Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-02 / 281. szám, csütörtök

SZERÉNY VÉLEMÉNYEM VAN MAR NEPZENEI MŰSORUNK... Azon a szombati napon, mint általában mindig, ha időm engedi, áttanulmá­nyoztam a napi sajtót. A Szlovák Rádió magyar adásának műsorelőzetesén megakadt a szemem. 14.05 - Népi mu­zsika. No, ez már valami, gondoltam magamban. Mégsem feledkeznek meg a magyar adás szerkesztői arról, hogy ilyen zene is van a világon. Ha az ember már előre kinéz egy műsort, általában bizonyos elképzeléssel Ul le a készülék mellé, főleg, ha az a műsor olyasvalamiről szól, ami közel áll a szívéhez. Bennem is különféle elvárá­sok fogalmazódtak meg, s kicsit izga­tottan vártam a délután két órát. Milyen célt kellene szolgálnia egy ilyen rádi­óműsornak? Elsősorban hogy a hallgató­ság széles tömegeivel megismertesse ezt a műfajt, amely őseink zenéje volt, és Uram bocsá' még meg is szerettesse azt néhányukkal, másorszor pedig, kisebb­ségi rádióadásról lévén szó, az itt működő (netán alkotó) népi zenekarokat bemutassa. Sajnos, elég hamar feléb­resztettek rózsaszín álmomból, és szem­be találtam magam a csupasz valóság­gal. Mert mit is hallhattunk a mintegy 25 perc alatt? Ügy 7-8 zeneszámot, egy­folytában, egybeolvasztva. Talán hogy­ha egy-egy mondatot szóltak volna ar­ról, hogy éppen mit hallunk és kitől... Sajnos, sokkal nagyobb bakikat is el­követett a tisztelt szerkesztő. Belekerül­tek a műsorba olyan dallamok is, ame­lyek nem éppen a „üszta forrásból" eredtek, annál inkább mutattak rokonsá­got a „magyar nótákkal". Félreértés ne essék, nem akarok mindent a zenei szer­kesztő számlájára írni, hiszen ez nem annyira népszerű műfaj, hogy minden­kinek a kisujjában kell, hogy legyen. De vannak olyan külföldön is elismert nép­zenekutatóink - gondolok itt elsősorban Ágh Tibor bácsira, Agócs Gergőre -, akiket ha megkérnek, biztosan segíte­nek. Így a fent említett melléfogást is ki lehetett volna kerülni. Ezek után már nem is nagyon merem számonkérni az illetékesektől azt, hogy miért nem engednek teret a hazai ma­gyar zenekaroknak. Már hallom is a vá­laszt: „De hiszen nincs is semmiféle ze­nei felvételük!" Én is tudom, milyen helyzetben vannak a médiumok Szlová­kiában. Azt azonban nem hiszem, hogy nincs valamilyen megoldás. Ha a rádió és a népi kultúra ápolását felvállaló szervezet (Szlovákiai Magyarok Folk­lórszövetsége) egyesítené kevéske anyagi bázisát, születhetne egy-két el­fogadható hanganyag, ami mindenki számára hasznos lenne: nyerne vele a rádió és ezzel a közönség, a szakma, és nem utolsósorban a zenekar, amely egy konkrét képet tudna felmutatni arról, mit is csinál valójában. Tudom, hogy a probléma nem annyi­ra egyszerű, mint ahogy én pár tollvo­nással elintéztem. De ha azt akarjuk, hogy legyen egy népzenei műsorunk ­és meg vagyok róla győződve, hogy még egynéhányan akarjuk -, akkor a kö­zönség-szakma-zenekar háromszöget mihamarabb létre kell hoznunk. Mert ne feledjük, hogy a nyelve mellett zenéjé­ben is él a nemzet. PUKKAI ATTILA P.S. A műsor nov 13-án hangzott el. Örömmel tapasztaltuk, hogy a PIJÁK filmklubja már másodszor mozgatta meg a kortárs magyar film kedvelőit. Novem­ber 18-án közel ötvenen gyűltünk össze a Grössling utcai filmarchívum moziler­mében. Sopsits Átpád Video blues c. filmje került terítékre. Sajnos a rendező betegség miatt nem tudott eljönni, így a filmről a vetítés után kénytelenek vol­tunk nélküle elbeszélgetni. VIDEO BLUES. Hozzávalók: a XX. század határokat nem ismerő médiája a főszakács-rendező által választolt blue­sos szomorúsággal fűszerezve. A video modern postagalambként működik, hozza-viszi a Párizsban és Pesten élő fivérek üzeneteit, a technika könyörtelenségével bemutatva a két testvér ádáz harcát a Nőért, a Gyerekért, a reméli Boldogságért. Péter és János videolevelei egyre húsbavágóbbak, felborítanak mindent, nincsenek tekintettel a családra, melyei ez az őrült, játék" szétzülleszt, az anyá­ra, aki ennek a „játéknak" az első áldo­zata. A Nő, Judil a kél fivér fiatalkori szerelme, János felesége és - nűnt a vi­deo által kiderül - Péter alkalmi sze­HÓLABDA Tudod mi, az, hogy hólabda? Ez egy új rovat címe, amelyik Az Oldalon indul. Valaki fel­dob egy hólabdát (egy kérdést), azt valaki elkapja (válaszol rá), majd továbbdobja (megkérdez valaki mást), aki szintén És ez így megy, amíg... Márkus Peti (a rovat vezetője, amatőr újságíró, egyetemista) kérdezi Juhász Lacit, (Az Oldal főszerkesztőjét, szintén egye­temistát): - Neked hogy tetszik ez az új rovat? (Válasz és új kérdés a jövő hé­ten) Tóth Andrea FeloldozásÉbredés Lába előttködszínű hidegbe összekulcsolt vétkeimöltözött hajnalon vetkőzik a lelkempanelházak közé sóhajtokszoruló gyász ő meg visszameztelen kőszoborhoz bújva még egyet ásít a magány Kényszerképzet Végtelenné duzzadó pillanatban plafonig kúszik a láz arcomba fúródó verejtékszagú sóhaj szárnyakat növeszt a rothadás A TÉLAPÓ ezennel értesíti a szórakozni vágyó közönséget, hogy dec. 3­án (holnap) bált rendez: TÉL­APÓ-BÁL lesz! Hol? Új helyen, tehát aki nem akarja az estét mulatozás helyett didergéssel egybekötött bolyongással tölteni, az figyel­jen: a Hydrostav munkásszál­lójának éttermében (a 22-es busz utolsó előtti megállója ­jobbra). A TÉLAPÓ várható érkezé­se 19.00. Ezt Te sem mulaszt­hatod cl! AKARSZ VALAMI JÓT OLVASNI? (ELGONDOLKOZTATÓ, ÖSZTÖNZŐ ÍRÁS SZÁMODRA, T. OLDAL-OLVASÓ) Bizonyára föltűnt, hogy épp Az Oldalt, a Diákhálózat heti diáktermékét böngé­szed. És, gondolom, azt is észrevetted, hogy az elmúlt 25 hét során csütörtö­könként ugyanez a fejléc mosolygott rád a hetedik oldalról. Ha olvastad a 3 héttel ezelőtt megjelent Helytöltőt, melyben kicsit kitereget­tük a szennyest, talán nem lelpek meg, ha leírom: ez a mosoly kissé keserű az utóbbi időben. Itt Az Oldal, amely rólad szól, a te problémáidról, gondjaidról, amely tükrö­zi a diákság nem éppen egysíkú életét. Vagy talán ez így nem is igaz? Ha így gondolod, ideje neked is tenned valamit a változás érdekében. Azt hiszem, közölnöm kell veled kétségeid eloszlatása érdekében: igen, te is hozzájárulhatsz kedvenc diákterméked színvonalának emeléséhez. Csupán há­rom dolog szükséges ahhoz, hogy írjál: - íróeszköz (mely megfelelően