Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-02 / 281. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK FÚJSZÓM 1993. DECEMBER 2. PALESZTIN-IZRAELI SZERZŐDÉS CSÚSZÁS FENYEGET .licchak Rabin izraeli kormányfő európai körútja keretében teg­nap Rómából Brüsszelbe érke­zett, ahol felkereste az Európai Unió székházát, majd beszédet mondott az Európa Parlament külügyi bizottságában és találko­zott Jaques Delors-al, az Euró­pai Bizottság elnökével, vala­mint Hans van den Broekkal, a külügyekért felelős főbiztossal. Rabin még látogatása előtt ki­hangsúlyozta: Izraelnek nincs szüksége arra, hogy bókoljanak neki, és pénzt sem követel. Csak annyit szeretne elérni, hogy megfelelő feltételeket biztosítsa­nak számára a versengésre az európai piacokon. Felrótta Brüsszelnek, hogy mindeddig nem szorgalmazta határozottan az arab embargó feloldását és az J975-ben kötött kereskedelmi szerződés igazságos érvényesí­tését. Rabin még kedden Rómában foglalkozott a közel-keleti ügyekkel, mondván, nem záija ki annak lehetőségét, hogy a PFSZ-szel kötött békemegálla­podás érvényesítését néhány nappal elhalasztjak. Ezzel össze­függésben szólította fel a palesz­tin vezetőket, hogy segítsenek véget vetni a megszállt Gáza­övezetben tomboló erőszaknak. „Nem hiszem, hogy problémát jelenthet a tárgyalások elhúzó­dása egy vagy két héttel, ha sikerül olyan megállapodást köt­ni, amely elejét veszi a jövendő­beli nézeteltéréseknek" - mon­dotta Rabin. Közben Simon Peresz izraeli külügyminiszter elítélte az irzae­li telepesek legújabb tervét. A telepesek ugyanis polgári en­gedetlenségre szólítanak fel, hogy ily módon próbálják meg­akadályozni a Gáza-övezetben és Ciszjordániában levő települé­seik felszámolását. Peresz az iz­raeli rádiónak kijelentette: „Csak egy kormány van, s az nem hajlandó osztozni a hatal­mon. A telepesek kezdeménye­zése antidemokratikus". Szerin­te ez ügyben Jasszer Arafatnak is állást kellene foglalnia. Ám nincsenek meg az eszközei ah­hoz, hogy érvényt szerezzen te­kintélyének, tehát ezt nem tehe­ti, mert a palesztin állam nem alakul meg egyik napról a másik­ra. Peresz nyomban helyreigazí­totta kijelentését, mondván: a „rendőrségről" és nem az „ál­lamról" akart beszélni. Dr. Viliam Soboňa, volt egészség­ügyi miniszter még annak idején, székfoglaló beszédében - a sajtó képviselői előtt - kijelentette, hogy nem fogja indítványozni az egészségügyi intézetek vezető posztjaira kinevezett kórházigaz­gatók cseréjét. Hogy a szavai és a tettei között végül is mekkora volt a különbség, azt legjobban BÚCSÚK/NEVEZÉS épp a leváltott igazgatók tudnák tanúsítani. A tényszerű okok meg­nevezése nélkül menesztett igaz­gatók sora figyelemre méltó. A mi­niszter, az utolsók között, nem is olyan régen, szintén indoklás nél­kül leváltotta érsekújvári „anya­kórházának" igazgatóját is. Hogy miért, talány... A megüresedett helyre a minisztérium pályázatot hirdetett, de láss csodát, csak egyetlen bátor dalia jelentkezett, aki eltökélte, megmenti a több mil­liós adósság terhét cipelő kórházat. A merész vállalkozó neve nem ismeretlen, dr. Tibor Durišról, a volt biztosító igazgatójáról, a bel­gyógyászati osztály jelenlegi főor­vosáról, az egészségügyi miniszté­rium jelenlegi osztályvezetőjéről, s véletlenül épp a miniszter unoka­testvéréről van szó. Szinte biztos, hogy az egészség­ügyi miniszter tudott arról, hogy rokona megpalyázta az allast, am meg nem erősített hírek szerint úgy tudtuk, dr. Ďurišt már nem volt ideje kinevezni. Tévedtünk. A