyitott tűzhely felett pedig nyársakon forogtak a ropogósra sülő csirkék meg a malacdarabok. A terebélyes nyárstűzhelyből a vendégsereg étvágyát gerjesztő illatok szálltak, és tányérokba került az első adag hús! Csípős mártást is kaptunk hozzá. A boldog apa már jócskán felöntött a garatra - a vendégsereg nagy örömére. A társaság többsége, a legközelebbi rokonok, a tágas épületben vigadtak. Valahányszor kijött valaki sült húsért, hozott magával egy itallal teli üveget is, és töltött poharunkba, amelyben már többféle alkohol - konyak, whisky meg házi készítésű pálinka - keveredett, amelyet batáta gumókból főztek. Miért ez a nagy lakoma? A születésnél kell kezdeni, hiszen nem akármilyen gyerek jött világra Tepanóéknál, hanem elsőszülött fiú! Ezt az évszázadok során megkopott és a kereszténységgel vegyült ősi szokások is nagy eseménynek tartják a családban. Régen, amikor még sem ambulancia, sem orvos nem volt a szigeten, az asszonyt a férje vagy valamelyik ismerőse segítette a szülésben. A köldökzsinórt valaki elharapta, és egy pap csomóra kötötte. Ezzel a szigorú szertartásossággal végbement aktussal a pap az életerőt - a manát - zárta ae újszülött testébe. A legtöbb családnál ma is szigorúan ügyelnek erre. De már kihalt az a szokás, hogy az elharapott vagy levágott köldökzsinórt megszárítják és agyagedényben a tenger hullámaira bízzák, vagy barlangba rejtik. Sokan nem vallják be, hogy ma is gyakorolják az ősi szokásokat, mert nem óhajtanak szembekerülni a katolikus egyházat képviselő atyával, aki ugyancsak részt vett a születési lakomán. Mindenesetre jókat ettünk, de ismereteinket is gazdagítottuk a kis Sebastian születésének történetével. KÖRMENET - FÖLDKONYHÁVAL A húsvéti körmenetet sajnos nem láthattam, de szerencsém volt: éppen azokban a napokban rendezték a Mária körmenetet, amely egyedülálló lakomával végződik. ... Gyalogosan és lóháton jöttek mintegy háromszázan a Tahai ahu (ahukra állították a kőszobrokat, a moaikat az öslakók) felől Han- garao északi széléhez, ahol a halászok kalyibái sorakoztak. A lovasok lemaradása után valamennyire rendeződött a menet, de nem hasonlított a nálunk gyakori egyházi körmenethez. Pedig a sziget katolikus templomának Mária-szobrát vitték magukkal. Csak körülötte énekeltek néhányan valamiféle fájdalmas egyházi dalt és a tömeg megismételte a refrént:- Maria Rapa Nui... Maria Rapa Nui... körben álló kíváncsi barna bőrű férfiaktól - és félelmében tüzet vezényelt. Többen meghaltak... Ez is hozzátartozik a Húsvét-sziget felfedezésének krónikájához. Ot- ven év múlva spanyol hajósok vették birtokba a szigetet. 1862-ben perui rabszolgavadászok ezer őslakost vittek el innen, a néhány visz- szatért pedig himlőjárványt hozott, amit csak néhány száz szigetlakó élt túl. Ezután a franciák juh-, majd marhatenyésztést kezdtek a szigeten, s ez addig tartott, amíg az állatok mindent lelegeltek és kopár lett a vulkáni táj. Mindezt az iskola tanítója adta elő kesernyés hangulatban, arra az első húsvétra emlékeztetve. Ezúttal nem a titokzatos szobrokról, hanem arról beszélgettünk: hogyan élnek a huszadik század végén a szigetlakok-----hétköznapja ikon. AZ ELSŐSZÜLÖTT FIÚ ÖRÖMÉRE A rapanuiak - így nevezik magukat a szigetlakok — szeretnek ünnepelni, vigadni. Minden alkalmat megragadnak egy lakomára. Hangaroa faluban, a sziget „fővárosában“ Martin Rapu Puánál, Thor Heyerdahl egykori női munkacsapata vezetőjének házában laktam. A Rano Rakaku vulkán oldalán levő kőemberekhez, a moaikhoz készültem, amikor német fotóriporter kollégám, Hans reggel jött a meghívással: a szomszédban fiúgyermek született, tegnap óta vigadnak és ma nagy lakoma lesz! 1 1993. IV. 11 Sebes Tibor riportja a „Világ küldőkéről-
