Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-28 / 12. szám
TERMŐKOR ELŐTTI PUSZTULÁS A kertésznek már az első meg nem eredt növényre is oda kell figyelnie. Magyarországon a begyűjtött 386 szőlőgyökér- minta szerint a fiatalon pusztuló szőlőültetvények többsége a telepítés után fertőzött rozelliniás gyökérpenésszel (Rosellinia necatrix), a telepítés évében kipusztuló oltványok viszont a szőlőiskolából tünetmentesen hozták magukkal a szegecsfejű gyökérgombát (Roesleria pallida). A rozelliniás gyökérbetegség kórokozója, a Rosellinia necatrix, már a múlt század második felében pusztító járványt okozott Európa szőlőtermesztő vidékein. A betegség mind veszélyében, mind a pusztulás tüneteiben hasonlított a szőlőgyökérte- tú (filoxéra) károsításához. A fi- loxéra azonban csak az európai szólót támadta meg, míg a Rosellinia necatrix a köztes gyümölcsfákat is károsítja. Kertészkedő nagy írónk, Jókai Mór 1896-ban megjelent Kertészgazdászati jegyzetek című könyvében leírja a betegséget. A tüneteket nálánál aligha lehet jobban összefoglalni: „A beteg szőlőtőkék már az elültetés évében fürtöket hoztak. - Rossz jel! - Amely szőlő, amely gyümölcsfa az ültetés évében termést ad, az veszni készül. Csakugyan a következő évben már az én oltott amerikai szőlőim igen silány hajtásokat hoztak, nyápic levelekkel, a levelek sárgák voltak, majd hirtelen elszáradtak.“ A Rosellinia necatrix fertőzi a szőlódugványt, a gyökereket, majd az egyre vastagodó gyökértörzset is. Az elhalt gyökerek helyett egy ideig újak fejlődnek, amelyek táplálják a növényt. Később ezek is fertőződnek és a gyökerek korhadása oly mértékű, hogy a szőlőtőke kihúzható a földből. A hajtásrendszer a tápanyag felvételének csökkenése arányában pusztul. A kórokozó rendszerint 2-5 év alatt pusztítja el a szőlőt, de egy tenyészidőszak is elegendő. A fertőzés általában az előző ültetvényből a talajban maradt fertőzött gyökérmaradványokkal fejlődő gombafonállal (rizomor- fával) kezdődik. A fehér, cérna alakú gombafonál egy évben 30-80 cm-t növekszik és fertőzi az útjába kerülő gyökérvégződéseket. A gomba a gyökérkéreg alatt nő, majd vastagodva felrepeszti a bőrszövetet és a gyökér felületén fehér, pelyhes gombaszövetet (micéliumot) képez. Terjedését a rizomorfa, a kedvezőtlen körülmények közötti fennmaradását pedig a kitartó-sejt (klamidospóra) segíti. A kitartó-sejt a kiszárítást, a vízzel való elárasztást, de a talaj- gőzölést és a növényvédószere- ket is jól tűri, a kedvezőtlen hatások elmúltával ismét fejlődésnek indul. (folytatjuk) Kertészet és Szőlészet Rozelliria cecatrix micéliuma a földből kiásott szőlő gyökerén és egy klamidospóra nagyítva A borban kialakult rendellenességek két típusba sorolhatók: borhibák és bőrbetegségek. A két csoport megkülönböztetése nem azt jelenti, hogy valamelyik nagyobb kárt okoz, csak a kialakulásuk eltérő. A borhiba olyan káros elváltozás, amelyet nem mikroorganizmusok, hanem a borba került különböző anyagok okoznak, ezért nem is fertőz! Ha idejében felismerjük és védekezünk ellene, nem súlyosbodik. Borhibának számít a penészíz, amely penészes szőlőtől, penészes vagy dohos hordótól, edénytől származik. A bor felülete rendszerint tiszta, de szaga és íze penészes, dohos. Enyhe esetben kénezéssel egybekötött nyílt, szellőztető fejtéssel megszüntethető. Súlyos szaghiba orvoslása csak kénezéssel lehetséges. Először kis mintát vizsgáljunk meg és a helyes arányok megállapítása után kezeljük a borunkat. Legkésőbb egy hét múlva a bort üledékéről le kell fejteni. K. Sz. A hagyma szinte egyetlen háztartásból sem hiányozhat. A legtöbb kertben jól, rosszul, de termeszthető. Ahol nincs mód öntözésre, ott a dughagymáról történő, ún. kétéves termesztést válasszuk, míg az öntözhető területen a magvetés mellett döntsünk. A kétéves hagyma magasabb szárazanyag-tartalma miatt jobban tárolható, kevesebb a tél folyamán a romlási veszteség. A hagyma alá csak kivételes esetben adjunk szerves trágyát, ugyanakkor fordítsunk gondot amag-1 ágy elkészítésére. Csak sima, ülepedett, porhanyós talajba vessünk március-ápirlisban, 3—4 cm mélyre és 25-30 cm sortávolságra. A talajt vetés előtt és után hengerrel, kisebb felületen óvatos taposással tömörít- sük. Általában két hét alatt kikel a mag. A dughagymát március közepe után ültessük 5-6 cm-es tötávolság- ra. Tíz négyzetméterre magból 5-8, I. osztályú dughagymából 150-200 gramm (15-20 dkg) szükséges. Kétéves termesztésre javasolt fajták: Makói CR, Makói fehér, Sonkahagyma, Stuttgarti óriás, Makói. Magvetésre javasolt fajták: Alsógödi, Aroma, Braunschweigi, Favorit, Pannónia, Piroska, Tétényi rubin, Tisza I., Makói bronz. Tárolásra javasolt fajták: Makói CR, Makói, Makói fehér, Stuttgarti óriás, Aroma, Favorit, Makói bronz, Pannónia, Piroska, Tisza I. Lilahagymák: Braunschweigi, Tétényi rubin. K. Sz. GAZDASÁGI ÁLLATAINK VISELKEDÉSE A BAROMFI A jó közérzet az állatok jellegzetes viselkedéséből ítélhető meg. Ilyenek a toll tisztogatása, a kapirgálás, fürdés (porban, homokban, vízben), a csipkedés, szárnypróbálgatás, szaladgálás. A baromfiudvarban szigorú rangsor uralkodik. Ezt 10-15 hetes korban harcok közepette alakítják ki. Ha jércéket keverünk a tyúkok közé, az öreg tyúkok mindegyike rangsorban megelőzi a fiatalokat. A magasabb rangú tyúk előnyt élvez az etetéskor, itatáskor és a tojófészekben is. A kispulykák nagyon gyámoltalanok, evésre, ivásra is tanítani kell őket. Ha élénk színű üveggolyókat helyezünk az itatóba, az felkelti figyelmüket. Ügyeljünk arra, hogy megfelelő legyen náluk az ivararány. A ludaknál előfordul, hogy a gúnár monogám, tehát csak egy tojóval hajlandó párzani. A tojások terméketlensége figyelmeztet erre. Egy gúnárhoz 5-6 tojót raknak; az összeszokás 1-2 hétig tart. A háziállatok viselkedésének ismerete, az azzal kapcsolatos megfigyeléseink a gazdaságosabb és nagyobb termelést segítik elő. Kistermelők Lapja TERMÓFÁK ÁTOLTÁSA | Mm' 4^ Sajnos szinte kivétel nélkül minden háztáji kertben - gyümölcsösben - találhatók olyan termökorú fák, amelyek keveset, rossz minőségű vagy éppen nem kedvünkre való gyümölcsöt teremnek. Ezeket a fákat - ha fiatalabbak vagy akár ha öregebbek is - nem szükséges kivágnunk, érdemes őket átoltanunk. Azt azonban jegyezzük meg, hogy csak az egészséges, életerős, jó gyökérzettel, ép törzzsel és ágakkal rendelkező termöfák átoltása éri meg. Ha elhatároztuk az átoltást, akkor sokáig ne halogassuk, mert minél fiatalabb a fa, annál biztosabb a siker, azonkívül minél idősebb a fa, annál több ágat kell beoltani. Az átoltás ideje a nedvkeringés megindultától a rügyfakadásig tart, a szilvánál tovább is. Először is előkészítjük a koronát, mégpedig úgy, hogy levágjuk - megifjítjuk - a fa ágait, ügyelve arra, hogy a korona alakja az ágak levágása után is szabályos legyen. Ha lehet, minél alacsonyabbra kerüljön az oltás helye, mert a korona csak az oltás felett alakul ki. Az oltásnál nagyon fontos az ágak vastagsága. Azok az ágak, amelyeknek az átmérője az átoltás helyén 5-6 cm-nél (egyesek szerint ez lehet 10 cm-ig) nem nagyobb, a levágás után azonnal átolthatók. Az idősebb ágakon levő fiatalabb (vékonyabb) ágakat, vesszőket is átolthatjuk; így a fa koronája alul is lombosabb lesz, nem kopaszodik fel. Az idősebb, vastagabb ágú fákat az átoltás előtt szintén meg kell ifjítani. Ellentétben a vékonyabb ágú fákkal, ezeket csak a következő évben olthatjuk át. Tavasszal az ifjított fát engedjük szabadon fejlődni, majd az új hajtásait, vesszőit megritkítjuk és a következő tavasszal ezeket az új hajtásokat beoltjuk. Az öreg fáknál ez sokkal biztosabb eredményt hoz, mint az ifjítás utáni azonnali oltás. Az ág vastagsága az oltás módját is befolyásolja. A vesz- szöket párosítással, a vastagabbakat lapozással, héj alá oltással, kecskeláb ékeléssel, a vasAz oltás fölé kössünk vesszőből védőívet (I. d. rajza) tagabb ágakat pedig javított hasítékolással oltjuk. Az oltóvesz- szőn 3-4 rügy legyen. Minél nagyobb átmérőjű a fa ága, annál több oltóvesszőt teszünk bele. Ezek az ágakon egyenletesen legyenek elosztva. A sebeket oltóviasszal kenjük be, s ha kell, ezt ismételjük meg. Minden oltás fölé vesszőből védőívet kell kötnünk a madarak ellen. Az átoltott fákról - ha már a nemeshajtások erőre kaptak - fokozatosan távolítsuk el a vadhajtásokat. Ha erős a fánk, az ágak felső részén hagyjunk meg egy-egy vadhajtást, úgynevezett szívóhajtást. Ezek arra valók, hogy az oltások kifejlődéséig felhasználják a túl bőséges fanedveket. Miklós Dénes kertészmérnök A feketegyökér, ha jól elkészítik, felér a spárgából készült étekkel. Gyökere nagyon ízletes, tápanyagokban gazdag, cukortartalma magas, ezért édeskés. Igen gazdag ásványi sókban is, meszet, foszfort, vasat tartalmaz, valamint C-, B,- és B2-vitamint. A kalóriatartalmát tekintve a borsó és a bab után következik. A talajban válogatós, csak a mély, humuszos, középkötött vagy laza talajon érzi jól magát. T rágyaigénye nagy, vízigénye főleg a fejlődés kezdeti időszakában magas. Közepes hőigényű, a gyenge árnyékot elbírja. Egy- és kétéves termesztése ismert. Az egyévesnél március végén, a kétévesnél augusztus 20-a és szeptember 20-= között kell elvetni. A szedésre alkalmas gyökereket mindkét esetben ősszel kapjuk, Tápanyagszegény talajokon célszerűbb két évig nevelni, igaz az egyéves gyökér minősége jobb! A vetési sortávolság 20-25, a mélység 3-4 cm; a kikelő növénykék között a távolság 5-7 cm legyen. A ritkítást 4-5 leveles korban végezzük. Az ágyást igyekezzük gyomtalanul tartani, szükség szerint öntözzük. Figyeljük a magszárak megjelenését, ami igen gyakori, s ezeket rögtön törjük ki, különben a gyökér gyengén fejlődik, satnya, rostos lesz. Felszedésekor a sorok mellett ássunk 40-50 cm mély árkot, s ebbe döntsük bele óvatosan a gyökereket, úgy, hogy ne sérüljenek. Csiba László 1 1993. III. 28.
