Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-18 / 243. szám, hétfő

3 RIPORT ÚJ szól 1993. OKTÓBER 18. Törvényesen járunk el... Alexander Ba­rabits igazgató (Méry Gábor felvételei) polgármester más összeget mondott - a szerk. megj.), a nagykaposiak viszont megelégedtek a rendelkezésre álló ösz­szeggel. Az óvodák számának csökkentése is indokolt volt. Mindenütt megegyezés született, csak Királyhelmecen nem. A polgármester nem egyezett bele egyet­len óvoda ideiglenes bezárásába, de nem volt hajlandó az üzemeltetési költségek vállalására sem. Noha az állam 800 ko­ronával hozzájárul az óvodások intéz­ményes neveléséhez, kész pazarlás vol­na az alacsony létszámú intézmények üzemeltetése. A tanügyi igazgatóságok költségvetése csekély, ezért felkértük a városokat, támogassanak bennünket. A számlánkra szinte minden városból, községből érkezett pénz - ötezertől het­venezer koronáig Királyhelmec ez alól is kivonta magát. - Az óvoda eladását törvényesnek tartja? - szakítottam félbe. - Természetesen. Hatszázhatvanezer koronát kaptunk érte, pedig a ház értéke 124 000 voll csupán. Az öreg épületet az új tulajdonos is csak raktárnak használ­hatja, hiszen a falak salétromfoltosak. (Annak ellenére, hogy Királyhelmecen a magyar nemzetiségű lakosok az ösz­népesség 84 százalékát alkotják, a Bodrogközben pedig 90 százalékát, a volt tanfelügyelő, mai igazgató kizáró­lag hivatalos nyelven társalgott velünk. Magyarra csak egyszer váltott, amikor nem tudta a salétrom kifejezés szlovák megfelelőjét.) Ellenvetésemnek, hogy a volt óvoda nem raktár, nem szentelt különösebb figyelmet. Rákérdeztem arra is, miért kerüli a személyes találkozást, a véle­ménycserét abban a városban, amelyben sok gond vár megoldásra. Alexander Barabits igazgató szerint mindig szemé­lyesen tárgyal a hatáskörébe tartozó kér­désekről, s Királyhelmecet sem kerülte el. Nem az űjságíró feladata eldönteni, ki mond igazat, ki nem és miért. Az iskolában, a városi hivatalban felké­szültek a személyes találkozóra, a véle­ménycsere lehetőségére. Sokáig kell vár­niuk?! PÉTERFI SZONYA ZSÚFOLT ISKOLA, ELADOTT ÓVODA ahogy megoldottuk, az alsósok helyze­te kétségbeejtő - foglalta össze a helyze­tet Szűcs Sándor igazgató és Szaniszló Ferenc igazgatóhelyettes. - Harminc év alatt soha nem volt pénz az iskolánk festésére, javításra szorul a tornaterem, nem oszthatók a nyelvi órák, s ami a legrosszabb, a legkisebbek „pótiskolá­jában" még öltöző sincs. Magyarázzam, mit jelent az, hogy télen csizmákban ülik végig a tanítást? Az alsó tagozat torna­terme - tavasztól őszig a természet, télen az osztály. A mi gyerekeinknek nem fontos a mozgás, a testedzés? A tan­ügyi igazgatóság, pénzhiányra hivatkoz­va, szerte a járásban beszüntette a sport­tevékenység támogatását, annak ellené­re, hogy csapataink sok rangos verse­nyen bizonyították rátermettségüket. - Más is van - vette át a szót az igazgatóhelyettes. — Nincs elegendő ké­pesített pedagógusunk. A nyugdíjasok­kal nem kötöttek újabb munkaszerző­dést, ezért az alsó fokon nevelőnők ok­tatják a tanulókat. Szeptemberben lét­számuk gyarapodott, hiszen a városunk­ban megszüntetett óvodából két nevelő­nőt az iskolánkban helyeztek el. Ez a soka t emlegetett - megoldott - pedagógusokta­tás valódi képe. Eladott óvoda Királyhelmecet sem kerülte el az óvo­dák megszüntetése. A polgármester nem tagadta, a város önkormányzata ellenez­te az óvodák bezárását. - Alexander Barabits és a Tőketerebesi Tanügyi Igazgatóság munkatársai fel­mérték óvodáink kihasználtságát és megállapították, hogy anyagiak hiányá­ban két óvoda működését ideiglenesen szüneteltetni kell. A város, meghallgatva a szülőket, nem egyezett bele a döntés­be, de ez nem számított. A tanügyi igazgatóság ajánlotta, hogy a városi költ­ségvetésből fedezzük az óvoda üzemel­tetési költségeit. Arról nem szóltak, hon­nan vegyük mi erre a pénzt. Lehetősé­geinkhez mérten megtesszük a magun­két, pl. a félig kész iskolaépület konzer­válására 100 ezer koronát fordítottunk, mi vásároljuk az oktatási intézmények számára a tisztítószereket stb. Csak arra vállalkozhatunk, amit teljesíteni tudunk, amire futja. A tanügyi igazgatóság ezu­tán önkényesen döntött arról, melyik óvodát zárja be. Érdekes fordulat vi­szont az, hogy azt az óvodát, amelyet 200 ezer koronáért felújítottak, nemrég eladták. Szerintünk az 582. számú kor­mányrendelet értelmében erre nem volt joguk, hiszen az épületet csak ideiglene­sen használták. S ha netán valaki azt gondolná, hogy a vételárat a városnak utalták át, téved. Fotós kollégámmal kíváncsiak voltunk az épületre. Az új tulajdonos üvegező- és keretezőműhelyt rendezett be a valami­kor gyermekzsivajtól hangos termekben. A padlózaton, a falakon levő burkolaton nem látszik az idő foga. Az elkerített épülethez tartozó kertben elhagyott hin­tákat lengetett a szél. Nem egészen 700 ezer koronáért adták el, pedig még üzemeltethető volt - fakadt ki a polgármester, s igazat mondott. „Kötelező" jótékonykodás Iskola- és óvodaügyben felkerestem Alexander Barabitsot, a Tőketerebesi Tanügyi Igazgatóság vezetőjét. - Az iskolaépítés költségeit nem áll­hatja a tanügyi igazgatóság. Nem csupán Királyhelmecen, de Nagykaposon és Te­rébe sen is tudnék mutatni félig kész iskolákat. Mivel az állami költségvetés­ből csak 7 800 000 koronát kaptunk a beruházásokra, felszólítottuk a polgár­mestereket, jelezzék, melyikük tudná ebből az összegből az épületet befejezni. A királyhelmeciek 24 milliót kértek (a Az eladott óvoda A mikor Királyhelmecen 1962-ben át­adták az alapiskola új épületét, elégedettek voltak a tanulók, a szülők és a pedagógusok - magyarok és szlovákok egyaránt. Az évek folyamán lassan kezd­ték kinőni a 800 főre tervezett épületet, úgyhogy az oktatási és az egészségügyi szempontokat figyelembe véve, egyre nagyobb gondot okozott a tanulók kényszerelhelyezése. Nagynehezen, 1990-ben sikerült kiharcolni, hogy az új lakótelepen, ahol 600 család él (2500 lakos), megkezdődjön az új iskola építé­se azzal, hogy 1993-ban a munkálatok befejeződnek. Az előző kormány garan­tálta az anyagiakat, s amint az lenni szokott, a jelenlegi megvonta. Pedig az épület félig (60 százalékban) kész! A vá­rosi önkormányzat, az iskola vezetőivel karöltve, megelégedett volna azzal is, ha egyelőre csak a tantermi rész épült volna fel, körülbelül 15 millió korona ráfordí­tással. A siker érdekében vállalták a tor­naterem és az étkezde ideiglenes megol­dását. A Tőketerebesi Tanügyi Igazgató­ság közölte, hogy nincs pénz az iskola befejezésére. - Tőketerebestől 60 kilométerre fek­szik Királyhelmec, s talán ez is az egyik oka annak, hogy a tanügyi igazgatóság nem sokat törődik a város, de Bodrog­köz oktatási gondjaival sem - mondta ki leplezetlen véleményét Pásztor István, Királyhelmec polgármestere. - Szófoga­datlannak tartanak bennünket, hiszen a mi véleményünk gyakran eltér az övéktől. A legnagyobb bűnünk az, hogy amikor a tanügyi igazgatóság ,,önkéntes pénzügyi adományokat" gyűjtött, mi nem fizettünk. Hogy miért? Azért, mert nem vagyunk meggyőződve az anyagiak igazságos elosztásáról. Erőnkhöz mérten viszont nemcsak az iskolaügyet, de az egészségügyét stb. is támogatjuk. Még mielőtt bővebb magyarázatba fo­gott volna, az iskolába kísért. Mert azt látni kell. - Az osztályokban 30 gyerek zsúfoló­dik, s míg a felső tagozat oktatását úgy Pásztor István, ^Királyhelmec polgár­mestere EGV ÉVVEL A TRAGÉDIA UTÁN: VAN ÉLETKEDVEM A közbiztonság romlását mi sem bizonyítja jobban, mint az a cseppet sem örvendetes tény, hogy a tettesek egy része már a rend őreit sem respektálja. Sok esetben nemcsak sértegetik a szolgálatos járőröket, de gyakran megtámadják, fizikailag bántalmazzák őket (az idei esztendő első hat hónapjában 219 ilyen esetet jegyeztek fel), sőt rendőrgyilkosságok is történtek. Számos dráma, tragédiába torkolló példa igazolja: a rendőrszakma egyre veszélyesebb. íme egy szo­morú eset, melynek szenvedő alanya, Ladislav Rerko volt bűnügyi nyomozó éppen egy évvel ezelőtt (november 16-án) szenvedett súlyos sérüléseket. Egy robbanás következtében mindkét kezét elvesztette. Kissé félénken kopogtatok a festői szépségű Jászó egyik új családi házának ajtaján. Nem sejtjük, hogyan reagál majd a há­zigazda abbéli kívánságunkra, hogy elevenítse fel azt a tragé­diát, mely egy életre nyomorék­ká tette. - A visszaemlékezés valóban nem kellemes, de már megbékél­tem a sorsommal, azzal, hogy így kell leélnem az életemet - mondja fanyar mosollyal a 33 éves bajuszos fiatalember, majd figyelmeztet, beszéljünk hango­sabban, mert a baleset következ­tében az egyik fülére csaknem teljesen megsüketült. - Szeren­csére, a számtalan súlyos sérülé­sem ellenére, látásomat nem ve­szítettem el, a szemműtétek se­gítettek, így olvashatok, tévéz­hetek, segíthetek kislányaimnak a tanulásban, s ma már ott tar­tok, hogy gépkocsit is tudok ve­zetni, amire persze csak ritkán kerül sor. Ha kell, a gázt is meg tudom gyújtani, kávét főzök ma­gamnak. Megmelegítem az ételt. A szerencsétlenül járt hajdani rendőr előbb Jászon szolgált, majd saját kérésére a kassai bűn­ügyi rendőrség kötelékébe he­lyezték. Amikor tavaly ősszel ismeretlen tettesek kirámoltak egy lakókocsit, melyből negyed­millió korona értékű elektroni­kai cikket loptak el, őt is megbíz­ták a tettesek kézrekerítésével. A nyomozás szálai egy kassai lakótelep garázsába vezettek. A bűnbarlangban azonban nem­csak lopott áru, de egy igelittás­kába beépített pokolgép is volt. - Csak arra emlékszem, hogy megkérdeztem a garázs tulajdo­nosát, mi van a táskában, mire ő azt válaszolta: nem akarok róla tudni semmit. Ezután ki­mentem a tasakkal, és... - Csaknem egy hétig feküd­tem eszméletlenül. Amikor a kórházban magamhoz tértem, az orvosok azzal vigasztaltak, örüljek, hogy életben maradtam. Azt, hogy elvesztettem a kezei­met, csak azután tudtam meg, hogy elhagytam az intenzív osz­tályt és leszedték a kötést. Sen­kinek sem kívánom azt az ér­zést, amit akkor átéltem. A felső testemen és lábaimon is alapos roncsolást végzett a robbanó­szer, de úgy-ahogy összefol­toztak. - A szörnyű csapás kiheveré­sében és abban, hogy lelkileg nem törtem össze, nemcsak fele­ségem, gyerekeim és szüleim se­gítettek, de a volt kollégák is, akik gyűjtést szerveztek és bese­gítettek a félig kész családi ház felépítésébe. Nagyra becsülöm a helybeliek önzetlen segítségét is. A polgármester úr például elintézte, bogy a szüleim lakást kapjanak és Szepsiből ide köl­tözhessenek. így ők gondoskod­hattak rólam, s a feleségemnek nem kellett otthagynia a munka­helyét. A belügyminisztérium il­letékesei Németországban 11 ezer márkáért csináltattak egy inűkezet. Nemcsak nekem, de feleségemnek is fizették a kinn­tartózkodási költségeket és az azzal járó kiadásokat. Már meg­tanultam használni a művégta­got. A mutató-, a középső és a hüvelykujjam annyira érzé­keny, hogy képes vagyok kézbe fogni egy tojást, megmelegíteni az ételt és lapozni is tudok a könyvekben. Ez fontos szá­momra, hiszen az olvasás a leg­kedvesebb időtöltésem. Nem, a bűnügyi témákat nem kedve­lem. Inkább az ismeretlen, rejté­lyes dolgokat. Érdekel a múlt és a jövő is. Kedvenc szerzőm De­niken. Jelenleg is egyik könyvét bújom. S hogy mit várok az élettől? Legfontosabb, hogy az ember ne hagyja el magát, ne csüggedjen, mert akkor tíz pszi­chológus sem képes segíteni raj­ta. Nemcsak mondom, hiszem is, hogy kéz nélkül is lehet teljes értékű életet élni és sok minden érdekessel foglalkozni. Legfőbb vágyam, hogy becsülettel felne­veljük lányainkat. ORDÓDY VILMOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom