Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-14 / 6. szám
„Ugorj, Csita!“ - biztatja a gazdi Képzeljünk el egy teljesen átlagosnak tűnő falusi portát, valahol a Csallóközben. Az ízléses, ám nem túlságosan hivalkodó családi ház mögött a szokásos tágas udvar: az első pillantásra legfeljebb az lehet egy kicsit szokatlan rajta, hogy mindkét oldalán rácsos kifutókkal ellátott ólak (?), istállók (?) sora áll. Persze, még ebben sincs semmi rendkívüli, hiszen akárhány nagybani bika-, sertés- vagy juhtenyésztő legalább ennyivel büszkélkedhet - ám a hasonlóság ezen a ponton véget is ér. A sertések és a juhok nagy szerencséjére. Amikor ugyanis odalépünk az első ilyen kifutóketrechez, a mögötte lévő odú félhomályából - egy borjúnyi nagyságú hímoroszlán cammog elő. Megrázza dús sörényét, lepedőnyi nagyságú nyelvével körbenyalja a fizimiskáját, majd orrát a rácsnak nyomva felnéz ránk sárgán lángoló szemével: na mi van, gyerekek? már itt lenne a következő etetés? A mit sem sejtő látogatónak még megkövülni sincs ideje a v.árt pufók malacka ilyenfajta metamorfózisa láttán, mert a szomszéd ketrec mélyéből, jóval nagyobb vitalitással, arasznyi tépőfogait bőszen csattogtatva, egy tigris ugrik a rácsnak. Légvonalban számítva harminc centiméterre a fejünktől. „Nono, Csita!“ - fenyegeti meg ujjával a házigazda, majd békülékenyen közelebb lép, úgyszólván érintésnyire a ketrechez: „Hiszen te jó cicuska vagy!“ Beint a kezével, mint egy karmester, s a gyönyörű nagymacska teljes hosszában felágaskodik. Egyik mancsát a felemelt kar felé nyújtja, mintha pacsit akarna adni... xxx Most pedig áruljuk el: ez a porta a valóságban is létezik. Méghozzá Csallóközben, annak is egy kis falujában, a Dunaszerdahelytől mindLadislav Dohnansky össze 2 kilométerre fekvő Pódafán. A házigazdát Ladislav Dohnansky- nak hívják, és tulajdonképpen olyan ember, mint a többi pódafai lakos; legfeljebb kisállattenyésztőnek nem nevezhető, a szó klasszikus értelmében. — Már egészen kicsi koromban megszerettem az állatokat - kezd bele rendhagyó élettörténetébe. - Ez érthető is, hiszen jórészt a nagyszii- leimnél, egy Trencsén melletti kis faluban gyerekeskedtem. Nemcsak szeretni, de gondozni is megtanultam őket, és a pályaválasztásnál is ez döntött: állatgondozói középiskolát végeztem, majd főiskolára jelentkeztem, amelyet azonban nem fejeztem be. Az állatok szeretete azonban ekkorra már végleg meghatározta az életemet. Olyannyira, hogy amikor 1973-ban Pozsonyba költöztünk, egy kétszobás lakásba — ekkor már nős voltam -, tíz afgán kutya és egy puma volt a „társbérlőnk“. Amikor aztán egy jaguárkölyköt is szerezPódafa 250 egzotikus lakója tem - a brünni állatkertből, ahol szülés közben elpusztult az anyja menthetetlenül kinőttük a lakást, és nagyobb élettér után kellett néznünk. így kerültünk Pódafára, ahoí egy megfelelőnek tűnő telket kínáltak eladásra. Itt aztán fokozatosan bővítettem az állatseregletemet, amely ma már mintegy 250 egyed- böl áll. Kétszázötven állat, köztük oroszlán, tigris, leopárd, jaguár, párduc, egy medve- és egy lámapár, teve, hiúz, farkas, hiéna, majmok, kameruni kecskék és juhok, egzotikus ragadozómadarak, például 11 köszáli sas, mellesleg a legnagyobb gyűjtemény Európában... Aki úgy sejti, hogy mindez már nem pusztán kedvtelés, helyes irányban tapogatózik. Ladislav Dohnansky ugyanis foglalkozását tekintve vállalkozó. Engedélye hivatalosan „kisállatkert üzemeltetésére“ szól, ám a valóságban mást csinál. Filmez. Pontosabban nem ő: az állatai.- A mozilátogatók jól tudják, hogy sok olyan film készül, amelyben különféle egzotikus állatok láthatók. Hát pontosan ezekhez szállítom én a „szereplőket“, ezt céloztam meg az Animal Fort Film elnevezésű vállalkozásommal. Még 1989 előtt kezdtem egyébként, tehát akkor, amikor a magánvállalkozás még nemigen volt divat... Volt is problémám kezdetben éppen elég, elvégre a dolog kétszeresen is szokatlan volt, de hamar kiderült, igény van ilyesmire. Hogy csak néhány példát említsek: Állataim „játszottak“ a Frankenstein nénje, és Perinbaba és az Ülök az ágon... című szlovák filmekben, de külföldi - osztrák, német, magyar - filmstúdiók is igénybe vették már szolgálatainkat. A Josephine Baker Story ban például az én leopárdomat ajándékozta az amerikai elnök az énekesnőnek. - Van négy alkalmazottam, akik az állatokat gondozzák, speciális szállítójárműveim, amelyek gyakorlatilag állandó készenlétben állnak, hiszen bármikor befuthat egy megrendelés. Egy szó mint száz: szerencsés embernek mondhatom magam, mert a munka, amit csinálok, egyben a kedvtelésem is. Újra kimegyünk, hogy alaposabban is szemügyre vegyük Dohnansky úr nem mindennapi birodalmát. Sunar, az oroszlán, filmsztárhoz illően beleprüszköl a fényképezőgépembe, Romulus, a jól megtermett maci kidugja orrát a rácson, és pulimódra megnyalja gazdája kezét („Maga inkább ne menjen túl közel, mert még egy barátságos simogatás is a kabátjába kerülhet!“), Aya, a szürke farkas és Faust, a villámló szemű fekete párduc őstermészetük fékezhetetlen nyugtalanságával róják a köröket szűk ketrecükben. A különös „háztáji“ azonban nemcsak ebből az udvarból áll: egy különálló farm is tartozik hozzá, a falu végén. Ott kapott helyet a tizenkét angol telivérből álló ménes, a másik istállóban békésen kérődzik a teve és a két láma, odébb, egy tágas röptetőben a kőszáli sasok fenséges csapata áll szoborszerű mozdulatlanságban ... A felsorolás ezzel természetesen távolról sem teljes, annyi azonban biztos, hogy egy közepes állatkertnek is díszére válna az állomány. S ahogy a tulajdonostól megtudom, tulajdonképpen egy kissé az is, nem csupán négylábú-kétszárnyú filmsztárok élő panoptikuma:- Főleg nyaranta gyakoriak a Iá- togatók: olykor egész autóbuszok érkeznek. A kapunk mindig nyitva állt előttük, és nyitva lesz ezután is; a különbség legfeljebb annyi lesz, hogy a korábbi évekkel ellentétben beléptidíjat is kénytelenek leszünk kérni. Mint minden, az állatok élelmezése is egyre többe kerül, főleg ilyen nagyságrendben: a napi átlag kétszáz kilő hús, öt mázsa széna, aztán a zab, a szemestakarmány, az őrlemények, sőt! narancs, mandarin, banán, lévén több állatfajnak nélkülözhetetlen természetes tápláléka. S akkor még az alkalmazottak béréről, a járművek üzemeltetési költségeiről és az adóról nem is beszéltem. De inkább hadd ne számoljam ki pénzben, sem az egyik, sem a másik oldalt; maradjunk annyiban, hogy csinálom. És szívesen csinálom. Vas Gyula A „sasfészek“ (A szerző felvételei) Ott ahol a város a vidékbe simul, a város peremén, ott árválkodik az én kertem. Illetve dehogy is árválkodik, mivelhogy kertek százai, valóságos kertnyáj öleli körül egymáshoz szorulva, akár a ko- lompos kost a valódi birkanyáj, ha a terelő puli körülszaladja. De ha már annyiszor ideírtam a birkanyáj nevét, fel kellene fednem azt is. miként is jutott eszembe éppen a birkanyáj itt a város peremén, ahol a városi civilizáció összecsókolódzik Csallóközzel. Mert ahogy minden történésnek ezen az égföldön megvan a maga oka, bizony ez sem teljesen ok nélküli. Történt hogy a szomszédos kertbe, a köztünk futó serény patak túlsó oldalára birkákat költöztettek. Azaz dehogy is költöztettek: a szó szoros értelemben odagurították őket a bársonyos fűre, mert a gazda nem kis meglepetésemre a juhok négy lábát összekötve a nyakába vetve hurcolta le őket az ágyások közt a patak partjára. Először a juhok, aztán és a szakértelem ejtett ámulatba leginkább. Ahogy a juhokat magabiztosan a nyakába kapta és a lábukra kötött béklyót megoldva odagurította őket a legelőre, minden mozdulatán látszott, hogy született juhász, csak most éppen hegesztő a Slovnaftban. Álruhás juhász. Mert ha lehetnek álruhás királyok, miért ne lehetnének kék munkaruhába bújt juhászok is. És a mese folytatódott. Másnap a juhász akolt eszkábált, hogy legyen hová a juhoknak behúzódniuk a nyári nap heve és az eső elöl. Harmadnap pedig egy igazi fehér szőrű kuvasz is ott heverészett a birkák oldalán. Most már együtt volt minden, ami az igazi juhászától juhászattá teszi. Amíg a juhász a Slovnaftban vastraverzeket, tartályokat hegesztett, a juhok legelésztek, a kuvasz őrködött. Délután aztán jött a juhász, füvet kaszált, szénát szárított, készítette a télirevalót az akol tetejére.- Igazi juhászat - szóltam át neki egy idő múltán.- Meghalt a fater, ennyi jutott rám a nyájból - felelte kurtán.- Látom, érti a dolgát.-Ezt csináltam gyermekkorom óta.- Aztán hűtlen lett hozzá.- Hát igen. Volt idő, hogy a juh nem kellett a szövetkezetnek. Felcsaptam hegesztőnek.- Most meg?...- Nem hagyhattam, hogy az egész nyájat elkótyavetyéljék.- Az bizony kár lett volna... Csak hát itt kicsi a legelő.- Tenyérnyi - hagyta rá -. De ki tudja, mit hoz a jövő. Nem folytattam a faggatást, annál is inkább, mert nem túlságosan voltunk jóban. Valamikor a nyár elején az unokáim zöld almát, barackot dobáltak át a kertjébe, akkor felhorkant, mert kaszálás közben a zöld gyümölcs minduntalan a kaszájára szűrődött. Akkor ö szólott át a patak felett, kissé hangosan, mint odahaza bacsa korában, amikor egyik hegycsúcsról a másikra telefonált. De aztán mégsem volt annyira átalkodott. megbékéltünk, ha nem is tereferéltünk a nap minden órájában. Inkább csak néztem a juhász- idillt, amit a patak túlpartján megteremtett. A juhai gömbölyödtek, a kuvasz szorgosan őrködött, ö meg hol a juhok körmeit metsze- gette, hol fejt, hol szénát gyűjtögetett a közeli folyóparton, mert ahogy a nyár és az ősz fogyott, a kert úgy lett egyre szürkébb, kopárabb. De az akol tetején is nőtt, egyre kövéredett a szénakupola. Aztán a tél is megérkezett, s én mind ritkábban mentem a kertbe. De ahányszor kiballagok, aggódva lesem, hogy a jeruzsálemi istálló szénakupolája egyre laposodik. Pedig hiába nézem, attól a széna nem szaporodik, s nem is biztat jobban, hogy kitart tavaszig. így aztán azt se tudhatom, hogy milyen sorsot szán a jövő abba a kicsi akolba zárt nyájnak. Megszület- nek-e tavaszra a kicsi bárányok, visszavezérlik-e gazdájukat is az elárvult havasi legelőkre. Mert az lenne a jó, ha az új tavasz ismét az élet rendje szerint indulna. És ebben talán az sem lenne olyannyira kiábrándító, ha ily módon az új élet kusza oda-vissza ábrát mutatna, hiszen az emberi lénynek nagyon sokszor kell oda-visszafut- kosnia, míg egy fikarcnyit előreléphet. Szőke József == -= = = = = = = —• - =T= —- £= El ■ ■—■■■-■■<! 1= = . - • E=r— SEr i— == = —. — —I — - • - ■ ■ - ■ = == = === = = = ^¥= = = = = = ==;¥? =f -==f ~ ^=f ~^- = = = =^^==~ ■ -—=-------~,r'7=========--------~=~;~r~~ . ~ ~7':: :■■■ ■ = ^.■rrr^^.Srz--.r^~iz^==r^^...i^- ---------------------" -------~ ‘ ■ ---■■■— —: ■■ " ■•’ -^ZZ^J;^^^-i:TZl^T£Íh=Z£I=E~r==L=LHEÍllliÍ^ _Könözsi István felvétele_
