Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-29 / 302. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP , ÚJ SZÓM 1993. DECEMBER 29. Ne nézzük ostobának a másik felet! (Folytatás az 1. oldalról) -Az MPP mindig világosan elválasztotta a regionalizmust, vagyis az önkormányzatok szabad társulását a közigazgatási megoldásoktól, és mind a két problémát a nemzetiségi kérdés megoldásának fontos elemeként kezelte. Szerintünk ugyanis a szlovákiai magyarság problémáját négy alapvető szempont érvényesítésével lehet rendezni: az első az oktatási és kulturális autonómia, a második a kétnyelvű zóna, amelyen belül anyanyelvünkéi hivatalos nyelvként használhatnánk, a harmadik a nemzetiségek számára elfogadható módon kialakított középszintű közigazgatási egységek, a negyedik pedig a regionalizmus. Az utóbbi lényege, hogy az egyes települések a közigazgatási egységektől függetlenül és szabadon társulhatnak egymással, saját szerveket hozva létre - gazdasági, kulturális és egyéb érdekeik alapján. • Milyen feltételei lennének egy ilyen megoldásnak? — Több nyugat-európai országhoz hasonlóan az alkotmánynak kellene felsorolnia azokat hatásköröket, amelyekre a régiók igényt tarthatnak, amennyiben ezt úgy kívánják, így az ország egyes részein különböző régiók alakulnának, illetve egy adott település - különféle érdekei alapján - több régióba is tartozhatna. A régió alapszabályába belefoglalná az alkotmányban biztosított hatáskörök közül általa igényelteket, melyekkel a továbbiakban szabadon élhetne. Mindezt világosan el kell választani a közigazgatástól, amely szerintünk csak adminisztratív hatáskörökkel rendelkezhetne. • Mennyiben van ennek realitása napjaink Szlovákiájában? - Véleményem szerint a helyzet nem rózsás, de nem is reménytelen. Az elmúlt néhány hét eseményei után a szlovák közvélemény meg van győződve arról, hogy a szlovákiai magyar politikai vezetés jelentős része az ország destabilizálására törekszik. Emellett azonban a közelmúltban több felmérés azt is alatámasztotta, hogy a szlovák lakosság és a politikai elit egy fontos része az előbb felsorolt negy elemmel szemben nem viselkedik ellenszenvvel. Raadásul a megfelelő közigazgatási egységek kialakítása és a regionalizmus nemcsak a magyarlakta települések igénye. Ezekkel kapcsolatban már országszerte sok kezdeményezés indult, amelyekkel, sajnos, a közös érdekek ellenére a szlovákiai magyar sajtó nagyon keveset foglalkozott. A megoldás szempontjából fontos tényező, hogy amennyiben a visegrádi országok integrálódni szeretnének Nyugat-Európába, stabilizálni kellene a viszonyukat. Ez az oroszországi választások után fokozottan érvenyes. Ennek egy csomó józan gondolkodású politikus is tudatában van. Ennek érdekében azonban minden érintett félnek józanul kell viselkednie. Az utóbbi évek fontos tapasztalata, hogy Közép-Európa országait kétféle módon lehet sikeresen felbomlasztani. Az egyik a fegyveres konfliktus. A sajtó is általában ezzel foglalkozik, mert látványosabb és megrázóbb. A másik az ország nemzeti alapon történő föderalizálása, azaz felbontása saját, nagyon erős közjogi funkciókkal rendelkező területi egységekre és ezek egyenrangú szintre emelése, majd később az ország szétszakítása. A szlovák politikai elit egy jelentős részéről feltételezhetjük, hogy határozottan magyarellenes, azt viszont ne higygyük se róluk, se pedig a többiekről, hogy ostobák, és csak egyig tudnak számolni, kettőig már nem. Ők ugyanis világosan látják az összefüggéseket, ennek magyarországi kapcsolódásait, és a mögötte álló különféle érdekeket, ráadásul ezt a folyamatot ők egyszer maguk is végigcsinálták. így tehát pontosan tudják, milyen hatást vált ki napjaink Közép-Európájában egy kis nemzetállam megteremtése a nagy nemzetállamon belül. A szemléletesség kedvéért képzeljük el, hogy Magyarországnak lenne számottevő és a határok mentén élő nemzetisége, a másik oldalon egy olyan állammal, amely potenciálisan igényt tarthat rájuk és amelynek több fontos politikusa kétértelmű kijelentéseket tenne, nem volnának hajlandóak mindkét felet kielégítő szerződéseket kötni és eközben a föderalizáció irányába mutató egyoldalú mozgások indulnának be. Vajon melyik lenne az a magyarországi politikus, aki ezt felvállalhatná az azonnali bukás és politikai megsemmisülés kockázata nélkül? Véleményem szerint ezért ilyen törekvéseket a siker reményében ma Közép- és Kelet-Európa bármely államában csak egyetlen módon lehet érvényesíteni: ha megfelelő számú hadosztály áll mögötte. Ettől azonban Isten óvjon bennünket! • Valamit azonban mindenképpen lépni kell a jelenlegi hivatalos törekvésekkel szemben. — Feltétlenül. Egészen határozottan tiltakoznunk kell a tervezett közigazgatási felosztás ellen. Ennek olyan formáit kell megtalálnunk, amelyek felrázzak Nyugat-Európát, de amelyek láttán nem tekinti Jugoszlávia-szerűnek a helyzetet, vagyis nem vonja le a következtetést, hogy itt mind a két fél hazudik. Ha ugyanis ez bekövetkezik, nagyon távol kerülünk attól, hogy itt a helyzet egyáltalán stabilizálódhassák. • Küszöbön áll a komáromi nagygyűlés, amelynek résztvevőit a polgármesterek egy jól szervezett csoportja várhatóan egy konkrét elképzelés támogatására fogja felkérni. Ön szerint minek kell eleget tennie egy ilyen koncepciónak? — Olyan világos törekvéseket kell megfogalmaznunk, amelyek tartalmazzák az önazonosságunk megőrzésének legfontosabb elemeit, de nem szakadunk el miattuk a szlovák közvélemény egészétől, mert ez esetben a magyarlakta területek sok tekintetben, többek között gazdaságilag is elszigetelődhetnek. Ha viszont nem kerülünk szembe a teljes szlovák közvéleménynyel, akkor ehhez rugalmasan külföldi ráhatásokat is hozzákapcsolhatunk. Arról nem is szólva, hogy az ország veszélyeztetettségénél a jelenlegi szlovák kormányzat keresve sem találhatna jobb megoldást, ha feledtetni szeretné saját gazdasági és szociális tehetetlenségét. Ez az a módszer, amivel a volt Jugoszlávia nemzetvezérei is hatalmon tartják egymást. Véleményem szerint a beszélgetés elején felsorolt négy elem tartalmazza a szlovákiai magyarság számára legfontosabb szempontokat. Együttes hatásuk kölcsönösen felerősítik egymást, mind gazdasági, mind kulturális, mind pedig szociális vonatkozásban. Nem alkalmasak viszont a hatalom központosítására, ezért nem váltanak ki destabilizáló hatásokat. „,. , . ,

n

c IUBA LAJOS LAKÚ - HÁZ - ÜGY R. I.: A családommal egy háromszobás lakásban élünk. Egyéves szerződésünk van. Megvehetem én ezt a lakást? A lakás megvételének kizárólagos joga a mindenkori bérlőt illeti meg, hiszen a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló 1993. évi 182. Tt. számú törvény 16. §-ának első bekezdése megállapítja, hogy „azt a lakást, amelynek bérlője magánszemély, a ház tulajdonosa csak ennek a berlőnek a tulajdonába ruházhatja át". A fent említett jognak az érvényesítése számos más körülménytől is függ. Az egyik legfontosabb az, hogy a lakásbérlő - rendszerint - csak akkor veheti meg a lakást, ha a lakás tulajdonosa azt el akarja adni. A második nagyon fontos körülmény az, hogy a fenti rendelkezés csak a lakásbérlőre, vagy még pontosabban a főbérlőre vonatkozik (habár ezt a kifejezést, fogalmat maga a törvény nem használja). Az albérlőnek tehát a törvény nem biztosítja azt a jogot, hogy a lakást a tulajdonos csak az ő tulajdonába ruházhatja át. És éppen ezzel kapcsolatosak azok a kételyeink, amelyek miatt nem adhatunk egyértelmű választ azon kérdésére, hogy megveheti-e az ön által lakott lakást. A levelében azt említi, hogy egyéves szerződése van a lakásra, márpedig határozott idejű szerződések általában csak az albérleti szerződések. Nagyon ritka eset, hogy a főbérlővel kötnének határozott időre szóló szerződést. Ha viszont az ön esetében ez történt volna, a szerződés érvényessége alatt, természetesen, a tulajdonos csak önnek adhatja el a szóban forgó lakást, és érvénytelen lenne az a szerződés, amellyel a lakást harmadik személy tulajdonába ruházná át (feltéve, hogy ön a lakbért, valamint a lakás használatával kapcsolatos szolgáltatásokért járó térítést rendszeresen fizeti). Elsősorban tehát azt kell megnézni, hogy az egy évre szóló szerződést kivel kötötték meg: a tulajdonossal vagy a lakás bérlőjével. Az elmondottakhoz még egy kiegészítést fűznénk: ha a feleségével közösen lakja a szóban forgó lakást, közös lakásbérleti joguk keletkezett, következésképpen a lakást csak a felesége hozzájárulásával és a közös tulajdonukba vásárolhatja meg. Dr. P. D. PARLAMENTI LEVÉL Alaptalan aggályok Egyhetes csend után beindult a felháborodás gépezete. Szlovákia politikai vezetői és a tömegtájékoztató eszközök szinte hisztérikus hangulatot keltve, néhány nap alatt drámai helyzetet akartak előidézni. Fenyegetve tiltakoztak a Csallóközi Régió Tanácsának felhívása és a Komáromba tervezett nagygyűlés ellen. így nem lepődtünk meg, amikor Gabriela Kaliska képviselő (SZNP) javaslatára a parlament 25. ülésének napirendjére került a komáromi nagygyűlés kérdése. A javaslat megokolása vészjósló volt. Nemcsak a szervezőkkel, hanem a rendezvényt tamogató magyar mozgalmakkal és parlamenti képviselőkkel szemben is elhangzottak a legkeményebb vádak: törvény- és alkotmánysértés, valamint Szlovákia integritásának veszélyeztetése. A 134 képviselő közül 75-en szavaztak a programpont mellett, és csak 11-en voltak ellene. Tudatában vagyunk annak, hogy törvénysértésre nem került sor, és ezért már ekkor felfedtük a kérdést: a nemzeti érzelmeket felkorbácsoló heves felszólalásokon kívül mit eredményezhet egy ilyen parlamenti vita, milyen határozatot hozhatnak a képviselők? A választott képviselők összejövetele és a kitűzött program nem lépi túl e köztarsaság alkotmányos keretét. A vitat megelőzően az Együttélés parlamenti frakciójának vezetősége találkozott a köztársasági elnökkel. Többek között - természetesen - a komáromi összejövetel és a felhívás szövege is megvitatasra került. Az elnök véleménye egyértelmű volt: a nagygyűlés időpontját el kell halasztani (vajon miért?) és a jelenlegi szlovák politika számára a kisebbségi önkormányzat (autonómia) semmiféle formája nem fogadható el. Elgondolkodtató, hogy a XX. század Európájában, ahol a nemzetközi értékrendben az autonómia a kisebbségi jogbiztonság egyik megoldási lehetőségét jelenti, egy államfő magatartása ilyen határozottan elutasító legyen. A parlamenti vita nem lepett meg. A szélsőséges határozati javaslatokkal és megtorlásokkal telített felszólalások nem mutattak ésszerű irányba. Bebizonyosodott, hogy ilyen nagygyűlés összehívása nem törvénybe ütköző. így hát csupán a felhívás tartalmának elemzésén csemegézhettek a képviselők. Miután előadtuk paragrafusokkal alátámasztott, ésszerű állásfoglalásunkat, erős fegyelemmel távol tartottuk magunkat az értelmetlen szóparbajtól. Döntés nem született. Az államigazgatási, önkormányzati és nemzetiségi parlamenti bizottságra hárult a feladat, hogy a régió tanácstagjainak meghallgatása után dolgozzon ki egy határozati javaslatot. A bizottság két ülésén folytatódott az, ami a parlamenti ülésen elkezdődött. Sőt, a tetemrehívás még hevesebb volt. Az egyes szavak, fogalmak értelmét boncolgatva, mintha a képviselők megfeledkeztek volna az eddigi nagysurányi memorandumok félelmetes szövegéről. A bizottságban elfogadott határozati javaslat szövege túltett a várakozáson. A parlamenti ülés a javaslatot néhány módosítással még kiegészítette, 102 szavazattal jóváhagyta. A határozat lényege: szinte fantáziadúsan megállapítja, milyen messzemenő következményei lehetnek ennek a felhívásnak és a tervezett találkozónak. Ezért a nagygyűlés elnapolását javasolja. Megdöbbentő, hogy e határozattal a parlament módosítja június 23-i (225. sz.) határozatát, és így elutasítja az 1201 -es ET-dokumentum ajánlásait, amelyek vitathatatlanul kiváló alapját képezhetnék egy európai szintű kisebbségpolitika kialakításának. Egyúttal a határozat ellenzi az olyan területi, közigazgatási átszervezést, amely csupán az etnikai szempontokat veszi figyelembe. Érdekes, mi nem fogalmaztunk ilyen kizárólagosan! Összegezve az elmúlt két hét történéseit, az a meggyőződésem, hogy bármilyen időpontot tűzlek volna ki a szervezők, ugyanez a félelem diktálta reakció lett volna az eredménye. Bízom benne, hogy a tervezeti békés nagygyűlés a villámhárító szerepét tölti majd be, mivel programja csupán szlovákiai magyarságunk elképzeléseit, jogos követeléseit hivatott megtárgyalni. Szülőföldünkön, az ország alkotmányos keretében kívánjuk eíérni a nekünk kijáró jogokat és a jogbiztonságot úgy, hogy a többségi nemzet jogain, államepítő törekvésein nem esik csorba. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD (Együttélés) Támogatás - pályakezdők alkalmazásáért A Dunaszerdahelyi járásban - bár javult a helyzet, a munkanélküliség továbbra is jelentős - mintegy 1600 közép- és főiskolát végzett munkanélkülit tartanak nyilván. Ez, a szlovákiai átlaggal összevetve, nagyon magas arány. Érzékenyen érinti a fiatalokat, hogy tanulmányaik elvégzése után a biztos munka helyett a munkanélküliség, a bizonytalanság sújtja őket. - Milyen intézkedésekkel igyekszik ezeken a gondokon enyhíteni a járási munkaügyi hivatal? - érdeklődtünk dr. Varga Tibor igazgatóhelyettesnél. - A probléma enyhítése érdekében már korábban intézkedéseket foganatosítottunk. Felhívtuk a járás munkáltatóinak figyelmét, hogy a járási munkaügyi hivatal 12 hónapon keresztül a minimálbér értékének megfelelő pénzbeli támogatást folyósít minden közép- és főiskolát végzett munkanélküli számára teremtett új és korábbi munkahelyért. Ha a fiatalt olyan munkahelyre veszik fel, ahonnan az előző alkalmazott nyugdíjba vonult, akkor a pénzbeli támogatás 18 hónapra érvényes. • Mit kell tennie a munkáltatónak, hogy az említett támogatást megkapja? - Állandó munkaviszonyról szóló szerződést kell kötnie a végzett közép- vagy főiskolással, képesítéséhez mért munkát és az előírásoknak megfelelő bért nyújtania neki. Azon munkáltatók részesülhetnek támogatásban, akik 1993. október l-jétől alkalmaztak frissen végzett fiatalokat. Munkahivatalunk tovább-, illetve átképzésre is nyújthat anyagi támogatást, amennyiben a továbbképzés a munkáltató kérésére történik. • Akkor is érvényes a pénzbeli hozzájárulás, ha a munkáltató olyan fiatalt alkalmaz, aki 1993 előtt fejezte be tanulmányait? - Ha az a fiatal a munkanélküliek nyilvántartásában szerepelt, igen. Mindezeken kívül a törvényadta lehetőségek keretében támogatjuk azokat a munkáltatókat is, akik munkanélküli fiatalok számára teremtenek új közhasznú munkalehetőségeket. (mázsár)