Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-07 / 5. szám
Kodé** íitvWsoTl Az emberek kíváncsian futottak össze minden irányból, mi is ez a zűrzavar.-Az öreg, bolondos Taranga ül a fáján, mint a varjú, mert a fehér főnök azt mondta az embereknek, hogy vágják ki a fát - magyarázta Panapa, uralva a mulatságos helyzetet.- Mit mondtál? Ki akarják vágni? A totarafát ki akarják vágni? — kérdezte Tuna bácsi, s az öregségtől ráncos arcát a harag és az elszömyedés még gyűröttebbé tette. — Akkor előbb öljék meg Tarangát! — kiáltotta.- Mindenki tudja, hogy a totara- fa Taranga születésnapi fája. Tuna bácsi nagyon öreg volt, s azt állította, hogy emlékszik arra a napra, amikor lánya születése napján Taranga apja elültette a kis facsemetét.- Lassan már száz esztendeje lesz ennek — jegyezte meg a bácsi, mert mindig szeretett hencegni.- Úgy látszik, hogy a fát Ta- rangával együtt kell kivágni - vigyorgott Panapa, s ezzel megharagította Tuna bácsit, aki nem szerette, ha szent dolgokról tréfálkoztak.-A fehér emberek minden egyes fát ki akarnak vágni?- kérdezte felháborodva Tuna bácsi. — Csak hát ezt a fát nem vághatják ki — tette hozzá határozottan. - Azt vágják ki a fehér emberek, ami az övék. Tuna bácsi nem kedvelte a fehér embereket.- Aztán miért akarják kivágni Taranga fáját? — csodálkozott el egy asszony.- A drótok miatt - magyarázta fontoskodva Panapa. - A fa az új magasfeszültségű villanyvezetéknek áll az útjában, melyet a völgyben építenek. Tízezer volt, a mindenit! Az már aztán erő, hidd el nekem! Ha belecsípne Taranga fenekébe, egykettőre leugoma arról a fáról, a mindenit! - folytatta Panapa kárörvendve, és huncutkodva oldalba bökte Tuba bácsit. Az öreg megvetően köpött egyet, s elhallgatott.- Nézzétek - mondta Panapa -, az a kövér fehér ember hogy ugrál és szidalmazza a fa tetején ülő Tarangát, de az asszony egy szavát sem érti, figyelembe sem veszi őt. Valóban, Taranga ott ült a fán, és szíttá a pipáját, melyet a büdös tororifűvel tömött meg. Éppen körülnézett, s lassan, óvatosan a földre köpött. Aztán összehúzott szemmel ismét a látóhatárt kémlelte. Mit üvöltöznek ennyit azok a piros képű fehér emberek ott lenn, mit fecsegnek — gondolta magában. — De mi közöm hozzájuk? Időközben nagy tömeg gyűlt össze a kunyhó körül, melyben Taranga lakott az unokájával, és ahol Taranga totarafája nőtt, a keskeny ösvény közvetlen közelében, mely a domboldalon a falu és a folyó között húzódott. A férfiak a fészerhez támaszkodtak, és a kerítésre könyököltek. Az asszonyok álldogáltak, vagy — gyermekükkel a hátukon — sétálgattak. A bátrabb gyerekek otromba kis ujjaikkal a felügyelő poros gépkocsiját tapogatták. A gépkocsivezető rájuk ripakodott: Összeállította: Mislay I clit- Halljátok, takarodjatok az autótól! A gyerekek lehajtották a fejüket, ajkuk lebiggyedt, és tágra nyílt, szomorúságról árulkodó szemekkel, félve nézték a gépkocsivezetőt. De a felügyelő háta mögött a gyerekek máris tovább csintalankodtak. Nagyszerű ez az egész komédia - itt van a városi elöljáróság, és veszekednek a fán gubbasztó Tarangával. De Taranga boszorkány, hiszen az apja tohunga, azaz varázsló volt. Lehetséges, hogy ha Taranga a fekete sáljával úgy csapkodna, mintha a szárnya lenne, s vijjogni kezdene, madárrá változna és elrepülne. Vagy megátkozná a fehér embereket, akik mindenki szeme láttára elhervadnának, mint a száraz faágak. Tuna bácsi azt állította, hogy Taranga még ennél is rosszabbat tud tenni. De a nagyobb gyerekek már nem hitték el ezeket a mendemondákat a boszorkányokról. A tömegnek nagyon tetszett a mulatságos helyzet, amint az öregasszony fent ült a fán és pipázott, mintha őt nem is érintené a dolog, bár a fehér emberek lenn veszekedtek, és könyörögtek neki. Ám hiába, mintha csak a szerencse istenasszonyának kegyeiért esedeztek volna. De amikor a felügyelő végül is elvesztette a türelmét, és ráordított a vele érkezett férfiakra, hogy szedjék le a fáról az öregasszonyt, a tömeghangulat egyszeriben megváltozott. Az ajtók mögött megbúvó asszonyok éles hangon sikoltozni kezdtek. Egyikükből kirobbant:-Takarodjatok, fehér emberek! Háborgassátok a városi embereket! Mi, maorik, nem bántjuk sem a fákat, sem az öregasz- szonyokat! A férfiak a kerítések tövében felmordultak, a fiatalabbak lassan közeledtek a fehér emberek felé. Taranga unokája, Taikehu, aki éppen fát vágott, hatalmas fejszét szorongatott a kezében. Lehet, hogy Taranga tényleg megbolondult, de ez az ő születésnapi fája. Nem jöhet ide csak úgy bárki is, és nem vághatja ki a fát. Persze az ember kedvére kiröhögheti az öregasszonyt, aki az ágak közt gubbaszt, mint valami öreg, fekete varjú, de a fehér embereknek azért nem kell követelniük, hogy hozzák le az öregasszonyt, s vágják ki a fát. A felügyelő mérgesen összeszorította az ajkát, s beült hatalmas gépkocsijába.- Vigyázzatok, legények! — kiáltotta a gépkocsivezető. És a fehér emberek eltűntek a bűzös benzinfelhőben. Taranga most győzött.- Holnap rendőrökkel fognak visszajönni, s lerángatják az öreg Tarangát a lábainál fogva - jelentette ki Panapa kárörvendve. — A rendőrökkel szemben semmi esélye sincs. Legalább majd jót röhögök az első rendőrön, akit Taranga össze fog karmolni.- Katonákkal fognak visszajönni — kiabálták dallamosan a gyerekek, teljesen fellelkesülve. — Gépfegyverekkel fognak jönni, de Taranga majd lenyeli a géppuskagolyókat!- Csend legyen, gyerkőcök! — intette le őket Panapa. De az izgalom, melyet a fán kuksoló Taranga ostroma idézett elő, végigfutott az álmos kis falun, mint amikor ég a sztyeppe. A forróvérű fiatalok arról beszélgettek, hogy majd kellő fogadtatásban részesítik a fehér embereket, ha holnap visszatérnek. Tuna bácsi hergelte őket. — Mondhatom, szép dolog, ha ilyen szarháziak megszentségte- leníthetik a fánkat, amely mindenki számára szent — dohogott. Jól emlékezett arra, hogyan támadt fejszével arra a fehér emberre, aki nem vette figyelembe, hogy a temető szent hely.- Ha kezdettől fogva rám hallgattatok volna - mondta Tuna bácsi —, a fehér emberek már régóta ott lennének, ahová valók: a tenger fenekén. Cápaeledel lenne belőlük. De az emberek már unták hallgatni Tuna bácsi megszámlálhatatlan hőstettét, s nem figyeltek rá. A férfiak félig tréfásan eltáncolták a totarafa alatt harci táncukat, a hakut. Egy kövér öregasszony buzdította őket, szemeit kimeresztve, nyelvét kiöltve. Nagy volt a röhögés, amikor megbotlott hosszú, piros szoknyájában, s elvágódott, hogy csak úgy cappant. Úgy látszott, hogy ez az éjszaka mozgalmas lesz. A munkáról mindenki megfeledkezett, mindnyájan Taranga kunyhója köré sereglettek, Taranga pedig még mindig csendben a fán kuksolt. Amikor esteledni kezdett, Panapa eltűnt, de hamarosan egy hordónyi házi pálinkával tért vissza. Kétkerekű kocsiján tolta, hogy jókedvre derítse a jelenlévőket. A hangulat egyre jobb volt, egyre gyakrabban és merészebben tréfálkodtak. Száraz gallyakat szedtek és tüzeket gyújtottak, hogy jobban lássák egymást. Tarangát utasították, hogy maradjon a helyén, s egy kosárban ételt és italt vittek fel neki, de hozzá sem nyúlt semmihez. Ő volt az . egyetlen, aki józanul és csendesen viselkedett. A baltákkal, késekkel, s a taiha nevű régi fegyverekkel felfegyverzett férfiak járták a vad haku táncot. Valaki egy öreg sörétes puskából lövöldözött, amíg voltak sörétjei. A házi pálinka is egyre jobban fogyott Panapa hordójából, Panapa pedig ült a hordóhoz támaszkodva, s kacagott, kacagott. A férfiak, de a nők is hencegtek, hogy majd másnap megmutatják a fehér embereknek. Csak az öreg Tuna bácsinak nem tetszett a viselkedésük. Így nem tudnak a fehéreknek ellentállni — mondta. Állt a faluháza előtt, szónokolt, de senki sem hallgatta őt. A gyerekek jókedvűen csacsogtak, s ugráltak a tűz körül, mint a kis barna ördögök. Égő gallyakat dobáltak szerteszét. Lángra gyúltak a bokrok is, és égni kezdett Taikehu háza is, mely a fa mellett állt. Óriási lett a felfordulás. Taikehu berohant, hogy kimentse legalább a legjobb ruháit. De csak az öreg kabátjával futott ki a konyhából, meg a szétvert gramofonnal, mert a lángok már-már a tetőt nyaldosták. Néhány férfi baltákkal meg botokkal verte az égő bozótot. Mások a folyóhoz rohantak vízért. Tuna bácsi sürgette a férfiakat, hogy védjék meg a lángoktól a totarafát. — Nem volt kár szidni a fehér embereket? - kiabálta. - Hiszen a maoriknak ez az ostoba nemzedéke saját magát fogja eltüntetni a földkerekségről - tette hozzá gúnyosan. Kis ideig úgy tűnt, mintha elfeledkeztek volna szegény öreg Tarangáról. De aztán egy asz- szony ráordított Taikehura:-Mit vacakolsz azokkal az öreg rongyokkal, te ügyefo- gyott! Térj észre, és szedd le az öregasszonyt a fáról! Aztán a totarafához rohant, és így szólt:-Taranga, ide hallgass, gyere le gyorsan! De Taranga meg sem mukkant. Az asszony és Taikehu a többiek segítségével lehozta Tarangát. Úgy tűnt, mintha még mindig töprengene valamin. De Taranga halott volt.-Ó, biztosan már régen halott, hiszen teljesen kihűlt és megmerevedett — kiáltozta Taikehu. - Csak nem attól halt meg, mert félt a tűztől?-Miért félt volna? — ripakodott rá Tuna bácsi. — Te tökfej, egy olyan asszony, aki a puskámat töltötte, mikor a fehér emberek ágyúval lőttek ránk, nem hal meg a tűztől való félelmében! Lekicsinylőén Taikehu kunyhójának füstölgő maradványaira tekintett, majd folytatta:-Bizony nem. De megmondom neked, miért halt meg. Mert megutált benneteket, s azt, hogy majmoljátok a fehér embereket. Az utálat ölte meg őt. Az öregember a földre köpött, s hátat fordított Taikehunak, Pa- napának meg a többieknek. Időközben a szél megfordult, a férfiak eloltották az égő bozótot, és megmentették a totarafát. Közben valamennyien kijózanodtak, a tűz, az öreg Taranga különös halála és Tuna apró korholó szavai megtették a magukét. Hangulatuk megváltozott, a jókedvet melankólia és babonás képzelődés váltotta fel. Néhány asszony már a halottasház előtt jajveszékelt, ahová elszállították Tarangát. Fel kellett készülniük a temetésre, a tangira. — Gyere ide, Taikehu! — mondta Tuna apó. — Megmutatom neked, hová temessétek Tarangát. A felügyelő nem mutatkozott, amíg a tangi tartott. Azaz O’Connor őrmester, a helybeli rendőrparancsnok, aki Taranga rokonainak jó barátja volt, tanácsolta a felügyelőnek, hogy csak azután mutatkozzék, ha már vége lesz mindennek. — A tangi, azaz a temetés szomorú, de tiszteletet parancsoló esemény — jegyezte meg. — Azt ajánlom önnek, hogy addig ne avatkozzék semmibe, amíg vége nem lesz. De amikor a felügyelő a temetés után bement a faluba... Panapa a kocsmában mesélte el, mi is történt. — Emberek, ha hallottátok volna, hogy a felügyelő miket mondott O’Connor őrmesternek, amikor meglátta, hogy az öreg Tarangát annak az átkozott fának a gyökerei alá temették! De O’Connomak tetszett ez a tréfa. S amikor a felügyelő szitkozódni kezdett, O’Connor ezt mondta neki: Ez azt jelenti, hogy mi sem változott. Taranga ott van, ahol volt. A távvezeték építése jócskán elhúzódott, s egy idő elteltével a parlamentben a maori képviselők kijelentették, hogy a maorik határozottan tiltakoznak temetkezési helyeik meggyalázása miatt, mire a fehér képviselők kitörő tapssal jutalmazták ezeket a felszólalókat. Az energetikai bizottság ezért a folyó medrében helyezte el a fémből készült villanyoszlopok beton alapjait, s a távvezeték messze elkerülte Taranga fáját.-Ha-ha-ha! — nyüszített Panapa, valahányszor elmesélte ezt a történetet az idegeneknek, akik megálltak a totarafa alatt, s megszemlélték a sírt. — Taranga a halála után jobban védelmezi ezt a fát, mint életében. Sági Tóth Tibor fordítása ~ • Egye felismerbe • A m dójuk. • Ha r, mennyiséi • A sói • Egye nyitják. • A lei • Mind • Feint sókét név. • Azéí kifogások; NAG\ Sok fontos tőleg nem m a legégetőbb ledkezzenek 1. Sürgősei a pénztelen: a kórt mege van szükség, a gyógyszer ezüstinjekció mok közé, n érbe, hanem az injekciós k s abba belesf aranyat. Tali ban is adni ; sze, nem beinern muszáj 1 2. Az által désével is f< Persze itt mi ről alig lehet ző intézked kább: olyan két kell nyo igazat és ok dolog, de mej ményező lé^ 3. Alacson számtalan b< ellen is tenni legcélszerűbb vagy nagyor Méry Gábor felvételei
