Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-28 / 12. szám
li — suttogta lázva nézte W el. Meg szé- ből. Üvöltött, t. emelte súlyos íatóan. — Minió vér dobo- jtok dereka. a feleségem azt hiszi, ottveszett a kisgyerek. Pedig mindenki tudja, hogy a mi Pistikénk madárrá változott. Csurmándi tekintete ide-oda röpdösött az arcokon.- Madárrá?- Madárrá — mondta Szotyori István. Csurmándi mintha valamit el akarna hessenteni, a keze fejével meglebbentette homlokába hulló haját.- Hát akkor ahogy megmondtam! Intett nekik, megfordult, beszállt az ócska autóba, köhögve, prüsszögve felberregett a motor. Másnap délelőtt néma tömeg állta körül a teitt. Itt a ház- íost már alig i a leghétközíl felé, amelyhárom lépést a elé vetette térdét, szoríFerkómat is! gFurmándi, és Császárné szojy, és elenged- él, ott maradt nyakkal nézNapok múlva )rokba akadt, tkorra. Szállí- szony éjszaka leki. Egyetlen 1 elhervadtak szőrét, fogát, mándi. Fényleni kez- mdolta volna, >ig Csurmándi oiyökét, talpra :e... Iból az urára , megszólalt ő. it de Szotyori m halt meg. - a a hangját, iba vagy mi, metőben Bűtös Rózsika sírját. A legények — ugyanazok, akik annak idején megásták a sírt és eltemették Rózsikát - belebökték ásóikat a megereszkedett sírhalomba. Priger András leszegett fejjel állt a kihúzott fakereszt földtől fekete hegyes vége mellett.- Nem kellene bolygatni őket - mondta. A legények megkönnyebbülten abbahagyták az ásást, de csak egy pillanatra, mert Császárné szinte önkívületben kiabálni kezdett.- Mit huhog, maga vészmadár. Mindig csak huhog. Ezután már egy szó sem esett, csak a kidobált föld sziszegett, duhogott, huppant, szuszmoré- kolt. Amikor a koporsóhoz ért az ásó, mindenkinek összeszorult a szíve. Bűtösné halálra váltan, elkerekedett szemmel állt a sír mellett, összegyűrt zsebkendőjét a szájára szorította. A legények kiemelték a koporsót, letették a földhányás mellé. Az elkorhadt deszka eltört, tenyérnyi darabokra hullott. Kivillant a kislány halotti ruhája. Fehér volt, mint a hó. A bűvöletes csendben Bűtösné odatérdelt a koporsó mellé, leemelte a lánya arcára hullott pudvás deszkadarabot. A csodálkozás lekottázhatatlan szisszené- se szakadt föl a körülállókból, mintha egyszerre több túlfűtött kazánból kiszabadult volna a gőz, előbb magasodott, aztán mélyült, hogy boldog, nevetésekkel tűzdelt hangzavarrá váljék. A kislány olyan volt, mintha élne. Mintha nemhogy öt évet, de egy percet sem töltött volna a föld alatt. Az asszonyok, mintegy vezérszóra, sírni kezdtek. Bűtösné a korhadt fadarabokat szedegette Rózsika arcáról, kezéről, ruhájáról. Valóban, mint egy kis porcelánbaba. Az arcán könnyed pír, szőke haja üdén lebbent a szélben, éppen úgy, mint a frissen mosott haj szokott. Pufók kezecskéje összekulcsolva a mellén. Császár Ferkó sírjával már nem sokat teketóriáztak. Egykettőre odaértek a koporsóhoz. Ez olyan jó állapotban maradt, hogy egyben le tudták venni a födelét. Akik annak idején látták Ferkót holtan, legszívesebben elfordították volna a tekintetüket, hogy az eltorzult arc szörnyű látványától megkíméljék magukat. Annál nagyobb volt a csodálkozásuk, amikor meglátták a testet. Nyoma sem volt rajta a vízi halál torzításainak, Császár Ferkó olyan volt, mintha aludna - s a vízbe fulladás meg az az uzdi bokor csak lidérces álom volna. Priger András elszégyellte magát. Majdnem- hogy szeretettel gondolt Csurmándira, a világító sötét szemre, az előrebiccenő madárszárnyhajra. Bizalom töltötte el, könnyedség, mintha teste elnyűtt porcikái egy minutum alatt újakra cserélődtek volna, még azt is érezte, hogy a vére másként áramlik, mintha tizennyolc éves volna újra. Mindenki röpdösött, és szokatlan fénnyel kéklett hozzá az ég. Már indultak volna hazafelé, hiszen közeledett a dél, oda kell érkezni a „házvégibe“ rendelés szerint, de akkor Barabás Juci elkezdett sival- kodni, hogy az ő édesanyját is tegyék oda a Csurmándi elé. „Elejbe“ - ahogy ő mondta. Hiába mondták neki, hogy a lehetőség csakis gyerekekre vonatkozik.-Ha nem segítenek, akkor a tíz körmömmel kaparom ki — mondta elszántan. Barabás Ignácné született Holtyán Örzse egy héttel ezelőtt halt meg, hatvankét éves korában. Váratlanul, ruhateregetés közben. Élhetett volna még. Nemcsak azért, mert fiatal volt a halálhoz, hanem azért is, mert mindenki szerette. Úgy döntöttek hát, hogy Holtyán Örzsével kivételt tesznek. Ő is olyan volt, mintha élne. Még a fránya szőrszál is ott lengedezett az állán, amellyel annyit küszködött életében. Barabás Juci szigorúan nézte, mert pontosan emlékezett rá, hogy a temetés előtt azt a szőrszálat kitépte. Az anyja fölé hajolt, és lehetőleg úgy, hogy senki se lássa, kitépte újra.-Ne ezzel a csúfsággal támadjon föl, anyám - súgta neki. Délre a halottak a parancsolt helyen feküdtek. Áradt rájuk az égető napfény. Olyanok voltak, mint akik boldogan napoznak. Az asszonyok virágokkal, zölddel rakták tele a ház végét, az ablakokból idehordták a muskátlikat, a tengerihajmákat, loboncos aszparáguszokat. És néztek Sárszentlőrinc felé. Ott kellett feltűnni a porcsíknak a rozzant Opel mögött. De aem tűnt föl. Akkor már tudhatta, aki akarta. Hujber Gyula nekifeszítette hátát a falnak. Bűtös Lajosné felsírt.-Jaj, ne, ne! A lánya arcán egy hajszálvékony repedés támadt, az orra tövétől föl a homlok felé, és a másik irányba végig az arcon az áll felé, a repedés több ágra szakadt, befonta az arcot, mint a pókháló. Ott, a szemük láttára porrá vált mind a három halott. Császár Ferencnéból egy szempillantás alatt újra öregasszony lett. A háta meghajlott. Besötétedett, nagy szelek hujjogtak a puszta fölött. Három teljes napig nem kelt föl a nap. MÁRAI SÁNDOR A változásról és a reménységről (Részlet a Füveskönyvből) Az élet, - néha így érzed - csaknem elviselhetetlen. Sorsforduló és korforduló pillanatában élsz, mikor minden reng és változik, a hagyományok, az erkölcsi törvények, az ismert életformák. Mintha már nem is házakban laknál, hanem az élet őserdejében, ahol állandóan zeng az ég és dúl a vihar. S a változásban reménykedel. Bízol abban, hogy egyszer hamuvá ég a szívekben minden indulat, a pernye és a keserű füst, mely a szívekben terjeng, eloszlik. Megint napfény hull az emberi tájra. A tenger kék lesz és a fák gyümölcse illatos. A változás elhozza a békét. A változás természetesen bekövetkezik majd, ha itt lesz az ideje: az indulatok megpihennek. De egy nem változik: az emberi természet. Nincs erkölcs, érvelés, csoda, mely igazán és mélyen változtatni tudna az emberi természeten. Akik a változást hozzák és élik, megint csak emberek lesznek, tehát igazságtalanok, türelmetlenek, kegyetlenek, kapzsiak és buják. A változás, minden emberi dolgok változása, elkövetkezik, de az ember nem változik meg. Minden nevelő kísérlet csődöt mondott eddig. Néha, egy nagyon erős jellem és egyéniség, rövid időre, negyven-ötven életév idejére, érvényesíteni tudja a nagy emberi nevelők erkölcsi követeléseit a gyakorlatban. Ezek a rövid időszakok szórványosak és ritkák az emberi fajta történetében. Ez a legtöbb, amit ember tehet. De ez nagyon ritka tünemény. Az ember marad, aki volt. Az emberi anyag reménytelen, a tűz és a lúg sem tudja másítani. ;küdj mozdulj a doktor, őzben rángaa konyhába, Jarabka jeget sztalkendőbe abkákra tör- ngatódzó arc . A jeges csohálószobába, a tettem. sziszegte, gnöm kell. smét rángavilágította az ’épkocsijának je mentem. :et? - kérdezett a hallba, subában? te a hallban :lem jött Har- ics volt a lá- nül járt, mint igyához érve bátorítóan rámosolygott, mintegy jelezve, hogy nem lesz semmi baj. Aztán sarkonfordult, s kiment a hallba. Én is utána mentem. — Először szérumot kell neki beadnunk - mondta, s kinyitotta a táskáját, hogy felkészüljön. - Az érbe fogjuk adni. Úgy akarom csinálni, hogy közben ne mocorogjon. A doktor a konyhában sterilizálta a tűt. Az injekció halványsárga színű volt. Kezembe adta a fecskendőt: — Fogja, amíg nem szólok. Aztán bementünk Harry szobájába. Ganderbai feltűrte Harry pizsamájának ujját, olyan óvatosan, hogy Harry karja mozdulatlan maradjon. Észrevettem, hogy közben kellő távolságban volt az ágytól. Odasúgta:-Most kap egy injekciót. Szérum. Kicsit fájni fog, de igyekezzék mozdulatlan maradni. A hasizmait engedje el. Ganderbai lassan, óvatosan beadta az injekciót. Harry közben a mennyezetet nézte, behunyta, majd ismét kinyitotta a szemét, de nem mozdult. — Most már nem történhet semmi baja sem, még ha a kígyó meg is marná — súgta Ganderbai Harry fülébe. - Kérem, ne mozduljon! Mindjárt visszajövök. Fogta a táskáját, és kiment a hallba. Utánamentem. — Hatékony ez a szérum?- kérdeztem. — Sajnos nem - mondta a doktor, s közben kerülte a tekintetemet. — Megmentheti őt, meg nem is. Ki kell találnom valami mást. ■ — Nem ránthatnánk le a takarót, s vele együtt a kígyót, még mielőtt belemarna Harryba? — Kizárt dolog. Nem kockáztathatunk semmit! - mondta a doktor emelt hangon. — Nem hagyhatjuk őt tovább feküdni — jegyeztem meg.- A végén még elfogy a türelme. — Várjunk — mondta a doktor.- Nem siethetünk el semmit. A homlokát ráncolta, miközben a szája szélét rágta. — El kell altatnunk a kígyót ott, ahol van — mondta aztán.- Ez nem veszélyes dolog. Kloroformot fogunk használni. Az a legjobb. Felém fordult. — Elmegy a lakásomra- mondta. — Míg odaér, telefonálok a segédemnek, ő megmutatja majd, hol van a szekrénykém a mérgekkel. Itt a kulcsa. Vegye ki belőle a kloroformot. Az üvegen narancssárga színű címke van, rajta a felirat. Én itt maradok, vigyázok. Siessen! Negyedóra alatt meg is fordultam, meghoztam a kloroformot. A doktor bement a hálószobába, vele együtt én is, vittem az üveget. Ganderbai letérdelt az ágy mellé, s felvette a gumicsövet, mellyel az injekció beadásakor az eret szorította le. A gumicső egyik végére papírtölcsért tett. Aztán lassan kezdte lehúzni a takarót Hányról, s a gumicsövet centiméterenként csúsztatta a takaró alá, Harry hasához. Közben Ganderbairól dőlt az izzadság. De a keze biztosan dolgozott, s észrevettem, hogy nem a gumicsövet nézi, hanem a gyűrött takarót Harry hasa felett. Nem nézett fel, csak intett, hogy adjam oda a kloroformot. Aztán a fejével intett, hogy menjek közelebb, s odasúgta nekem:- Mondja meg neki, hogy a kloroform hűteni fogja a testét, erre készüljön fel, s meg ne mozduljon. Ganderbai aztán a papírtölcséren át a gumicsőbe öntötte a kloroformot. A szoba egyszeriben kloroformszagú lett. Miután a folyadékot a takaró alá juttatta, Ganderbai kihúzta a gumicsövet, és így szólt:- A biztonság kedvéért várunk negyedórát. A kloroform kibírhatatlanul bűzlött, a gyomrom is felfordult tőle, de most nem mehettem ki a szobából. Aztán Ganderbai így szólt:- Menjen át az ágy másik oldalára. Mindketten felemeljük a magunk oldalán a takarót, de nagyon lassan és óvatosan.-Most meg ne mozdulj, Harry — mondtam, átmentem az ágy másik oldalára, és megfogtam a takaró szélét. Mindketten eléggé távol álltunk az ágytól, s lehajoltunk, hogy a takaró alá lássunk. A kloroformbűz szörnyű volt. Amint húztuk lefelé a takarót, már láttuk Harry pizsamáját, aztán előtűnt a pizsamanadrágja felső gyöngyházgombja. De a hasán nem volt semmi... Most már gyorsabban húztuk a takarót, a combja, lábszára is előtűnt.-_Ne mozduljon, Mr. Pope — mondta Ganderbai. - A kígyó bárhol lehet. Bekúszhatott a nadrágjába is. E kkor Harry hirtelen felemelte a fejét a vánkosról, s a lábait nézegette. Most mozdult meg először. Aztán felállt az ágyban, s kétségbeesetten rázta pizsamanadrágjának egyik, majd másik szárát. Ebben a pillanatban azt hittük, hogy a kígyó megmarta őt, Ganderbai már a sebészkés után nyúlt, amikor Harry a matracokra meredve felkiáltott:- Nincs itt! Ganderbai is a matracokat nézte, majd így szólt: — Mr. Pope, teljesen biztos ön abban, hogy látta a pitont? A hangjában némi gúny is vibrált, ami nála teljesen szokatlan dolog volt. Lehet, hogy így akarta levezetni feszült idegállapotát. Harry ráordított:-Azt akarod mondani, hogy hazudok? Ganderbai nyugodtan nézte Harryt, aki egy lépést tett előre az ágyon, a szemei szikráztak. — Te piszkos hindu patkány! — üvöltötte. — Fogd be a szádat, Harry! — mondtäm. — Te tetves fekete... — Harry! — ordítottam. - Fogd be a pofád! Ganderbai kiment a szobából, a halion keresztül az erkélyre ment. Utánasiettem, s a vállára tettem a kezem. — Ne vegye őt komolyan — mondtam. — Ezt csak az átélt izgalmak miatt tette. Nem is tudta, mit beszél. Kikísértem a doktort az öreg Morrisához. Kinyitotta a kocsi ajtaját, s beült. — Ön nagyszerűen oldotta meg a feladatát - mondtam. — Köszönöm, hogy eljött. — Mr. Pope kimerült, pihennie kell, ennyi az egész - válaszolta, nem is pillantva rám. Begyújtotta a motort, s elhajtott... Sági Tóth Tibor fordítása Összeállította: Mislay Edit
