Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-28 / 12. szám
ISTEN VISSZATÉR? A DÉMON IS, ÉS VELE A MÁGIA, A BOSZORKÁNYSÁG, AZ EZOTERIZMUS, AZ ASZTROLÓGIA, A MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS A GYÓGYÍTÁS RÍTUSAI Nagyot nézne Gagarin, ha visz- szatéme a Földre! Emlékezhetünk, hogy a „győzelmes“ kommunizmus idején az első ember a világűrben azzal a könnyű tréfával nevettette meg a világ ateistáit, hogy csodálkozást színlelt, amiért útja során nem találkozott Istennel. Ma viszont Isten ott van mindenütt, jó és gyakran rossz dolgokban egyaránt. Gagarin országában, a „szent Oroszországban“, de Barcelonában is, ahol még sohasem láttak ennyi atlétát keresztet vetni egy olimpiai verseny előtt, az amerikai elnökválasztási kampányban, és a Paris-Saint-Germain futballcsapatának hirdetésein, amely szombat esti misére hívja szurkolóit a Pare de Princes-be. A káderek fizetése és az ingatlanárak között ott van hírmagazinok első oldalán. És a Bogdanov- testvérek és Jean Guitton Isten és a tudomány című könyve, durva plágiumüggyel beszennyezve, a múlt év egyik bestsellere lett. A paradoxont már régóta vizsgálják a szakértők. A nagy hagyományos vallások - egyenlőtlen - hanyatlása kedvezett az integrizmus robbanásának, de egyfajta vad vallásosság, irracionális szektásság, „keleti“ miszticizmus, az Új Kor színeiben csillogó modernista utópia keverékének is. A világi ideológiák elöregedését és „a világ kiábrándulását“ látva az ember igyekszik „újra elbűvölni a természetet“ - mint Jean-Louis Schlegel, az Esprit főszerkesztője mondja. De vajon a vallás finom fölemelkedésének e szakasza nem túlhaladott már, nem szorul háttérbe egyfajta pogány politeizmussal szemben, amely egyre inkább érdekli a szociológusokat, papokat és pszi- choanalitikusokat? A kérdés komoly kollokviumokat szül a „sátánizmusról és okkultizmusról a mai társadalmakban“ vagy „a megszállottságról", és még a bűnügyi rovatnak is ad témát. Emlékezhetünk a polinéziai Fáité drámájára, ahol 1987-ben hat falulakót elevenen elégettek, miután három papnő érkezett a szigetre a karizmatikus megújulást hirdetve. Azóta legkevesebb két rituális gyilkosságot követtek el egy „isteni küldetés nevében" 1991-ben, és nem a világ távoli falvaiban, hanem Strasbourg- ban és Montpellier-ben. És egy Kris- na-hívö Nizzában fölgyújtott egy könyvesboltot, hogy „megtisztítsa a rontó áramlásoktól“. Az ördögűzők, sarlatánok vagy a katolikus egyház által kinevezettek ügyfélköre nem csökken, amint a varázsvesszővel kutatóké sem. Egy párizsi erdőben nemrég voo- doo-szertartás maradványait ásták ki. A gyógyító imák és szertartások iránti megnövekedett igény kielégítésére nagy számban vannak afrikai mohamedán aszkéták, hamis papok, sőt hamis püspökök, mint azok a fréchouiak Lot-et-Garonne- ban, akik bíróság elé is kerültek. AZ ÚJ KOR „BAZÁRJA“ Ha az ezoterikus irodalomról már mintegy száz könyv jelent meg, ha Umberto Eco A Foucault-ingáját elkapkodták, mit mondjunk az asztrológusok, látók fölvirágzásáról, a csillagtémákat tanulmányozó irodákról, a távtanácsadást kínáló tévéadásokról vagy a speciális horoszkópokról (szerelem, egészség, üzleti élet)? A SOFRES iroda fölmérése szerint a franciák 40 százaléka hisz a csillagokban, és még senki sem cáfolt meg egy korábbi, a nyolcvanas évek elején készített vizsgálatot, amely szerint minden ötödik francia hisz a reinkarnációban. Sohasem beszéltek még a fiatalok ennyit a boszorkányságról, a véletlen szerepéről, az asztrológiáról, a spiritizmusról - mondják tanárok és lelkészek. A 12 és 15 év közötti serdülök 38 százaléka hisz a gondolatátvitelben, 13 százaléka a reinkarnációban. Bár csak 29 százalék fogadja el Isten létét a nagy többség - 56 százalék - hisz „valamiben, de nem tudom, miben“. E homályosság nem zárja ki a karizmatikus vagy pünkösdista „ébredés“ jelenségeit, és tág teret ad a mágikus vagy párhuzamos hiteknek. Ez a nemzedék „örökségre vágyik“ - összegzi Luc Pareydt jezsuita atya. Távol áll az egyház vitáitól. Nem antiklerikális, mint szülei nemzedéke, de jobban vonzzák „az értelem szavai“, mint a „kész megoldások és jámbor ismételgetések“. E nemzedék érett az Új Kor (New Age) gyakorlati tanfolyamaira, amelyek még idén nyáron is hívók százait vonzották Franciaországban. Magas kulturális és társadalmi szintet (a számla is magas) szellemi és testi technikákkal tanulják „tudatállapotuk" korlátainak meghaladását, „érzékelöképességeik" fejlesztését, életenergiájuk irányítását az „öngyógyítás“ vagy „ébredés“ érdekében. Kristálygömbök tanulmányozása, taoista bioenergetika, átalakulás (öntökéletesítő technika, amely heti 9000 frankba kerül a toulouse-i térségben), channeling (belső „csatornák“ megteremtése, hogy az ember magába engedje az „egyetemes energiát“), a kéz és a fehér fény energiájának fölhasználása, a „szent dolgok“ egyensúlyba hozatala: vannak jó és kevésbé jó dolgok az Új Kor e „bazárjában“, amelyet bírálói zseniális csalásnak mondanak, hívei pedig a XXI. század egyetemes vallásának, az összes többi erőszakmentes és kozmikus szintézisének. KIHÍVÁS AZ EGYHÁZAKKAL SZEMBEN Egy egész más területen Eugen Drewermann teológus müveinek óriási sikere - Németországban inkább, mint Franciaországban, ahol most kezdik fordítani - nem teljesen független a támaszpontok és hitek e furcsa keverékétől, amelyben megtalálható a kereszténység, de az antik pogány vallások is, a pszichoanalízis, a keleti miszticizmus, sőt az animizmus. E vonzalom a mágikus dolgokhoz, a pietista vagy szinkretikus világlátáshoz, a rontás elleni és gyógyító szertartásokhoz nem pusztán folklorisztikus jellegű. Kétségkívül mutatja a történelmi egyházak válságát. Mintegy 30 éve nincsenek már káplánok az elővárosokban, egyre kevesebb a pap vidéken. Az általános iskolások 40 százalékára kiterjedő modern kori hitoktatás, miután évtizedeken át kész bizonyosA neurózist, az őrületet mindig külső beavatkozásra vezetik visz- sza: egy szomszédra, aki kártyát vet... (Feró Spácil felvétele) Ságokkal operált, amelyeket a hívek ritkán éreztek át, most előnyben részesíti az induktívabb oktatást, amely kétségkívül jobban illik hozzá, de a módszeres és strukturált tudás rovására. Az egyházak missziós gyakorlatát is teljesen felülvizsgálják. Korábban a társadalomnak az elvilágiasodás és hitetlenség által jellemzett rétegeihez fordultak („Tegyük újra kereszténnyé testvéreinket“). Most egy diffúz vallásossággal találják szemben magukat, szorongó „kapcsolgatással“ a jólét és az értelem szavai között, azonnali, csodás terápiák iránti igénnyel, figyelmen kívül hagyva az elvi bizonyosságokat, az objektív, normatív és erkölcsi hivatkozásokat. Míg a keresztény hit intellektuális kötődés egy misztériumhoz, az Új Kor gyökeresen más hozzáállást kíván: csak azt kell hinni, amit az ember maga megtapasztalt. „Akkor igaz, ha érzed - mondják szóvivői -, és nem sokat számít, hogy hiszed-e, ha beválik nálad.“ Ez a vad vallás - írja Tony Abatrella pszichoanalitikus -, egy uralkodó narcizmus kifejeződése, amely előnyben részesíti az érzelmeket, a karizmatikus vezetőktől való függőséget, a kisugárzást, az isteni jelenlét közvetlenségét, a túl sok gondolkodás nélküli hitet és a képzelőerőt a szavakkal szemben. A szekták, mint egyes spirituális mozgalmak, a totalitárius narcizmus vallásai. EGY KOLLEKTÍV ETIKA ALAPJA! De egyedül az egyház felelős e kulturális visszafejlődésért? Az értékek és örökségek más átadói, az iskola és a család, a természettudomány és az orvostudomány, ahol szintén kétségek vannak, nem mentes a felelősségtől. Egyes egyházi emberek most erőteljesen az ész és a világiasodás túlzásait, az iskolaidő megszervezését, az állami iskolák egy részének szűkén világi szellemét, ami szerintük hozzájárul a vallási kultúra visszaszorulásához és a hiszékenység növekedéséhez. „A 25 év alatti fiatalok többsége már nem rendelkezik szilárd zsidó-keresztény alapokkal, sem ahhoz, hogy elfogadja, sem ahhoz - és ez új dolog -, hogy vitassa azokat“ - mondja Hippolyte Simon atya, a francia püspöki kar egy dokumentumának szerzője. Ma a pszichoanalitikusok rendelőjében a neurózist, az őrületet mindig külső beavatkozásokra vezetik vissza: egy szomszédra, aki kártyát vet, egy démonra vagy ijesztő és bosszúálló Istenre. A személyes felelősség ilyen elutasítása, homályos alávetettség a sorsnak és a véletlen törvényeinek, a jövő miatti szorongás a forrása a most mutatkozó új pogányságnak. Valóságos vallási tapasztalat nélkül egy társadalom értékei olyanok, mint „vágott virágok egy vázában“ - írja Paul Ricouer. Vajon az irracionalitás erősödése fenyegeti a kollektív etika alapjait? „A fiatalok, akik sohasem nyitották ki a Bibliát, honnan tudhatnák, hogy az ősi kérdésre, Káinéra - Őrzője vagyok-e az én atyámfiának? - igenlő válasz adható“ - mondja Hippolyte Simon. Nem ad ürügyet kétes hevületekre, mint a lepenizmus mutatja? „A pogányság spontán irányzata az, hogy szentesíti a politikai erőket, és éppen ezt utasítja el a Biblia minden elfeledett prófétája.“ (LeMonde) Élő istennő, vagyis Kumari, csak Nepálban található. A tízéves Amita Sakya hat éve Kumari. Erre a szerepre a Himalája országában négyesztendős kislányokat választanak. Fő követelmény: testén nem lehet sebhely vagy torzulás. A kislánynak rendkívüli bátorságot kell tanúsítania. Évszázadok óta hátborzongató rituálé szerint zajlik le a Kumari kiválasztása. Nepál legnagyobb ünnepén, Katman- duban állatok százait mészárolják le, a város utcáin folyik a vér, orrfacsaró a bűz. A levágott állatok fejét nagy pléhtálakra helyezik, s ezt végighordozzák az utcákon. Napnyugta után a királyi palota udvarán sorba rakják a bivaly-, a kecskefejeket, és mindegyikre olajlámpácskát helyeznek. Kísérteties látvány tárul a kislány elé, akinek a félelem legcsekélyebb jele nélkül kell végighaladnia a véres, levágott fejek sora mellett. Ha kiállja a próbát - ő az új Kumari. Másnap a gyereket a nép viharos ünnepléssel kíséri új lakhelyére. A megválasztása a vér jegyében történik, további élete során is döntő szerepe van a vérnek, istensége alatt ugyanis nem veszthet egyetlen csepp vért sem. Óvják, mint a hímes tojást, selyembe, brokátba öltöztetik, ékszerekkel ékesítik, kifestik az arcát. Élő szobor. Lesik a szavát, a mozdulatát. Nagyobb horderejű döntések előtt még a király is a tanácsáért folyamodik. Ha eljön az idő, és a kislány éretté válik, első havivérzésével véget ér a missziója, az istennő halandóvá válik, visszatér a szülői házba, a hétköznapi életbe. A Kumari a királytól évjáradékot kap, ha férjhez megy hozomány is jár neki. A híres, gazdag lánynak akad kérője, bár a néphiedelem szerint az a veszély fenyegeti a férjét, hogy élete rövidre szabott lesz... I Tudományos út — a túlvilágra Neves tudósok csoportja szigorúan ellenőrzött kísérletek mellett „megölette“ magát, azzal a céllal, hogy megállapítsák, tovább él-e a lélek, ha elhagyja a testet. A kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy pokol és mennyország igenis - létezik. Amikor a lélek elhagyja a testet, útja során hasonló jelenségekkel találkozik, mint amit pokolnak, illetve mennyországnak nevezünk. Francia és német források azt állítják, hogy a titkos kísérletek ez év januárjában folytak, nem messze Magdeburgtól. A részletekről nem sok szivárgott ki, de annyi bizonyos, hogy a négy tudós önként vállalta a túlvilági utazást. „Az önkénteseket szigorú orvosi ellenőrzés mellett hibernálták, s negyven perc után négyükből hármat sikerült ismét életre kelteni - mondta dr. Jurij Okulov, az ötlet szülőatyja. - Ketten állítják, hogy létezik túlvilági élet. “ Franz Jopke osztrák kutató nem volt közvetlen kapcsolatban a német klinikával, de a sajtónak elmondta: tud a kísérletről, és mélységesen felháborodott amiatt, hogy a tudósokat ilyesmire kényszerítették. Néhány lap ugyancsak német forrásokra hivatkozva tette közzé, hogy a négy tudós közül csak három élte túl a kísérletet. Egyikük, egy jugoszláv biológus, semmire sem emlékszik, a másik kettő - egy orosz tudományos kutató és egy francia pszichiáter - beszámolt a másvilágról, de mindketten más-más tapasztalatokat szereztek. A pszichiáternek rémlátomásai voltak, iszonyatos és hisztérikus kavargásról számolt be. Véres csontok között mozgott furcsa, sötét alagút- ban. Az orosz tudományos dolgozó (nő!) merőben mást tapasztalt. Csodálatos világban találta magát, boldogság és keleti kényelem vette körül. Érezte a szerettei közelségét, a gondoskodásukat. A hölgy ateista volt, de a túlvilágról visszatérve keresztény lett. Az albán tudós nem tért vissza a tudományos útról... A német hivatalok mindennemű felvilágosítást megtagadnak, de nem is cáfolják a kísérlet lefolytatását. Kiváló világhírű tudósok azonban követelik, hogy hivatalosan vizsgálják ki, valóban megtörtént-e az eset, s ha igen, milyen körülmények között... (Feldolgozta: k) MIT JÓSOL NOSTRADAMUS? Nostradamus mester, a történelem legnagyobb jövendő- mondója, az „ördöggel címbo- ráló" asztrológus ugyan 1566- ban meghalt, de - természetesen egy tibeti kolostorban- a mester reinkarnációja él, és ahogy illik, nem fukarkodik újabb jövendölésekkel - írja a vad információk kiapadhatatlan forrása, a Weekly World News. íme egy csokor „nostrada- musi“ jóslat: 1997-ben új típusú rakétarepülőgépeket próbálnak ki a polgári légiforgalomban. 1999-ben egy olasz feltaláló megoldja a tökéletesen környezetbarát - és ráadásul fillérekért üzemeltethető- gépkocsi dilemmáját. 1996- ban „szenzációs felfedezések és intézkedések“ születnek az éhség elleni harcban. 1995-ben elkészül egy amerikai terv, amelynek alapján megkezdődhet „a Föld tehermentesítése“: az első évtizedben húszmillió embert szállítanának más bolygóra... 2000- re lehetségessé válik az úgynevezett klónozás, vagyis hogy különlegesen életképesnek vagy tehetségesnek bizonyult egyedekből tetszés szerinti „másolat“ készülhessen. 1993 végén komoly földrengések okoznak nagy pusztítást. Jövőre óriási aszteroid ütközik a Földnek, hasonlóan a szibériai Tunguzkában bekövetkezett titokzatos „karambolhoz“. Végül, de nem utolsósorban: 1998-ban bolygónkon leszáll a más égitestről érkezett első űrhajó. A lap szokás szerint nem közli, hogy ha a netán megjósolt történések mégsem következnének be, melyik tibeti kolostorban lehet reklamálni. 1993. III. 2 OMasámap
