Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-03 / 282. szám, péntek

5 OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓi 1993. DECEMBER 3. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ... Az elmúlt évtizedekben sem a családokban, sem az iskolákban nemigen törődtek a fiatalság erkölcsi és lelki világával, nem taníthatták őket az Isten és az ember iránti tiszteletre és szeretetre, a szépre és jóra, a munkával megszerzett tulajdon megbecsülésére és annak gyarapítására, mert minden közös volt, s még nagyon sok más is hiányzott a nevelésből. Sok fiatalnak halvány fogalma sincs arról, hogy mi is a Tízparancsolat, mire tanítanak bennünket egyes pontjai. Ezért örömmel vettük a kormány eddigi legjobb döntését, azt, hogy az iskolákban bevezették a hitre és erkölcsre való nevelést. Aki azonban gyermekeiből becsületes embereket akar nevelni, az otthon is szakítson időt rájuk, mert csakis az iskolák és a szülők együtt tudják felszámolni azt a sok bűnt és szennyet, ami a felszínre tört. özv. Petőcz Kálmánné Komárom ... Félve indultunk vsetíni rokonainkhoz, először jártunk külföldön. A határon minden hercehurca nélkül átjutottunk. Irigykedve néztem a hangulatosan színes, tiszta és gondozott távolsági buszokat, és általában a városok és falvak tisztaságát. Tapasztaltam, hogy ott is nehezen indul a mezőgazdaság privatizálása, teljesen tanácstalanok a visszakapott erdőikkel. Örömmel nyugtáztam, hogy nálunk a lakosság rugalmasabban tud élni az új lehetőségekkel, könynyebben birkózik meg az akadályokkal. Hajtman Kornélia Nána A NYUGDÍJ NEM KÖNYÖRADOMÁNY! TÖRVÉNYT SÉRTŐ TÖRVÉNYHOZÁS A szlovák parlament a közelmúltban két fontos szociális törvényt fogadott el. A honatyák meghatározták a létminimumot és döntöttek a nyugdíjak emeléséről. Az érintettek már türelmetlenül várták a régen esedékes törvényeket. Mivel én is az érintettek közé tartozom, azt hiszem joggal állítom, hogy nagy többségünknek csalódást okozott a parlament. A csalódottak közé nem sorolom azokat, akik lényegében kereshetnének kitörési lehetőséget a ráutaltságból. A jogos csalódottak közé azok tartoznak, akik öregségük, betegségük vagy más nyomós ok miatt kerülnek az emberi méltóságot nem nagyon respektáló kényszerhelyzetbe. Az érintettek maguk sem vártak nagy áttörést ezekben a kérdésekben. Akármilyen hihetetlen, de az emberek nálunk még mindig fel tudják mérni a reális helyzetet, tudják, hogy az állam nem engedheti meg magának gondjaik teljes orvoslását. Azt azonban joggal elvárták, a törvényhozók is tudatosítják a realitást és nem engedik, hogy az amúgy is siralmas életkörülményeik tovább romoljanak. A 2400 koronás minimálbér, amelyet a szociálisan érzéketlen vállalatvezetők és magánvállalkozók gyakran kihasználnak a tőkefelhalmozás felgyorsítására, és az ennél még alacsonyabb létminimum nem elegendő az alapvető létszükségletek kielégítésére. Ezek most már intézményesített értékek, és a túlélés nehézségeinek komor árnyékát vetítik a rászorulók elé. Köszönet a polgármesternek NEM TUDNÉK LEMONDANI AZ ÚJ SZÔ-RÓL Köszönetként, hálám jeléül szívesen kezet ráznék Sklut Tiborral, Felsőpatony polgármesterével. Távol élünk egymástól, ezért így fejezem ki elismerésemet az idősebbek gondjainak megértéséért. Nagyon sok nyugdíjasnak olyan alacsony a bevétele, hogy a mindennapi betevő falatra sem futja, pedig hosszú évtizedekig végzett munkájukért mást érdemelnének a társadalomtól. Több mint egymillióan vannak, s bizony szellemi táplálékra is szükségük van. Könnyű volt, amikor a napilap 50 fillérbe került... Én az Új Szónak megjelenése óta előfizetője vagyok. A hetvenhez közeledek, de a nehézségek ellenére nem tudnék lemondani a szerintem nagyon jó napilapról. Ma még fedezni tudom az alapvető kiadásokat, ám nem tudom meddig. Az új év nem sok jót ígér. Annak, aki már ma sem tudja a legfontosabbakat megvenni, nagyon kedves és hasznos ajándék a polgármester úr által felajánlott húsz darab Új Szó. A nemes cselekedetet nagyra értékelem. Remélem rengeteg követőre talál. Iván Sándor Kassa AUTÓK ÉS INDULATOK Nem minden BA jelzésű autónak szlovák a tulajdonosa és nem minden KN jelzésűé magyar. Ezt sokan nem is tudatosítják és túlfűtött nemzetieskedésből Pozsonyban, a nem tiltott helyen parkoló autók közül kiszemelik maguknak a KN jelzésűeket és a város legmesszebb helyén fekvő parkolóhelyre szállítják, ahonnan tulajdonosa csak több száz korona ellenében kapja meg autóját. De ez még a jobbik eset, ezt a „hivatalos maffia" teszi. Van egy másik maffia is, és ha az lopja el az autót, majdnem százszázalékos, hogy a tulajdonos autóját nem látja többé. Harmadik maffia is van, amelynek tagjai szólóban, vagy kisebb csoportokban tevékenykednek. Elég öt percre őrizet nélkül hagyni a kocsit, kerekét vagy kerekeit kilyukasztják. Komáromban főleg a BA és a más jelzésű autók esnek áldozatul. Ha történetesen az ilyen lyukasztgatás szombat, vasárnap vagy ünnepnapon történik és a tulajdonosnak nincs pótkereke, vagy maga nem tud kerekei cserélni, törheti a fejét, hogy hogyan tovább. P. M. Pozsony Hasonló a helyzet a nyugdíjaknál is. Sőt, ha lehet, ezeknél a törvényhozók érzéketlensége még jobban kidomborodik. A nyugdíjakat nem lehet úgy kezelni, mint szociális juttatásokat. Mögöttük általában több mint negyven évi munka áll. Az emberek ez idő alatt nem csekély összeget fizettek arra, hogy idős korukban nyugodtan élhessenek. Többek között ezért is sértő, ha az illetékesek úgy tekintenek a nyugdíjak szükséges és kötelező rendezésére, mintha könyöradományról döntenének. A nyugdíjakat törvény garantálja, tehát a jelenlegi nyugdíjemelés sem a kormány karácsonyi adománya. Szlovákiában törvény szabályozza a nyugdíjak alakulását, mégpedig az infláció mértéke és az átlagbérek alakulása szerint. Keltošová miniszterasszony is erre a törvényre hivatkozott az emelés indoklásánál: az átlagbérek 10 százalékos növekedése 6 százalékos nyugdíjemelést tesz indokolttá. A tények azonban mást mutatnak. Az infláció ebben az évben 25 százalék körül mozog, miközben az élelmiszerek ára nőtt a legnagyobb mértékben. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok és a szociális szempontból gyengébb rétegek még az elismertnél is nagyobb inflációs nyomásnak voltak, vannak kitéve. Az átlagbérek az év elejétől szeptember végéig a hivatalos statisztika szerint 4719 koronáról 5428 koronára emelkedtek, ami 15 százalékos növekedés. De hogyan jelent meg ez, a törvény szerint döntő két tényező a nyugdíjemelésben? Az illetékesek hangsúlyozzák, hogy az idén másodszor emelik a nyugdíjakat. Az elsőnél 270 koronával és 3 százalékkal emelték, de itt félrevezetés történt. Ugyanis az emelés összegébe beleszámították azt a 220 koronát, amit még a szövetségi kormány hagyott jóvá az infláció részleges kompenzálására. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasoknak csak 50 korona jutott havonta a hét-nyolcszoros többletkiadás kivédésére. A mostani 6 és az első 3 százalékos nyugdíjemelés van hivatva kompenzálni az átlagbérek 15 százalékos növekedését. Szlovákiában a nyugdíjak az átlagkeresetek 60 százalékát teszik ki, így az illetékesek szerint eleget tesznek a törvénynek az összesített 9 százalékos emeléssel (ez megfelel a 15 százalék hatvan százalékának). De ez matematikai félrevezetés. Míg az átlagbérek az év elejétől 706 koronával nőttek, az átlagnyug díjak csak 216 koronával ami az átlagbérnövekedés 30 százalékát teszi csak ki. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a parlament a nyugdíjemelés során megsértette az érvényes törvényeket. Ezért elsősorban a kormánypárt és koalíciós partnere a felelős, de az ellenzéki képviselők sem voltak elég határozottak ebben a kérdésben. , . r Benkovics Jozsel Galánta AZ EGESZ FALU EMLEKEZIK Csicserben, a Nagykapos melletti kisközségben december elején évente megemlékeznek a falu legnagyobb tragédiájáról. Szorosan a terület felszabadulása után, 1944 december l-jén a szovjet katonák és államvédelmi szervek tagjai több lakost kényszermunkára hurcoltak el. Közülük sokan haza sem tértek és akik élve megúszták a megpróbáltatásokat, azok is megtört egészséggel szabadultak. A csicseri családok a mai napig 43 férfit gyászolnak, akiknek sírjaik sincsenek. A község közepén emlékművet emeltek a tiszteletükre. - bum NEM LEHETNE EGYSZERŰBBEN? A körzeti orvosi rendelőben már jó ideje megszüntették azt a gyakorlatot, hogy a betegek reggel terminust kérhettek s aztán a megadott időben visszatértek a rendelőbe. Időkártyák már nincsenek, de a helyzet bonyolultabb mint valaha. Influenzás lettem. Reggel nyolckor értem a rendelőbe és háromnegyed egykor került rám végre sor. Sok páciens megelőzött, ők egy percig sem vártak, bekopogtak, mert csak egy igazolást, injekciót, receptet stb. akartak. Az orvostól még elmentem a patikába, így háromra értem haza, éhesen, lázasan, fáradtan. Változtatni kellene a helyzeten, úgy, hogy az az egészségügyi dolgozóknak és a betegeknek is jó legyen. Talán meg kellene határozni, mikor mehetnek a betegek vérvételre, injekcióra, és mikor azok, akik panaszaikkal akarják az orvost felkeresni. Nagyon meg vagyok elégedve kezelőorvosommal, de a hosszú várakozás elviselhetetlen. Hostina Irén Komárom AZ ASZFALTBETYÁR A minap a Dunaszerdahely és Ipolyság közti útvonalon, az esti szürkületben egy autostoppolóra figyeltem fel. Kétségbeesett arckifejezését látva megkönyörültem rajta és megálltam. Nem akart utazni, benzinre volt szüksége. A nem messze parkoló gépkocsijára mutatott, s csak egy liter benzint kért. Rögtön hozzá is tette, hogy megfizeti. Nem tudtam nemet mondani póruljárt vezetőtársamnak. Kiszálltam és mire kinyitottam kocsim üzemanyagtartályának zárját, alkalmi ismerősöm is ott termett egy kétliteres műanyag flakonnal és egy gumicsővel. Szájával megszívta a tartályba helyezett csövet és az üzemanyag máris csordogálni kezdett a fiaskóba. Miután csordultig megtöltötte a flakont, szólt, hogy várjak, azonnal hozza a pénzt. Elhatároztam, hogy nem fogadom el tőle a két liter benzinért járó negyven koronát és már elképzeltem, milyen dalt kapok majd tőle ezért az autósokhoz szóló, népszerű szlovák rádióműsorban. Amíg erről ábrándoztam, autóstársam már ott is termett, és kezembe nyomott huszonhat koronát. Mire felocsúdtam, stopposunk egy vigyor kíséretében elviharzott. Zsebre tettem a pénzt és tovább indultunk. A visszapillantó tükörben még láttam, hogy a segélykérő újra stoppolni kezdett. Bizonyára rájött, ha kifog még egy-két segítőkész lelket, féláron teletöltheti gépkocsija üzemanyagtartályát. Netán már csak egy-két liter hiányzott ehhez? Csaía Sándor Nyékvárkony Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.