Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-08 / 286. szám, szerda

1993. DECEMBER 8. SPORT PLUSZ 10 SPORTVILÁG 93 • A BESÚGÓ IS! Mint már arról beszámoltunk, a közelmúltban több kubai sportoló politikai menedékjogot kért (és kapott) az Egyesült Államokban. José-Ramon Fernandez, a Kubai Sportszövetség alelnöke határozottan cáfolta, hogy a küldöttség tagjai között titkos ügynökök lennének. A jól értesült amerikai újságírók szerint két sportolóra egy spicli jutott! Éppen ezért hathatós segítséget nyújtottak a disszidálni akaróknak a Puerto Ricóban (itt rendezték az idei Karibi Játékokat) élő kubai emigránsok. Sőt a város fölött köröző repülőgép egy hatalmas transzparenst vontatott, ezen azok a telefonszámok voltak olvashatók, amelyeken a kommunista Kubának hátat fordító sportolók jelentkezhettek. Az egyik besúgó (különben sportújságíró!) is politikai menedékjogot kért az amerikai hatóságoktól. Röviden így indokolta: „Ezt már nem lehetett kibírni, mindenki mindenkire gyanakodott, rettegés volt az életünk..." • HAŠEK FORMÁBAN. A már nem létező Csehszlovákiában hoszszú időn át Dominik Hašek volt a legjobb jégkorongkapus. Nemcsak a Tesla Pardubice együttesében remekelt, hanem a válogatottban is. Csak idö kérdése volt, mikor veszik észre a tengerentúli menedzserek. Hašek, természetesen, az NHL-ben folytatta. A kezdet nem a legjobbra sikeredett, sokáig csak a tartalékok között „unatkozott". Most azonban a Buffalo egyik legjobbja. A Tampa Bay otthonában mind a 33 kapura tartó lövést hárította, s az NHL-ben másodszor nem kapott gólt. Csapata az újonc Derek Plante három góljával könnyedén legyőzte a házigazdákat. A Buffalo edzője kijelentette: „Beigazolódott, hogy nekem volt igazam, amikor Hašekot nem engedtük el!" • CASH VISSZATÉR. Meglepő hírt közöltek a minap az ausztrál lapok. Ezek szerint Pat Cash visszatér a teniszpályára. A 28 esztendős sportoló egyéves szünet után mégis meggondolta magát: „Nagyon hiányzik a tenisz, a barátaim is azt javasolták, folytassam. Júniustól napi két edzéssel készültem. A december 6án kezdődő adelaide-i tornán David Adamsszel szerencsét próbálunk a párosban." Az 1987-es, wimbledoni nemzetközi torna győztese tavalyi térdsérülését követően mondott búcsút az aktív sportolásnak. Cash egykori trénere nemigen bizakodik, újságírók előtt megjegyezte: egy-két sikertelenség után végleg visszavonul! • ŽELEZNÝ A LEGJOBB. Csehországban kihirdették az 1993-as év legjobb atlétáit. Beigazolódott a papírforma: Jan Železný nagy fölénynyel (740) végzett az élen. Ez érthető is, hiszen a világhírű gerelyhajító az idén kétszer is megjavította a világcsúcsot, Stuttgartban pedig aranyérmet szerzett a világbajnokságon. Valamennyi szakembernél az első helyre került (minden bizonnyal, ő lesz az év sportolója is). A további sorrend: 2. Kašpárková 629, 3. Benešová 530, 4. Dvorák 463, 5. Formanová 413, 6. Malátová 275,... 9. Zmélík 139 pont. Mint ismeretes, a közelmúltban Železný a Duklából a Jablonechez igazolt - 150 000 koronáért. „Az új évben háromhónapos aucklandi edzőtáborozáson veszek részt, a házigazdák már elküldték a repülőjegyet. Több bemutató jellegű versenyen is indulok..." - nyilatkozta a legjobb cseh atléta. • WEBER BELGA LESZ? A Cercle Bruges 29 esztendős gólerős csatára, Josip N eber kéréssel fordult a belga parlamenthez: ítéljék neki oda az állampolgárságot. Weber már öt éve a Cercle legjobb futballistája, ezalatt az idő alatt 119(!) gólt lőtt, az utóbbi két idényben gólkirály lett. Két ízben is viszszautasította a horvát válogatott edzőjének ajánlatát: „Semmi kedvem sincs visszatérni abba az országba, ahol háborús viszonyok vannak. Távolról elkerülöm az értelmetlen öldöklést. Remélem, megkapom a belga állampolgárságot. Ha az olasz Scifónak és a brazil Oliveirának sikerült..." (zsi) előbbre helyezik a játékot a pénznél, nem tudnak szabadulni az ATP-tornák gyilkos rendszerétől. Itt van például a 19 esztendős ukrán Medvegyev; egészségileg annyira lerobbant, hogy néhány hétig pihennie kellett volna, ám szinte őrülten hajtott tovább, be akart kerülni és be is került az ATP-világbajnokság nyolcas döntőjébe, ahol csupán „pofafürdőért" 65 000 dollár jár. Az élvonalbeli edzők többsége szerint csak úgy menthető meg a fehér játék becsülete az ügyeskedőktől, ha csökkentik a rajtpénzt és más rendszerű ATPpontozást vezetnek be. A mostani játékstílus sem kedvez a férfitenisznek. Mert itt van a szerva és a visszaütés. Sampras vagy Ivanisevic üt három ászt, megnyeri a játékot, de a nézők nem tapsolnak. A férfitenisz elvesztette vonzerejét, fordulatokban bővelkedő látványosságát. Unalmassá vált. Valamikor a sakkpartihoz hasonlított, most két atléta nem éppen szívderítő látványa. Ez pedig nem elégíti ki a nézőket. Foghíjasak lettek a lelátók, csökken a televízió nézettségi aránya. Hiába, ahol az unalom kezd dominálni, arra senki sem vevő. Manapság profi menedzserek, pszichológusok, rehabilitációs „boszorkányok", trénerek veszik körül a teniszezőt. És mindenki a saját professzióját tartja a legfontosabbnak, így a lényeg, a játék és a tréner szerepe háttérbe szorul. Semmi kifogás az ellen, ha a menedzserek biztosítják az anyagiakat védenceik pályafutásához, ám a legtöbb esetben csak a pénz érdekli őket, a sportteljesítmény már kevésbé. Egyre gyakrabban látni a versenyzők kíséretében pszichológusokat, akik arról igyekeznek meggyőzni őket, hogy legfontosabb a mentális erő, hogy a győzelem csakis és kizárólag a fejükben dől el. A játék technikájával és taktikájával szinte már senki sem törődik. És ez az oka, hogy a teniszből kiveszett az alkotóelem, a kreativitás. Egyre kevesebb azoknak a játékosoknak a száma, akik ötleteikkel, váratlan megoldásaikkal faszcinálják a szépre, lélekemelőre vágyódó nézőket, helyettük tökéletesen beprogramozott atléták futkosnak a pályán. A komputerek korában élünk. Éppen ezért vágyódunk valami felemelőre, valami igazán emberire. T. V. A BECSÜLETES SPORTOLÓK ARCULCSAPÁSAI ROSSZ ÚTON JÁR A TENISZ Nem újdonság, az utóbbi időben sok profi teniszezőt inkább érdekel a rajtpénz és a bemutatókért járó prémium, mintsem a tornákon való igazi szereplés, és az azért kapott pontok. Itt volt például a stockholmi ATP-seregszemle. Három játékos számára csak rövid kiruccanást jelentett. A világelső Courier - aki egyébként csodálatos kiizdöképességéről híres - azt mondta: egyébként sem érdekli komolyabban a teremtorna. „Számomra a vereség mellékes körülmény" - nyilatkozta Becker, miután „kiejtette" őt az amerikai Washington... És a három multimilliomos harmatgyenge játéka ellenére is szépen kasszírozott, kaptak 200-300 ezer dollár rajtpénzt. Nem volt hát nehéz lemondaniuk a végső győzelemért járó 229 000 dollárról, amely ráadásul csak öt győztes meccs után illette volna meg az első helyezettet. „Természetesen senki sem állítja, hogy az említett teniszezők szándékosan szenvedtek vereséget, de az óriási rajtpénzeknek nagy a vonzerejük, így nem csoda, a versenyzők között is akad nem kevés ügyeskedő" - mondta Günther Bresnick, Becker egykori trénere. Itt van például Andre Agassi. Sérülése, melynek következtében lemondott néAndre Agassi hány tavaszi tornát, valószínűleg nem volt olyan nagyon komoly, ha közben John McEnroe-val játszott néhány bemutató mérkőzést - több százezer dollárért. A hallei seregszemlére például félmillió dollárért ment, magánrepülőgéppel, külön sátrat kapott, ahol hamburgert fogyaszthatott, és már az első fordulóban kiesett. Sebaj... Más. Amikor Becker lemondta a katari meghívást, az olajsejkek egymillió dollárért biniszt" - állítja Nick Bollettieri edző, aki az idén szakított Agassival. Szerinte a sokak által istenített Andre gyakran elfelejti, hogy első a játék és csak aztán jöhet a show. Roland Carlstadt pszichológus abban látja a sportág szomorú helyzetét, hogy a játékosok túl korán és túl gyorsan keresnek nagy pénzeket. „Rod Laver, a 60-as esztendők éljátékosa tízéves karrierje alatt mintegy kétmillió dollárt teniszezett össze. Pete Pete Sampras és barátnője rodalmukba invitálták Agassit, mutasson már valamit az arabusoknak. „Ami manapság a teniszben történik, az a becsületes sportolók arculcsapása - állítja Günther Bresnick. - Egyes úgynevezett profik elfelejtik, hogy a sportág jó hírnevével hazardíroznak. Olyan teniszezők, mint Jimmy Connors, John McEnroe vagy Ivan Lendl annak idején mindent beleadtak, és akkor sem okoztak csalódást, akkor is megtapsolták őket a nézők, ha vesztesen hagyták el a pályát. Persze akadtak fekete bárányok is. Amikor még az ATP-világbajnokság helyett a Mesterek Tornáján döntötték el a legjobbak legjobbját, egyesek abszolút felkészületlenül indultak, csakhogy bezsebeljék a magas rajtpénzt. Például Gomez és Laconte." „A pénz, a sok pénz megöli a teSampras 4-5 tornagyőzelmével keres ennyit. Ehhez számítsuk még hozzá a reklámokból származó óriási jövedelmeket, a bemutatókért inkasszált prémiumokat és kész az ábra: évi tízmilliót is kereshetnek a menő vagy csak közepes játékosok." „Sokan ugyan azt hangoztatják, a pénz nem fontos számukra, de ezek csak üres szavak - hangoztatja Günther Bresnick. - A magas pénzdíjak ma már nem ösztönzik jobb játékra a teniszezőket, ott van nekik a részvételért járó összeg. Csak idő kérdése azonban, hogy ezt meddig hajlandók elviselni a nézők. Ha csökken az érdeklődés, csökken a televízió nézettségi indexe, a most még bőven bőkezű szponzorok is lassan elmaradoznak..." Még azok a versenyzők is, akik AZ UTOLSÓ CSEH-SZLOVÁK NÖI KÉZI LAB D A-VÁLOGATOTT KIKÖZÖSÍTETT EDZŐJÉNEK VB-ÉLMÉNYEI Tomáš Kuťka megjárta a világ kézilabdasportjának alagsorát. A vasárnap óta nem létező cseh-szlovák női csapattal. A dániai mélyrepülés után a C, majd B csoportbői vitte vissza védenceit az élvonalba. Ám ott már nem ülhetett a kispadjukra. Év közben Partizánskeba távozott, s azóta az I. liga éllovasának mestere. A napokban zárult norvégiai világbajnokságon meglepetésre a Szlovák Televízió szakkommentátoraként hallottuk a hangját. Visszatérte után faggattam. KISPAD ÉS MIKROFON • Mikor értesült végérvényesen arról, hogy nem irányíthatja a cseh-szlovák csapatot a vb-n? - Néhány héttel a világbajnokság előtt Bakó edzőtől hallottam. Az illetékesek közül senki sem tájékoztatott. • Mostani klubelnöke jóvoltából mégis utazhatott Norvégiába. Nem ajánlottak fel helyet a hivatalos küldöttségben? - Nem bizony. Kérdezősködtek is a kollégák, hogyhogy nem fértem bele a vb legnagyobb létszámú delegációjába. Később mesélték: a szlovák válogatott edzőjének év eleji választása (Kut'ka alulmaradt Bakóval szemben - a szerző megj.) után a szövetség bírálatával magamra haragítottam az illetékeseket, és nem volt érdekükben, hogy velük utazzam. • Meglátásait szinte annyiszor hallottuk, mint ahányszor láttuk a közös csapatot a képernyőn. Az előzmények után nem tartott-e attól, hogy elszólja magát a mikrofonba? - Egyesek talán erre vártak. Részemről azonban nem lett volna fair dolog. Olyasvalami, mint mikor lekötözik az embert, és azt mondják a másiknak, most már ütheted. A mikrofon kiváltságos helyzetet teremt. Más az újságban bírálni, arra lehet válaszolni. Tán szavaimból érződött, menynyire óvatosan fogalmazok. • Edzőként vagy újságíróként vett részt a vb-n? - Elsősorban az I. liga éllovasának szakvezetőjeként. Ugyanakkor ott mozogtam az újságírók között, és így kerültem kapcsolatba a ismerős edzőkkel, kézilabdázókkal. • Csapatunk játékosaival is találkozgatott? — Az osztrákok legyőzése után örömömben nem tudtam visszatartani magamat, és az elsők között gratuláltam a sikerhez. Kiéreztem azonban, hogy nem vagyok kívánatos vendég. Ezután kerültem a találkozásokat, ám a véletlen összefutások alól nem bújhattam ki. Néhány játékos azonban felkeresett, nevüket nem árulom el, nehogy bajuk legyen belőle. • Végül is a közös csapat a kilencedik lett. Női kézilabdasportunk valóban kilencedik a világon? — Szerintem az első tíz együttes közül bármelyik pályázhatott az elsőségre. Norvégiában az ismert sorrend alakult ki. Ha a napokban mondjuk Új-Zélandon találkoznának ugyanazok a csapatok, teljesen más lenne a rangsoruk. CsehSzlovákia többre is képes lett volna, de csak a kézilabda élmezőnyének stagnálása miatt. Egyet értek Laurencz László magyar szövetségi kapitánnyal, mikor sportágunkban a gazdasági érdekek előretörését emlegeti. A hatosok közti játék egyre inkább üzletté válik, miközben nem a sportág fejlődése az elsődleges szempont. • Mi idézte elő ezt a helyzetet? — Több oka van. Az iramdiktáló kézilabda nagyhatalmak, vagyis Jugoszlávia és a Szovjetunió szétesése után a minőség több utódállam gyengébb együtteseibe szóródik. Világhírű edzők, Turcsin, Kandija, Szamardzsija, Kecskeméthy és mások tűntek el a színről. A nagy öregek közül már csak Laurencz maradt. A többi vele egykorú mester újonc volt a vb-n, a korosztályomba tartozóknak meg érniük kell. Azelőtt a világbajnokság a szocialista és kapitalista államok párharcaként zajlott, miközben az álprofik és igazi profik küzdöttek az érmekért. Mára a profizmus kompromisszumba kényszerült. A világ legerősebb bajnokságában, a német Bundesligában is csak naponta két órát edzenek a különben dolgozó játékosok. Ugyanakkor a vasfüggöny öszszeomlását követően Németországot elárasztották a külföldi kézilabdázók. És a szponzorok az élklubokba verik pénzüket, így az egyesületek kerülnek előtérbe és nem a válogatott érdekei. Magyarország legutóbbi esete ugyanezt igazolja. • Szerzett-e kedvenc csapatot a vb-n? - Csalódtam a norvégokban, tőlük otthon aranyat vártam. Különben egyik együttes sem lepett meg valami újszerűséggel, kiegyensúlyozott teljesítménnyel. Látszott, hogy a németek érkeztek a leginkább felkészülve. Őket a színvonalas hazai bajnokság is állandóan jobb teljesítményre készteti, hisz a sok idegenlégiós ott liheg a nyakukon. Kitartóak, szívósak, edzés közben képesek százszor végigcsinálni ugyanazt a játékelemet, nálunk már a negyedik ismétlésnél abbahagynák. Ez mentalitás kérdése. A Nyugat gazdaságilag roppanthatja össze a keleti klubokat, nálunk is csak a kellő anyagi háttérrel rendelkező egyesületeknek van jövőjük. A kézilabda kommercionalizálódása a foci nyomában halad. így teszik vonzóvá a gyakori tétmérkőzéseken. Nemsokára annyira sűrített lesz az eseménynaptár, hogy a mai 40-45 találkozó helyett évente akár 100-105-öt játszanak majd a csapatok. Annyit, mint a profi teniszezők vagy jégkorongozók. Ilyen közegben újra megindulhat a kézilabda fejlődése. • Sok dicséret érte a bírókat... - Kellemes meglepetést okoztak. Leszámítva a spanyol kettőst. Általában olyankor tűnnek ki, amikor a sportág szakértői csalódottak. Kupameccsen előfordulnak csalások, de a vb-n ez nem szokás. Az EHF vezérkara egyedül a hazaiak segítését nézi ej. Végeredményben a sipmesterek is tesztelik magukat; a játékvezető-küldők előtt. J. MÉSZÁROS KÁROLY