Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám, csütörtök

1993. NOVEMBER 25. ÚJ SZÓL GAZDASÁG 6 SZÖVETKEZET - VALLALKOZASBAN MINDENKI A „SAJÁT" GÉPÉN A mezőgazdasági szövetkezetek transzformációjának befejezése után röpke háromnegyed év tapasztalata is elég volt ahhoz, hogy az átalakított szövetkezetekben leszámoljanak az illúziókkal. Nevezetesen, hogy a közös vagyon nevesítése, a tulajdonviszonyok „papíron" való tisztázása egy csapásra megoldhatja az ágazatban felhalmozódott gondokat. Kétségtelen, hogy a gazdasági környezet szorító feltételei nagyban befolyásolják a termelőüzemek hatékonyabb mozgási lehetőségeit, azt is be kell látni azonban, hogy az átalakítás során a szövetkezetek zömében nem alakult ki hatékony tulajdonosi struktúra. Ahol sikerült, ott ma már könnyebben lélegeznek. NAFTA: AZ OLAJOZOTTABB GAZDASÁGÉRT Szinte minden kontinensen gazdasági csoportosulások jöttek-jönnek létre; földrészünkön az Európai Unió, Dél-Amerikában a Mercosur, Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay közös piaca, Délkelet-Ázsiában az ASEAN, Indonézia, Malajzia, Fülöpszigetek, Szingapúr, Thaiföld és Brunei együttműködése, Észak-Amerikában pedig a NAFTA, az Északamerikai Szabadkereskedelmi Társulás. Szlovákia számára természetesen e csoportosulások közül az Európai Unió a legfontosabb. November 17-én az USA képviselőháza, majd november 20-án a Szenátus is igent mondott az Egyesült Államokat, Kanadát és Mexikót tömörítő társulás megvalósítására. Tavaly decemberben a három ország vezetői már aláírták a NAFTA létrehozásáról szóló egyezményt, most a parlamenteken van a sor, hogy ratifikálják a dokumentumot. Mexikó, mint a társulásból leginkább profitáló tagállam, nem gördít akadályokat a megvalósulás útjába. Kanadában már komolyabb ellenkezés érezhető, azonban éppen a NAFTA húzóországában, az Egyesült Államokban érte a legtöbb támadás az egyezményt. Az amerikai tömb hatbillió dolláros egyesített gazdasági ereje felülmúlja az Európai Unió 4,9 billiós termelési értékét, 365 milliós összlakossága pedig a konkurens tömörülés 345 millió lakóját. Az északamerikai szomszédok közötti kereskedelem virágzik: az USA és Kanada kölcsönös forgalma a legnagyobb volumenű árucsere a világon. Miért volt hát az ódzkodás e születőfélben levő óriáspiac láttán az Egyesült Államokban? A NAFTA ellenzői, akiknek élén Ross Perot milliárdos, a tavalyi elnökválasztás egyik jelöltje áll, azt állítják: az alacsony mexikói bérköltségek következtében a gyárak a déli szomszédba helyezik át termelésüket, ezáltal számos munkahely megszűnik az államokban. Nem csoda, hogy az AFL-CIO, a legnagyobb amerikai szakszervezet szintén az ellenzők táborát erősítette. Mi van a mérleg másik serpenyőjében? A NAFrA-egyezményt támogatók, köztük Bili Clinton elnök, Al Gore alelnök, az összes még élő exelnök, Henry Kissinger volt külügyminiszter és számos Nobel-díjas közgazdász, két fontos momentumot emelnek ki. Az első politikai: az Egyesült Államok a szerződés jóváhagyása esetén jelzi, nem lép az elzárkózás útjára, lehetségesnek tartja két fejlett (Kanada, USA) és egy fejlődő (Mexikó) piacgazdaság integrálását. Ez számunkra is fontos, hiszen az Európai Unió és a visegrádi négyek közti fejlettségbeli különbség majdnem ugyanakkora. Továbbá a NAFTA stabilizálja Mexikó politikai helyzetét. A második érv gazdasági: a nagyobb piac nagyobb lehetőségeket nyújt, növeli a konkurenciát, ennek pozitívuma az alacsonyabb árakban csapódik le. Optimista elképzelések szerint a vámhatárok megszűntével az óriáspiac csak az USA-ban öt év alatt egymillió új munkahelyet teremt. Ha a NAFTA valóra válik, a földkerekség legnagyobb vámmentes piaca születik. Ez méltó ellenfele lehet az Európai Uniónak, s magasabb szinten folytatódhat a geoökonómiai versengés a világ legfontosabb erőközpontjai között. A képviselőházi jóváhagyás után végre az amerikai kormányzat teljes erővel összpontosíthat a következő világgazdasági kihatású lépés megtételére: a világkereskedelmet liberalizáló GATT-tárgyalások uruguayi fordulójának lezárására. SIDÓ H. ZOLTÁN Ebedet és Muzslát az érsekújvári járásban a közös határ és az egykoron erőltetett központosítási törekvések sodorták, úgymond, egymás karjaiba. A rendszerváltás után megindult folyamatok eredményeként azonban itt is határozottan felmerült a különválás igénye. Nem mintha a közös túlságosan rosszul gazdálkodott volna. Talán példaértékű is lehetne, hogy józan megfontolások alapján a kölcsönös érdekeket figyelembe vevő megállapodással elkerülhető az ilyen esetekben gyakran fellépő „haragszom rád" hangulat. Góra Gyula, az ebedi szövetkezet elnöke és Könözsi László, a gazdaság termelési igazgatója megelégedéssel nyugtázhatja: 1993 tavaszán különösebb huzavonák nélkül gyakorlatilag a jó partneri kapcsolatok fenntartásával sikerült kiválniuk a muzslai szövetkezetből. A szétválás gondolata már 1990 tavaszán megfogalmazódott, megvalósítása azonban csupán a vagyonnevesítés lezajlása után történhetett meg. Mégpedig úgy, hogy az ebedi földtulajdonosok és vagyonrészek tulajdonosai már az itt újjáalakított szövetkezetbe jelentkeztek be. így került mintegy 1300 hektár mezőgazdasági földterület, s megközelítőleg 1000 hektár szántó az ebedi szövetkezet művelésébe. - Barátságban váltunk el a muzslaiaktól. Sőt, az előző évben ott kipróbált üzemszervezési modellt itt is megvalósítottuk. Számunkra ugyanis már a rendszerváltás után nyilvánvalóvá vált, hogy a régi struktúrájú szövetkezetek nem fognak tudni hatékonyan gazdálkodni. Nem tartható fenn az az állapot, hogy az alkalmazottak döntsék el a lényeges kérdéseket. Filozófiánk abból indult ki, hogy a tulajdonosi és alkalmazotti viszonyt gyakorlatilag teljesen szétválasszuk - hangsúlyozta Könözsi László. - Ennek lényege, hogy nálunk a vagyonkezelés és a termelés két teljesen különálló dolog. Csupán egy szövetkezetben zajlik, de szervezésileg teljesen külön váltan. A szövetkezet vezetésének az a dolga, hogy a vagyoni betéteket, illetve a vagyonjogi kérdéseket kezelje. Ezt a tuíajdonosok által választott testület, a vezetőség végzi, amely saját köréből választott magának elnököt. A termelést viszont szerződéses alkalmazotti viszonyban levő igazgató irányítja, aki a vezetőségnek tartozik felelősséggel az eredményekért - egészítette ki Góra Gyula. Kétségtelen, hogy ez a modell kevesebb konfliktushelyzetet teremtett, mint ott, ahol a dolgozó tagság tulajdonosi mivoltából vezérelve naponta beleszól a munkaszervezésbe, mit, hogyan kéne csinálni a vezetésnek. Az átalakítás során a szövetkezetek zömében eljutottak addig a felismerésig, hogy a tulajdonosi és alkalmazotti viszonyt külön kell(ene) választani, gyakorlatilag azonban kevés helyen sikerült megvalósítani ezt az elképzelést. Továbbra is összemosódik a tag és a dolgozó státusza. Nos, Ebeden és Muzslán, meg merték, meg tudták lépni a következő lépést is. Nevezetesen, hogy az alkalmazottak létszámát radikálisan lecsökkentsék. Amikor először hallottam, én sem akartam hinni a fülemnek: 1000 hektárt 24 alkalmazottal művelnek, és ebbe a létszámba már az irányító apparátus és az éjjeliőr is beletartozik. - A mezőgazdasági munkákat szerződéses alapon 14 vállalkozó végzi számunkra - magyarázta Könözsi László. — Ennek a kapcsolatrendszernek az alapelvei a következők: a szövetkezet tulajdonában levő termelőeszközöket, traktorokat és egyéb munkaeszközöket bérbe adtuk a szövetkezet volt dolgozóinak, akik vállalkozók lettek. A vitákat elkerülendő, mindenki azt a gépet kapta, amelyen eddig dolgozott. Azelőtt mindig gond volt az üzemanyagfelhasználással, az alkatrészellátással, a javításokkal. Általában rendkívül magas költségtényezők voltak. Csupán ellenőrzéssel viszont nem lehetett kézben tartani ezeket a tételeket. Olyan rendszert kellett kitalálni, amely a dolgozókat egyénileg teszi érdekeltté a takarékoskodásban és a hatékony anyagfelhasználásban. Most minden dolgozó rá van kényszerítve, hogy ne csak dolgozzon, hanem gazdálkodjon is. Ezáltal az embereket egymás között is versenyhelyzetbe hoztuk. Góra Gyula: - Már a muzslai tapasztalatok bizonyították, hogy ezzel a rendszerrel jelentős megtakarítás érhető el, nagymértékben visszaesett az üzemanyag-felhasználás. Nem beszélve arról, hogy a bértömegadó és egyéb járulékos pótlékok kifizetésétől is mentesül a szövetkezet. Hogy ez a játszma kétesélyes lehessen, kidolgoztunk egy tarifarendszert, amely a szövetkezet számára szükséges szolgáltatások, műveletek díjszabását tartalmazza. Ennek alapján számlázza nekünk a vállalkozó az elvégzett munkát. A hónap végén kölcsönösen elszámolunk egymással, ami anynyit jelent, hogy az elvégzett munkáért járó összegből levonjuk a felhasznált üzemanyag, alkatrész, a javítás stb. értékét és a bérleti díjat. A vállalkozások számára külön elszámolást vezetünk, ezt jelenleg Muzslán végeztetjük. A tarifarendszer alapja egy csehországi táblázat, amely mezőgazdasági üzemek közötti elszámolásra szolgált. Ezt vették alapul, amikor az egyes műveletek díjtételeit megszabták. Itt például egy hektár szántás 780 koronát ér, szemben a régi norma alapján kimutatott 20 koronával. A különbség jelentősnek tűnik, viszont a vállalkozónak ésszerűen kell gazdálkodnia, hogy a bevételeiből fedezni tudja a kiadásait. A rendszert Muzslán vezették be először. Amint azt Góra Gyula elmondta, hosszú ideig tartott, míg a vezetőség tagjait, majd a dolgozókat is sikerült meggyőzni a módszer hatékonyságáról. Számtalan megbeszélés, tárgyalás eredményeként született meg a döntés, hogy az egyes részlegek munkáját az ott dolgozók gazdasági vállalkozás formájában végezhessék. - Dél-Szlovákiában nagyon sok szövetkezetben megpróbálkoztak ennek a módszernek a bevezetésével, általában azonban félúton megrekedtek. Érthető, hiszen a kockázatvállalás nagyságát nem mindenütt tudták ellensúlyozni a juttatás mértékével. Nálunk is hosszú ideig kellett győzködni az embereket, hogy mit hoz ez nekik. Az éves teljesítmények alapján kidolgoztuk, ki mennyit keresett, illetve mennyit kereshet, ha az általunk javasolt módszert vállalja - vélekedett Könözsi László. A megtakarítás mértékére jellemző, hogy Muzslán 1992-ben az előző évi 12 millió koronás veszteséget nullára sikerült csökkenteni. Átlagosan megkétszereződött a dolgozók jövedelme, s szembetűnő, hogy a bérnövekedés, illetve a jövedelem emelkedése a szövetkezettől nem követelt újabb költségnövekedést, sőt, a költségek inkább jelentősen csökkentek. Természetesen nem mindenki rajongott ezért a módszerért, de egyértelmű, hogy aki jól gazdálkodott, az jól járt. - Az elején sok vád ért bennünket, sokan még a vezetésben sem értették, miről van szó. Muzslán holding típusú gazdálkodást terveztünk, de miután szétváltunk, itt nálunk a bérbeadási forma honosodott meg - állította Góra Gyula. - Elfogadásában közrejátszott az is, hogy a vezetők számára már Muzslán is kemény követelményrendszert állítottunk fel a gazdaságossági mutatók teljesítésére. Aki teljesítette, az részesedett a nyereségből, aki viszont nem, annak a veszteség mértékétől függően akár a minimálbér szintjére is lecsökkenhetett volna a fizetése. A tagok tehát látták, hogy nemcsak tőlük követelünk sokat, hanem mi is vállaljuk a kockázatot. Az ebediek szerencsés helyzetben vannak, mivel a köztudottan veszteséges állattenyésztés terhei az új szövetkezetben nem nyomják őket. - Kifejezetten növénytermesztésre szakosodunk, s ezen belül jövőre komoly struktúraváltást tervezünk - hangoztatta Könözsi László. Elsősorban a búza és a napraforgó vetésterületét növeljük, a többi termény csupán kiegészítő szinten kerül a vetésforgóba. E kis létszámú szövetkezet példája is bizonyítja, hogy ott, ahol keresik az ésszerű és hatékony megoldásokat, még a nehéznek tartott átmeneti időszakban is át tudják hidalni a nehézségeket. Az új módszerek keresése és gyakorlati alkalmazásuk egyértelműen bizonyítja, a dél-szlovákiai mezőgazdaságban megtalálható az a szellemi tőke, amely kiindulási alapot nyújthat az ágazat további felvirágoztatásához. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ VÁLLALKOZÓK TALÁLKOZÓJA MKDM-VEZETŐKKEL IGÉNY AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE A parlamenti pártok járásbeli képviselőivel szervez találkozókat a Vállalkozók Dunaszerdahelyi Járási Társulásának vezetősége, amelyek célja, hogy tájékozódjanak az egyes pártok gazdasági elképzeléseiről, illetve megismertessék velük az őket szorító problémákat. Ennek keretében néhány napja Somorján a Lindtner-panzióban találkoztak Bugár Bélával, az MKDM elnökével, illetve Agárdy Gáborral és Ásványi Lászlóval, a mozgalom szakértőivel. Bugár Béla szerint a jelenlegi gazdasági rendszer nem vállalkozóbarát, főként a túlzott adóterhek és a korlátozott hitellehetőségek miatt. A kormány tudatosan fékezi a fontos törvényjavaslatok elfogadását és olyan taktikát követ, amely szerint mást mond és mást tesz. Arra viszont kevés lehetőséget látott, hogy komolyabb javulást tudnának elérni, főként azért, mert a kormánypárt a parlamentben szavazógépet üzemeltet, és emiatt ritkán sikerül a többi képviselő meggyőzésén alapuló lobbyzás. Fontosnak tartotta viszont a szoros kapcsolattartási a vállalkozók szervezetével, mivel így gyorsan véleményeztetni tudnák velük az őket közelről érintő és a parlament elé kerülő törvényjavaslatokat. A találkozón sok szó esett az információáramlásról, mint a vállalkozások eredményességének egyik fontos feltételéről. Agárdy Gábor szerint ugyanis a jó információcsere fontosabb, mint az adó egy-két százalékos korrekciója. Például az itteni vállalkozói lehetőségekről készült adatbankhoz lenne szükségük ahhoz, hogy kamatoztatni tudják a külföldi egyesülés tervét, amely egyrészt az adatbankot működtetné, másrészt pedig a tagok egymás között kereskednének, hogy a haszon így a régión belül maradjon, másrészt pedig akár kisebb árrést is használhatnának (szerinte magyar vállalkozóknak kellene egymással kereskedniük, Bugár Béla viszont mindezt a régióbeli vállalkozókra bővítette). A beszélgetés során Marian Baláži átadta a politikusoknak a vállalkozók országos szervezete által kidolgozott felhívást, amelyben 9 pontban felsorolják a szerintük leginkább módosításra szoruló jogszabályokat. Szó esett ezenkívül, hogy változtatásra szorul a transzformációs törvény, rossz a mezőgazdaság dotációs rendszere, eladják a bősi vízlépcső építésekor olcsó pénzért és zsarolással felvásárolt földeket és igény van működő farmergazaságok meglátogatására. Kiderült, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek jövőjét illetően véleménykülönbség van az Együttélés - MKDM koalíción belül (az utóbbi főként a családi gazdaságok jelentőségét hangsúlyozza), a vállalatok privatizációja során Agárdy Gábor helyesnek tartaná, ha a részvények 51 százaléka a munkásoké lenne, Ásványi László szerint pedig igény esetén mozgalmuk ingyenes menedzserképzést tud szervezni. A találkozó végén Bugár Béla, illetve Kanyik János, a Vállalkozók Dunaszerdahelyi Járási Társulásának elnöke rendszeres kapcsolattartásban egyeztek meg, főként a parlamentben futószalagon tárgyalt törvényjavaslatok gyors véleményezése céljából. -tl-