Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-18 / 295. szám, szombat

Whitney Houston meglepő sikere Érthető módon a szaklapok az év végére időzítik sikerlistáik közzétételét, hiszen a sztárok számára nincs szebb karácsonyi ajándék, mint egész évi kemény munkájuk elismerése ilyen módon is - alapuljon szakemberek vagy az „egyszerű" rajongók szavazatain. Közzé tette sikerlistáját a Billboard, a legtekintélyesebb amerikai zenei szaklap is. Valósággal aratott Garth Brooks country-énekes, aki a maga kategóriájában öt díjat vitt el. Az év rockművészének járó díjat az Aerosmith együttes kapta, a legsikeresebb rapfelvételért járó elismerését az Ilegal együttesnek osztották ki. Az idén Rod Stewart kapott életműdíját. Whitney Houston ezúttal is megbizonyosodhatott afelől, hogy az idén ő volt a sztárok sztárja: a Billboardtól 11 díjat gyűjtött be! Ilyen még nem volt a dijak történetében. Bodyguard című albumából kelt el a legtöbb, s az azonos című film slágere, az I Will Always Love You kislemezként is a legnépszerűbb volt - hogy csak a két legjelentősebb díjat említsük. A modellből lett gyönyörű énekesnő ezzel a dalával másutt is listavezető, mégpedig — a brit krenia tóriumokban. Szívbemarkoló szövege (már a címe is azt jelenti: Mindig szeretni foglak) mintha csak erre a célra íródott volna - vélik a modern zenét kedvelő gyászoló britek. Arról nincs értesülésünk, hogyan viszonyul Whitney ehhez a meglepő népszerűséghez. Aligha tartja kínosnak, hiszen a krematóriumi népszerűségi listán olyan neveket sorolt maga mögé, mint Phil Collins, Frank Sinatra, Glenn Miller és - Luciano Pavarotti. (zs) Vallássemleges karácsony Birmingham angol város polgármestere már advent kezdetekor rendelkezett arról, hogy tekintettel a más vallásúakra - az utcák karácsonyi díszítéséhez ne használjanak olyan keresztény szimbólumokat, mint az angyalkák, a harangok, a háromkirályok. Ezeket a hagyományos díszítőelemeket olyan vallássemleges szimbólumokkal javasolta felcserélni, mint a szivárvány, a csillagok és a gyertyák. Az érthető meglepődéssel fogadott intézkedést a városháza szóvivője azzal indokolta, hogy Birmingham lakói között nagyon sok a zsidó, a kínai és a vietnami. Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA A KARÁCSONYFA HISTÓRIÁJA Már a rómaiak is állítottak a Szaturnáliák idején feldíszített fát az otthonukba. Agait a tizenkét hónapot jelképező tizenkét gyertyával díszítették, csúcsára a napisten, Apolló szobrocskáját helyezték. A falakra örökzöld növények, babér, fagyöngy ágai kerültek. Az örökzöldek és a fák, mint az újjászülető élet jelképei, az északi népeknél sem voltak ismeretlenek. A teuton törzsek főistenük, Odin tiszteletére díszítették a fákat termésekkel, ételekkel. A magyar népi hagyomáyokban is megtalálható a karácsonyi életfa, melyet a mestergerendára függesztettek. Az angolszász országokban a mennyezetre függesztett fagyöngy ág a jövőre, a párválasztáshoz kapcsolódó jóslásokra ad mindmáig alkalmat. A német népszokások és hiedelmek között, NHH^HHHB maradványa- ' ként, igen erő- Jpsen tovább élt " HmÉH a fák bajelhárító ^H t Bu hatalmába ^ ve- ^ JH húzódva meg- Bj^^JU^H' menekülhetünk a karácsony éjjelén szabadon kószáló rossz szellemektől - tartották. Hasonlóan igen jelentős a fáknak a Bibliában játszott szerepe. A karácsonyfa ezeknek a fáknak rokona, vagy inkább leszármazottja. A hagyomány szerint csükkel, édességekkel, láncokkal díszítették. Altalánossá azonban Németországban is csak a XVffl. században vált, s a múlt században kezdett elterjedni Európaszerte. Báró Podmaniczky Frigyes emlékirataiban úgy véli, szász származású édesanyja hoa nagy reformátor, Luther Márton állította fel először, s arra, hogy gyertyákkal is díszítse, a csodálatos karácsonyéj csillagfényei ihlették. Ez a legenda. Annyi bizonyos, hogy Németországból származik, első leírását egy strasbourgi polgár 1605-ből származó feljegyzéseiben találták meg. Ó a gyertyákat még nem említi, arról ír, hogy a fákat gyümölnosította meg Magyarországon, 1825-ben fát állított és példája követőkre talált. Más kutatások szerint Brunswick Teréz 1824-ben már megelőzte. Podmaniczkyéknál még minden gyerek külön fát kapott, de az volt a legáltalánosabb, hogy a fiúknak is és a lányoknak külön fájuk voll. Az első bécsi karácsonyfát 1816-ban, az első párizsit 1840ben állították. Mindenütt a nemesség hölgytagjai német mintára honosították meg. Angliában a királyi palotában, Windsorban Viktória királynő és Albert herceg állította az első karácsonyfát, de ott máig sem tudta kiszorítani a hagyományos örökzöldeket. Kezdetben a fa minden dísze a keresztény mitológia valamelyik eleméhez kapcsolódott: az alma, a dió, a gyertya Jézusjelképek, maga a fa többek között a tudás fáját, az ezüstláncok a kígyót jelképezték. Mára ez a gazdag jelentéstartalom már megkopott és a karácsonyfa díszítése is elsősorban a divat diktálta irányokat követi. (Népsza b a d ság) tek az amerikai tudósok. Megállapították, hogy a földgolyó összes növényét egy titokzatos kozmikus kapcsolat köti össze egymással. Ezek után egyáltalán nem tartják megmosolyogtatónak a szenvedélyes növénynevelők szemérmesen titkolt szokását, hogy kedvenceikkel „beszélgetnek", énekelnek nekik. Szerintük ugyanis bizonyítottnak tekinthető, hogy ez direkt jót tesz a növények „lelkivilágának". A hitetlenkedőknek pedig ajánlanak egy érdekes kísérletet. Aki valóban szereli növényeit, az egyfajta mágikus kapcsolatot alakít ki velük, amit azok azzal hálálnak meg, hogy csodálatosan virulnak. Az ilyen növényszerető ember, ha elmegy szabadságra, tapasztalhatja, hogy növényei ezt alaposan megsínylik, hiába kaptak meg mindent az ápolásukra megkért idegentől. Ha azonban az elutazó „gazdi" magával viszi kedvencei fényképeit, s azokat minden nap kétszer legalább öt percig nézegeti, s közben szeretettel gondol növényeire, azt azok megérzik, s jön a meglepetés: hazatéréskor sokkal szebben fognak virulni. A növények - állítják az amerikai tudósok — még ezer kilométer távolságból is megérzik gazdájuk pozitív gondolatait. Érdemes ezekre a felfedezésekre gondolni e napokban, amikor végérvényesen el kell dönteni: élő fenyőt állítunk-e a szobába, vagy beletörődünk a garantáltan hosszú életű, nem szemetelő, de meglehetősen illiúzióromboló műfenyő feldíszítésébe. Gondoljuk csak el, hány ezer fenyő retteg ezekben a napokban az életüket kioltó fejszecsapásoktól, fűrészektől! Mert ahhoz, hogy karácsonyfa szülessen, fenyőfának kell meghalnia. Válasszuk talán a kompromisszumot: öltöztessük díszbe a tökéletes szépségű, egyszeri befektetést igénylő műfát, de díszítsük friss fenyőgallyakkal a lakást, hogy ne kelljen lemondanunk a tűlevelek árasztotta kellemes, semmihez sem hasonlítható karácsonyi illatról sem. Egy-két ág levágásába még egy fenyő sem halt bele. Legfeljebb megkeseredett tűlevelei íze. E. T.-vel kezdődött Mindenért Steven Spielberg, a filmmágus a felelős. A Csillagok háborúja óta a gyerekek tudják: vannak jó szörnyek is. Innen egyenes út vezetett a Földönkívülihez. E. T. és Spielberg, a „főbűnösök" E. T., a bűbájosán ronda űrbéli biológus minden képzeletet felülmúlóan népszerű lett, az E. T.-vel díszített trikók, iskolaszerek, ágyneműk, s maguk az E. T. figurák bekerültek minden gyerekszobába. Itt azonban nem ért véget a mozivászon szörnyeinek agresszív támadása a szülők pénztárcája ellen. Az újabb szörnyőrületet a négy nindzsa-teknősbéka idézte elő. Míg E. T. a természet őszinte szeretetére és kristálytiszta humanizmusra, segítőkészségre tanította a gyerekeket, meg a másság tiszteletére, a tininindzsák remélhetőleg beoltották nagyobbacska csodálóikba a keleti filozófiák morzsáit, s nevüknek köszönhetően talán felkeltették érdeklődésüket a képzőművészet iránt is. Nagy-Britanniában jelenleg Blobby-mánia tombol, s nem kizárt, hogy keleti irányban is terjedni kezd a kór. Ha belegondolunk, hogy Blobby egy meglehetősen ronda emberke — kövér rózsaszín testét sárga pöttyök tarkítják, s megjelenését egy sárga csokornyakkendő teszi feledhetetlenné -, akkor okkal kell tartani nemzetközi népszerűségétől. Egy évvel ezelőtt mutatkozott be a BBC karácsonyi show-műsorában. Rövidesen született róla egy dalocska is Mr. Blobby címmel, s természetesen elkészült a videoklipp. S bár a legnépszerűbb zenei rádióállo- 4flB más letiltotta a bugyuta nótát, mint ízlésrombolót, a hallgatók más véleményen vannak: Blobby vezeti a brit J^mtfjk slágerlistát. Itt vannak viszont a dinók, s ismét "^f Spielbergnek köszönhetően. Minden jólnevelt szülő tudja: ha csemetéjének ^.J^m^k örömet akar szerezni karácsonykor, hát vesz neki legalább egy icipici dinoszauruszt, vagy bármit, ami dinós. Aki pedig elég bátor, a szünidő alatt elviheti gyermekét a moziba, ha még nem látta a filmet, amelyet már „mindenki" látott. Ami biztos, a film alatt bekövetkezik a történelmi szerepcsere: a gyerekek fogják bátorítóan megfogni rettegő szüleik kezét. Szégyenkezni felesleges. így voltak és vannak ezzel a felnőttek világszerte. (g-l) K

omoly tudósok állítják: a fáknak is van lelkük, s megérzik a veszély közeledtét. Az emberhez hasonlóan képesek átérezni az örömöt és a szenvedést. A pretoriai egyetem tudósai hosszú éveken keresztül figyelemmel kísérték az akácok „viselkedését" és megdöbbentő eredményekre jutottak. Kedvenc csemegéje az akác a vadon élő növényevő állatoknak, különösen a zsiráfnak és az elefantnak. Az állatok azonban sosem legelik le a fát teljesen, amit a tudósok és a laikusok egyaránt az állatok bölcsességének tulajdonítottak, ugy hitték így óvják őket a kipusztulástól, hiszen nemcsak egyszer kell enni! Kiderült: ez tévedés! Szó nincs az állatok bölcsességéről, lelegelnék jó étvággyal az utolsó levelet is, ha éppen nem az étvágyukat venné el — maga a fa. A fák ugyanis ez esetben sokkal ravaszabbak az állatoknál és ügyesen védekeznek falánkságuk ellen. A tudósok megálapították, hogy az ilyen veszélyhelyzetben az akácok egy nagyon keserű anyagot termelnek leveleikben, amitől az állatoknak elmegy az étvágyuk, kénytelenek egy fával odébb állni. Az akácok azonban társaikat is védik, a már említett keserű anyaggal egyidőben kifejlesztenek egy olyan alig érzékelhető gázt is, amely figyelmezteti a környezetükben élő összes többi akácot a veszélyre. A gáz a széllel terjed, ha azt egy távolban álló akác megérzi, azonnal leveleibe bocsátja az „étvágycsökkentő" keserűséget. Csakhogy az állatok viszont a tudósoknál okosabbak: amit ők nagy szenzációként most fedeztek fel, azt az éhes csordák már ősidők óta tudják, s mindig a szélmentes oldalról közelítik meg az ebédnek kiszemelt akácot! Ennél is érdekesebb felfedezést tet-