leváltott miniszter úr talán utolsó döntéseinek egyike éppen unokatestvére kinevezése volt. A minisztériumban az a hir járja, hogy állítólag már november 15-én döntött így, azzal, hogy a kórházigazgató november 25­étől veszi át az érsekújvári egész­ségügyi intézetet. Furcsa az is, hogy az egészségügyi minisztérium személyzeti osztályának vezetője a kinevezésről állítólag csak no­vember 24-én értesült, vagyis ak­kor, amikor dr. Viliam Soboňa már nem is volt egészségügyi mi­niszter. .. -erf­GENFBEN RAJZOLJÁK A TÉRKÉPEKET (Folytatás az 1. oldalról) követelik az általuk precízen megrajzolt új térkép szerint, va­lamint kijáratot a tengerre. Ez utóbbiról a horvátok hallani sem akarnak, mert kettéosztaná a dalmát tengerpartot, a szerbek viszont — amúgy ellensúlyozás­ként — Szarajevó jövőbeni státu­sának kérdését melegítették fel. Ennek ellenére tegnap Genfben folytatódtak a szerb—muzulmán tárgyalások, s minden bizonnyal sor kerül az újabb horvát-mu­zulmán kétoldalú megbeszélé­sekre is. A muzulmánok élesen bírál­ják a közvetítőket, s neheztel­nek a szerbekre meg a horvátok­ra állítólagos kifogásaik miatt. Külföldi megfigyelők azonban egyértelműen úgy vélik, hogy ennek igazi oka a Jugoszlávia elleni embargó feloldásának megakadályozása. A muzulmá­nok számára világos, hogy Szer­bia és Crna Gora gazdasága ro­mokban hever, s ennek alapján reménykednek az újabb területi engedmények kicsikarásában. Ehhez kapcsolódik a hír: meg­jelent az ötszáz milliós bank­jegy, amely ebben a pillanatban hozzávetőlegesen tizenhárom márkát ér. Az infláció óránkét egy százalék (így csak a külföldi számára meglepetés, hogy a vas­úti díjszabást egyből ezerszere­sére emelték), s miután a nyug­díjasok ma és holnap kapnak valamennyi pótpénzt, a dinár feltételezhetően még gyorsab­ban hígul. A nyugdíjasok többsé­gének azonban száz millió (alig több, mint két márka) sem jár havonta, így a bankokban ismét csak a bosszúságok sorozata vár­ható a visszajáró „apró" hiánya miatt. Az állam a legszegényebb réteget ingyenes élelmiszer-cso­magokkal akarja ellátni, a nyug­díjasok jó része pedig hatvan­százalékos kedvezménnyel jut­hat hozzá a családtagonkénti egy liter étolajhoz, fél-fél kiló cukorhoz és mosóporhoz, vala­mint a negyed kiló sóhoz. Mind­két esetben, jegyre. Talán mon­danunk sem kell, hogy só a ha­vas utak járhatóvá tételéhez nincs, a buszok azonban közle­kednek, bár a járatok számát tovább csökkentették. SINKOVITS PÉTER, Újvidék ROMÁN NEMZETI ÜNNEP A MEGOSZTOTTSÁG JEGYÉBEN Romániában a politikai megosztottság és viszály jegyében emlékeztek meg tegnap Erdély Romániához való csatolásának 75. évfordulójáról. Míg a kor­mányzó körök Gyulafehérváron tartottak ünnepet, addig az ellenzék Buka­restben emlékezett meg az eseményről. Iliescu elnök ünnepi felszólalásában ismét a román nép nagy egyesüléséről beszélt, s bírálta az ellenzéket, mert szerinte az nem politizál a nemzet érdekeivel összhangban és nem hajlandó a nemzeti kiegyezésre. A bukaresti nagygyűlés résztvevői viszont a kormányköröket bírálták, s követelték a kormány, valamint az államfő lemondását. A keddi bukaresti akadémiai ünnepségen egyébként diplomáciai incidensre is sor került. Amikor egy-két felhevült szónok a román nép Dnyesztertől Tiszáig, sőt egészen a Balatonig terjedő életteréről, nyelvterületéről kezdett el szónokolni, a magyar és az ukrán nagykövet elhagyta az üléstermet. (kj) OROSZORSZÁG ÚJ CÍMERE Borisz Jelcin döntése szerint a három koronával ékesített kétfejű aranysas lesz Orosz­ország új állami címere - je­lentette az Interfax hírügy­nökség, miután az elnök aláírta az erről szóló elöntést. Az illetékesek már 1991-ben, vagyis a Szovjetunió szétesé­se előtt kutatták, keresték, milyen is legyen az új orosz címer. Végül is Jelcin a kétfe­jű sas mellett döntött, amely a 15. századtól szerepelt az orosz cárok címerén. A há­rom korona az állami hata­lom hároin formájának - a végrehajtó, a törvényho­zó és a törvényszéki hata­lomnak - a szimbóluma. NEM LESZNEK BÉNA KACSA HÓNAPJAI (Folytatás az 1. oldalról) - Úgy tűnik, hogy igen. Szerin­tünk, ha kiderül az, hogy mely or­szág a kibocsátó itt Európában, ak­kor annak kell visszafogadnia a mig­ránst. A magyar-román toloncszer­ződés, amelyet még nem rafitikáltak ugyan, de működik, ilyen értelem­ben szól. • önök azt szeretnék, ha módo­sítanák a szlovák-román toloncszer­ződést? - Természetesen azt akarnánk, ha Szlovákia és Románia között olyan toloncszerződés lenne, amely biztosítaná: ha Románia a kibocsátó­ja egy harmadik országbeli migráns­nak, akkor, bár Magyarországon ke­resztül ment Szlovákiába, azt Szlo­vákia Romániának adja vissza, ne nekünk. Mert az ilyen migránst, ha visszakerül Magyarországra, Romá­nia már nem veszi át tőlünk. • Vezető szlovák politikusok úgy nyilatkoztak, hogy Magyaror­szág részéről a toloncszerződés el­utasítása nem volt korrekt. Másik kitételük, hogy Jeszenszky debrece­ni beszédét - amely a kisebbségi jogok tiszteletben tartásához kötötte az alapszerződések (Szlovákiával és Romániával) megkötését - már a Magyarországon folyó választási kampány ihlette. - Ez szerintem nem jelent sem­mit. Most az elkövetkező hat-hét hónap folyamán minden megnyilat­kozásunkra azt fogják mondani, hogy választási propaganda? így nem lehet kommunikálni. • Tehát nem fenyeget az a ve­szély, hogy a kisebbségekkel kapcso­latos magyar politika a választási hadjárat eszközévé válik? - A kormánypártok részéről nincs ilyen veszély, más pártokért pedig nem vállalhat az ember fele­lősséget. • Annak a veszélye sem áll fenn, hogy az elkövetkező hónapokban Magyarország túlságosan el lesz fog­lalva a választásokkal, s ez lefékezi a szlovák-magyar kapcsolatokat? A béna kacsa hónapjaira gondolok. - A külpolitika a választási kam­pány idején is működni szokott, leg­feljebb egy kicsit takaréklángon. Szerintem nem lesznek béna kacsa hónapjai. És a külügyminiszteri láto­gatás is megvalósulhat, ha meg tu­dunk egyezni. • Az egyik leglényegesebb prob­léma mégis az alapszerződés. Erről már két-három éve is szó volt, azóta nem történt semmi? - Van egy alapszerződés-szöveg, amely nem készült el véglegesen. Ezt még a volt Csehszlovákiával kezdtük egyeztetni. De a kettéválás óta Szlovákiával még nem ültünk le alapszerződést szövegezni, az előző pedig csak nagyon csekély mérték­ben használható. • Magyarország számára melyek lennének az alapszerződés legfonto­sabb elvei? - Egy alapszerződés akkor jó, ha híven tükrözi a két fél kölcsönös akaratát az együttműködésre. Kelet­Európában két elemet szoktak ki­emelni: a határok sérthetetlenségét és a kisebbségi jogokat. Azt hiszem, az alapszerződés nemcsak e kettőből áll, s nem is ezek a legfontosabb elemei. Az alapszerződésben benne vannak két ország kapcsolatainak gazdasági, kulturális, biztonságpoli­tikai, tudományos, emberjogi, a nemzetközi szervezetekben való együttműködési stb. vonatkozásai. Számunkra vannak jó példák: Szlo­véniával, Horvátországgal, Ukrajná­val olyan alapszerződést kötöttünk, amelyek részben tartalmazzák a ha­tárok garantálását, mindazon egyez­mények szerint, amelyek a második világháború után születtek, illetve az EBEÉ-dokumentumok alapján. Más­részt ezek a szerződések megfelelő módon kezelik a kisebbségi kérdést is. Ha egy ilyen típusú szerződést tudunk kötni Szlovákiával, akkor rendben van. Mindig azt mondtuk, nem vonjuk kétségbe a határokat, a párizsi békeszerződés és az EBEÉ­dokumentumok alapján ezt készek vagyunk most is leírni. Ugyanakkor elvárjuk, hogy egy számunkra elfo­gadható kisebbségi cikkely legyen benne. MALINÁK ISTVÁN MAGYAR KÖLTSÉGVETÉS DEFICITES LESZ A magyar országgyűlés kedden éj­szaka, nem sokkal éjfél előtt, majd­nem tízórás vita után, elfogadta az 1994-es év állami központi költség­vetésének főszámait. Eszerint a kiadási főösszeg 1637,7 milliárd forintot tesz ki, míg a bevé­teli főösszeg 1308,1 milliárd forint. A két tétel egyenlegeként kialakuló költségvetési hiány 329,6 milliárd forint, ami nagyobb, mint a várható ez évi költségvetési hiány. A költségvetési javaslat elfogadá­sát 174 képviselő támogatta, 128-an ellene szavaztak, míg egy tartózko­dott a szavazástól. A parlament ezzel kapcsolatban felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy 300 milliárd forint értékű, egy évnél hosszabb lejáratú államköt­vényt bocsásson ki, valamint hogy 29,6 milliárd forint összegben növel­je a kincstáljegyek és más állami értékpapírok állományának értékét a hiány finanszírozása érdekében. A szavazás során egy kivételével minden esetben a pénzügyminiszter által támogatott javaslatot fogadták el a képviselők, s ennek alapján lényegesen nem változtak a kor­mány által megtervezett fő össze­gek. Az egyetlen kivételt az a módo­sító indítvány képezte, amely hat milliárd forintot kívánt beépíteni a családipótlék-kiegészítés fizeté­sére. A parlament ezután részletesen megvitatja a költségvetés egyes feje­zeteit. A főszámok azonban már nem változhatnak. (Kokes) ÉSZAK-KOREÁBAN RÉMEKET LÁTNAK Észak-Korea tegnap azzal vádol­ta meg az Egyesült Államokat, hogy az elmúlt hónap alatt több mint 200 kémrepülést hajtott végre területe felett. Phenjan eb­ből arra következtet, hogy Wa­shington álláspontja a KNDK­val szemben még mindig ellensé­ges. Sőt, a KCNA hírügynökség szerint mindez bizonyítja: az Egyesült Államok „aktivizálta előkészületeit a háborúra". Egy másik jelentésében az említett hírügynökség megállapítja: „az Egyesült Államok ahelyett, hogy tárgyalások útján igyekezne megoldani az atomfegyverek kérdését, továbbra is ellenséges politikát folytat a KNDK­val szemben". Phenjan egy héttel azután hozta nyilvánosságra ezeket a véleményeket, hogy Bili Clin­ton amerikai elnök felszólította Észak-Koreát: adja fel nukleáris programját és engedélyezze atomobjektumainak nemzetközi ellenőrzését. A washingtoni kül­ügyminisztérium közben beje­lentette, még mindig vár Phen­jan „világos válaszára". SZEXRE KÉSZ OBELISZK Még a forgalom is leállt tegnap Párizsban, a Concorde téren. Ugyanis az AIDS elleni világnap alkalmából a téren álló 22 méte­res egyiptomi obeliszket egy lila óvszerbe öltöztették. A korunk pestise ellen küzdő csoport szó­vivője szerint az ötlet jónak bi­zonyult, az obeliszk körül élő láncot alkotó aktivistáikat ro­konszenvvel fogadta az utca em­bere. A hatalmas óvszert a meghök­kentő, esetenként botrányos reklámjairól híres olasz Benet­ton divatárugyártó cég készíttet­te, s ők finanszírozták az obe­liszk „beöltöztetését" is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom