Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-23 / 273. szám, kedd

1993. NOVEMBER 23. ÚJ szól MOZAIK 4 EGY KORONÁT ÉRŐ ÖTSZÁZMILLIÓ Ne tessék megijedni, ekkora infláció még szerencsére nincs Szlovákiában, de még a távoli Brazíliában sem. Az i (írd és olvasd: egy) korona a Matica slovenskának visszaadandó turócszentmártoni Neografia nyomda szimbolikus „váltságdíja", mint arról korábban döntött a kormány. A hír nem új, s talán afölött sem érdemes rágódni, milyen módozatai vannak kies hazánkban a privatizációnak. A kormány gesztusa lehetne akár szimpatikus is, hogy a legnagyobb szlovák kulturális szervezetnek viszszaadja egykor államosított nyomdáját, akár egy korona fejében, akár ingyen. A bökkenő mindössze annyi, hogy az egykor elkobzott, majd prosperáló állami vállalattá fejlesztett, s európai színvonalat képviselő nyomdát úgy kapná vissza a Matica, hogy dolgozóinak csupán tíz százaléknyi tulajdonosi részvény maradna, amit a dolgozók sérelmesnek találnak, s természetes, hogy törik a fejüket, milyen szándékok bújhatnak meg emögött. A nyomda dolgozói, mint azt a Sme napilap tegnapi cikkéből tudjuk, teljesen logikusan, arra gyanakodnak, hogy a fejlesztésre fordítandó nyereséget a pozsonyi székhelyű kulturális szervezet „kebelezné be", netán abból finanszíroznák a Matica vezetőinek külföldi útjait. Jozef Markuš elnök, aki jelenleg Amerikában tartózkodik, még nem talált időt arra, hogy tisztázza a helyzetet a nyomda dolgozóival és managementjével, arra pedig nem hajlandó, hogy a Turócszentmártonban számára felkínált négyszobás lakást elfogadja, mondván, a politika Pozsonyhoz köti. S éppen ez nyugtalanítja a mártoniakat, akik attól tartanak, hogy kulturális értékek előállítása helyett a nyomda nyereségét Markuš elnök politikai karrietjének építgetéséhez fogja felhasználni. Hogy valójában mit jelent ez a bizonyos egy szlovák korona, hogy milyen érdekek egyezkedtek a háttérben (mert ugyanakkor a Matica többi államosított épületeiről nem esik szó), csak találgatni lehet. A. Kováč gondnok szerint mindenesetre nem szabad megengedni, hogy a Neografia rt. egyetlen koronáját is a szövetség vigye el... (k-y) DOMVNO '93: INGATLANOK SZÉLES SKÁLÁJA (Munkatársunktól) Tegnap a pozsonyi Istropolis épületében megnyitotta kapuit a DOMYNO '93, Szlovákia első ingatlanvására. Eddig hiányzott az ilyen jellegű rendezvény, ahol nemcsak a potenciális ügyfelek találkozhatnak a szolgáltatások széles skáláját nyújtó ingatlanügynökségek képviselőivel, hanem maguk az ingatlanok adásvételére szakosodott cégek is kapcsolatokat építhetnek ki egymással. A pénzügyminisztérium és a polgármesteri hivatal szakmai felügyelete alatt zajló kiállításon és vásáron az egyes standokon a látogatók megismerkedhetnek Pozsony és néhány nyugat-szlovákiai város ingatlankínálatával, a részletes tervrajzokkal. Külön paneleken tüntették fel, hol lehet Pozsonyban lakásépítkezésbe kezdeni. A vásáron Pozsony Főépítészeti Hivatalának szakemberei, valamint a jogi tanácsadók ismertetik a főváros fejlesztési terveit és potenciális lehetőségeit. A rendezvény november 25éig tart. (só) ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN PERIFÉRIÁRA KERÜLÜNK Dobos László, az Együttélés képviselője már többször interpellálta a miniszterelnököt és az egyes minisztereket a magyar nemzetiségű polgároknak a végrehajtó hatalomban való részvételével kapcsolatban. Az interpellációra kapott válaszok alapján a parlament pénteki ülésén ismertette, hogy néhány kormányszervben, minisztériumban hány magyar dolgozik. így többek között elmondta, hogy a földművelési minisztérium 345 alkalmazottja közül 9 magyar nemzetiségű (2,6 százalék). A külügyminisztérium 358 alkalmazottjának 1,11 százaléka magyar nemzetiségű. Szlovákia külképviseleti hivatalaiban összesen 390-en dolgoznak, köztük 6 a magyar. A kulturális minisztériumban vezető beosztásban három nem szlovák dolgozik, köztük 1 magyar, a szakelőadók között öten vallják magukat más nemzetiségűnek, mint szlováknak. Az oktatási tárca alap- és középiskolai szekciója keretében egy osztály foglalkozik a nemzeti kisebbségek oktatásával (tehát magyar, roma stb.) összesen 4 munkatárssal, így számos fontos kérdéssel, például a szlovák nyelv oktatásával külön nem foglalkozik senki. Az adatok ismertetése után Dobos László megállapította: - Hadd idézzek a miniszterelnöktől kapott válaszból: nem követem figyelemmel a nemzetiségi kisebbségek képviseletét az SZK egyes minisztériumaiban, mivel a posztok betöltése nem függ össze a nemzetiségi kérdéssel, hanem csakis a polgárok szaktudásával. Furcsa statisztika, furcsa érvek. Hogyan magyarázható, hogy a magyar nemzetiségűek aránya megdöbbentően alacsony az egyes minisztériumokban? Talán alkalmatlanok vagyunk, vagy pedig a politikának az a célja, hogy a végrehajtó hatalomból a perifériára szorítsanak bennünket? A lakosság széles rétegeinek részvétele a hatalomban a demokratikus állam egyik alapelve. Sajnos, nálunk más a gyakorlat. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az SZNT-nek a kommunista rendszer éveiben magyar nemzetiségű alelnöke volt. 1969-1970-ben a számunkra fontos tárcákban öt miniszterhelyettesünk, valamint egy tárca nélküli miniszterünk is volt. Azokban az években külön szakosztály működött az oktatási minisztériumban a nemzetiségi iskolák irányítására, élén egy magyar nemzetiségű miniszterhelyettessel. Most kettő, pontosabban egy szakelőadó foglalkozik ezzel. A legutóbbi megbízatási időszakban kormány és parlamenti alelnökünk volt. Az 1992. évi választások óta semmi. Globális kijelentések hangzanak el az európai standardról. Az alkotmánybíróság számunkra megközelíthetetlen torony. Nem kaptunk helyet a rádiótanácsban, a tévé és a rádió frekvenciaelosztó tanácsában és folytathatnám a felsorolást. Sajnos, a parlament gépezete egyszerűen leszavaz bennünket. Arra a nézetre jutottam, ha a politikai struktúra nem képes garantálni az alapvető jogokat, könyörtelenül a mai politika perifériájára kerülünk. Kizárólagosság és kizárás érvényesül. Egyre nyilvánvalóbb az irányzat: egy párt, illetve ma már koalíció erős központi és helyi hatalmi pozíciói alakulnak ki. Ez sem nemzetiségi, sem polgári, sem társadalmi szempontból nem egészséges jelenség. A konszenzus lehetősége napról napra távolodik. Ebben a folyamatban sajnos nagy és becses integráló emberi értékek vesznek el. KAMARATÖRVÉNY - SOVÁNY VIGASZ A Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara szerteágazó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően elismerést vívott ki magának idehaza és határainkon túl egyaránt. Regionális kirendeltségei révén sürgeti a szomszédos államokkal való gazdasági együttműködést, s ez is hozzájárult, hogy a kormány másként tekint az iparkamarára, valahol partnerként fogadja el. A kamara állandó tagjává vált a kormány tanácsadó szervének, a gazdasági tanácsnak. Meglehet, ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy óvatosabban fogalmaztak a szlovák kabinet tevékenységének minősítésekor. Ennek ellenére legutóbbi sajtótájékoztatójukon bírálatból nem volt hiány. Peter Mihók, a több mint 17 ezer üzletembert, magáncéget, vállalatot tömörítő kamara elnöke a kormány szemére vetette, hogy bár rendeletet hozott az iparkamarák volt vagyonának (főleg egykori székházainak) visszaszolgáltatásáról, annak jogi alap nélküli gyakorlati megvalósítása lehetetlen. A kormányrendeletnek csak a kárpótlási törvény módosításával lehetne jogi érvényt szerezni. A kamara joggal fájlalja, hogy miközben egykori székházait jogtalanul mások használják, évente 6 millió korona bérleti díjat kénytelen fizetni. Peter Mihók szerint a kamarákról szóló törvény példaértékű, jóllehet ez sovány vigasz. Tudniillik ez a törvény sem működik. Az államigazgatás különböző szintjein ugyanis nem mutatnak hajlandóságot, hogy indokolt jogköröket ruházzanak át a központi és regionális kamarákra. Sok tennivaló vár még a kamarákra, hogy törvény adta hatáskörüket, annak érvényesítési lehetőségét megszerezzék. Bár a kamara az önálló szlovák állam egy évének értékelésével kapcsolatban diplomatikusan fogalmazott, mégis a bíráló hangnem volt túlsúlyban. Csak azonosulni lehet a véleménnyel, hogy a kabinet előtérbe helyezte az operatív döntéseket a stratégiai megoldásokkal szemben. Miközben elhanyagolta a gazdasági átalakítás sorsdöntő kérdéseit, gyakran a Nemzetközi Valutaalap megkötéseire, az általa kimondott követelményekre beszélte ki magát. Sok a politikus, kevés az államférfi Szlovákiában — állapította meg Peter Mihók, bizonyítva, hogy a kormány és a parlament sokkal eredményesebb külpolitikai tevékenységet fejthetett volna ki. Mindenekelőtt pénzügyi helyzetünkhöz viszonyulnak bizalmatlanul a fejlett ország üzleti körei. A külföld nagyon konkrétan észleli, hogy az országban a szlovák koronához fűződő belső bizalom is hiányzik. S noha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom az államszövetség kulturált és békés válásáért Nobel-békedíjra akarja felterjeszteni Vladimír Mečiartés Václav Klaust, a kettéválás sok tisztázatlan utóproblémája komoly akadályként gördül a Szlovákiát megcélzó külföldi beruházások elé. A problémakör komolyságát mutatja, hogy mindeddig nem sikerült létrehozni a szlovák-cseh kereskedelmi kamarát, amely pedig gyógyír lehetne a válás okozta együttműködési traumákra. MÁZSÁR LÁSZLÓ SEGÍT A VIHARFELHÓK ELŰZÉSÉBEN? COPUS EXPO - NEMZETKÖZI RENDEZVÉNY NAGYKAPOSON A közelmúltban nemzetközi termékbemutató kiállítás és üzletembertalálkozó volt Nagykaposon. Ebben a régióban a maga nemében első ilyen jellegű rendezvény szervezői - a helyi Globál Kft és a nyíregyházi EXPO EAST kiállításépítő cég képviselői - az előkészületek időszakában azt nyilatkozták az újságíróknak, hogy az idei kiállítással egy hagyományt szeretnének elindítani. — Tény és való, hogy az itteni emberek és az itt megforduló idegenek még saját bőrükön tapasztalják, hogy Ung-vidék Európa pereme. Kelet-Szlovákia délkeleti csücskéből ugyanis nem visznek az utak sok irányba. Bízunk benne, hogy nem sokáig lesz ez így. - fogalmazott Fuksz Sándor, a COPUS EXPO fő szervezője. A rendezvény egyik legfontosabb célja volt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítése, a vállalkozók tapasztalatcseréje, s ugyanúgy a vállalkozói kedv ösztönzése. Ez utóbbi azért is igen időszerű feladat az Ung vidéken, mert az ipari nagyüzemekkel „vegyített" agrártérségben az utóbbi hónapokban a munkanélküliség megközelíti a 20 százalékot. Egyes szakemberek szerint azért ilyen magas a munkát keresők részaránya, mert a piacgazdaságra való átállás anyagi-műszaki feltételei itt jóval szerényebbek, mint például Pozsonyban, Kassán vagy a nagyobb városok körzetében, s ennek következtében a termelő kisiparosok, vállalkozók szükséges hálózata nehezen jön létre. Az ötlethiány miatt is. Nos, hogy a COPUS EXPO '93 ezen a téren mit „művelt", mennyi vállalkozójelöltben erősítette meg a cselekvési szándékot, arra csak a jövő adhat hozzávetőleges választ. Mindenesetre a termékbemutató és üzletember-találkozó iránt nagy volt az érdeklődés. A mintegy hűsz cég színvonalas kivitelezésű seregszemléjére háromezren voltak kíváncsiak. S aki megtekintette például a királyhelmeci 1NTER-GEGION cég kiállítási részlegén kenyérsütő kemencéi és mezőgazdasági gépeket, a kassai NOVÁTOR kínálta kistraktorokat, kaszálógépeket és STIHL márkájú motorfűrészeket, az alighanem bőven talált érdekességet. S bizonyára még többet talált volna, ha a rendezők meghívását és a részvételi feltételeket más cégek is elfogadják. Majd legközelebb? Lehetséges, mert az üzletemberektől is általában azt hallottuk, hogy megérte részt venniük a COPUS EXPO-n. Sokan úgy látják - s ennek a meggyőződésének adott hangot Bodnár Tibor helyi polgármester is —, hogy az Ung-vidék gazdaságilag jól járna, ha Nagykapos és Ungvár között a közúti forgalom előtt is megnyílna az államhatár, s ha közeli Perbenyík és Lácacséke között szlovák-magyar határátkelőhely is mielőbb üzemelni kezdene. Ugyanezt remélik a határA mezőgazdasági kisgépek iránt nem véletlenül volt komoly érdeklődés (A szerző felvétele) nyitástól a kárpátaljai és az észak-magyarországi termelők is. Gálik Imre, a nyíregyházi EXPO EAST cég igazgatója lapunknak nyilatkozva így foglalta öszsze a COPUS EXPO-val kapcsolatos véleményét: Az érdeklődésből ítélve szinte biztos, hogy jövőre még nagyobb sikere lesz rendezvényünknek. Azt már e sorok írója teszi hozzá, hogy a nemzetközi rendezvény sikere remélhetőleg a régió gazdasági életében is megmutatkozik majd. Mert mi tagadás, az Ung-vidék ipari nagyüzemeivel együtt sem egy földi paradicsom. Egyébként a gazdasági gondok nem újkeletűek ebben a régióban. Századunk elején például azért vándoroltak ki Nagykaposról és környékéről annyian Amerikába, mert helyben nem volt munka, nehéz volt a megélhetés. Mindezt azért említjük, mert a COPUS EXPO kiállítással egyidőben harangszentelés is volt Kaposon. Azt a felújított nagyharangot szentelték fel és helyezték vissza a római katolikus templom tornyába, amelyet a húszas évek elején a tengeren túlra szakadt helyiek talán annak reményében ajándékoztak szülővárosuknak, hogy zúgásának sikerül majd az Ungvidék fölött viharfelhőkhöz hasonlóan tornyosuló gazdasági gondokat idejében elűzni. Nos, a helyi nagyharang gazdaságserkentő szerepe továbbra is időszerű. S persze, továbbra is kellenek a COPUS EXPO-k és a hasonlójellegű rendezvények. GAZDAG JÓZSEF