Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-10 / 1. szám

A szakemberek makacsul keresik Ádám és Éva nyomát... A paleontológusok sok adatot összegyűjtöttek őse­inkről, de még mindig nem sike­rült rálelni a primitív és a mai embert összekötő ama hiányzó láncszemre. Hol született az újkori ember? Egyetlen kis csoportból szár­mazik-e, vagy a vüágon egyszer­re több helyen tűnt fel? Hol volt a bibliai paradicsom? S csak egy paradicsom volt? A paleontológusok már-már feladják... Nem úgy a molekulá­ris biológusok. Egyesek szerint megismétlődik Ádám és Éva kiű­zetése a paradicsomból. Három amerikai kutató azt állítja: meg­találta Éva ősanyánkat, mégpe­dig a ma élő emberek génjeiben! DÁNIKEN ISMÉT SZÍNRE LÉP A népszerű szerző 1987-ben Németországban megjelent könyvében, a Mindnyájan isten gyermekei vagyunk címűben az első emberpár sírjának a keresé­sére indult. Éva sírja emberemlé­kezet óta a szaúd-arábiai Dzsid- da városa peremén fekszik, Ádám sírhelyét pedig négy he­lyen is vélik felfedezni. Ceylonban van egy domb, amelyet a portugálok Pico d’Adamnak neveztek el, muto­gatják a turistáknak a sziklában levő hatalmas lábnyomot, amely állítólag Ádámé... A kiűzés után csak 200 évvel később vezette vissza Gábriel arkangyal Ádá- mot Évához Arábiába... Ádá- mot halála után Mekka közelé­ben temették el, legalábbis az iszlám szerint. Más források azt állítják, hogy Ádám földi marad­ványait az özönvíz után elszállí­tották Jeruzsálembe, és másod­szor is eltemették a Golgota alatt. Ismét más források India egy ismeretlen nevű nagy bar­langját jelölik meg Ádám sírja­ként. A Krisztus után 730-ban kel­tezett írás szerint Ádámot a ha­lála után visszavitték a paradi­csomba, Mihály arkangyal illatos olajokkal kente be a testét... Dániken ezt a feltevést tartja izgalmasnak. A szaúd-arábiai Kamala Szálibi professzor kuta­tásaival ért egyet: hogy az éden- kert Arábiában keresendő, ugyanis van ott egy Adana nevű oázis. Dániken valószínűnek tartja, hogy évezredekkel ez­előtt bolygónkra leszállt egy űr­hajó, amelynek legénysége azt a feladatot kapta, hogy terjessze a civilizációt és mutálja az élet megfelelő formáit. A KÉPZELET SZÁRNYAIN A földön az élet milliónyi for­mája létezett, köztük hominid őseink bizonyos fajai. Az űrlé­nyek kiválasztották a legmegfe­lelőbb egyedet, és céltudatos ge­netikai beavatkozással létrehoz­ták az első emberpéldányt. Da­nikén szerint ez Darwin fejlő­déselméletének is megfelel. Ez lehetne az a bizonyos hiányzó láncszem. Az első embert érthe­tően meg kellett óvni ellenséges környezetétől mindaddig, amíg kellőképpen fel nem készült a kemény életre. Ezért vitték át abba a bizonyos édenkertbe, s az űrbéliek odavitték neki Évát. Ennyit Dániken elmélkedé­seiről. De folytassuk: Ádám nyughe­lyének hollétét nehéz meghatá­rozni. Annyival könnyebb - állí­tólag - Éváét. A francia Maurice Tamisier 1840-ben Dzsiddától északke­letre rátalált egy négyszögletes síremlékre. A föld alatt állítólag üreget talált, s benne egy fekete követ, amely Éva köldökén fe­küdt. A sírt tíz évvel később a német Heinrich von Maltzan is említi... De ami meglepő, hogy az utazók mindnyájan egy - leg­alább 130 méteres - óriáslény sírjáról beszélnek. Ma már csak a síremléket körülvevő fal ma­radványai láthatók, Abdulaziz király a sírt 1928-ban lerombol­tatta. Dániken az ásasátok felújí­tását szorgalmazza, szeretné megtalálni Éva földi maradvá­nyait, hiszen „ő volt az első ember, aki a saját szemével látta a földönkívüli űrhajót“. ÉVA AJPRÍKA1 VOLT Folytassuk a tudósok feltevé­seivel. Elődeinktől a gének köz­vetítésével kapjuk az informá­ciókat, az öröklődő tulajdonsá­gokat hordozó kromoszómaré­szecskék, a nukleinsav-moleku- lák útján. A dezoxiribonuklein- sav a sejtmagnak, ezen belül a kromoszómáknak egyik leg­fontosabb, a fehérjeszintézist irányító és az öröklődésben dön­tő szerepet játszó anyaga, a DNS. Ennek létezik olyan változata is, amit csakis az anya ad át az utódoknak. A nyomok Afrikába vezettek. A bibliai Éva a génkutatások szerint 200 000 évvel ezelőtt tűnt fel valahol Afrikában, vadá­szattal és gyűjtögetéssel tartotta fenn magát, szerszámokat készí­tett és ismerte a tüzet. De hány Éva élhetett? Rebeca Came és munkatársai két lehetőséget említenek: az egyik, hogy sok, a másik, hogy csak egy Éva volt. Kétszázezer évvel ezelőtt sok nő élt a földön. Valamennyien szültek gyereke­ket. Ám ezek az ágak fokozato­san kihaltak, s csak egy maradt, amely évezredek szakadékán keresztül hozzánk vezet. ÁDÁMNAK NAGY FEJE VOLT Ádámot nehezebb megtalálni, de a genetikusok nem adják fel. A kromoszómák mutáción men­nek keresztül, s ennek köszön­hetően új kromoszómák jönnek létre. Kiszámították, hogy 18 millió évvel ezelőtt kezdett ki­fejlődni a gorilla, a csimpánz és az australopithecus, a legrégibb ősember. Az australopithecus Afrika északi és keleti részén élt, de arca, feje nemigen emlékeztetett a mai emberére. Felegyenesedve járt ugyan, de a keze segítségé­vel. Egy- vagy kétmilió éve ép­pen az australopithecusnál kö­vetkezett be rendkívüli mutáció. A szakemberek nem tartják ki­zártnak, hogy éppen ez a mutá­ció eredményezte a koponya agyi részének „azonnali“ meg­növekedését. így lett az austra- lopithecusból homo erectus, aki már olyan egyenesen járt, mint mi, szerszámokat készített, tüzet csiholt. De hogy ez a forradalmi mu­táció további egyedekben is fel­fedezhető legyen - az esély, hogy valahol hasonló adottságú nő éljen, egyenlő volt a nullával — egy emberpárra volt szükség. Mégis megtörténhetett a találko­zás. Ádám és Éva számos utódot hagyott hátra. A bizonyíték - mi vagyunk. Ilyen rendkívüli mutáció csak egyszer mehet végbe - állítják a genetikusok, s ez egy ismeret­len australopithecus fiánál kö­vetkezett be. A fiú felserdülve családot alapított, „rendelles“ kromoszómáit továbbadta a lá­nyának, akit aztán feleségül vett és sok gyereket nemzett vele. Az ismeretlen australopithecus a keresett Ádám: ő jött előbb a világra, tőle született Éva, hogy később a felesége legyen. AZ UTÓDOK SORSA A fajok fejlődésének folyama­tát ma egészen másképpen vizs­gálják, mint azelőtt. Még nemrég is a test és a szervek különböző­ségéből indultak ki, ma pedig a fehérjék struktúráját kutatja a tudomány. André Laugoney antropológus a világ minden tá­járól összegyűjtötte az Rh-fak- torra vonatkozó adatokat. A számítógép a kortársaink szer­veiben levő antigének alapján elkészítette - az emberi faj vi­lágtérképét. Eszerint Ádám és Éva gyermekeinek első nemze­déke mintegy 100 ezer évvel ezelőtt két csoportra szakadt- keletire és nyugatira. Az em­berek állandóan újabb területe­ket foglaltak el, és később továb­bi osztódás következett be- északi és déli. A fajok bőrszín szerinti felosztása tudományos szempontból helytelen, mivel a bőrszín csupán a tíz-húszezer évvel korábbi életkörülmények­nek a visszatükröződése. Annál is inkább helytelen, mivel a leg­újabb feltevések szerint fekete Évától és nagy fejű Ádámtól származunk... (A Reflex nyomán: köp) 15 1993.1.10. ff umanizmusa, szerénysége, fi széles korú műveltséggel és tudással párosulva, lenyűgözi az embert. író, festő, művészet­történész, muzeológus egy sze­mélyben, ugyanakkor értője és művelője a zenének is. 1920-ban született Szepesváralján. Nevét Cselényi Lászlóként írták be az anyakönyvbe, de a szlovák iroda­lomban Ladislav Granc néven tartják számon. 1966-ban felesé­gével és négy lányával Kanadába települt át. Kivándorlásáig négy könyve jelent meg Szlovákiában. Cselényi László élményekben gazdag gyermekkorát a Szepes- ségben, ifjúságát és világraesz- mélését pedig Kassán élte meg. Hosszú évek után a közelmúltban hazalátogatott. A készülő Löffler Múzeumban találkoztam vele, ahol a névadó mester özvegyé­nek, Klára asszonynak a társasá­gában hatszemközt beszélget­tünk. • • önt baráti szálak fűzték Löffler Béla szobrászművészhez.- Jó volt visszajönni az óhazába, az annyira szeretett Kassára. Már napok óta járom az utcákat. A város olyan, mint volt, de az én Kassámat mégsem találom! Hiányoznak belőle azok az emberek, akik nekem fonto­sak voltak, közülük is elsősorban Béla. Nagyon fáj, hogy nem lehet­tem a temetésén. Mintha testvérek lettünk volna. Béla a barátnál is több volt számomra. Kölcsönösen gazda­gítani, inspirálni tudtuk egymást. • 1967-ben Löffler Béla is eljutott Kanadába, ahol önt kereste meg elsőként...- Montrealban találkoztunk. Ak­kor még ott éltem, újdonsült kana­daiként. Száz dollárért vettem egy régi autót, azzal indultunk Torontó felé. Emlékszem, pléhlemezt tettünk á lábunk alá, mert a kocsi alja lyukas volt. Hétórás furikázás után egy nagy városba értünk, ahol a hómun­ték egymást, életük hátralevő idejét a sok borzalom után együtt kívánták leélni. Ezt én megértettem, helyesel­tem, és amikor hatvanháromban ér­tesültem a kivándorlás lehetőségé­ről, én is beadtam a kérvényemet. Nos, ezt követően nyolc órán belül leváltottak igazgatói tisztségemből, többé nem léphettem át a múzeum küszöbét, kizártak a pártból és a ki­Ha hívják, újra eljön Hatszemközt a Kanadából hazalátogató Cselényi, alias Granc Lászlóval későktől kérdeztük meg, hol va­gyunk. Tőlük tudtuk meg, hogy To­rontó centrumában. Telefonáltunk Béla ottani barátjának és végül is minden nagyon jól végződött. Béla több szobrot is készített ott. Az alko­tásait nagyra becsülték, galériák vá­sároltak tőle. • Nálunk kevesen tudják, hogy önnek köszönhető a kassai Kelet­szlovákiai Képtár létrejötte a pazar Dessewffy-paíotában 1958-tól ke­rek öt éven át ön lett a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum igazgató­ja, és nyilván az is maradt volna, ha nem adja be áttelepülési kérvényét Kanadába.- A motiváció tisztán családi ere­detű volt. A feleségem zsidó szár­mazású. A családjukból egyedül a nővére maradt életben, aki Mont­realban lelt otthonra. Nagyon szeret­utazási engedélyt sem adták meg. Annyit mondtak, hogy menjek a ter­melésbe dolgozni. A Slovnaftban a káderes azzal fogadott: „Mit akarsz,elvtárskám, ilyeneknek, mint te, itt nincs hely!“ Reménytelen helyzetemben felkerestem Bilak elv­társat. Csak annyit mondtam neki: „Nem az bánt, amit velem tettetek, de mondjátok meg a gyermekeim­nek, hogy ebben az államban miért nem kereshetem meg a mindennapi kenyérrevalót!“ Aztán felvettek az egyetemi könyvtárba, havi 1200 ko­rona fizetéssel. • Végül is sikerült kijutniuk Kana­dába?- Kérvényt kérvény után írtunk és végül 1966-ban engedélyezték a ki­településünket. A prágai kanadai nagykövetségen a legnagyobb meg­lepetésemre közölték, hogy most vi­szont ők nem akarnak beengedni az országba. Alighanem azért, mert ko­rábban a pártnómenklatúrához tar­toztam. • Ilyenkor mit lehetett tenni?- Az édesapám több, mint har­minc évig volt tanár a római katoli­kus tanítóképzőben a Szepesi-káp­talanban, amiért 1935-ben kitünte­tést, arany keresztet és oklevelet ka­pott a pápától. Az oklevél másolatát elküldtük a feleségem nővérének Montrealba, eljuttatta Trudeau kép­viselő úrnak, aki később Kanada köztársasági elnöke lett. Nos, igy kaptam meg a beutazási engedélyt Kanadába. • Ott már minden simán ment?- A sógornőm jóvoltából laknunk volt hol, de eltartani nem tudott ben­nünket, és ezt nem is várhattuk el. Sok mindennel próbálkoztam, végül is festészettel biztosítottam a megél­hetést. Később átköltöztünk Toron­tóba, ahol felvettek a Királyi Mú­zeumba, és rövid időn belül megbíz­tak az európai osztály vezetésével. • Az amenkai kontinensen ez a második legnagyobb múzeum...- Valóban, roppant gazdag gyűj­teménnyel rendelkezik. Tizenkilenc éven át - nyugdíjba vonulásomig - életem igen szép és termékeny időszakát éltem itt le. A zenei osz­tályt a hangszergyújteménnyel, a grafikai, illetve a textilosztályt én hoztam létre. Közben publikáltam. A legújabb regényem nemrégen egy New York-i kiadóban jelent meg an­gol nyelven A tévedések háza cím­mel. Hiteles történelmi dokumentu­mokra épülő regény, és a XVII. szá­zadi Szepességben játszódik. A kri­tikusok kedvezően fogadták. Közben a politikára terelődik a szó.- Hagyjátok a politikát a politiku­sokra - veti közbe Löffler Klára néni, aki háziasszonyként eddig türelme­sen hallgatta dialógusunkat. Most ö tesz fel egy szívből fakadó kérdést Cselényi Lászlónak: - Mondd, ha Kassa városa meghívna, eljönnél berendezni a Löffler Múzeumot? A váratlan kérdés elérzékenyítet- te Cselényi Lászlót. Kezet csókol Klára asszonynak, és csendes sza­vakkal mondja:- Ha hívtok, és az egészségem engedi, nagyon szívesen eljövök... Szaszák György <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom