Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
A átélést az elméleti megismerés- Z1 rF nek alárendelő korunkban az •* információk gyors megszerzése a szellemi tőke felhalmozásának alapvető föltételévé vált. Az információs áradat a technika robbanásszerű fejlődését hozta, de az információáramlás nyomtatott formában már nem volt fokozható. Civilizációnk kinőtte a Cutenberg-galaxist. A könyv azonban nemcsak foglalata a szónak, nemcsak rögzítésének technikai segédeszköze. Ha pusztán erről lenne szó, kikerülhetetlen lenne az ünneprontó megállapítás: a könyv a számítógépes és audiovizuális technika térnyerésével párhuzamosan elavulóban van. Ám korántsem ilyen egyszerű a helyzet. A könyv az évszázadok során a kultúra fontos alkotóelemévé vált. - A kultúra pedig - a technikával ellentétben - sosem haladja meg saját eredményeit, nem célsze- rűsödik, nem válik praktikusabbá; nem hódít és nem fejlődik - hanem gazdagodik. Összefoglal és átlényegít, asszimilálni igyekszik még a technikai civilizáció legfrissebb eredményeit is. A kultúrának nincsenek győzelmei, nincsenek „nagy felismerései“, mutatós, de mindig meghaladható megoldásai. A kultúrának csak léte vagy nem-léte van. Vagy képes magába foglalni, harmóniába vonni a létező eszméket, életérzéseket és esztétikákat - emberi dimenzióba leképezni a globális hatásokat, antropomorfizálni a föllépő jelenségeket - vagy képtelen küldetésének megfelelni s meggyengül jelen valósága. Ha a kultúra nem egyensúlyozza ki a hagyományt és a civilizáció pillanatnyi hatásait, ha nem teszi lehetővé a kollektív psziché igazodását a változó anyagi világhoz, akkor a kultúra elcsökevényesedett. Ha ez az érzékeny egyensúly fölborul, az egyén elveszti hagyományait és következésképp- jelenvalólétét. Lelki egyensúlya fölborul- elidegenedik. Elgépiesedik vagy - ez az ellenállás egyedül lehetséges módja - hajlamossá válik a devianciára. Az a tény, hogy a könyv mint az ismeret- szerzés segédeszköze háttérbe szorul, nem jelenti a könyvkultúra elhalásának kezdetét. Illetve: nem kéne hogy ezt jelentse! A könyvet csupán a technika haladta meg, a kultúra nem. A könyvkultúra a kultúra szerves része marad. ...Ha lesz kultúra. Ha a civilizáció számot tart az individuumra. Ha leszünk, akik tudjuk, hogy vagyunk; akik tudjuk miként vagyunk, honnan jövünk és merre tartunk. Ha nem görbül meg a világ gyémánt-tengelye... Ha e következményeire nézvést is homályos dodonai jóslat nem válik valósággá, a könyvkiadás soha nem marad csupán a bibliofil csodabogarak ügye, több lesz, mint jó befektetés, mint tetemes haszonnal kecsegtető üzleti vállalkozás, több, mint a ritka kulturális ereklyék adásvételére épülő jólmenő business. A könyv több lesz, mint eszmei érték, mint a pretium affectio- nis - az érzelmi becs - tárgya; Más is lesz - bár már ez sem kevés. Amikor régi olvasmányaimra gondolok, nemcsak a szavakra, a mondatokra, nemcsak a szöveg fragmentumaira emlékezem, nemcsak a szellem anyagtalan szabadságának, testetlen lebegésének emléke szűrődik vissza tudatomba, hanem eme éterien lenge, kötetlen minőségekkel párhuzamosan anyagi kötöttségeik esztétikája is újból érvényre jut. A betűtípus, a kötés, a papír minősége, a könyv alakja, színe, sót, az illatok, a néha orrfacsaró szagok is. A szellem sugárzása és a könyv matériája - e kettő együtt kelti az összhatást. Még ma is összeszorul a torkom, ha valamely friss nyomdai terméken megérzem régi tankönyveim átható bűzét; ha megérintem a műanyag bevonatot, melyet oly hevesen lehetett tépkedni, piszkálgatni, ha a kihívás réme fenyegetett; nagy szeretettel gondolok vissza a kölcsönkönyvtári Áprily- kötetre, amit tizennyolc évvel ezelőtt csak bírósági felszólításra juttattam vissza, hogy közszolgálati funkcióját újfent betölthesse; első József Attilám, mely számos költözködésem valamelyikén elkallódott, azóta is pótolhatatlan; saját bővebb áttekintést nyújtó két Füst Milánom, nehéz lenne megmagyarázni, miért, nem éri el annak a hajdani kölcsön-Füstnek a rám gyakorolt hatását - ha ezeket olvasom, azóta is azt a kiadást kell fölidéznem, ha lelkileg közel akarok furakodni a szerzőhöz. Aztán vannak Krú- dyk is, amelyek beváltak, és vannak bibliográfiai szempontból félresikeredettek; nem mindegy, melyik kiadással közelítek a műhöz. Szerencsés esetben a könyvészeti kivitelezés az adott mű szerves, elidegeníthetetlen részévé válik. És vannak kitűnő alkotások, melyeknek különböző kiadásaival próbálkozom - még mindig hiába. Egyszóval, ha a művek hatását erősítő könyvészeti megoldásokat mellőzve, a szellem matériáját, a könyvet megkerülve, akár telepatikus úton, akár a komputer képernyőjének segítségével lennék kénytelen hozzájutni az írott esztétikai táplálékhoz, egészen biztosan megfeküdné a „gyomromat“. A színvonalas szépirodalom fogyasztása megköveteli a szertartásosságot; meg kell adni a módját, hogy fölserkenjenek szellemi „gyomornedveink“. Mint ahogy a konyhaművészet remekei is csak méltó környezetben, a megfelelő evőeszközökkel, a jól megválasztott borokkal, aperitiffel (s az ezek elfogyasztásához legalkalmasabb formájú és matériájú poharakkal) - szóval a hozzájuk tartozó rituálé átélésével válnak igazán élvezhetővé. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség a gyorsbüfére. Tudnunk kell azonban, hogy amit ott kapunk, az csak gasztronómiai elsősegély, meglehetősen barbár és nagyon is részleges kielégülés. Gyakori igénybevétele egészségtelen. Semmit sem változtat a helyzeten, hogy a bisztró-kultúra ma még meglehetősen rideg, kopár szellemi környezetét is át- meg átszövi majd millió indájával a hagyomány komposztjából sarjadó organikus szemlélet, az örökkön megújuló, a kiaknázatlan lehetőségek szűzföldjeit hevesen kutató művészet is részt követel belőle, és- akár pillanatnyi ideológiájának ellenére is- antropomorfizálja, elemberiesíti. (Ennek már ma is mutatkoznak jelei.) De ami könyvnek íródott, az a könyvben is (meg)marad. A könyv mint megjelenési forma, mindig kiaknázatlan lehetőség lesz. S mi ezentúl is élni fogunk vele. Hacsak nem akarjuk tudatosan leszűkíteni mozgásterünket. Hizsnyai Zoltán I ÍÁflf I í f 1IW Külföldi utazást nyerhet a Tiptour Utazási Iroda LAwV I LA I Hl ■ és a Vasárnap háromfordulós versenyében. A könyv hónapja: MÁRCIUS
