Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-21 / 7. szám
városban az emberek, összevissza járnak az . Nem jelezhetem hát amikor Ágoston, egy n, visszaérkezett a kato- árnapra virradóra volt, szál; s tudom azt is, hogy goromba nagy hegy sűrű ppen vedleni kezdte. hajnali négy óra hét ilenc van ilyenkor, lőben már kelőben van- laságot visznek. Ágoston :t szemekkel találta az mban és nagyot segített gérkezésen, mert az első sóit: zt a ládát! ette a ládát, s már egyéb ;y járt el, mintha a kato- sem változtatott volna it is egy jót, künn a dúsít kertben, mint valami ímzó tengeren. Délután i habokból, s mindjárt ioz, és jelentkezett a kent két évig a kapitány rém mész? - kérdezte az i hirtelen tekintett Ágos- : az arcán, hát te megbu- , tán jártatnám én a szá- olna! Aztán mégis felen- •*s így szólt: >r maga mért mondja, érdezte Ágoston. :rt valaki száz lejt adott nondjam. ídta Ágoston, hogy tánc an. Nekiberetválkozott ekete bajuszát meghajló maiba helyezte, mintha ez lett volna a szivár- • öltözetében is hazaivá ;mesedett, odafordult az z lejt! - mondta, fen. in az a bizonyos száz. antott gyorsan egyet. t a híresztelésért fizet- van. atos róka, Ágoston is jó gélt, mert a száz lej elé- ogy a hirtelen bölcsesség jék. Azzal el is indult a i községházára menjen, /terembe. Mire odaért, )lyt a porverő mulatság; :a volt a faluháza, mert a tornác fáján és a nagy kban zajongva fürtösö- ekvilág és a felnőttek tje. Valahogy mégis utat Ágoston, s bent a szemlé- gállott egy kicsit, hogy szemlét tartson. Egy a szeme, de aztán lobit egy leányon. Nagyon ilánk és formás; fekete jjta, s felette sárga-piros a, melyet nyilván finom :ötött valaki. A derekán a tenyerem; az övében a szegfű mellett maga rág, dús szőke hajával és szemével. Ágoston, hogy a jó sze- ;ors cicázik előtte. Hirte- lé tekintett, s hát egy gyönyörködve állt mel- ;lárcsokorral a kezében. Íny ócska? - kérdezte, íy mindjárt tudta, hogy :ért megszagolta előbb kát. ya - mondta, lenyhárté? tt? goston a leányt, aki tü lehetett volna; s közb asszony, mint a kidugc csemellett Ibolyáról: lyen szép? Nézd cs: futt a jóféle eleven ti k, lelkem, mert az ap egybe boltosnak, s re ló házat s egyebet... s beszélt, amikor Ágc bolyához, és a táncolt ft:- Add ide azt a leánykát!- Visszavárom — mondta a táncos.- Jól van - felelte Ágoston. - Osztán fényképet csináltatunk magunkról, s küldünk neked is. Amíg béigazította magának a leányt, addig nem szólott Ágoston semmit, de aztán kegyesen s egy-egy kurta szóval elkezdte:- Jól megnőttél, Ibolya!- Esett a tavaly eleget — nevetett a leány.- S harmat volt-e?- Volt a reggel. Tamási Áron a feje felett Rezeda meggyújtotta a lámpát. — Mennyi az ára ennek a pennának? - kérdezte Ágoston. — Öt lej — felelte Rezeda. A legény kitette a százlejest az asztalra, s így szólt:- No, ebből vonja le. Aztán egy könnyű mozdulattal kettőbe törte a pennaszárat, s a fal mellé vetette.- Adjon még egy felet! - mondta. Ennél a második félnél sokat múlt az idő, s fülledt lett a belső időjárás is, dörgés és villámlás készülődött a mélyben. Érezte Ágoston, hogy dúló vihar jön, ha idejében nem harangoz. Kivette megijeszti az ádáz sárga asszonyt, s arra az ágra húzódott, amelyik éppen az ablak felett a falnak hajlott. Szépen lógatni kezdte maga alatt a hatalmas ágat, hátha megijedne a nagy legyezőstül a bátor özvegy. De csupán kettőt hajlott a virágos ág, mert a harmadikra rettenetes roppanással az ablakba zúdult, s úgy szembelegyezte Borostyánnét, hogy nagy jajdulással béfordult az ablakból, s mintha suppant is volna. Ágoston is akkorát döndült a földön, hogy amikor felállhatott, kezit-lábát nézte.