Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám, csütörtök

1993. NOVEMBER 4. IÚ7SZÓ­GAZDASÁG SZLOVÁK-AMERIKAI VÁLLALKOZÁSI ALAP MARSHALL-TERV KICSIBEN Az 1989-es fordulatot követően Csehszlovákiában sorra születtek a kü­lönböző alapok, alapítványok és non­profit szervezetek. George Bush akko­ri amerikai elnök kezdeményezésére 60 millió dollár kezdőtőkével életre hívták a Csehszlovák—Amerikai Vál­lalkozási Alapot (CSAEF). A CSAEF feladatául tűzte ki mindazon kis- és kö­zépvállalkozások támogatását, ame­lyek megállják a helyüket a piaci kö­rülmények között. Az alap megle­hetősen gyorsan munkához látott; 1991. júliusában Pozsonyban nyitotta meg kapuit a szlovákiai tagozat, és szeptemberben már jóvá is hagyták az első projektet. Persze, Csehszlovákia megszűnte kihatással volt az alap működésére. A CSAEF csak részben követte a volt szövetségi állam kettéválásának példá­ját, megmaradt a közös igazgatótanács, és a pozsonyi székhelyű szervezet Szlovák—Amerikai Vállalkozási Alap (SAEF) néven folytatta tovább műkö­dését. A SAEF elnöke Leighton Q.J. Klevana közölte, szerencsére a 60 mil­lió dollárt nem osztották kétfelé. Ez azért szerencse, mert mint kiderült, a szlovákiai fiók az aktívabb: a projektek 66 százaléka és az eddig átutalt pénz­összeg 60 százaléka a SAEF-re jut. Ennyit röviden az alap múltjáról. A SAEF szabályzata egyértelműen rögzí­ti, milyen elképzeléseket, projekteket támogat. Eszerint azokat a vállalkozó­kat részesíti előnyben, akik új munka­helyeket teremtenek, exportra termel­nek, energiatakarékos és környezetkí­mélő megoldásokat alkalmaznak, az agrárszektorban vagy az idegenforga­lomban tevékenykednek. Persze, nem kell egyszerre valamennyi követel­ménynek megfelelni. Az alap átlago­san öt év futamidejű hiteleket nyújt az igénylőknek. Elképzeléseik szerint minden 25-30 ezer dollárnyi beruhá­zott tőke teremtsen egy munkahelyet, tehát a hozzájuk benyújtott projektek beteijesztőit igyekeznek ilyen arány el­fogadására kötelezni. Eddig 28 vállal­kozásnak adtak indulótőkét, köztük ko­máromi (IVV), szenei (Schramko), párkányi (Matuska) és szentpéteri (Ist­rocera) cégnek. Az augusztus végi ada­tok szerint az összesen 1215 embert foglalkoztató 28 kis- és középvállalko­zás 14,3 millió dollár kölcsönt kapott a SAEF-tőI. Az idén márciusban bővítették a vál­lalkozóknak nyújtott támogatásaik szá­mát. A Szlovák Mezőgazdasági Bank­kal karöltve Amerikai Hitelprogram néven új hitellehetőséget hoztak létre, melynek alaptőkéje 6 millió dollárnak megfelelő korona. Az összeg felét a SAEF biztosította, és 600 ezertől 3,5 millió koronáig meríthetnek belőle a jó projekttel érkezők. A négy évre szóló kölcsön törlesztését egy év türelmi idő után kell megkezdeni. Van azonban egy megszorítás: csak azok részesül­hetnek az Amerikai Hitelprogramból, akik részt vettek a SAEF kétnapos sze­mináriumán. Az előadás-sorozat célja, hogy a potenciális vállalkozók megis­merkedjenek egy cég beindításának körülményeivel. A szlovák és a cseh alap októberi pozsonyi együttes igaz­gatótanácsi ülését követő tájékoztatón Leighton Q. J. Klevana hangsúlyozta a szeminárium fontosságát. Szerinte ugyanis nem az ötleteknek vannak hí­ján a honi vállalkozók, hanem a min­den részletében precíz projekteknek. Jövőre valószínűleg kimerül a Szlo­vák—Amerikai Vállalkozási Alap tőkéje. Klevana szerint tevékenységük ezzel nem ér véget, az alap önfenntar­tóvá válik, a kölcsönök kamatait for­gatják tovább. Hogyan lehet az alap pénzforrásaihoz jutni? A SAEF iránt érdeklődők kérelmeit két héten belül megvizsgálják, és a potenciális vállal­kozót máris értesítik döntésükről. Ha a benyújtott tervezet megfelel, akkor a beterjesztőt személyes megbeszélésre hívják, majd az alap igazgatótanácsa hozza meg a végső döntést. Átlagosan - sikeres projekt esetében - 3-4 hónap telik el a kérelem benyújtása és az első kölcsön kiutalása között. A SAEF ve­zetői azonban nem leplezték, megle­hetősen szigorú a mércéjük. Elvégre az amerikai adófizetők pénzéről van szó, ami Klevana elnök szerint különös fe­lelősséget ruház rájuk. (sidó) LÉTÜKÉRT KÜZDENEK A CUKORGYÁRAK MÉZESHETEK UTÁN A JUHOCUKORBAH Október elején, egy szerdai napon Dunaszerdahely lakóinak a város felett terjengő édeskés illat adta tudtul, hogy a cukorgyárban - immá­ron huszonnegyedszer - újra kezdetét vette a kampány. Ez évekig az ősz természetes velejárója volt, ma azonban már egyáltalán nincs így, hiszen a környék nyolc hasonló gyárából kettőben az idén üresek ma­radtak a cukorrépatároló rámpák. A dunaszerdahelyi Juhocukor 324 állandó alkalmazottja és 151 idénymunkása viszont ezúttal is meg­kezdhette a több hónapos maratont. -A tíz szlovák cukorgyár közül kettő felszámolás alatt áll, egy állami vál­lalat maradt, egyet a vállalati me­nedzsment által létrehozott kft. vett át, a fennmaradók pedig a vagyonje­gyes privatizáció keretében cseréltek gazdát. Pontosabban a többiek rész­vényeik 97 százalékát kínálták fel ily módon, mi viszont olyan privatizáci­ós projektet nyújtottunk be, amely­nek alapján a részvények 51 százalé­kát külföldi érdeklődő számára kí­náltuk fel. Azért dönöttünk így, mert szerintünk a vállalat hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlenül szükség van tőkebevonásra - jellem­zi az ágazat helyzetét Jaroslav Ta­bačár, a Juhocukor igazgatója. A vagyonjegyekért felkínált 46 százaléknyi részvény szinte mara­déktalanul el is kelt, az 51 százalék pedig a Nemzeti Vagyonalap tulaj­donában maradt. A többségi rész­vénycsomag iránt érdeklődő három külföldi társasággal a Vagyonalap tárgyalt, ebbe a vállalat vezetőségé­nek különösebb beleszólása nem volt - például épp lapunkból értesül­tek arról, hogy még egy harmadik je­lentkező is akadt (mi viszont a kor­mányhivatalban hozzáférhető anyag­ból szereztük az információt). Az 51 százalék új tulajdonosát illető döntés annak idején meglehetősen nagy feltűnést keltett, tulajdonképpen a kormány képviselői sem tagadták, a kiválasztás során főképp az vezérelte őket, hogy két napon belül megkap­ják a vételárat. Ez ugyanis akkoriban az éppen kimerülőfélben lévő devi­zakészletek szempontjából létkérdés volt. Mindezek ellenére Jaroslav Ta­barčák elégedett az új partnerrel, az Eastern Sugarral. Ezt két jó nevű cég hozta létre. Közülük az egyik az angol T a te Lyle, a világ legnagyobb cukorgyártó konszerne, amelynek a különböző kontinenseken tucat­Az oroszkai cukorgyár elárvult répatárolója. A duna­szerdahelyi Juhocukor egyelőre sikeresebben küzd a nehézségekkel (A szerző felvétele) számra működnek üzemei. A másik, a Generate sucriere pedig francia konszern, évi egymillió tonnás ter­meléssel. A szerződés aláírása után az új partner szakemberei elfoglalták a gyár melletti lakótömb egyik lakását, és munkához láttak. Tevékenységük egyelőre főként tanácsadásból áll, de már körvonalazódtak a közeljövő te­endői is. Eszerint korszerűsítésre összesen 442 millió koronát fordíta­nak, ebből 160 milliót a környezet­védelemre, ami napjainkig a Juhocu­kor egyik nagy adóssága. Ennek eredményeként javul a technológia, és két és félszeresére növekszik a feldolgozókapacitás. Erre szükség is van, mivel jelenleg naponta négye­zer tonna cukorrépát képesek feldol­gozni, az elemzések szerint viszont hosszú távon csak azok az üzemek életképesek, amelyek legalább tíze­zer tonnára képesek. Ezt a mennyisé­get elérve kampányonként 100 ezer tonna cukrot fognak gyártani. Te­kintve, hogy a hazai felhasználás mintegy kétszázezer tonna, így mindössze két modem, a nemzetközi összehasonlításnak megfelelő gyár­nak van helye a piacon. A dunaszer­dahelyi és egy­ben a szlovákiai cukorgyártás helyzetét ezen­kívül általános­ságban két té­nyező határolja be. Egyik a csehországi konkurencia, amely rendsze­resen alulajánlja a szlovák gyá­rak árkalkuláci­óit, a másik pe­dig az utóbbi évek hibás köz­ponti intézkedé­sei. Az utóbbiak közül a legérzé­kenyebben az érintette őket, amikor két évvel ezelőtt szabott, tonnánkénti 250 koronás áron kellett felvásárol­niuk a cukorrépát. A Juhocukrot pél­dául így 80 millió korona kár érte, ami a mai napig nehezen leküzdhető koloncként terheli gazdasági helyze­tüket. Hasonlóan furcsa gyakorlatot folytat a Piacszabályozási Alap is, amely először felvásárolja a gyárak­tól a cukrot, majd kedvezményt ad annak a kereskedőcégnek, amely vevőt talál rá - miközben a gyártók hiába magyarázzák az illetékesek­nek, hogy ilyen támogatással maguk is túl tudnának adni készleteiken. Jaroslav Tabačár szerint minden­képpen piacvédő intézkedésekre len­ne szükség. Itt ugyanis nemcsak a gyárakról van szó, hanem a hozzájuk kötődő mezőgazdasági üzemekről is. A cukorrépa termesztése ugyanis ­bár az utóbbi időben sokan elfordul­tak tőle - továbbra is a nyereséges tevékenységek közé tartozik. A bi­zalmatlanság abból ered, hogy a két évvel ezelőtti botrány óta a gyárak fizetési gondokkal küzdenek. A bi­zalom újbóli megteremtése érdeké­ben a Juhocukor például hitelt bizto­sít a vetőmagra, növényvédőszerek­re, sőt négy termelőnek még modern betakarítógépet is vásároltak, amit ők négy év alatt terménnyel törlesz­tenek. A külföldi partnerrel egyelőre kedvező tapasztalatai vannak az élel­miszer-ipari dolgozók gyárban működő szakszervezeti vezetőknek is. Sajdik Olivér elnök, a gyári hőerőmű villanyszerelője elsősorban azzal elégedett, hogy az új tulajdo­nos sem vonja kétségbe a kollektív szerződésben foglaltakat, sőt kötele­zettséget vállalt, hogy két évig nem csökkenti a létszámot. Ráadásul ma­napság teszi ezt, amikor már az is becsülendő, ha valahol időre osztják a fizetést, egyhetes pótszabadságot, illetve 15. fizetést is kapnak. Néhány hete ezenkívül 200 ezer korona ka­matmentes kölcsönt osztottak szét a dolgozók között és továbbra is a szakszervezetek kezelésében marad­tak az üdülők és a sportlétesítmé­nyek. Végezetül a vállalati vezetés és az új tulajdonosok megígérték, amennyiben a vállalat anyagi hely­zete megengedi, a bérek követni fog­ják az inflációt, illetve differenciált bérezéssel próbálják megtartani a legjobb szakembereket. A Juhocukor tehát reményekkel néz az elkövetkező időszak elé, és egyelőre ezt osztja a tőkepiac is. A tőzsdén kívüli kereskedelemmel fog­lalkozó RMS-Slovakia aukcióin a Juhocukor részvényei júniustól 116,3 koronáról 248 koronára emel­kedtek. Ráadásul a forgalmazott több mint ötszáz vállalat közül azon hat közé tartozik, amelyek részvény­árfolyama folyamatosan emelkedik, az utolsó forduló során például 25 százalékkal. TUBA LAJOS ÓLOM NÉLKÜLI ÁLMOK Miközben vezető politikusaink szkjából egyre gyakrabban hangzanak el kijelentések Európa fejlettebb részéhez való csatlakozásunk szüksé­gességéről, a gazdasági élet menete vajmi kevés reménnyel kecsegtet ahhoz, hogy egy nagy ug­rással rövid időn belül átkerüljünk a túlsó part­ra. Keményeink vélhetően majd csak akkor vál­hatnak valóra, ha termékeink versenyképesség tekintetében is állni tudják a kihívásokat. Eh­hez viszont nemcsak a munkatermelékenységet, hanem a termékek minőségét és az ezt szabá­lyozó szabványokat is hozzá kell igazítanunk a nyugati világ követelményeihez. Kevesen tudják, hogy az EK környezetvédelmi ajánlásai alapján a nyugati országokban már most megkülönböztetett figyelmet szentelnek a környe­zetet károsító anyagoknak. Különösen a fogyasz­tás során az emberrel közvetlen kapcsolatba kerUlő anyagok esetében ügyelnek az egészségre kimutat­hatóan káros vegyületek jelenlétére. Ismereteink szerint például a közeljövőben megkülönböztető (halálfejes?) jelzéssel kell majd ellátni azokat az EK-piacra szánt termékeket, amelyek nehézfém-, különösen ólomszármazékokat tartalmaznak. Mindenesetre nem lenne valami felemelő érzés, ha például a vízvezeték-szerelők halálfejes jelzésű csövekben vezetnék a lakásokba a vizet. Csakhogy a jelenlegi horganyozott, illetve PVC-csövek ólomtartalma ezt a feltételezést eléggé reálissá te­szi. A helyzet mégsem teljesen reménytelen. A ha­zai piacon megjelentek azok a termékek, amelyek a szigorúbb környezetvédelmi követelményeknek is eleget tesznek. Szlovákiában például már szin­tén állítanak elő ólommentes PVC-nyomócsöve­ket. Egyedüli gyártójuk a felsőszeli Aquamont Kft. A cég gyakorlatilag 1991-től működik. - A gondolat, hogy vízvezeték-hálózatot szerelő vállalkozást alapítsunk, még 1989-ben fogalmazó­dott meg bennünk. A községi vízvezeték-hálózatok építése az azt megelőző időkben virágkorát élte. Ám amikor már benne voltunk, derüli ki, hogy a többi vállalkozáshoz hasonlóan mi is ki vagyunk szolgáltatva a monopolhelyzetben levő alapanyag­gyártók kénye-kedvének. A PVC-nyomócsövek ha­zai gyártója, a nyitrai Plastika egyértelműen mo­nopolhelyzetben vott, igy aztán logikusan jött a kö­vetkeztetés: legjobb lesz, ha magunk állítjuk elő a csöveket - kezdte Burián Attila, a kft. egyik alapí­tó tagja. A felismerést tettek követték. Körülnéztek a pi­acon, majd versenytárgyalást hirdettek a PVC­nyomócsövek gyártási technológiájára. Ebben az olasz Amut cég vitte el a pálmát, s az általa besze­relt gépsor azóta is kifogástalanul működik. Az Aquamontban ügyesen ráéreztek arra, hogy több kell a továbblépéshez. Mivel a fejlettebb nyugati országokban a környezetvédelmi szempontok egy­re komolyabb súllyal esnek latba, éltek a világhírű német Henke 1 vegyipari konszern itteni kirendelt­ségének ajánlatával, s az ő stabilizátorukat alkal­mazva, amely már nem tartalmaz ólmot, belekezd­tek az ólommentes nyomócsövek gyártásába. - A hagyományos nyomócsövek gyártása során ólomtartalmú stabilizátort adagolnak, amely az anyag mechanikai tulajdonságait erősíti. Kétség­telen, hogy ezek a stabilizátorok töltik be leghaté­konyabban a feladatukat, azonban az ólom jelenlé­te még kötött formában is veszélyeket rejteget. Bár nem állithatjuk, hogy a hagyományos PVC-nyo­mócsövekből az ólomkimosódás szintje meghalad­ja a szabványban előírt értékeket, a mi csöveink esetében ez a veszély kizárt - állította Nagy Dénes technológus. Az ólommentes stabilizátorok alkalmazását azó­ta szabadalmi eljárásként be is jegyeztették. Ezt már Perleczky Lőrinctől, a hattagú cégvezetés egyik tagjától tudhattuk meg, aki egyébként az operatív és távlati tervezés ügyeit intézi. Nem pa­naszkodhat tétlenségre, hiszen a csaknem ötven al­kalmazott munkájának összehangolása egész em­bert kíván. - Augusztustól már az ólommentes nyomócsöve­ket gyártjuk, s feltételezéseink szerint ezzel a ter­mékünkkel a nyugati piacokon is versenyképesek leszünk. Ismereteink szerint ugyanis ilyen csöveket eddig csupán Németországban, Ausztráliában és Bulgáriában gyártanak. A hazai piacon még elég­gé ismeretlen ez a termék, s őszintén szólva a ku­tyát sem érdekli, hogy ezek a csövek már környe­zetbarát technológiával készülnek Megrendelőink számára egyértelműen az ár és a pontos szállítás a fontos. Hál' istennek, e vonatkozásban is tudjuk tartani a lépést - vallotta elégedetten. Az Aquamont nyomócsövekre 10 atmoszféra nyomásbiztonságot garantálnak, láttunk azonban olyan próbacsövet is, amely 43 atmoszférányi nyo­mást is kibírt törés nélkül. Ez a nyomásbiztonság ad garanciát újabb vállalkozásuk számára. Press­kan systém néven nyomás alatti közművi csatorna­hálózat tervezési és kivitelezési munkálatait is el­kezdték. Első preferenciahelyük Vágtornócon lesz, ahol megnyerték a falusi csatornahálózat kié­pítésére kiírt pályázatot. Amint azt Panyik Igor a cég egyik munkatársa elmondta, a nyomás alatti szennyvízelvezetés alapelve, hogy zárt rendszer­ben zúzószivattyúk meghajtásával áramoltatják a szennyvizet a tisztítóállomásra. Különösen a sík terepeken érhető el vele jelentős munkamegtakarí­tás, hiszen a csöveket a gravitációs esések miatt nem szükséges helyenként túlzottan mélyre he­lyezni. Kisebb méretű csövek, kevesebb földmun­ka, működtetés közben pedig szinte kizárt az el­tömődés veszélye, s az sem mellékes, hogy a beru­házási költségek jóformán a felét teszik ki a ha­gyományos gravitációs csatornák beruházási költ­ségeinek. Ezen felül vállalják az így elkészített csatornahálózat karbantartását és esetleges javítá­sát is. Az Aquamont vállalkozási stratrégiája nemcsak a pillanatnyi sikerekre, hanem hosszú távú meg­fontolt és összehangolt lépésekre épül. Már most komplett szolgáltatást kínálnak ügyfeleiknek a vízvezeték-hálózatok építésében, a legfontosabb alapanyagok raktárkészletükből megvásárolhatók. A helyi önkormányzattal is szoros kapcsolatot tar­tanak fel. Öt évre bérbe vették a melléküzemági részleget, ennek fejében a falusi vízvezeték-háló­zat építéséből is kivették a részüket. Bizonyítva, hogy az önkormányzat és a helyi vállalkozások közötti mindkét fél számára előnyös együttműkö­dés nemcsak szólam, hanem gyakorlatban is meg­valósítható elv. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom