Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-17 / 2. szám
Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Zseliz L éva városának a hetvenes évek óta nincs magyar gimnáziuma. A járási székhely és környékének fiataljai - akik anyanyelvükön óhajtják megszerezni a középiskolai végzettséget - Zseliz- re, a közeli kis mezővárosba kénytelenek nap mint nap utazni. A lévai magyarok és sokan mások tavaly ünnepelhették volna meg a magyar gimnázium alapításának 150. évfordulóját. De az ünneplés így sem maradt el. A sors különös iróniája, hogy a szlovák gimnázium rendezésében emlékeztek meg a másfél százados eseményről. Mennyivel szebb, ünnepélyesebb és méltóbb lett volna, ha az ünneplők között ott láthattuk volna az iskola volt tanárait, diákjait...-Városunkban sajnos nincs magyar középiskola - mondja Újváry László, a Lévai Magyar Alapiskola igazgatója. - A zselizi gimnáziumot a magunkénak tekintjük. Mindig úgy mondom: A mi gimnáziumunk! Elégedettek vagyunk az iskolával. Sok Zselizen érettségizett gyermekünk főiskolára, egyetemre kerül. A szülők bizalommal küldik Zselizre gyermekeiket. Közöttünk jó a kapcsolat. Gyakran találkozunk a gimnázium vezetőivel, tanáraival. Megbeszéljük közös problémáinkat, hogy a gyerekeknek megkönnyítsük az átállást a gimnáziumi tanulmányokra. A Léván hallott dicséret után utaztam Zselizre, hogy megismerkedjek az alig nyolcezres lélekszámú mezőváros magyar gimnáziumával. — A szlovákiai magyar gimnáziumok között a miénk a legifjabb és a legkisebb - adja tudtomra Gubík Jenő igazgató, fizika és kémia szakos tanár. - A szlovák iskola égisze alatt nálunk csak az 1956/57-es tanévben indult meg az első osztállyal a középiskolai oktatás. Két év múlva már önállósult, a magyar alap- és középiskola közös igazgatás alá került. Az első igazgatónk Dudich Sándor volt. A három osztályban már kilencve- nen tanultak. Az első érettségizők 1959-ben hagyták el az iskolát. A hatvanas évek elején megduplázhatták az osztályok számát, s azóta két osztályunk van minden évfolyamban. Az 1965/66-os tanévben végleg önállósult a középiskolánk. Ekkor lett igazgató a ma is sokat emlegetett Gerő János, aki tizenhét évig töltötte be ezt a tisztséget.- Gerő János sokat tett az iskoláért, csak az iskolának élt - mondja a negyvenesztendős, zsemléri származású Gubík Jenő. - Én is a diákja voltam, s az egyetemi tanulmányaim befejezése után dolgoztam is a keze alatt. 1975-től itt tanítok... És tizenöt évi tanároskodás után 1990 februátjában választás útján került a zselizi magyar gimnázium élére, az igazgatóhelyettesi teendőkkel pedig dr. Nagy Béla tanárt bízták meg. A politikai rendszerváltás óta ők igazgatják a városka kis gimnáziumát, ahol a legutóbbi népszámláláskor a lakosságnak csupán 52,3 százaléka vallotta magát magyarnak. A tanári kar jelenleg 18-tagú, a tizenkilencedik szülési szabadságon van. Egy-egy osztályban 29—30 a legtöbb tanuló, de vannak ennél kisebb létszámú osztályaik is. Az utóbbi évek átlagát figyelembe véve a tanügyi hatóság megszabta számukra a jövő évi „kvótát“: szeptemberben 68 elsőst vehetnek fel az A és B osztályba. Ez nem szigorú előírás, túl is léphetik a keretet. - Lesz annyi diákjuk? - kérdezem.- Nehéz megmondani - válaszolja az igazgató. - Kicsi a körzetünk. Végvár vagyunk, voltunk is mindig. Lévától felfelé szlovák falvak vannak, csak a déli vidékről kapjuk a gyerekeket és a hetvenes évektől Léváról is. Két nagy bázisunk van, a zselizi és a lévai alapiskola, de tanulnak nálunk szentgyörgyi, nagy- ölvedi, nagysallói, csatai, famadi, kéméndi, ipolyszakállasi gyerekek is, bár az utóbbi két falu vonzáskör- zetileg a párkányi és az ipolysági gimnáziumhoz tartozik. Nemrég volt néhány „gyenge“ évünk, amikor az alapiskolások felvételi nélkül kerültek gimnáziumba, mert nem lett volna meg a két osztályunk. Ha GUBÍK JENŐ: Csak az igényesség növelésével emelhetjük iskoláink tekintélyét nálunk nincs is számottevő túljelentkezés, mint másutt, kilencventől újra felvételivel veszünk fel diákokat. Aki nem felel meg a követelményeknek, visszautasítjuk. Az idei tanévben ez két diákot érintett. A gimnázium tanárai arra is ügyelnek, hogy diákjaik a tananyag alapos elsajátítása mellett jó szlovák nyelvismerettel hagyják el az iskolájukat. Ami örvendetes számukra, végzőseik közül sokan jelentkeznek pedagógusnak, mások a műszaki pályákat választják, jogot is tanulnak, orvosnak is készülnek. Az igazgató azzal büszkélkedik, hogy a legifjabb és legkisebb gimnáziumunk diákjai a tanulmányi versenyeken, a kerületi és országos szintű olimpiákon is dicséretes eredményeket érnek el. Berek Géza és Fasang Éva például - akik kerületi elsők voltak s az országos döntőben is eredményesek lettek - a prágai Károly Egyetemen folytatják tanulmányaikat. A számítástechnikában is több elismerést szereztek, a szavalóversenyben is jól szerepeltek. — Minden évben ott vagyunk az országos döntőben, az első tíz között, volt első, második, harmadik helyezésünk is! - dicsekszik az igazgató. A szlovák nyelvismereti versenyben is jeleskednek. De sport terén sem maradnak le. Hagyományos sportáguk a kézilabda. Kitűnő a lánycsapatuk, legutóbb a kerületi versenyben elsők és másodikok voltak, a fiúk ötödikek.- Lesz diákújságunk is - mondja még az igazgató a harmadikosok szeretnék kiadni. Jó az irodalmi színpadunk is, zenés, irodalmi ösz- szeállításukkal a városban is szerepelnek __ A zseliziek hozzáépítéssel oldották meg a helyhiányukat. A munkálatokat már régen elkezdték. Amikor Gubík Jenő átvette az iskola igazgatását, csak az alapok voltak meg, igazgatása alatt rövid másfél év után már oktathattak a szaktantermekben. Az alagsorban nyelvi kabinetet is berendeztek, s ott helyezték el a 8500 kötetes tanári-, s a hatezres diákkönyvtárat. A számítástechnikai termük berendezése is modern, épp ottlétemkor kaptak egy újabb, nagyteljesítményű gépet. Ha meg is van mindenük, ami az oktatáshoz szükséges, mégsem elégedettek. Az elmúlt tanévben a két végzős osztály 47 érettségizettje közül csupán 26-an jelentkeztek főiskolai felvételre, s 19 diákot vettek fel. Azt szeretnék, hogy több főiskolai, egyetemi végzettségű diákjuk legyen. A jobb felkészülés jegyében az óraszám növelése nélkül az egyik osztályban megerősítették a természettudományi tantárgyak, a másikban pedig a nyelvek oktatását. A két első osztályban bevezették a differenciált oktatást is, hogy a tanárok a jobbakkal és a gyengébbekkel kü- lön-külön is foglalkozhassanak, sikeresebb fejlődést érhessenek el náluk.- A mi iskolánkban az osztálybővítés nem reális, különböző tantárgyakra nem szakosíthatjuk az osztályokat, mint az öt párhuzamos osztállyal rendelkező komáromiak teszik - mondja Gubík Jenő. - Kevés a diák. Jó lenne, ha szeptemberben az első osztályban elérhetnénk az „engedélyezett“ hatvannyolcas létszámot. Az alapiskolák létszáma is gyengül. Sajnos, ez szlovákiai jelenség. Az iskolák összevonásának az lett az eredménye, hogy sok magyar kisiskola megszűnt, azonban a szlovák kisiskola maradt, s a magyar szülők oda íratták be gyermekeiket. Nem csoda, hogy egyre több gyereket veszítenek el a magyar iskolák. Csak az igényesség növelésével emelhetjük tekintélyét, szerezhetjük vissza a diákokat. Mi is törekszünk a színvonal emelésére. E tekintetben ■senki sem lehet nyugodt. Belátjuk, vannak tartalékaink, többet kell kívánnunk a gyerekektől, jobban kell ösztönöznünk őket a munkára. De hogyan és mikor? Gyakran látom, hogy pedagógusok délután négykor és ötkor is még a diákokkal foglalkoznak. Szemináriumokat tartanak a végzősök számára, hogy alaposabban készíthessék fel őket az érettségire. A többiekkel is külön- külön foglalkoznak. Többletanyagot vesznek át, természettudományi példákat oldanak meg, hogy szép eredményeket éljenek el a tanulmányi versenyeken, az olimpiákon. A nyelvészek is gyakoroltatják a szavalatokat, hogy a kiejtési versenyeken is újra kitűnően szerepeljenek. Az az érzésem, hogy a kis iskolánkban túlságosan is dédelgetjük a gyerekeket. Mondjam azt, azért kedvesek nekünk, mert kevesen vagyunk? Többen is lehetnénk. A közelünkben van a szlovák gimnázium, csak egy- egy osztályuk van, de nagyobb létszámúak. A tornatermünket is használják. Ők is az alapiskola éttermében ebédelnek, akárcsak mi, s ott is halljuk, hogy egymás között sokan magyarul beszélgetnek. Ezek is a mi diákjaink lehetnének... Színház és diákbál Az iskolában nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a gyerekek büszkék legyenek nemzetiségükre, a tantestület minden tagja fontosnak tartja a magyarságtudat ápolását. Ezt a gimnázium egykori növendékei is éltetik bennük, igazolva azt, hogy a magyar iskolából kikerülő fiatalok érvényesülnek az életben, sokan orvosok, tanárok, ügyvédek, mérnökök lettek. S büszkén hivatkoznak Mikola Anikóra, a költőre, Szilva József festőművészre, Kovács Klárára, aki a Komensky Egyetemen magyar-angol szakon végzett, az USA- ba ment féijhez, s ott verseskötete jelent meg.- A színház is ösztönzőleg, buzdí- tólag hat a diákjainkra - említi még Gubík Jenő. — Már három éve rendszeresen látogatjuk a komáromi színházat. Négy autóbusz viszi oda a gyerekeket. S ilyenkor, délelőtt csak nekünk s még egy másik iskolának játszanak. Az idén szeptemberben jártunk ott, most februárban újra elmegyünk. A diákjainknak ez nagy örömet jelent, mert a színpadon láthatják a zselizi gimnázium egykori növendékeit is, akiket lelkesen visszatapsolnak. Nálunk végzett Skronka Tibor, Boldoghy Olivér és Bandor Éva is, aki még a pozsonyi színművészeti főiskolán tanul, de már szerepeket is bíznak rá. Nálunk érettségizett Mokos Attila is, aki a kassai Thália Színházban játszik. Gubík Jenő igazgatása alatt 1990- től a diákbált is rendszeresítették. A fiatalok szépen kiöltözködnek, s a művelődési ház nagytermében alkohol nélkül vidáman szórakoznak. Az idén február elején rendezik meg a zselizi gimnazisták bálját. Ez is az iskola életéhez tartozik... Petrád Bálint Müller Péter mérnök, fizika-matematika szakos tanár, aki a prágai Károly Egyetemen végzett, a fizikai olimpiára készíti fel Bohák Fatimét, a II. A tanulóját Gál Géza felvételei A zselizi gimnázium Ml ■ aga W ■ ~ OK ^Ife. — .fify, .ffjfti — ■■ B at &B t&tl J<MS± B Bl JLf .^Jffr, I Jt SB M B . B /gjE*. SR © JMBfc ■ JBB» ■ Jr ■ jMfe #M| HmmK. jjgpTP BpBB | K S fg MKPsrR »K eg g£ MSp «1B ■ gf n HBB HB B g JV
