Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-28 / 8. szám
BI/asarnap ♦ m * Kemé ny, életerős, meghátrálást soha, semmilyen helyzetben nem ismerő, vulkánlelkű asszonyok megformálója volt éveken, évtizedeken át. Indulataiban, kitöréseiben pusztító tüzek égtek, vágyaiban lángolt, lobogott a szenvedély, haragjában izzott a gyűlölet. Lady Macbethet játszott és Bernarda Albát; A piac című tévéfilmben árusok, szállítók, dörzsölt kiskirályok „fejedelamasszonyát“. Bogár Évája, a Töredék az életről című filmben szeretni szeretne. Okos, jóravaló, becsületes asszony, aki gyárat igazgatott és földet osztott egykor, de míg dolgozott, férjétől elhidegült, lányait édesanyja nevelte, most pedig, hogy nyugdíjba ment, nincs kihez kötődnie. Jómódú hegyvidéki gazdasszony volt A havasi selyemfiúban. Bősz, nagyhangú, mogorva asszony, kinek ostorcsapásként hatott minden egyes mondata. Aztán elszédült, belehabarodott egy nála harminc évvel is fiatalabb fiúba, s a környékbeliek megvetésével mit sem törődve, hagyta, hogy legyőzze a szerelem. Kivirult, megfiatalodott, még a lelkében is megváltozott tőle; a rideg, erélyes, könyörtelen nőből gyengéd szerető és a cselédjeit, napszámosait is embernek tekintő földbirtokos lett. Kovács Mária mesterfokon játszotta ezeket a szerepeket. Élettel, s valós érzelmekkel átitatott színészete külön fejezete lehetne a magyar színház- és filmművészetnek, alakításait az asz- szonyi lélek legfinomabb rezdüléseire építette. Több évtizedes szakmai tudását s tehetségét ma is használni tudná, hévvel és erővel is bírná jól, hisz indulatai még most is falakat rengetnek. De amikor azt kérdezem tőle, számol-e még újabb szerepekkel, leplezetlen dühvei annyit mond csupán: „Tudja, mire várok? Emberekre! Igaz, tiszta emberekre, nem szerepekre. Ordítok, ha hazugságot hallok, nyüszítek, ha félrevezetnek.“- Nehéz napja lesz? Látom, fűrészelni készül.- Épp hogy befejeztem. Polcokat csináltam az erkélyre. Tavasztól őszig a virágaimat rakom majd oda, most pedig, míg hideg van, a hűtőt pakolom ki. Pokoli erő van ám bennem! A bal oldalam, nézze csak meg, teljesen béna, a karomat sem tudom használni, de a jobb felemmel szekrényeket tologatok. Igen, erősen „jobboldali“ lettem. Tíz éve már, hogy így élek, agytrombózist kaptam Győrben, idegileg teljesen kikészültem, azóta fél kézzel csinálok mindent. Takarítok, mosok, szerel- getek, tegnap talpbetétet raktam a cipőmbe, még szigetelőt is ragasztottam bele, hogy ne fázzon a lábam.- Szikora Jánosról szeretném hallani és Nádas Péter drámájáról, a Takarításról. Nagy port kavart akkor ez az előadás, már a próbáknak is olyan híre volt, hogy az egész szakma Győrre figyelt.- Gyanús nekem ez az ügy még ma is. Eleinte nem is tudtam, miről szól a darab, mégis azt terjesztették: nem akarom eljátszani a szerepet, mert félek. Őrültség! Én sosem féltem, soha az életben. Még akkor sem, amikor rájöttem, hogy én vagyok a darabban a kommunizmus. Le kellett söpörni a színpadról... na, ez meg is történt szépen, még az élet színpadáról is lesöpörtek. ElsatnyítOttak. Elkezdtük a próbákat és sorozatban kaptam a döféseket. Előbb csak kicsiket, aztán mindig nagyobbakat. Lehet, hogy Szikorát is döfködték, nem tudom. Én szerettem őt, csak ne lett volna olyan durva. Amikor a koncepcióról kérdeztem őt, azt felelte: ne törődjek vele. Hát hogy lehet így dolgozni? Nekem látnom kell, merre megyek, kijelölt út nélkül vakvilágban lépked az ember. Erővel bírtam még jól, csak idegekkel nem. Szikora meg ott ült a nézőtéren, stopperórával. Én szerettem őt, csak ne lett volna olyan kegyetlen. Volt egy jelenet... ,,Mintha meghaltam volna “-így kezdődött a szöveg. Felmostam a padlót, kezemben a rongy, előttem az üres vödör, belelógatom a fejem... „Mintha meghaltam volna.“ Hú, de jó, gondoltam, micsoda hang, micsoda csavarás! Aztán egy másik hang, de már lentről, a nézőtérről, Szikorától. ,,Mi akar ez lenni, mit csinálsz?“ - kiabál idegesen. Próbálok, ha nem tudnád. Próbálok. Erre megharagudott, és sértegetni kezdett. Sírógörcsöt kaptam. Kiborultam. Ukáz- ba kapták a partnereim, hogy ne szóljanak hozzám. Se a próba előtt, se a próba után. Százharminc volt a pulzusom, mielőtt színpadra mentem volna. „Mi baj van, kedves?“ - jött aztán Szikora. Nagyon szépen kérlek, tegyétek át a bemutató napját, nem bírom, rosszul vagyok. „Mit nem bírsz, kedves?“ Fáradt vagyok, kimerültem. „Mitől vagy kimerült kedves?“ Idegösz- szeroppanást kapok, hányingerem van. „Ne csináld ezt, mert kirúglak!“ Te, engem? Inkább elmegyek. Másnap természetesen társulati ülés, de ott volt Harag György is, ő szeretett engem, vigyázott rám. Kabanovát játszottam nála a Viharban. Bódy Gáborral, Gyöngyössy Imrével és Kabay Barnával is mindig megértettük egymást, csak Szikorával nem. Kerepelek, ugye? Megindult bennem az imamalom. Mindegy, folytatom. Bernarda Álba mondja, hogy „Amíg lábbal előre ki nem visznek innen, addig ebben a házban én parancsolok mindenben. Mindenben. Akár az enyém, akár a tiétek.“. Hát engem aztán kivittek. Feküdtem szépen a hordágyon Győrben, és vittek a fehérköpenyesek.- Szikorával találkozott azóta?- Három éve már vagy négy? Még mindig erős vagy és tiszta a hangod, mondta. Ennyi. Én már nem is haragszom rá. Nincs Kovács Mária csendes évei bennem semmi gyűlölet iránta. És ha megérem, még nyolcvan- éves koromban is lesz erőm. A becsületem, a betegségem, a szeretetem nem fogy el soha, ezt csak Isten veheti el tőlem, más nem. Észrevette? Pillanatok alatt felmegy a pumpám, aztán ilyen harcos lady leszek, mert elkap a hevület. Van bennem erő, láthatja, felmarkol és visz. Visz a sír felé. De nézze csak! Már fel tudom emelni a karomat. Fogni soha az életben nem leszek már képes vele, de legalább mozgatni tudom. A bal lábam is jó hozzám, mert engedi, hogy használjam, csak nem úgy, ahogy kellene.- A Takarítás előtt minden úgy alakult az életében, ahogy szerette volna?- Én úgy éltem mindig, ahogy a sorsom hozta. Hagytam, hogy sodorjon és dolgoztam becsülettel. Szeged, Békéscsaba, Eger, Győr, Miskolc, én mást sem csináltam, csak dolgoztam. Bűntény a Kecskeszigeten, Római karnevál, Amerikai Elektra... szép élet volt, megérte. Az elképzeléseimhez mindig ragaszkodtam. Én érzem, mit vált ki bennem a szöveg, én tudom, hogy kell kimondanom a szavakat. Az érzelem az értelem házaspárja. Ember, élet csak így születhet a szerepből, ha másból van: felolvasást kap a néző. A Havasi selyemfiút martosi asz- szonyok közreműködésével forgattuk; nagyon meghatott a sze- retetük, a munkabírásuk. A Töredék az életről is falun készült. „Elkéstem, mama“. Ezt a mondatot nem felejtem el soha. Én is elkéstem az édesanyámtól... holtan találtam, mire hazaértem. Ebben, látja, nem vagyok erős. Csak az izmaimban van erő, az idegeimben gyenge vagyok. Lányom van, unokám, de nem róhatom fel nekik, hogy nem jönnek hozzám... éljék csak az életüket. Fiatalok. A barátnőm itt lakik a házban, csak küzdenem kell. Küzdők is a nap minden órájában, de bízni miben bízzak? Hogy rendbejövök? Hatvanhat éves vagyok, nyolcvanig tizennégy évem van még. Csak elég lesz a gyógyulásra.- Színpadon mikor volt utoljára?- Nyolcvanötben vagy nyolcvanhatban? Nem emlékszem. Csiszár hívott Miskolcra az Egy nap a világ című darabba. Jó volt, élveztem. Azóta semmi. Illetve tanulok fél kézzel gombot varrni és olvasok, zabálom a könyveket. Thomas Mann Józsefével alszom el minden este, meg vagyok veszve érte. És kártyázok. Maga is kijött... barna férfi, szemüveggel. De nehogy jókedvre derítsen, mert sírva fakadok! Szabó G. László Nem akar győztes lenni. Nick Nolte inkább a vesztesek világában él. A magánéletben és a filmjeiben egyaránt. Drog, alkohol, börtön. Nem csoda hát, ha a színészt alábecsülték Hollywoodban. Most - úgy tűnik- sikerült a nagy visszatérés. Az egykori focista rágyújt egy gyűrött Marlboróra, kék szemével ábrándosán követi a felszálló füstöt. Nick Nolte hallgat. Tíz percig, húsz percig. • Mire gondol éppen? - kérdezi félénken a riporter. A színész felugrik, rábámul a kérdezőre, majd gyengédnek egyáltalán nem nevezhető mozdulattal megragadja a vállát.- Ez az! - kiabálja szinte önkívületben.- Igen, Augustónak sírnia kell a fia betegágya mellett. Sírni, sírni, sírni... Nolte ilyen élőben. Ha filmezik, csak a szerep létezik számára. Csak a szerepre gondol, a figurára, a jelenetre. így van ez most is, legújabb filmje, a Lorenzo olaja forgatása közben. Minden más, ami körülveszi, nem létezik számára. — Hogy miért lettem színész? Egyszerű: hogy élhessek! Hogy tisztán lássak a magánéletben. S ebben minden egyes megformált szerep a segítségemre van. A munka mint utolsó mentsvár? Igen, Nolte pontosan elkeseredett, mint legújabb filmjének főhőse, Augusto Odone. Az olasz -amerikai ügyvéd kétségbeesetten keresi fia számára a gyógyulást hozó orvosságot... Miközben kolléganője, Susan Sarandon a Sheraton Szálló előkelő apartmanjában piheni ki a forgatás fáradalmait, Nolte a lepusztult középiskola egyik osztálytermében rendezkedett be. Ö inkább huszonnégy órán keresztül szenved Odone világában.- Beszélgetek vele, gondolkodom a fejével - mondja Nick. — Éreznem kell a világát, szeretnem kell a feleségét. NICK NOLTE: Nolte nem szereti a hősöket, a nemes lovagokat. - a vesztesek az igazi hősök! — vallja. Alakjai isznak, kábítóznak, verekszenek, összetörnek. Kívülállók, akik a túlélésért harcolnak. Az ötvenegy éves színész arca árulkodik a múltról. Magán viseli az alkohol, a kábítószer, a véget nem érő önpusztító éjszakák minden jegyét. Csak a szeme maradt fiatal. Nicholas King Nolte 1941-ben született Omahában. SportolóNEM AKAROK GYŐZTES LENNI! Az általa megformált személyek legtöbbször kétségbeesettek, önpusztítóak, csügge- dők. Mozgása, gesztikulálása önmagáért beszél. Úgy, mint a Rettegés foka című filmben. Sam Bowden becsületes ügyvédből a szemünk láttára lesz nyomorúságos báb, aki erkölcsileg és testileg is széthullik. Egy férfi, aki a film végén már nem emeli, hanem húzza a lábát. A filmben nyújtott alakításáért Nolte-ot Oscar-díjra javasolták. Legalábbis ilyen esélyekkel indult a Hullámok hercege című filmmel is, melyben Tom Wingóként állandóan azzal van elfoglalva, hogy pszichiáterének (akit Barbra Streisand alakít), elmesélje bizarr, sőt őrült gyermekkorát. ként akart karriert csinálni. Hátvédként tíz -tizenkét középiskolai csapatban játszott. Bátor harcos, de következetlen. Egyre romló teljesítménye véget vetett karrierjének.- Egy világ omlott össze bennem! Egy jól irányzott fejlövésre gondoltam.. — emlékezik vissza. Ebben az időben Nick alig tud írni, olvasni, ráadásul büntetett előéletű. 1962-ben öt év börtönre és hetvenötezer dollár pénz- büntetésre ítélték (börtönbüntetését felfüggesztették), mert felmentő iratokat hamisított és adott el vietnami katonáknak. Huszonegy évesen már a „végét járja“. Csak csavargóit az Államokban. Itt verekedésért, ott csavargásért csukták le. Ha szabadlábon volt, segédmunkásként, beteghordóként vagy fejvadászként kereste kenyerét. Phoenix hozta meg számára a várva várt változást. Az Inner Circle színház egyik művésze megbetegedett, Nolte ugrott be helyette. Ott fedezték fel kivételes tehetségét.- Olyan volt, mint az újjászületés! Újra éltem! • Tervei?- Még két-három film, és befejezem. Visszavonulok, élvezem a természetet, és megkeresem az utolsó igazságot. A legnehezebb helyzetben is van remény. 1993. II. 28. (Oláh Csaba felvétele) Fél kézzel gombot varrni
