Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-07 / 5. szám
ar Ér Egyre gyakoribbak az ufójelenségek 1953. november 23-án a Kinross légitámaszpontón', Michigan államban, a földi radarállomás kezelői azonosT- tatlan repülő tárgyat észleltek. ft. Wilson hadnagy, aki épp gyakorlórepülésen tartózko~- aott a levegőben, parancsot kapott, hogy új típusú F-86-os Sabre léglokéses vadászrepülőgépével fogja el az ismeretlen gépet. A légtér megsértőjének az üldözésé sokáig tartott, s a hadnagy repülőgépével mintegy szazhatvan mérföldét (közel háromszáz kilö'- métert) repült le, amikor a vadászrepülőgép és az ismeretlen repülő'tárgy jele összeoí- vadt a rádiólokátor képernyőjén. A repülőgép és az isme- rétién tárgy eltűnt, a repülőgép roncsait és pilótáját, R. Wilson hadnagyot azóta sem találták meg. T isztázatlan maradt azoknak a repülő tárgyaknak a megjelenése is Washington fölött, amelyre 1952-ben, június 19-éről június 20- ára virradó éjszaka került sor. A nemzetközi repülőtér rádiólokátor- jai hét repülő tárgyat észleltek, egyiküknél 75 ezer kilométeres óránkénti sebességet mértek! A légelhárítás parancsot kapott, hogy kövessék az ismeretlen repülő testeket. A pilóták jelentették, hogy furcsa, narancs színű, világító korongokat láttak, amelyek azonnal eltűntek a pilóták szeme elől, miután azok megközelítették az ismeretlen testeket. Gyorsulási képességük elképesztő volt. Elég volt két-három másodperc fel- gyorsulásukhoz, hogy eltűnjenek a radarok képernyőiről és a vadász- pilóták szeme elől. Szovjet titkolózás Nagyon érdekes a szovjet tudósok véleménye az ufójelenségekről. A hivatalos ideológia az ufójelenségeket a nyugati sajtó koaládéinak tartotta. Tilos volt bárminemű hírt közölni a szovjet hírközlő eszközökben a SZU területe fölött tapasztalt ufójelenségekről. Pedig léteztek szigorúan eltitkolt jelentések ufók megjelenéséről a Kaukázusban és a SZU más területei fölött is. Csak 1967-ben kezdtek kiszivárogni az első hírek az orosz napilapokban az ufójelenségekről. Sajnos, ez az információs nyitás nem tartott sokáig. A brezsnyevi diktatúra megszilárdulásának köszönhetően további húsz évig hallgattak az ufójelenségekről, csakúgy, mint köztársaságunkban is. Az ufójelenségeket vizsgáló szovjet kutatócsoport vezéralakja 1967-68-ban dr. Ziegel lett, aki egyben az Aeronautika intézet tagja is volt. Az El Correa Catalan nevű spanyol lapban közölt beszélgetésben dr. Ziegel azt nyilatkozta, hogy az ufóbejelentések száma 1956-tól 1967-ig nagymértékben megnövekedett. Dr. Ziegel határozottan kijelentette, hogy az ún. tunguzkai meteorit atomrobbanás, esetleg távoli világűrből érkező űrhajó balesete volt. Dr. Ziegel beszámolt a legmarkánsabb ufójelenségekről, amelyeket a SZU területén figyeltek meg. Már televíziós adás volt készülőben ezekről a jelenségekről, amikor 1968 elején magas helyekről jövő utasítás alapján betiltották a műsort. Ürhajsza Az amerikai Keyhol ezredes 1965. április 8-án cikket jelentetett meg, amelyben azt állítja, hogy bizalmas értesülésekhez jutott a NA- SA-nál dolgozó két műszaki dolgozótól. Azok közölték Keyhol ezredessel, hogy a Gemini űrhajóhoz pilóta nélküli repülése során radarokkal is jól kivehető négy ismeretlen tárgy csatlakozott, és az egész Föld körüli fordulat ideje alatt kísérte az űrhajót. Benito Reyna professzor, a Buenos Aires-i csillagvizsgáló csillagásza 1964. április 8-án kollégáival epyütt, az ECHO II műhold repülését kísérte figyelemmel. Megfigyelték, hogy a műholdat egy nagyon jól kivehető nagyméretű korong alakú test kísérte. A műhold sebessége 25 ezer kilométer volt óránként, míg az ismeretlen test sebessége több mint 100 ezer kilométer óránként. 1988. február 11-én, Beira mozambiki város több ezer lakosa figyelt meg egy szokatlan jelenséget. Délután három óra körül a város fölött megjelent egy óriási, kinyílt, gomba alakú, ejtőernyőre hasonlító test. A testnek két hatalmas fényszórója volt, és állandóan forgott saját tengelye körül. Mintegy háromezer méteres magasságban három órán keresztül lebegett Beira fölött. Jól megfigyelhető volt távcsövek segítségével is. A jelenség feltűnésekor egy Boeing 737-es polgári repülőgép készült leszálláshoz. A pilóták leszállás után egyedélyt kértek, hogy újra felszállhassanak. A gép most már utasok nélkül az ismeretlen tárgy után vetette magát. A Boeinget vezető Simplico Pinto kapitány és másodpilótája, Joa Ab- reau úgy döntöttek, hogy közelebbről is megszemlélik a furcsa jelenséget. Sikerült is úgy négyezer méteres távolságra megközelíteniük a testet. A fedélzeti rádiójuk segítségével leadott közlésük szerint a test repülőgéphangárnál nagyobb mesterséges repülő szerkezet volt. Leszállás után a Boeing Abreau nevű másodpilótája kijelentette: „Megértettük, nem földi technikával állunk szemben. Attól tartottunk, hogy a különleges szerkezet irányítói esetleg megsemmisítenek bennünket.“ Az ismeretlen testet teljes hat és fél órán át radarral is megfigyelték. Ez idő alatt állandóan változtatta helyét, de sohasem távolodott el a várostól. A megdöbbentő demonstráció után, óriási sebességre gyorsulva, elhagyta Beira város körzetét és eltűnt a város megrémült lakói elől. 1984. szeptember 9-én a Tbiliszi- -Tallin vonalon repült egy TU-134 A típusú személyszállító repülőgép. Minszk közelében, éjszakai repülés közben, a repülőgép előtt megjelent egy hatalmas mozdulatlan csillag. A csillagból hirtelen három fénysugár tört ki, majd egy fénycsóvába összefolyva megvilágította a földet. A fénycsóva által megvilágított földfelszínen láthatóvá váltak a házak és a fák is. Egyszer csak a fénycsóva megváltoztatta irányát, és a repülőgépre irányult. A pilóták színes körökkel körülvett fehér pontot láttak. Ez a fehér pont kis idő múlva óriási sebességgel a repülőgép felé vette útját. Úgy tízezer méter magasan mozdulatlanul megállt a repülőgép fölött, és azt egészen a leszállásig elkísérte. Ezt a különös párost Tallin, Riga és Vilnius összes radarja észlelte. Továbbra is rejtély 1990. március 31-én éjszaka Belgiumban, Brüsszelben furcsa dolgok történtek. Néhány hónapos szünet után újra megjelentek az ufók. A jelenségről videofelvétel is készült, amelyet egy belga amatőr készített és az RTL-TV 1 televíziós társaság is sugárzott. A videofelvétel hitelességét bizonyítja még tizenöt rendőr egybehangzó vallomása, valamint Brüsszel elővárosának több ezer lakója, akik a jelenséget aprólékosan leírták. A Brüsszel elővárosa fölött megjelent három ismeretlen repülő tárgyat a belga légierő radarjai is észlelték. 1990-ben az egyesített Németország kongresszuson látta vendégül a világ ufológusait Münchenben. A kongresszuson a négytagú orosz küldöttség világraszóló szenzációt jelentett be: „Lelőttünk egy ufót“. Állításukat jegyzőkönyvekkel és hiteles fényképfelvételekkel bizonyították. Mi is történt 1983. március 5-én a volt SZU területe fölött? Azonosítatlan repülő tárgy repült be északkeleti irányból Szibéria fölé. A radarállomások az ismeretlen tárgy sebességét hetvenötezer kilométeres óránkénti sebességre becsülték. Az ismeretlen tárgy gyorsan süllyedt és jól kivehetően csökkentette sebességét. Az egyik katonai repülőbázisról két MIG-25-ös vadászgépet indítottak, amelyek a hangsebesség háromszorosával repültek az ismeretlen test felé. A MIG-ek pilótáinak rádióhívására nem kaptak választ. Ezért a pilóták megkapták a parancsot, hogy lőjék ki levegő-levegő rakétáikat. Valerij Uvalov, a SZU Tudományos Akadémiája mellett működő különleges atmoszférikus jelenségeket vizsgáló bizottság elnöke a következőket nyilatkozta: „A pilóták jelentése szerint a találat érte azonosítatlan repülő tárgy erős fényt adott ki magából, majd billegni kezdett és lezuhant a tajgába“. A helyszínre érkező mentőosztag egy hat méter magas és tíz méter széles, henger alakú, háromlábú leszállószerkezeten álló tárgyat talált. Az újkori jósok szerint az ufójelenségek megsokasodása égi üzenet a közelgő világvégről. Bízzunk benne, hogy a jósok tévednek. De pusztán csak bízni, az nem elég. Továbbra is keressük a választ, hogy a földönkívüli civilizációk küldöttjei miért kerülik a közvetlen kapcsolat megteremtését. Miért csak tisztes távolságból figyelnek bennünket? Bizonyára ilyen harmadik típusú találkozással jó néhányan visszaélnének. pedig fennáll ennek a veszélye, akkor hadd maradjon az ufórejtély továbbra is titok előttünk. Majd akkor találkozzunk, amikor a Földön a háború és az erőszak már csak szomorú, szégyenteljes távoli emlék lesz a múltból. Mészáros János Látogatóban „Európa fővárosában“ Alighogy kiszáll az ember a brüsszeli repülőtéren a gépből, máris rádöbben nemcsak Belgium, hanem Európa „fővárosába“ érkezett. Mindenki számára érthető, univerzális nyelvű piktogramok, jelzőtáblák irányítják lépten-nyo- mon a bábeli zűrzávartól kissé elkábult tétovázót a megfelelő kijáratok felé, amelyek fölött francia, angol, német szövegű felirat figyelmeztet: erre menjen a turista, arra pedig a diplomata. Nos, így, egymás mellet sorakozva kerül Brüsszelben először közvetlen Európa szimbóluma manapság a brüsszeli galamboknak szolgál menhelyül kapcsolatba a közönséges halandó és az Európa ügyeit intéző diplomata. Ki ne tudná, hogy Belgium fővárosa, mely a csipkének, porcelánnak, csokoládénak, s nem utolsó sorban történelmi nevezetességeinek - a csodálatos Grand’Place- nak, az aprócska Manneken Pis- nek és ugyancsak pisilő „párjának“, a Jeanneken Pisnek, megannyi templomának, az Atomium- nak - köszönheti hírnevét, a NATO és az Európai Közösségek bizottságának adott otthont, s azóMUNKATÁRSUNK BRÜSSZELI SÉTÁJA ta igazi európai központtá nőtte ki magát. Lakói igazodtak az adott körülményekhez, az évek múlásával megszokták ezt a különleges helyzetet. „Miért is ne? Miért lázadtak volna ellene?“ - csodálkozott kérdésemen brüsszeli ismerősöm -, „hiszen a helybéliek számára sok pozitívumot hozott: munkalehetőséget, fejlődést, pénzt, elismerést. Csak egyvalami bosz- szant bennünket, a Berlaymont és következményei.“ Nos, úgy tűnik, mára a brüsszeliek valódi kozmopolitákká váltak. Mindegy, hogy angolul, franciául vagy németül kér az idegen útbaigazítást az európai központ felé, ez nem okoz gondot nyilván egyetlen brüsszelinek sem. És készségesen válaszolnak, szívesen segítenek, pár lépés erejéig el is kísérik a sarokig, melyen túl modern épülettömbök sejtetik a célállomást, az európai negyedet. Ha valaki netán arra számít, hogy rendezett, parkosított, elegáns városrészbe érkezik, az bizony téved. Jelenleg ugyanis kicsit zűrzavaros a helyzet: emez is az EK-bizottság irodáháza, amaz is, amelyet még átlátszó műanyaglepel borít. Csak bámulhat az ember, hová került, mennyi félkész vagy éppen csak felépített ház van ezen a környéken. Maguk a tisztségviselők pedig tréfálkoznak: nem is tudják, melyik épület melyik irodájába tartoznak. Korábban a híres-hírhedt Berlaymont, a csillagformájú épületkolosszus volt az EK-bizottság székháza. Egy éve azonban üresen áll. Hogy miért, arról egy valóságos szága szól, melynek minden részletét jól ismerik a brüsszeliek, any- nyit cikkezik róla a helyi sajtó. Micsoda szenzáció volt, amikor 1970-ben befejezték a munkálatokat. Minden rendben is ment, míg 1991 októberében a bizottság ingatlanügyeivel foglalkozó megbízottja bejelentette, hogy a Berlay- mont-ban dolgozó 3300 tisztségviselő kiköltözik az épületből, mert a belső válaszfalakban található azbeszt egészségkárosodást okozhat. Ilyen tárgyalás, olyan tanácskozás - minden hiába. Egyelőre nics megoldás. Európa szimbóluma üresen áll, csupán a brüsszeli galamboknak szolgál menhelyül. Sajnálatos és szégyenteljes a helyzet - vélik a hazaiak, hiszen a megüresedett kolosszus sötét árnyékot vet mind Belgiumra, a tulajdonosra, mind pedig az EK-bizottságra, a hajdani bérlőre. Annyi azonban bizonyos, a belgáknak elismerés jár a szép teljesítményért: bár jó mélyre be kellett nyúlniuk az államkasszába, megfelelő elhelyezést biztosítottak az egészségüket féltő, igényes európaiaknak. Jut eszembe: még szerencse, hogy az eset nem Pozsonyban történt. Fél év alatt vajon hová tudott volna küldeni 3300 tisztségviselőt? Balga kérdés, hiszen Pozsony, noha sokan tartják a világ közepének, nem Európa fővárosa. Attól, sajnos, túl messze van. Urbán Gabriella 1993. II. 7. TITOKZATOS ÉGI VÁNDOROK 5
