Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-31 / 4. szám

>r T 4T Szerkeszti: Tallósi Béla 1 /olt egyszer egy királyfi, aki v hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám hol­mi jöttment hercegleányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami ki­vetnivalót. Hercegkisasszony akadt ugyan elég, de a királyfi kedett, dörgött-villámlott, az eső meg úgy zuhogott, mintha dé­zsából öntötték volna. A nagy égzengésben egyszer csak megverte valaki a palota kapuját. Az öreg király maga ment kaput nyitni. Egy hercegkisasszony állt a küszöbön. De uram teremtöm, hogy megtépázta a zuhogó eső ban az öreg királyné, de nem szólt senkinek; bement a háló­kamrába, kiemelt az ágyból min­den dunnát, párnát, derékaljat, s egy szem borsót tett az ágy- deszkára. Aztán rárakott a bor­sószemre húsz derékaljat, azok­ra meg húsz vastag pehelydun- nát, s oda vezette éjjeli hálásra a hercegkisasszonyt. kételkedett benne, hogy vérbeli hercegkisasszonyok, mert mind­egyik tett valami olyat, ami nem illett hozzá. Hazatért hát a királyfi a birodalmába, és igen elbúsult, hogy nem lel magához való fele­séget. Egy este szörnyű vihar kere­meg a vad szél! A hajáról, ruhá­járól patakokban szakadt a víz, a cipője orrán befolyt az eső, a sarkán meg kifolyt. S mégis azt merte mondani, hogy ó vérbeli hercegkisasszony!- No, majd elválik, hogy iga­zat mondott-e - gondolta magá­Reggel aztán megkérdezte tőle, hogy esett az alvás.- Egy szemhunyást sem aludtam - panaszolta a herceg­kisasszony. - Isten tudja, mi volt abban az ágyban! Egész éjjel nyomott valami, akármelyik ol­dalamra fordultam. Csupa kék­zöld folt a testem. Restellem megmondani, de sosem volt még ilyen kényelmetlen ágyam! Most már aztán láthatták, hogy vérbeli hercegkisasszony a vendégük, mert húsz derékal­jon és húsz pehelydunnán ke­resztül is megérezte azt a kicsi borsószemet. Csak egy javából való, igazi hercegkisasszony le­het ilyen kényes. királyfi nyomban felesé­gül vette, úgy megörült, hogy igazi hercegkisasszonyra akadt. A borsószem meg a kirá­lyi kincseskamrába került, ott mutogatják mind a mai napig, ha ugyan azóta el nem lopta valaki. Aki nem hiszi, járjon utána. Heinzelmann Emma rajza Rab Zsuzsa átdolgozása Egyszer a medve sétára indult. Séta közben látta, hogy a róka szántja az irtást. Odaszólt neki:- Mit szántasz, róka koma?- Az irtást szántogatom.- Fogadj el segítőtársadnak. Fizetségül majd adsz a termés­ből.- Jó, majd ha fölszántottad a földet, kétfelé osztjuk. Nekigyürkőzött a medve, szántott, szántott, míg be nem fejezte.- Most osszuk szét - szólt a róka -, az egyik felébe vessünk répát, a másikba búzát. így is lett. Amikor megnőtt a répa, a róka megkérdezte:- Melyik felét választod: a föld felettit vagy a föld alattit?- No, enyém lesz a föld feletti. így a levélzet lett a medvéé, a répa a rókáé. Majd a búzaföldhöz mentek. A róka itt is megkérdezte a med­vétől, hogy mit választ. Az a föld alatti részt választotta. A róka betakarította a búzát, a medvéé lett a gyökere. Télen, karácsonykor a róka ré­papástétomot csinált, és kalácsot sütött. A medvének meg valami moslékfélével kellett beérnie. No, elment a rókához, aki éppen falatozott. Megkóstolta a róka vacsoráját, aztán igen nagy ha­ragra gerjedt. — Te róka koma, te csúful becsaptál engem. Te finom cse­megét eszel, én meg csak mos­lékot! Erre fülön fogta a rókát, tépte, cibálta. Mikor nagy nehezen si­került kiszabadulnia a medve karmai közül, futásnak eredt, talán még most is fut, ha azóta meg nem állt. Finnből fordította Szabó Zoltán MONOSZLÓY DEZSŐ Üvegszánon utazik a Jégmanó. Amerre jár csupa jég, csupa hó. Jégvirágtól csillogó az ostora, csusz-csusz, csusz-csusz, csuszkálódva száll tova. Jeges az út, jeges a hegy, jég a tó. Jeges tájon fut tovább a Jégmanó. Az ostora csisszen-csusszan, hi-ha-hó, ide-oda csapkod vele Jégmanó. Ide is sújt, oda is sújt, csusz-csusz-csusz. Ha arra jársz, hányát ne ess, Bendegúz! A VADASZBARÁNY (Nogaj népmese) Vadászkutyáról már bizonyá­ra hallottatok. Ebben a mesében azonban egy vadászbárányról lesz szó... Egyszer egy gazdag, ám igen ostoba ember érkezett távoli vi­dékről az egyik faluba. Vele volt a szolgája is. Éppen este érkez­tek, bekopogtak hát egy öregem­berhez, szállást kértek. Az öreg­ember szívesen fogadta őket. — Kerüljetek beljebb, legyetek a vendégeim! — üdvözölte a gaz­dag embert meg a szolgáját.- A házban csak magam vagyok, meg a bárányom, itt melegszik, ni. Amikor a gazdag ember leve­tette a farkasprémből készült bundáját, az öregember báránya megérezte a farkasszagot, resz­ketni kezdett, s patáival a padlót kaparta. A gazdag ember elcsodálko­zott.- Mit csinál ez a bárány? — kérdezte. — Uram - felelte az öregember —, ez nem akármilyen bárány, hanem egy híres vadászbárány. Az idei télen tíz farkast szagga­tott szét. A szolga, aki a tűzhely közelé­ben melegedett, jót nevetett ma­gában, mert tudta, hogy az öreg­ember lóvá tette a gazdáját, aki közismerten ostoba ember volt. A gazdag ember is szeretett volna ilyen bárányt.- Add el nekem! - kérte az öregembert. - Annyit adok érte, amennyit kérsz! — Eladnám - mondta az öreg­ember tétovázva -, de nekem is szükségem van rá. Egy ilyen bá­rány igen hasznos jószág a háznál!- Kapsz száz aranyat, csak add el nekem! Az öregember nem alkudozott tovább, száz aranyért odaadta a bárányt. Korán reggel a gazdag ember és a szolgája továbbmentek, ma­gukkal vitték a bárányt is. Az új gazda örült a szerzett jószágnak. Amikor kiértek a faluból, és szánjukkal bekanyarodtak a kö­zeli erdőbe, három farkas jött velük szembe. A bárány megé­rezte a szagukat, s máris mászott volna ki a szánból.- Engedd őt ki, engedd! — mondta a gazdag ember a szol­gájának. - Látod, hogy el akarja kapni a farkasokat! A szolga elmosolyodott.- Várj, uram! Majd ha még dühösebb lesz! A farkasok már egészen közel voltak a szánhoz, csattogtatták a fogaikat. A szolga kiengedte a bárányt. A rémült jószág leug­rott a hóba, s futni kezdett az erdő felé. A farkasok nyomban utána iramodtak.- Szaladj! - utasította a gaz­dag ember a szolgáját. — Tartsd szemmel a bárányt, nehogy szét­szaggassa a farkasbőrt! A szolga beszaladt az erdőbe. A farkasok már rég eltűntek a rengetegben, a báránynak csak a csontjai hevertek szanaszét a földön. Visszafordult, s ezt mondta a gazdájának:- Gazdám! Ez valóban derék bárány volt! Igaz, hogy neki is csak a csontjai maradtak meg, de a farkasokból nem maradt egyet­len szőrszál sem. A gazdája haragra gerjedt:- Látod? Nem megmondtam neked rögtön, ahogy felfedeztük a farkasokat, hogy engedd ki a bárányt! De te nem fogadtál szót! Szegény jószág felfalta a farkasokat, s olyan dühös volt rájuk, hogy dühében saját magát is szétszaggatta... Sági Tóth Tibor fordítása Gondolkodom, tehát... SZÁMTENGER Az ábrán a számok O-tól 9-ig - egynek a kivételével - ötször szerepelnek. Melyik a kivétel? Készítette: Kovács Sándor K V S L U L A 0 M E A D F C I R GYÓGYNÖVÉNY LÓUGRÁSBAN Ha a K betűtől elindulsz, és lóugrásban haladva összerakod a betűket, megfejtésül egy gyógynövény nevét kapod. Nos, mi a gyógynövény? MEGFEJTÉS A január 17-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: (egy a lehetséges megoldások közül) vízszintes sor - 5, 6,17, 12, 7, 3, 10, függőleges sor - 9, 4, 14, 12, 8, 11,2; harcsa. Nyertesek. Pósa Gábor, Csákányháza; Kucman Kinga, Naszvad; Macsicza Máté, Pozsony; Urbán Zoltán, Nagyda- róc; Dudás Szabolcs, Kassa. < 14 1993. I. 31. i/asárnap MA TTI HAAVIO HOGYÄF Ttette

Next

/
Oldalképek
Tartalom