Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-01 / 280. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP TÚJSZÓM 1993. DECEMBER 1. Jó néhány hétig tartott, míg sikerült találkoznom olyan Pozsonyban tanuló főiskolással, egyetemistával, lányokkal, fiúkkal, akik hajlandók voltak választ adni három - szexuális életükkel foglalkozó - kérdésemre. Hány hónapos (hetes, napos, órás) ismeretség után bújnak ágyba kedvesükkel? Használnak-e óvszert, illetve követelik-e a lányok a biztonságos szexet? Tartanak-e az AIDS-től? AIDS-ELLENES VILAGNAP CSELEKEDJÜNK* Vv&ktallhlíV W mm Imi Mit tudtam meg? A harmadéves mérnök-, vegyész-, építész- és orvostanhallgatók közül az első kérdésre sokan azt válaszolták, hogy az ismeretségtől számított két-három hét elteltével létrejön a testi kapcsolat is. Nem tagadták viszont, előfordul, - s nem is ritkán —, hogy egy jó bulin, diszkóban felszedett lány az éjszakát a fiú kollégiumi ágyában tölti. A fiatalemberek szerint ez nem zárja ki azt, hogy egy ilyen éjszakai ismeretség nem fejlődhet tartósabb kapcsolattá. Az óvszer használatát zömmel elvetették, mondván, megzavarná az együttlétet. „Akárkivel" nem fekszenek össze, így nincs mitől tartaniuk. Ám ha a lány netán a biztonságos szex híve, óhaját készek teljesíteni. Persze, előbb be kell szerezni az óvszert. A 11 fiatalember úgy nyilatkozott, hogy a HIV-fertőzés veszélye fel sem merül bennük, hiszen nem kábítószereznek, nincsenek homoszexuális kapcsolataik sem. Csak az orvostanhallgatók állították, ők megnézik, nincsenek-e a lányon tűszúrásnyomok. Az ugyancsak 11 megkérdezett 21 éves lány közül, csak kettőnek nincs „egyéjszakás" tapasztalata. A többiek nem tagadták, esetükben az alkohol szüntette meg gátlásaikat. Az ismerkedés fázisától az ágyig három-négy hét elegendőnek bizonyul, ám előfordult már velük rövidebb, illetve hosszabb szexmentes időszak is. A fiúk szerintük túl rámenősek, és ha sokáig vonakodnának, félő, partner nélkül maradnának. A kondomot ésszerű védőeszköznek tartják, ám ha a fiú nem „készült", vagy az ilyen védekezési mód eszébe sem jut, többnyire elfogadják a férfi akaratát. (A megkérdezettek közül négy lánynak a táskájában általában ott lapul a diszkrét doboz.) Az esetleges terhességtől nem tartanak, fogamzásgátlót szednek, általában a szülők tudta nélkül. Az AIDS-ről sokat tudnak, bennük van a félelem, ám a védekezés érdekében nem tesznek semmit. Hisznek abban, hogy a fertőzött szándékosan nem terjeszti a kórt, és bíznak emberismeretükben is. A HIV-vírussal való fertőzést valószínűtlennek tartják. Sajnos, a veszély nagyon is reális. A világon már két és fél millió AIDS-beteg belehalt a kórba, s a 13 millió fertőzött közül 5 millió ember esetében kifejlődött a halálos betegség. Megpecsételődött az egymillió fertőzött gyermek sorsa is... Az AIDS ellen nincs hatásos gyógyszer, a kutatóorvosok a betegség tüneteinek enyhítésére képesek csupán. Mindazok, akik már 1981 óta foglalkoznak a járványból pandémiává dagadó - korunk pestisének nevezett - kór visszaszorításával, hangsú(Méry Gábor felvétele) lyozzák, csak a hűségen alapuló partneri kapcsolat, illetve a biztonságos szex gátolhatja terjedését. Nem lehet nyugodt szinte senki sem - hangoztatják az Egészségügyi Világszervezet szakemberei. Szerintük, kétezerig a vírus 30-40 millió férfit, nőt és gyermeket támad meg, és előreláthatólag 12-18 millió embernél kifejlődik maga a betegség is. Nem lehetünk nyugodtak mi sem. Szlovákiában már 41 HIVfertőzöttet tartanak nyilván (15 külföldi és 26 hazai állampolgárt), ám ez a szám csak a jéghegy csúcsa. Tudatosítani kell, hogy a kór nemcsak a homoszexuálisok és a kábítószerélvezők között terjed, hanem a heteroszexuálisán orientált, ám felelőtlen emberek körében is. Vegyük hát végre komolyan a WHO december elsejei jelmondatát: Eljött a cselekvés ideje, (péterfi) MAGYARORSZAGI AIDS-RIADO Magyarországon eddig hivatalos adatok szerint 81 személy halt meg AIDSben. A betegek száma jelenleg 140, az ismert fertőzötteké pedig 360, míg a szakemberek becslése alapján legalább 2000-2500 HIV-pozitív, köztük számos külföldi állampolgár él Magyarországon. Az adatokat azon a tegnapi sajtótájékoztatón hozták nyilvánosságra, melyet a december 1-jei AIDSvilágnap alkalmával tartott a magyar népjóléti minisztérium Budapesten. A közreadott kimutatások szerint az AIDS Magyarországon leginkább a férfiakat, közülük is elsősorban a homo-, illetve biszexuálisokat sújtja. A korcsoportok közül a legveszélyeztetettebbek a húsz és 39 év közöttiek. A legtöbb HIV-pozitív Budapesten, Pest megyében, az ország nyugati, illetve északkeleti részében él. Dr. Bánhegyi András, az AIDS-betegeket kezelő budapesti László Kórház munkatársa rámutatott arra, hogy az AIDS-fertőzés terjedésében nagy szerepe van az előtérbe került szexiparnak és a migrációnak. (Kokes) LAKÓ - HÁZ - ÜGY Sz. K.: Egy hétemeletes ház legfelső szintjén van a lakásunk. Megvenném a lakást, de a korábbi tapasztalataim óvatosságra intenek, hiszen megtörtént már, hogy beáztunk. Mi lesz, ha ismét meghibásodik a szigetelés? Talán nekem kell majd fizetnem a rendbehozatalát? A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló 1993. évi 182. számú törvény szerint valóban a lakástulajdonos kötelessége, hogy a lakását karbantartsa, gondoskodjon a szükséges javítások elvégzéséről, és egyáltalán, úgy járjon el, hogy másokat a tulajdonosi, társtulajdonosi, illetve használati jogaik gyakorlásában ne veszélyeztessen és ne korlátozzon. Az említett törvény 10. paragrafusa értelmében azonban a házban levő lakások valamennyi tulajdonosa köteles hozzájárulni a ház közös részeinek, közös berendezéseinek és tartozékainak üzemeltetésével, karbantartásával és javításaival kapcsolatos költségek fedezéséhez. Sőt, az említett kiadások fedezésére havi előlegeket fizetnek majd az üzemeltetési, karbantartási és javítási alapba, miközben az említett előlegek összegét maguk a tulajdonosok állapítják meg - rendszerint egy évre előre. A törvény a második paragrafusában sorolja fel, mit kell a ház közös részeinek, közös berendezéseinek, illetve tartozékainak tekinteni. Ebben a felsorolásban többek között szerepel a tető is, de megemlítik az alapokat, külső falakat, padlásokat, bejáratokat, folyosókat, lépcsőházakat, szigeteléseket, felvonókat, kocsitárolókat, mosókonyhákat, villámhárítókat, kéményeket, közös tévéantennákat, vízvezetékeket, villanyvezetéket, gázvezetékeket is. Mindezek javítási és karbantartási költségeit tehát a tulajdonosok közösen fedezik majd, és nem csupán az a lakó, akit a leginkább érint az ilyen vagy olyan meghibásodás. Ezzel együtt el kell mondani azt is, hogy ha valamelyik tulajdonos, esetleg a lakásában élő személyek okoznak kárt ezeken a közös részeken, berendezéseken vagy tartozékokon, azt a tulajdonos a saját költségére köteles helyrehozni. V. E.: Állami lakásban lakunk. Még tavasszal kérvényeztük, hogy a lakást eladják nekünk. Szeptemberben ismét kérvényeztük, mivel olvastunk arról, hogy érvénybe lépett a lakástörvény. Arra szeretnénk választ kapni, érdemes-e sürgetni a lakás eladását? Elsősorban arra kell felhívnunk a figyelmét (illetve figyelmüket), hogy a lakás tulajdonosa, azaz - feltehetőleg - a község (ha egykori állami lakásról van szó) nem köteles a lakást eladni. Csak abban az esetben, ha a lakást szándékában állna eladni, jöhet számításba az, hogy ezt a lakást önöknek eladják. Elképzelhető az is, hogy a községnek egyáltalán nem fog érdekében állni a lakások eladása. Más kérdés az, hogy érdemes-e sürgetni a lakás eladását. Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy a lakásért fizetendő vételár kiszámításakor az úgynevezett beszerzési árból évi két százalékot vonnak le, az érdekeiknek inkább az felelne meg, ha erre a vételre később kerülne sor. Dr. P. D. LAPSZÉLEN SZŐRÖS LELKIISMERET Történt pedig ezeknek a havas hajnaloknak egyik reggelén, amikor az országútra tévedt autós Komárom felől igyekezett a főváros irányába. Csak a Jóisten tudta, merre jár, meg még az út menti fák sora jelezte, hogy nem futott be a szunnyadó magvakkal vemhes táblákba; elvben még a civilizáció nyomain, a száraz időben útnak, sőt európai főútvonalnak nevezett aszfalton halad célja felé. Hosszú percek teltek el anélkül, hogy - nem, még csak nem is hókotróra vágyott - bárki is betársult volna mellé a forgalomba, mert valahogy túl elhagyatottnak tetszett a vidék. Lassan és óvatosan kellett hajtania. Fehérség vakított mindenfelé, odafent is jól kiporolgatták Holle anyó dunyháit, szakadt a hó, úgy látszik az ott ingyen van, egyelőre. Autósunk magányosan araszolgatott, tudta, valahol Európában kell lennie, s ez némi oldást gyakorolt a gyomra körül kialakult görcsre. Jaj, mi lesz, ha hirtelen félrecsúszik, s belefordul az árokba, vagy lefullad a motor, vagy elfogy a benzin, vagy kiderül: ez az út nem vezet sehová. Egyszercsak messziről sötét folt rajzolódott a láthatárra. Hamarosan látni lehetett: kamion közeledik. Autósunk szíve fölujjongott, jó helyen jár mégis, s ha másnak sikerül, neki is, meglehet, ez a kemény erőpróba. A két jármű igyekezett lehúzódni ki-ki a maga sávjába, aminek következtében autósunk farmotoros járgánya egyet-kettőt riszált a hátsó fertályán. Lélegzetelállító pillanatok, marad-e mindenki a pályán? Megcsapta az ugyancsak óvatosan száguldó kamion szele, mire újabb risza és gyomorfacsarodás következett. Még föl sem ocsúdott emberünk, az élet újabb megpróbáltatása várta. Nagy nehezen egyensúlyba hozta a járművet, majd váratlanul, az út szélén, magában és elhagyatva megpillantott egy futkáló barnaságot. Apró állatka volt. Farkcsóválva üdvözölte az óránként harminccal száguldó kocsit. Nini, egy kölyöktacskó! Szép, formás kis testű, fiatal eb. Emberünk még bánatos szemét is látni vélte, amelyből csak úgy áradt a bizalom. És akkor történt a dolog a szőrrel. Meg kéne állni! Megszánni, fölvenni, megmenteni, hazavinni, dédelgetni, gyereknek örömet szerezni, karácsonyi jótettet végrehajtani, Isten fagyhalálnak kitett teremtményét befogadni. De most hogyan megállni? Kitenni farmotorost esetleges korábban félt csúnyaságok bekövetkeztének? Fékezés, megcsúszás, árok, motor ki

f fagy be, hóhalál kutyástul, prérin elhagyatva, valahol Európában? Szívét szőr kezdi csiklandozni. Valaki gonoszságát életet kockáztatva helyrehozni? Mások lelketlenségének áldozatává válni? És nőtt a szőr, és haladt lassan a farmotoros a hófúvásban, manőverezve a lelkiismeret és az út árkai között. Aztán, persze, szerencsésen hazaért, elfelejtette dühét az elmaradt hókotrás miatt, kiállt a görcs a gyomrából, de az a tekintet még sokáig kísérte. Most mégis, kinek a lelkén szárad? A gonosz gazdién, az útkarbantartó vállalatén, Holle anyóén, vagy netán emberünkén? (bit)