- Virágveszedelem!... - mondta nagy baj zegzugos medrében, majd Egy másik legény jött, s elkérte Ibolyát, de néhány fordulat után Ágoston visszaragadta.- Kapós vagy - mondta. Ibolya nevetett, és ragyogott a csillagszeme, s égboltozata alatt érezni lehetett a virágillatot, s látni a harmat gyöngyözését. Ágoston még sohasem szerette olyan forrón a természetet, mint ahogy most. Szava azonban gyöngéd és játszi volt, mint a meleg szellő.- Amikor este lefekszel, a ruhádot, ügyé, dióhéjba teszed?- Oda - mondta Ibolya —, s a diót ki az ablakba.- Nem félsz, hogy ellopják?- Vigyáz reá az Isten.- Egy katona nem lenne jó? Nagyot és szépet csillant a szeme Ibolyának, de felelni nem tudott már, mert új legény lépett oda. Ágoston ki sem lépett a forgatagból, hanem forró fejjel egyazon helyben megállt, és onnét nézte Ibolyát, aki szálldosott, mint a csalfa lepke. Állott egy ideig, s érezte, hogy feszül a ruha rajta. Nem is szándékosan, de hogy mégis mozduljon valamit, jobb kezét zsebébe csúsztatta, s hát a száz lej mellett ott fekszik a bicska, mint egy alvó oroszlánfiú. Tűz futott végig a lábán, onnét fel a fejibe, s a két füle olyan piros lett, mint a tulipán levele. Egy csepp józan esze mégis maradt, mert megfordult, és kiment lassan a teremből. Egyenesen a kocsmába ment, lassan és meggondolva leült, s egy fél liter bort kért csak úgy a levegőtől. Mégis meghallotta a kocsmáros, és odahozta neki. Mindjárt megfogta Ágoston az üveget, hogy forróságára bugyogtas- son belőle, s akkor valahogy felpillantott. Egy nyakkendős, bajusztalan úrforma állott előtte, téglaszínű házikabátban. Nézte Ágoston ezt a csupasz embert, akit még sohasem látott.- Maga ki? - kérdezte.- Én vagyok a tulajdonos — felelte a másik.- S hogy hívják?- Rezeda.- Rezeda?! - csodálkozott a legény, majd ivott, s amikor letette az üveget, úgy maga elé megjegyezte: - Ibolya, Rezeda... Nem tudta megállni, hátradőlt ültéből egy kicsit, felnézett a házikabátosra, és kacagva mondta:- Az Isten látott ilyent, hogy itt mindenki virágból van. Rezeda is nevetett, majd azt felelte,- hogy inkább pénzből lennének, ne virágból; s ezzel el is távozott. Ismét ivott Ágoston, majd papirost és írószer- számot kért, mert az jutott eszibe, hogy itt a bor mellett az ibolyáról verset ír. Neki is látott a finom kicsi szerszámmal, de mintha őserdei hatalmas szálfának állott volna neki, hogy abból tetszetős játékszert faragjon. Nem lehet tudni, hogy meddig küzdött a verssel, de még semmi sem volt belőle, amikor a bicskát, s megcsöngette az üveg oldalát.- Mi tetszik? - kérdezte Rezeda.- Mondja meg nekem - szólt Ágoston -, hogy hol van itt a legtöbb virág a faluban.- Milyen virág?- Akármilyen, csak sok legyen! Rezeda gondolkozott egy kicsit, majd így szólt.- A legtöbb Borostyán nagyságánál van.- Hát az még él?- Ajjaj! - mondta Rezeda.- S ott mi van?- Borostyán! Teli a kert, s az ablak előtt egy nagy fa, most van javában. Fizetett Ágoston, majd indulás előtt még megkérdezte:- Hogy hívják azt a nagyságát?- Borostyán.- Hát az is virágból van! Rezeda nevetett, hogy itt csakugyan mindenki virágból van; s Ágoston pedig elment Rezedától Borostyán nagyságához, aki egyedül és özvegyen élt árnyékos házában, amióta meghalt Borostyán úr, a kárbecslő hivatalnok. Elsétált kétszer is Ágoston a ház előtt, melynek az ablaka nem is látszott a dús virágú borostyánfától. Amikor harmadszor tért volna vissza, megállt a kerítésnél, szétnézett, s mivel ember sehol sem volt, egy lendülettel átugrott a kerítésen. Felmászott hamar a borostyánfára, éppen az ablak előtt, s egyetlen gondolata volt: minél többet a virágból, borostyánt Ibolyának, az ablakába, az ajtajába, s az egész házat elborítani virággal!- Ropp! Ropp! Törtek a dús ágak, és hullottak le puhán a földre, s hát egyszer meggyűlt a nyitott ablakon belül a lámpa, s nagy sárga köntösben, mint egy kínai felhő, megindult Borostyánná nagysága az ablak felé. Oda kikönyökölt nagy kövéren, kandikált fel a borostyánfára, majd tulajdonosi hangon így szólt:- Van-e ott valaki?- Nincs! - felelte Ágoston az illatfelhőből. Nemhogy visszahúzódott volna, hanem még jobban az ablakba nyomult Borostyánná. Úgy látszott, amint hatalmas termetével az egész ablakot eldugaszolta, mintha valami sárga szörnyeteg feküdt volna a barlangja előtt.- Micsoda tolvajság ez? - kiáltott fel. Ágoston jobban szerette volna tréfára venni a dolgot, de a tolvajság alatt letörött a tréfa ága, s egy kicsi bort is ivott volt.- Menjen bé abból az ablakból! — mondta. Borostyánná még jobban elhatalmasodott, s bőgött az éjjeli illatos csend, ahogy mondta:- Még én menjek bé? Disznó! Gondolta Ágoston, hogy egy kicsit leült a virágbozótba, és kacagott,’mint aki nem tud okosabbat. Végül mégis gondolta, hogy el kéne menni innét, de a két csillagszem átsütött akkor a borostyánfa virágai között, és a fergeteges orgonaillatban csupa ibolya volt... Vállára vette a lehasadt óriási ágat, elvitte, és odatámasztotta Ibolyának az ablaka alá. Aztán hazament és lefeküdt. Arcáról nyugalom és boldogság áradott, olyan ártatlanul aludt. De reggel, mint a tűz, amelyik csak lappangott eddig, úgy ütött ki a virágos veszedelem. A hő már benne volt a hangban, ahogy az apja ébresztette:- Ágoston!- No, tessék! — ült fel.- Te micsináltál az éjjel?- Hát tudják? B udták bizony, mert Borostyán- né zúgva és békötött ábrázat- tal korai reggel megjelent a jegyzői irodán, s kihágás miatt feljelentést tett.- Mindjárt jőnek a csendőrök, s elvisznek - mondta az öreg! - Nem szégyellenéd egy kicsit magadot? Hamar felöltözött Ágoston, hogy induljon az irodára.- Hová mész?- Megyek a táncba. Az öreg azt mondta, hogy álljon meg egy kicsit, mert új jegyző van, s nagyon szigorú.- Hogy hívják? - kérdezte Ágoston. - Akác - felelte az öreg. Erre a legény megvakarta a fejét, és így szólt: — Az Isten látott ilyet, hogy itt mindenki virágból van!- Abból; s eredj, mert most szagolhatod - fűzte hozzá az öreg, mire Ágoston elment, s hát a jegyző is éppen ott volt. Köszönt neki illedelmesen, s azt mondta, hogy itt van.- Aztot én látom - felelte a jegyző. - Mikor jöttél katonaságtól?- Tegnap. — S az éjszaka immár csináltál de- rendóciát. — Igen, a virágokkal. Nem volt rossz ember a jegyző, mert hosszú szidalom helyett csak ennyit mondott.- Nyolc nap, ülni kell, kihágás miatt. Egy másik kicsi asztalnál ott ült valami fiatal írnok, s annak odaszólt a jegyző, hogy vezesse Ágostont a börtönbe. Az írnok felállt, s biztatta a legényt, hogy menjen utána. Elmentek ketten ki az udvarra, s ott a pincébe lementek. Lent megálltak ketten, és nézték a hűvös birodalmát, amely teli volt murokkal, pityókával, mindenféle korsókkal és üvegekkel, s még két hatalmas sonka is lógott egy szegen.- Itt jó lesz - mondta Ágoston.- Nem jó lesz - felelte az írnok -, mert maga meg találja enni a jó sonkát.- Én nem — mondta Ágoston.- Biztos?- Ha nem hiszi, akkor egye meg maga, most mingyárt, s akkor biztos, ügyé? Nevetett a hivatalnok, odament a sonkához, nézte és nevetett.- Magát hogy hívják? — kérdezte Ágoston.- Trandafir - mondta a hivatalnok, és hozzátette: - Magyarul olyan, mint akit Rózsának neveznek. Ágoston ismét megvakarta a fejét, majd így szólt:- Én mingyárt megbolondulok, ha maga is virágból van! Erre nem szólt Trandafir semmit, hanem kiment, s egy kicsi idő múlva a jegyzővel jött vissza együtt. Megszemlélték ketten a terepet, mondogattak egymásnak egy darabig, majd kivit- ték Ágostont a sonkák mellől az udvarra, s ott így szólt a jegyző:- Ebben az udvarban lesz a börtön. Körülnézett Ágoston, s amikor látta, hogy a nagy burjános udvarnak a mezők felé még kerítése sincs, azt mondta, hogy itt éppen jó lesz. Meg is jegyezte, hogy az éjszakát s a nappalt mind úgy fogja itt tölteni, mintha óriási nagy kőfalak volnának körül.- Odagondolom — mondta Ágoston. Trandafir és a jegyző visszamentek a szoba fogságába, Ágoston pedig ott maradt a szabad és gondozatlan udvaron. Leült egy halomra, és arra gondolt, hogy most már mit lehetne csinálni. Kettőt talált ki, ami jónak és célravezetőnek tetszett. Az egyik az volt, hogy innét a börtönből epekedő szerelmes leveleket fog Ibolyának írni, azonkívül pedig rendbe szedi ezt az elvadult tájékot, hadd legyen nyoma az ő borostyán-kihágásának itt is valami. Hozzá is kezdett rögtön, hogy mindenekelőtt a kövér és eluralkodott burjánokat kiirtsa. Estig ezzel elmúlt az idő, s amikor a jegyző lefeküdt, s helyette a hold jött be az ablakon az irodába, akkor ledöntötte a hatalmas kőfalat, elvitte az első szerelmes levelet Ibolyának, s titokban az ablakába tette. Utána hazament, és azt mondta az apjának:- Csend legyen! Az öreg megértette a dolgot, s jó hajnalban még fel is költötte Ágostont, hogy a szolgálatot újrakezdje.- így telt el a nyolc nap, s akkor a nyolcadikon estefelé megveregette Ágostonnak a jegyző a vállát, és azt mondta:-Jól viselted magadat, s ha aztán lesz valami bajod, ami ügyes-bajos, akkor gyere ide hozzám, s én neked jól megcsinálom. Ágoston azt gondolta magában, hogy bár Ibolyát hozhatná elsőnek ide, mint ügyes-bajos dolgot; aztán megköszönte szépen a hozzá való szívességet, s szinte fájt neki, amikor szabad alkonyati időben kiment a kapun. Nem sokat tusakodott, hanem egyenesen vette útját, és elment Ibolyához, aki a fogságlevelekből már mindent tudott a világon. mikor belépett Ágoston az ajtón, Ibolyának harmatos lett I a szeme, és olyan szelíden legény ölelő két karját, mintha csakugyan ibolya lett volna, kire legszebb tavaszi napon legragyogóbban süt a nap. Ágoston átölelte, és azt mondta neki:- Annyi sok virág közül én az Ibolya virágot választottam. A lány ott pihegett a vállán, és nem szólt.- Mert az a leghatalmasabb - szólott Ágoston újból. Erre Ibolya is felnézett csillagszemével, és azt mondta, hogy aki a virágokat teremtette, az jól elrendezett egyebet is. 1937 4 >