teljesíti a feladatát), - papír (vagy bármi más, amire írni lehet), - vélemény (az sem baj, ha a sajátod). Hogy nem szívesen írsz? Inkább fotózol, rajzolgatsz? Mindegy! Elkészült munkáidat szívesen látjuk a szerkesztőségben. Ne félj attól, hogy írásaid színvonala esetleg nem megfelelő. Bízd ránk a döntést! S talán te is igazat adsz a már klasszikusnak számító Moldova Györgynek: „Ha valami jót akarsz olvasni, írnod kell magadnak." ANGYAL ATTILA REJTVENY A következő kis montázsban két ismert regényrészlet és egy színmű néhány sora szerepel. Ha van tipped, ragadj tollat, és küldd be az is­mert címre. Három szerencsés megfejtó'nk könyvjutalomban részesül. Ne feledd: jön a karácsony! J. K. A rákövetkező csöndben az öreg gam, csak az úr maradjon tiszta! Pete áll föl, és a rézüstfejét ingatva Valami kimondhatatlan büdösséget tudomásunkra hozza, hogy ő érzett, mint a patikában, éles, hideg mennyire fáradt, ilyenkor aztán a szagot, mely egyre jobban facsarta Főnéni őt is leinteti valakivel. Pete az orrát, kavarta belét. Vizyné a meg szokta fogadni a szót, és a zongorájában kámfort tartott, hogy gyűlés folyhat tovább a medrében, a molyok ne rágcsálják a vattás Csak egyszer nem folyt tovább, hangkalapácsokat. Anna nem tud­négy-öt éve lehel, úgy emlékszek. la, honnan származik ez az orvos­Az orvos elmondta a mondókáját, ságszag, csak azl tudta, hogy nem és a Főnéni rögtön a szaván fogta: bírja ki, csak azt tudta, hogy már az - Most aztán színt vallottál! Most első pillanatban ki akart szaladni, kimutattad a fogad fehérjét! (Feláll, és ha egészséges ösztönére hallgat, izgatottan rója az irodát) És én? En- akkor köszönés és istenhozzád nél­gemet meg benne hagysz a szarba, kill elrohan, menekül, le a mi? Tojsz a fejemre! Én lehetek lépcsőkön, az utcákon, s fut, meg disznó! Én turkálhatok ebben a mo- sem áll hazáig, a kajári tarlófölde­csokban, én nem számítok, én csak kig. egy közönséges sörgyári bunkó va­gyok, de az úr, az nem vehet részt A megfejtéseket legkésőbb benne! Én bemocskolhatom ma- december 10-ig adjátok postára. VIDEO BLUES retője. A Gyerek pedig az, akinek elmé­leűleg bármelyikőjük lehetne az apja. Judit és a gyerek mindkét fél számára eszközzé válik az eleinte értük folytatott harcban, melynek értelmetlenségére túl későn döbbennek rá. Ennyit a filmről. A vetítés utáni néma csönd sokat elárult a film m mélysé­géről. Talán ezért is indult kicsit nehe­zebben a beszélgetés. Mindannyiunk­ban érlelődött valami, amit nehéz voll szavakba önteni. Kérdések, miértek, melyekre a választ magunk próbáltuk megadni. Néha pedig megválaszolatla­nok maradtak. De talán jobb is így... Találkozunk december 9-én a Gröss­ling utcai filmarchívumban. Tímea és Balázs Az Oldal - heti diáktermék, a Diákhálózat lapja. Főszerkesztő: Juhász László. Szerkesztő: Angyal Attila. A szerkesztőség címe: Diákhálózat, Pražská 11, 816 36 Bratislava. Telefonszám: 07- 495687. A kéziratokat megőrizzük, vissza nem adjuk! Ezt az oldalt a nagymegyeri PANTHA RHEI könyvterjesztő vállalat (tel.: 0709-922 332) támogatta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom