Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám, péntek

KULTURA ifrszöl 1993. OKTÓBER 1. LUXUS LESZ A TANULÁS? Az idei tanévkezdés bizony jókora érvágást jelentett az iskolaköteles gyermekek szülei számára. Igaz, a taníttatás korábban is kiadásokkal járt, hiszen az iskolatáskát, a tornafelszerelést, a tollkészletet stb. mindig a szülőnek kellett biztosítania. Csakhogy legújabban már a tanszerek egész skáláját is neki kell megvennie - a radírgumitól a füzetekig. A pontot az i-re mégis a kormánynak a tankönyvkölcsönzésre vonatkozó rendelete tette fel. Ennek értelmében az alapiskolák felső tagozatán 150, a középiskolákban 200 koronát kell a tanulóknak fizetniük a tankönyvekért. A minisztérium állítólag így szeretné elérni azt, hogy a tanulók megkíméljék a könyveket és egyúttal az államkassza is szert tenne némi bevételre. Az ám, csakhogy mi a garancia arra, hogy az államkasszába befolyt pénzt majd az iskolaügy céljaira fordítják? A pedagógusok, a szülők a kormányrendeletet több okból is átgondolatlannak tartják. Nem is ok nélkül. A kölcsönzési díj a gyermeket nem motiválja arra, hogy jobban kímélje a könyveit. Más lenne a helyzet, ha a sajátjai lennének. Anyagilag is jobban megérné, mert a könyvekel az év végén eladhatná, s így visszakapná az árukat, míg a kölcsönzési díjat nem kérheti vissza az iskolától. Igazságtalan, hogy ugyanannyi kölcsönzési díjat fizet az a tanuló, aki használt könyveket visz haza, mint aki újakat. A pedagógusok leginkább mégis azt kifogásolják, hogy a kölcsönzési díjként beszedett összeg nem marad az iskolában, pedig a legjobban ott tudnák hasznosítani. Előre látni, lesznek, akiknek problémát jelent majd a kölcsönzési díjak befizetése. A rendelet ugyan lehetővé teszi, hogy indokolt esetben az igazgató kedvezményben részesítse a gyermeket. A kérdés azonban az: mi számít indokolt esetnek? Az alkotmány szerint Szlovákiában még ingyenes az oktatás. Tény, az állami iskolákban (egyelőre) nem kérnek tandíjat. Az ingyenes oktatás mégis egyre többe kerül - a szülőknek és az államnak egyaránt. Még az alsó tagozaton is, ahol pedig nem kell kölcsönzési díjat fizetni. A minap egyik ismerősöm mesélte, kinek a fia idén ment először iskolába, mennyibe került számukra szeptember elseje. Az iskolatáskáért 350 koronát adott, a tornafelszerelésért 400'at. Váltócipőt 100 koronáért vett. A napközibe átöltöző ruha is kell, azért 200 koronát adott. Az egészségügyi csomagba 150 koronáért vásárolt. A füzetekért és a tanszerekért 200 koronát fizetett. Vagyis egy elsős tanévkezdése körülbelül 1000 koronába kerül. A felső tagozaton sem sokkal kevesebbe, hiszen váltócipő, tomaroha csaknem évente új kell, s az iskolatáskák sem szoktak örökéletűek lenni. A gyermek iskoláztatása az egész tanév alatt pénzbe kerfll. Az étkezés, az utazás és az egyéb kiadások hónapról hónapra külön tételt jelentenek. Persze, a tétel esetenként változik. Más, ha a gyermek a lakóhelyén jár iskolába, más, ha utazik. Más, ha naponta bejár, és más, ha kollégiumban lakik. Változik a gyermek korától és az iskolatípustól függően. Külön fejezetet képeznek a magániskolák Tavaly Szlovákiában 21 magán-középiskolát tartottak nyilván. Ezek egyike a galántai magángimnázium. Ebben az iskolában jelenleg négy évfolyamban 118 diák tanul. A tandíj idén változatlanul 600 korona havonta. A tankönyvek kölcsönzési díjáról szóló kormányrendelet rájuk nem vonatkozik. Viszont az iskolában a diákok 500 korona előleg fejében kapják meg a könyveket. Ezt az összeget az év végén - amennyiben hiánytalanul visszaadják a könyveket - visszakapják. A belső használatra szánt ftlzeteket 90 százalékban az iskola biztosítja. A tandíjon és az előlegen kívül a szülőknek itt is további kiadásokat jelent a diákok utaztatása, étkeztetése, elszállásolása. A tandíjból az iskola segíti például a nehéz szociális helyzetű gyermekeket, fedezi a kirándulások árát, s a jövőben a tandíjból jut majd az ösztöndíjakra is. Persze, ahány njagániskola, annyiféle rendszer. Nem egy helyen hihetetlenül magas tandíjat kérnek, és egyelőre még kevés szülő engedheti meg magának, hogy a gyenneke taníttatásáért mondjuk évi 20 ezer koronát fizessen. Bár ami azt illeti, sok állami középiskolában sem kerül kevesebbe manapság az oktatás. Illusztrációként íme egy példa: szakközépiskolás diák a lakóhelyétől 60 km-re levő városban jár iskolába. Kollégiumban lakik, hetente utazik. A szállásért az étkezéssel együtt havonta 860 koronát fizet, hetente körülbelül 100 koronát elutazik és csaknem ugyanennyi zsebpénzt el is költ. Szüleinek az iskoláztatás így havonta mintegy 1600 koronába kerül - azaz egy iskolai évben legalább 16 ezer koronába Pedig állami iskoláról van szó! Természetesen, anyagilag legigényesebb a főiskolai és egyetemi tanulmányok végzése. A hallgatóknak ugyan egyelőre csak minimális összegeket kell megtéríteniük, ezek nagyciális ösztöndíj megadásának feltételeit és nem utolsósorban emelték a kollégiumi elszállásolás és az étkeztetés árát. Míg a menzán 1989-ben 2,60-ba kertllt egy ebéd (reggeli, vacsora), idén már 11,80-ba Nem csoda, ha egyre kevesebb diák jár a menzára. A kollégiumi elszállásolással más a helyzet. Arról nem mondhat le olyan könnyen a diák, hacsak nincs elég pénze, hogy albérletbe költözzön. Mert a diákszálló még mindig a legolcsóbb, bár az árak ott is megugrottak. A Ľudovít Štúnól elnevezett pozsonyi kollégiumban 1989 előtt 40 koronát kértek egy hónapra, idén egy szemeszterre 600-at. A Szlovák Műszaki Egyetem Ifjú Gárda nevű kollégiumában egy hónapra 70 korona a szállás díja. Ez az összeg a kollégium vezetői szerint távolról sem fedezi a költségeket. Várhatóak tehát a további emelések, közben pedig a körülmények szinte semmit sem változHa nem lesz pénz a gyermek taníttatására... Méry Gábor felvétele sága 100-400 korona között mozog az iskola típusától függően. A Komenský Egyetem bölcsészkarán idén például a felvételiért 300 koronát kel-\ lett fizetni és meg kellett téríteni a felvételivel kapcsolatos postaköltségeket. A beiratkozás az elsősöknek 200, a felsőbb évfolyamok hallgatóinak 150 koronába került. A vizsgákért egyelőre nem kell fizetni. Viszont megszüntettek számos szociális juttatást. Eltörölték például az úgynevezett előmeneteli ösztöndíjat (a diák vizsgajegyeivel „kiérdmelhetett" bizonyos összeget). Szigorították a szóA POLITIKAI ÉLETBEN GICCSEK SZÜLETNEK BESZÉLGETÉS BALÁZS ISTVÁN FESTŐMŰVÉSSZEL Aki érdeklődik a képzőművészet iránt, valószínűleg találkozott Balázs István festőművész képeivel, aki Rimaszombatban él és alkot. A Pozsonyi Képzőművészed Főiskolát 1985ben fejezte be - festészetet tanult. Első önálló kiállítása Rimaszombatban volt (1986), melyet továbbiak követtek Losoncon (1988), Turócszentmártonban (1990) és Balassagyarmaton (1991). Balázs Istvánnal rimaszombatí műterem-lakásában beszélgetünk munkájáról, alkotói pályájáról, eddigi tapasztalatairól. a Mikor kerültél először kapcsolatba a képzőművészettel, volt-e valamilyen meghatározó élményed, amely után úgy döntöttél, festő leszel? - Egy iskolai kirándulás alkalmával volt az első „komoly" találkozásom a művészettel Kassán, ahol a galériában holland festők kiállítását néztük meg. Azelőtt csak a könyvekben találkoztam festményekkel, és a kassai élmény döbbentett rá, hogy ebben van valami, ami közel áll hozzám és ezzel akarok foglalkozni. Később már magam is utánajártam a dolgoknak. és egyre komolyabban érdeklődtem a festészet iránt. O Kiket tartasz mestereidnek? Mi a véleményed a ma olyan divatos képzőművészeti kategorizálásról? - Ha a főiskolai tanáraimra gondolsz, mint mestereimre, nagyon távol jársz az igazságtól. A mesterséget autodidaktaként tanultam meg. Akkoriban a képeimben az volt az igazi pozitívum, amit az iskola bevett sablonjai ellen csináltam. Az úgynevezett főiskolai mestereim pitiáner alakok voltak, nem kaptam tőlük semmit, és jobb őket elfelejteni. Az iskolának egyetlen pozitívuma volt, hogy diplomát adott, ami az elmúlt rendszerben engedélyt jelentett arra, hogy ne kelljen munkába állnod, hanem alkothass. A kérdés második felét illetően az az érzésem, mintha Szlovákiában megállt volna az idő. Itt, távol a fővárostól ezt az időtlenséget még fokozottabban érezni, a művészeti fejlődést illetően. Mivel 40 évig el voltunk zárva az európai művészeti élettől, Szlovákiában még mindig az 50 évvel ezelőtti művészetet tartják modemnek, még a szakemberek is. A kategorizálásról csak annyit, hogy minden skatulyában lehetnek progresszív, fejlődő egyéniségek, akik tovább fejleszthetnek egy-egy irányzatot. Sajnos, itt még mindig úgy néz ki a dolog, hogy kialakult néhány csoport, amelyek kezükben tartják az összes lehetőséget, és azt gondolják magukról, hogy ők képviselik az ország művészeti elitjét. Q Van-e valamilyen kapcsolatod a szlovákiai magyar képzőművészekkel? Fontosak számodra a kapcsolatok? - Megalakult a Szlovákiai Magyarok Képzőművészeti Társasága, amely úgy-ahogy működik. Sajnos, ez az egyetlen kapcsolatom a szlovákiai magyar képzőművészekkel. Távol élek tőlük, legyen az Kassa, Pozsony vagy akár Komárom. Közelebbi kapcsolatom van viszont a középszlovákiai művészekkel és a magyarországi alkotókkal, mint a balassagyarmati Csemnyiczky Zoltánnal vagy Földi Péterrel, aki a szomszédos Somoskőújfaluban él. A kapcsolatok természetesen fontosak számomra, bár az alkotás kifejezetten szubjektív munka, de már emberi szempontból is jólesik „hasonszőrűekkel" eszmét cserélni. O Sok képzőművésznek megélhetési gondjai vannak. Nagy elégedetlenséget váltott ki közöttük is, hogy a kormány úgy döntött, a műtermek bérét és a művészek biztosítási költségeit is hasonlóan állapítják meg, mint a vállalkozókét. Mi erről a véleményed? - A műterem bére engem nem érint, mert a lakásomban dolgozom, de az intézkedést ettől lllggetlenül felháborítónak tartom. Az viszont, hogy a biztosítás fizetésénél a vállalkozói kategóriába soroltak, önmagában olyan adóztatás, amely csaknem tönkretesz. Ebben főleg a kormányzat a ludas, amely nem volt képes más megoldást kitalálni. ü Érdekel a napi politika, mi a véleményed, politizáljon-e egy művész? - A napi politika nagyon is érdekel. Hogy őszinte legyek, nagyon rossz róla a véleményem. Ha a művészetben is annyi kontár lenne, mint a politikában, akkor a művészet megszűnne létezni. Az ország politikai életében politikai giccsek születnek, ami, sajnos, kihatással van az én /\ közérzetemre is, és undort vált W belőlem. Hogy politizáljon-e egy művész? Elsősorban legyen saját véleménye, és ne hagyja magát sodortatni az események által. ü Hogyan látod, van-e piaca a képzőművészeti alkotásnak? Érdekli a mai embert a művészet? - Két szóval is válaszolhatok: nincs és nem. Ennek okait abban kell keresni, hogy az emberek nem kapták meg a kellő szeretetet a művészet iránt sem az iskolában, sem a családban. Az a polgárság, aki az alkotások fő vásárlója volt, már egyszerűen nem létezik. O Volt-e mostanában kiállításod? Mik a további terveid? - Tavaly volt egy kiállítás-sorozatom Szlovákia nagyobb városaiban. A nyáron a tokaji és a makói művésztelepen dolgoztam. Folyamatosan festem a képeimet és ősszel részt veszek az országos grafikai biennálén Besztercebányán. HAJDÚ ISTVÁN KlS NYELVŐR MEGFORGATJA A KORONÁT" Manapság egyik legnagyobb gondunk a pénzhiány; a vállalatok körbetartoznak, nincs pénze az iskolaügynek, sem az egészségügynek, a helyi önkormányzatok is alig tudnak kijönni a költségvetési keretből. A Szlovák Rádió magyar adásában az egyik magyarlakta falu polgármestere szintén ezekről a problémákról beszélt, s többek között ezt mondta: meg kell a koronát forgatni. Ha nem hallom az előzményeket, azt hihettem volna, hogy az interjúban valamiféle vállalkozásról van szó, hiszen a pénzt forgat azt jelenti: a pénzt újra és újra befekteti. (A Magyar Televízióban most sugárzott angol sorozat címe, a Pénzforgatók is arra utal, hogy a szereplők bankárok.) A szövegkörnyezet azonban egyértelművé tette, hogy a nyilatkozó ezzel a kijelentésével arra utalt: takarékoskodni kell, jól be kell osztani a rendelkezésre álló pénzt. A félreértés oka az, hogy a polgármester egy szlovák kifejezést fordított le magyarra. A szólás több variánsban ismert, a szlovák értelmező szótárban ez szerepel: každý groš aspoň tri razy obráti, kým ho vydá, más helyütt ezzel a módosult változattal találkozunk: (treba) každú korunu (dvakrát, trikrát) obrátiť. A szólás egyébként ismert például a cseh és a német nyelvben is: každý haléf desetkrát obráti, než jej vydá, jeden Pfennig (dreimal) umárehen. A megfelelő magyar kifejezést megtalálni nem is könnyű, ugyanis a szólás nincs benne sem a szlovák értelmező kéziszótárban, sem a most használatos szlovák-magyar szótárakban. Az idézett változatot csak a szlovák-magyar frazeológiai szótárban találjuk meg, az ott feltüntetett magyar megfelelő azonban szerintem nem tükrözi pontosan a szlovák szókapcsolat jelentését. Ebben a kiadványban ugyanis a každý groš tri razy (v ruke) obráti (kým ho vydá) szólás mellett ez olvasható: fogához veri a garast, hatszor is megnézi a garast, nem hatos-é, az értelmezését pedig így adják meg a szerzők: a fösvénységig takarékos. Nos, ha megnézzük a szlovák értelmező szótár groš címszavát, ott a szóban forgó szólás magyarázata így hangzik: pri kupovaní musí veľmi počítať. A német-szlovák frazeológiai szótár pedig a szólás német változatát így értelmezi: takarékosan bánik a pénzzel. A szóban forgó kifejezés tehát nem a fösvény emberre utal (akinek van ugyan pénze, de nem szívesen válik meg tőle), hanem a takarékosra. Ha a szlovák szólás jelentéséhez közel álló magyar állandósult kifejezést keresünk, ezt javasolhatnánk: megnézi (hová teszi) a pénzt', ennek ugyanis a jelentése az O. Nagy Gábor-fé\e Magyar közmondások és szólások szerint - ez: nem költ hiábavalóságokra, ésszerűen takarékos. SZABÓMIHÁLY GIZELLA nak. Ráadásul a kollégiumi férőhely is kevés, sok diáknak nem jutott hely. Ök a megüresedett középiskolai kollégiumokban kaphatnak szállást havi 600 koronáért. \ A felsoroltakból is kitűnik: manapság diáknak, vagy még inkább gyermekét taníttató szülőnek lenni korántsem olcsó mulatság. Egyesek szerint már-már egyenesen luxus. És hovatovább egyre többen lesznek azok, akik ezt a „luxust" már nem engedhetik meg maguknak. A gyermekeiknek. S. FORGON SZILVIA