Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-07 / 5. szám
KARTEVÖ CSIGÁK Hogyan védekezzünk ellenük? A kertészetekben, zöldségtározókban a sokféle rovarkártevő, kórokozó mellett jelentős károkat okoznak a meztelencsigák is. Megrágnak szinte mindent, még a konzervdobozok, üvegek papírcímkéit is. Éjszakai látogatásuk nyomait - a megszáradt, csillogó nyálkát - ott találjuk a helyiségek betonpadlóján, a fóliasátrak gyalogösvényein, a zöldségek levelein stb. Nálunk ezeknek a kártékony puhatestúeknek vagy egy tucat faja él. Nevezetesebbek közülük a pince, a nagy és a lágy meztelencsiga, valamint a Deroceras nem fajai. A pince meztelencsiga (Umax flavius) teste sárgásbarna, sötétebb rajzolatú hálózattal. Előszeretettel telepszik meg pincékben, raktárakban: megrágja az ott tárolt burgonyát, káposztát, répát stb. A nagy meztelencsiga (Umax maximus) 15 cm-re is megnőhet. Alapszíne szürke vagy barnás, gyakran pettyegetett. Kedveli a házak környékét, szívesen telepszik meg a pincékben. A zöldségeken kívül más élelmiszert is elfogyaszt. A 75 mm-es hosszúságot elérő lágy meztelencsiga (Lahmannia marginata) ugyan a lomberdőkben él, de ha behurcolják, akkor az üvegházakban, fóliasátrakban is elszaporodik, s ott tetemes károkat okoz. HÁZTÁJI TANÁCSADÓ Mérgek kihelyezése A tárolt gyümölcsöt, zöldséget szívesen felkeresik a hívatlan „vendégek" - mezei pockok, egerek. Megrágják, ürülékkel szennyezik az almát, burgonyát, céklát és a kukoricát is. Ellenük csapdákkal, különféle mérgekkel (rodenticidekkel) védekezhetünk. A csapda előnye, hogy - ismerve helyét - az elpusztult állatot nem kell „szag után“ nyomozva keresnünk. A különféle mérgek kihelyezésére jó szolgálatot tesz egy-egy kerek margarinos vagy más műanyag doboz, melynek oldalán egy 25-30 mm átmérőjű lyukat vágunk. A zárt dobozban kihelyezett mérgekhez - illetve a mérgezett csalétekhez - a viszonylag kis nyíláson át a háziállatok (macskák, kutyák, baromfiak) nem férhetnek hozzá. Sajtszótár Kaskaval: A Közel-Keleten és a Balkánon igen nagy mennyiségben fogyasztott juhsajt. Magyar .változata a juhtej helyett tehéntejből készült Hajdú sajt. Kulcsos sajt: Hollandiai sajtkülönlegesség. Neve abból ered, hogy héjába belenyomják Leiden város címerét, amelyben két keresztbe tett kulcs dominál. Kvargli: Más néven olmützi pogácsasajt. Jellegzetes ízű, átható illatú. Sovány túróból érlelik, általában ötösével celofánba csomagolva kerül forgalomba. Amikor megüvegesedik, akkor éri el érésének legkedvezőbb fokát. Egyike a legkedveltebb sörkorcsolyáknak. Óvári: A magyar sajtipar egyik legnépszerűbb terméke. Magyaróvárról kapta nevét, ui. ott kezdték gyártani. Félzsíros, fehérjedús sajt lévén, számos diétába beiktatják. A fogyókúrázók is előszeretettel fogyasztják. Parenyica: Más néven szalagsajt. Tekercsformára hajtogatott és pöndöritett, igen kelendő füstölt sajt. Eredetileg kizárólag juhtejből készítették, ma már többnyire tehéntejből gyártják. Kedvelt egy közeli „rokona“ is: a füstölt sonkasajt, amelyet rudakra akasztva érlelnek, akár a valódi sonkát, szemre is sonka- szerű. Parmezán: A ,,leg“-ek sajtja. Ez a legkisebb víztartalmú sajt, ennek a leghosszabb az érlelési ideje minden sajtok között, és ez a legkeményebb. Késsel nem is igen hagyja magát vágni, csak reszelni lehet. Az igazi olasz konyha szinte elképzelhetetlen néküle. Füles Nagy károkat okozhatnak a kisebb 20-25 mm-es Deroceras (D. laeve, D. agreste, D. reticula- tum) fajok is. Alapszínük a sárgásfehértói a világosszürkén át a barnásfeketéig változik. Erdőkben, szántókon, kertekben élnek. A D. laeve előszeretettel támadja meg a díszpáfrányokat. Ezek a fajok mindenevők, s még az ürüléket is elfogyasztják, s így veszedelmes parazitákat, kórokozókat visznek rá a fogyasztásra szánt növényekre. A meztelencsigák általában szaporák. Egy évben több nemzedékük is pusztít. Nagy mennyiségű növényi anyagot fogyasztanak, s mivel azokat csak rosszul tudják megemészteni, a táplálék félig emésztett formában hagyja el bélcsatornájukat. Általában szürkületkor vagy reggel bújnak elő rejtekükböl. Élelem- szerző kőrútjukat csillogó nyomvonaluk („csiganyál“) jelzi. Az ellenük való védekezéskor elsősorban „nappali menedékhelyüket“ kell felszámolni. Tegyük ezért szellössé a kerítések alját, irtsuk ki a gyomokat kertünk rejtettebb zugaiban is. A szárazságot nem tűrik, így nedves helyeken vernek tanyát. Számoljuk fel ezért a raktározóhelyiségben, pincében, fóliasátorban, azok környékén található nyirkos búvóhelyeket - korhadó deszkadarabokat, tetőcserepeket, rongyokat, kátránypapírt, minden olyan anyagot, amely alatt a nedvesség megmarad. Igaz, az ilyen helyeken a csigák rendszeresen össze is szedhetők, így csapdaként alkalmazhatók. Jobb azonban, ha a csapdáikat az ágyásokban helyezzük el. Erre a célra jól megfelelnek az alacsony, széles szájú üvegek, pléhdobozok, amelyekbe egy-két ujjnyi sört öntünk. A csapdákat vastagabb papírlemezből készült, átlyuggatott fedővel takarhatjuk le. Ha a csigák nagyon elszaporodnak, akkor gazdaságosan irthatók hamuval, oltatlan mésszel, gipsszel, sóval, vasgáliccal is. Az ilyen maró hatáisú anyagok a csigák talpára tapadva állandó nyálkakiválasztásra késztetik az állatot, s így szinte kiszáradnak. Hasonló hatással van rájuk a száraz (!) fürészpor is. Jól irthatók továbbá műtrágyával - mésznitrogénnel, szuperfoszfáttal. Szórjuk fel velük az ágyások környékét úgy 10 cm széles, 1 -2 cm vastag sávban. A műtrágyáik csapadékos időben is hatásos malakocidek (csigaölő szerek); később bedolgozva a talajba tápanyagutánpótlást is jelentenek. A régebbi kertészeti szakirodalom a csigák ellen gyepi és ásóbékák betelepítését ajánlja, ezek ugyanis előszeretettel fogyasztják őket. Ket- töt-hármal pincénkbe is tehetünk belőlük. Ha a csigák elfogynak, akkor a békákat bocsássuk szabadon. P. R. ÉLETTANI OKOK AZ ALMA TÉLI FOLTOSODÁSA Régi tapasztalat, hogy a száraz, forró nyarat követően tél derekán a tárolt alma élvezhetetlenné válik, megkeseredik. A gyümölcsön eleinte semmi sem árulja el, hogy beteg, csak később jelennek meg a tünetek. Először apró, feketésbama foltokat fedezhetünk fel az alma héján, később ezek nagyobbak lesznek és belemélyülnek a gyümölcs húsába, s az is megbámul. Mielőtt a foltok megjelennének a gyümölcs íze még teljesen normális, utána megkeseredik. A foltok növekedésével, szaporodásával együtt fokozódik a romlás, végül az alma teljesen élvezhetetlen, sőt belülről rothadni is kezd. Ezt a betegséget sajnos a leszedett almával együtt visszük be a tárolóba, tehát nem nevezhető tárolási betegségnek. A bajnak élettani oka van, s ez csak fokozódhat, ha a gyümölcsfák talajában sok a nitrogén. A betegség kialakulását, annak mértékét részben megelőzhetjük, csökkenthetjük, ha foszfor és kálitartalmú műtrágyát juttatunk ki. Késleltethetjük és csökkenthetjük a keseredést, ha a raktározásra szolgáló helyiség levegője hűvös és párás. Ebben az esetben az alma vízvesztesége kisebb lesz, a káros folyamatok lassabban indulnak el. A hűtőházakban tárolt almában a baj lappangóvá válik, ám annál hevesebben tör ki, ha onnan meleg árusítóhelyekre vagy lakásba kerül. -csiban_n ] n ÍRJ ci in lí\(£n y IH KISSZÓTÁR A Olvasói kérésre egy új „rovatot“ indítunk, melyben a cikkeinkben előforduló egyes szakkifejezések szlovák megfelelőjét közöljük. Kisszótárunk első „lapjain“ - e heti tartalmunktól függetlenül - néhány általánosan használt műtrágya nevét foglaltuk ABC-sorrendbe, remélve, hogy ezzel több olvasónk tavaszi mútrágyabeszerzését megkönnyítjük. ammónsalétrom ammónsalétrom dolomittal ammónsalétrom mészkövei cukorgyári mésziszap égetett mész hugyany kálisó kálium kénsavas ammónia kénsavas káli mésznitrogén nitrogén oltott mész őrölt mészkő reformkáli szuperfoszfát Thomas-salak- liadok amónny- liadok amónny s dolomitom- liadok amónny s vápencom- saturacny kai- pálené vápno- mocovina- drasefná sof- draslík- sí ran amónny- síran drasefny- dusíkaté vápno- dusik- hasé né vápno- mlety vápenec- reformkali- superfosfat- Thomasova múcka összeállította I. d. Űyj#/mFRiNÁRÓL II UviiÄ n I MrniliWPviii I!« A tavalyi év mindennél világosabban mutatja, hogy a kulcsfontosságú védekezéseket nem lehet egyértelműen a növény fenológiai állapotához kötni. A betegség kialakulása, mint ismeretes, elsősorban az időjárás hajlamosító tényezőitől - hideg, fagyos idő, eső vagy párakicsapódás - függ. Ilyen körülmények a fertőzésre legveszélyesebbnek ítélt rügyfakadás elhúzódó időszakában bármikor előfordulhatnak, ez akár 2-3 hét is lehet. Ilyenkor a hajtó rügyek tenyészőcsúcsának fertőzésével az egész hajtás megbetegszik, annak minden levele és hajtástengelye deformált lesz, életképes vésfezé nem fejlődik belőle. Súlyos esetekben a fiatal fák el is pusztulnak. Legkorábban a metszetlen vesz- szök csúcsán lévő hajtásrügyek fakadnak, tehát ott adott legelőször a fertőzés lehetősége. A más pozícióbein lévő hajtórügyek csak később betegednek meg. A hajtások leveleinek későbbi fertőzése sohasem jár olyan súlyos következményekkel, mint a rügyfakadás időszakának infekciója. Ha ebben az időszakban sok a csapadék és alacsony az éjszakai hőmérséklet, akkor az eső nélküli napokon is kialakulhat a zöld felületeken a fertőzéshez elégséges pára. A tafrinás levélfodrosodás kórokozójának az időjárás függvényében történő fertőzéséről ismert összefüggés, valamint a megbetegedés szempontjából fontos időszakban rögzített meteorológiai adatok alapján nyilvánvaló, hogy a védekezések időpontjának és számának óriási jelentősége van. Kétségtelen, hogy a védekezésben jelentős szerepe van a március első harmadában végzendő réztartalmú permetezésnek, de csak rövid ideig védi az ültetvényt. Valószínűleg tavaly kb. egyhetes gyakorisággal kellett volna védeni a fákat ahhoz, hogy a fertőzést az érzékeny fajtákon is minimumra korlátozzuk. A kórokozók ott támadtak legsúlyosabban, ahol már kénytelenek voltak a metszéseket februárban elkezdeni és az ültetvények sorközeiben felhalmozódott nyesedék megakadályozta az első réztartalmú permetezéseket. A betegség kialakulásának megítélésekor természetesen figyelembe kell venni a gyümölcsös korát, kon- dicionális állapotát, a fajták fogékonyságát (nagyon fogékony a Jerseyland és az Independence), a környezetben lévő fertőző spóratömeg mennyiségét is, de a tavalyi magyar- országi tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy mennyire fontos a permetezések időzítése. . .. , (rövidítve) Kertészet és Szőlészet Sosem elég hangsúlyozni, hogy a háztájiban, a hobbikertben vagy a majdan alapítandó néhány hektáros gyümölcsösben törpefákat ültessünk, s ezeket igyekezzünk sövénynek kinevelni. A sövényekben a csemetéket olyan közel ültessük egymáshoz, hogy később összefüggő gyümölcsfalat adjanak. A sövény jó területkihasználást garantál, köny- nyen ápolható és szép gyümölcsöt nevel. A legismertebb sövényeket elsősorban az alma számára dolgozták ki. Ma már azonban rendelkezésünkre áll néhány őszibarack-termesztésre alkalmas sövényforma is, melyek közül a Werderi-öszibarack- sövénnyel érdemes megismerkedni. Németországból származik; egy- egy fára 3-4 x 3-4 m-es tenyészte- rület (1111-625 fa/hektár) jut. A Werderi-őszibaracksövény tulajdonképpen egy sávban nevelt sudár nélküli alak. Lényegében törzsből és rövid ágakból áll, melyeket szinte termólapoknak is tekinthetünk. A sövény kialakításához egy-egy fatő közé a sor síkjába egy-egy cöveket verünk és ehhez íveljük le a kinevelt hosszú termóvesszöket. Ugyanis az ívelés növeli a termóhajlamot a vessző alapi része felé pedig pótlóhajtások képződnek. A nyári zöldmunkáknál visszavághatjuk a már ívelt helyzetben megfásodott vesz- szöt a legutolsó kötődött gyümölcs tápszívóhajtásáig. Azokat a tápszi- vóhajtásokat is eltávolíthatjuk, amelyek mellett nem kötődött gyümölcs, így hatásosabb lesz a növényvédelem, s főleg jobbak lesznek a fényviszonyok. Miután a termést leszüre- teitük, a letermett részt egy megfelelő pótlóhajtásig visszametsszve eltávolítjuk, a termóvesszöket pedig megfelelő távolságban egymástól ismét a fa síkjában lévő cövekekhez kötözzük. így minden egyes fán a törzs vonalának síkjában létrejön a pótlóhajtások zónája és azon túl helyezkedik el a termözóna. A két zóna eltérő hajlásszögű hajtásai, a függőleges pótlóhajtások és a vízszintesbe vagy az alá ívelt termő- vesszők nem árnyékolják egymást. A kísérletek és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy megfelelő tápanyag-ellátottság mellett és öntözésnél már az ötödik évben 15,0-25,0 tonnányi termés érhető el hektáronként. Miklós Dénes, kertészmérnök vegetatív ■7' \ / .7 /> cövek Werderi-ószibaracksóvény nevelése - a kinevelt hosszú termő- vesszők leivelese (Koch nyomán I. d. rajza) 1 20 1993. II. 7. Vasárnap
