Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-14 / 6. szám

4 Szerkeszti: Tallósi Béla (Lett népmese) It egyszer régen két testvér: az egyik na­gyon szegény volt, a másik nagyon gazdag. A gazdagnak szépen megépített téglaháza volt, a szegénynek pedig csak egy aprócska vályogkuny­hója. Egy napon öreg apóka ko­pogtatott a gazdag ember há­zába, s kérte, adjanak neki éjszakai szállást. Gondolta, hogy egy ilyen nagy házban talán számára is akad hely. Maga a gazdag ember nyitott ajtót.- Mi kell? - kérdezte mér­gesen a rongyos apótól.- Engedd meg, hogy a há­zadban töltsem az éjszakát!-Hordd el magad, amíg szépen mondom! — kiabált rá a gazdag testvér. — Ha min­den koldust beengednék a házamba, hamarosan én is koldulni mehetnék. Ekkor az apó a szegény testvér kunyhójához ment, s ott is bekopogtatott. A gazdasszony nyitott neki ajtót. Amikor megtudta, hogy az apónak nincs hol éjszakáznia, kedvesen az asz­talhoz ültette, krumplit fő­zött, s még a kecskét is meg­fejte, hogy friss tejet adhas­son neki. Vacsora után puha ágya t készített a szegény öreg­apónak. Reggel, alighogy felkelt a nap, az apó útra készült. Búcsúzóul így szólt:- Jót tettetek velem, s ezért három kívánságotokat teljesítem! A szegény ember és a fele­sége azt kívánták, hogy min­dig egészségesek legyenek, mindig legyen liszt a házban, s harmadiknak: egy szép új kőházat a régi helyett. , Az apó teljesítette kíván­ságukat, elköszönt, és gyors léptekkel útnak eredt. Amikor felébredt a gazdag testvér felesége, kinézett az ablakon, s mit lát: a szegény testvérnek új háza van, de még milyen. Tízszer különb az ő házuknál! Felébresztette az urát, s így szólt:- Ezt senki más nem tehet­te, mint a tegnapi koldus. Fogd be a lovakat, és vágtass utána! Utolérte a gazdag testvér az apót.- Teljesítsd az én kívánsá­gaimat is - kérlelte.- Indulj csak haza nyugod­tan — felelt az apó amit kívánsz, teljesülni fog! Megfordult a gazdag test­vér, szép csendesen baktatott a szekerével, s azon gondol­kodott, hogy mit is kívánhat­na. Hirtelen azonban megállt a lova, megmakacsota magát, s egyetlen lépést sem tett tovább. Méregbe gurult a gazda s felkiáltott:-Hogy esnél össze, vén gebe! A ló abban a szempillan­tásban összeesett, s nem is mozdult többé. így teljesült az irigy testvér első kíván­sága. Vállára vette a gazda a ló­szerszámot, és gyalogosan mendegélt hazafelé. A ló­szerszám azonban nagyon nehéz volt, izzadt alatta a gazdag ember, s közben arra gondolt, hogy a feleségé­nek köszönheti az egészet, aki bezzeg csak üldögél ott­hon, és várja a jó szerencsét.- Bárcsak otthon lenne már ez a nyereg, s a felesé­gem ülne rajta! Amikor aztán hazaért, a felesége nagy rikácsolással fogadta:- Mit tettél, te szerencsét­len! Mi lesz most velem? A gazdag ember nem tud­ta, hogy most mitévő legyen: már csak egyetlen kívánsága maradt. Ha azt kívánja, hogy gazdag legyen, a felesége ül­het örökre a nyeregben. Ha pedig a feleségét akarja meg­szabadítani, nemhogy gazdag nem lesz, de még a lovát és a kocsiját sem tudja vissza­szerezni.- Te szerencsétlen! - kia­bált a felesége. - Minek ne­kem a gazdagság, ha aztán itt ülhetek a nyeregben! Nem volt mit tenni, har­madik kívánságával 'azt kí­vánta, hogy szabaduljon meg a felesége a nyeregtől. / gy büntette meg az apó az irigy, gazdag em­bert, aki elvesztette lovát és kocsiját, s ráadásul még a feleségével is összeveszett. A szegény ember viszont bol­dogan és elégedetten élt szép új házában jószívű feleségé­vel együtt. Bojtár Anna fordítása Lázár Ervin A Kék meg a Sárga Egyszer két festékpötty - egy kék meg egy sárga- egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.- Nem menne kicsit távolabb? - mondta ingerül­ten a Kék.- Menjen maga - válaszolta a Sárga -, s külön­ben is, talán köszönne! Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta - csak hát ez a festék­pöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.- Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának!- morgott fitymálóan a Kék, és bizonyára lebigy- gyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?- De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!- Engedje meg, hogy fölkacagjak - mondta gú­nyosan a Sárga hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az olda­lamba.- Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!- Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válók unalmas­sá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik... Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.- Okker? Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.- Hah! - kezdte a replikát egy színészi felkiáltás­sal a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a monda­tot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:- Nicsak, milyen szép zöld pötty! Szép Ernő Szegény ember gyereke Biz én szegény gyerek voltam, Rongylabdám én magam toldtam. Húgocskám is, neve Márta, Rongybábuját ő csinálta. S megfaragtam a csigámat, Ostomyelet is, de hányat! Gumipuskát, meg nem álltam, Biz én azt is fabrikáltam. Meg még korcsolyát is, kérlek, Neki mehettem a télnek. Egy darab tűzifa kellett S két szál vastag drót emellett. Azt a kovácsmester öccse A fába belésütötte, Lyukat is fúrt ő a fába, Madzag ment a korcsolyába. így lett osztán készen végre, Vígan szánhattam a jégre. Gondolván a korcsolyára (Egy-két fillér volt az ára). Bárhogy üssön a sors ökle, Boldog leszek én örökre. Gondolkodom, tehát... DRÁMAÍRÓ LÓUGRÁSBAN Ha a K betűtől elin­dulsz, és lóugrásban ha­ladva összeolvasod a be­tűket, a magyar drámairo­dalom egyik jeles képvi­selőjének nevét kapod. Ki a drámaíró? * Készítette: Kovács Sándor s 0 K S E 0 A Z A T F N ÁRNYJÁTÉK Nézd meg figyelmesen a három árnyékképet, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felső sarokban látható trombita árnyéka! Készítette: M. Motycík MEGFEJTÉS A január 31-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 6-os, kamilla. Nyertesek: Harangozó Erika, Nagyölved,; Világi Réka, Dunaszerdahely; Kulcsár Gabriella és Adrián, Lelesz; Imre Igor, Rozsnyó; Varga Anita és Tamás, Gömör- almágy. 1 14 1993. II. 14. Vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom