Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-06 / 233. szám, szerda

1993. OKTÓBER 6. ÚJSZÓI SPORT PLUSZ 10 A VILÁG LEGGYORSABB EMBERE CHRISTIE: „LEWIS A MÚLTAT JELKÉPEZI..." SPORTVILÁG 93 • OLASZ KACSA... A tekintélyes olasz sportlap, a La Gazetta Dello Sport szenzációs hírt közölt (erről mi is beszámoltunk): a szerző tudni vé­li, hogy Détári Lajos ismét az Anco­na játékosa lesz. „Döme", a Ferenc­város sztárja indulatosan cáfolta a fenti értesülést: „A Nemzeti Sport­nak soha többet nem fogok nyilat­kozni. Illett volna engem is megkér­dezni; az, hogy mit írnak az olaszok, az ő dolguk. A nemzetközi szövet­ségtől kaptam ideiglenes játékenge­délyt, amelyben fehéren-feketén leírták, amíg az említett fórum el nem dönti, hogy melyik csapatnak vagyok a játékosa, addig az FTC labdarúgójaként szerepelek. Reme­kül érzem magam az Üllői úton, semmi okom a változtatásra, sőt, megnyugtathatom a Fradi-szurkoló­kat, bízom benne, hogy jövőre is az Üllői úton futballozhatok. Semmifé­le anyagi vagy erkölcsi probléma nincs közöttünk!" • HALÁL AZ ADRIÁN. Tragikus körülmények között életét vesztette a szlovén téli sport közelmúltjának büszkesége, a 27 esztendős Rok Pet­rovics. Az 1986. évi alpesi Világ Kupa összetett múlesiklógyőztese az Adriában, Korcsula szigetének part­jainál búvárkodott. Az egyik merü­lés után azonban már nem bukott a szokott módon a felszínre, mire a tengerben rátaláltak, már halott volt. A tragédia részletei még tisztá­zásra várnak. • A LEGDRÁGÁBB KAPUS. A ka­nadai-amerikai jégkorong NHL rajt­ja előtt mindig abban reménykednek a profi hokisok, hogy az új idényben többet keresnek majd. A klubok tu­lajdonosai, szponzorai a teljesítmény szerint fizetnek (bárcsak így lenne ez nálunk!). Aki az elmúlt szezonban hullámvölgyben volt, az semmi jóra sem számíthat. A tavalyi Stanley Kupa-döntő egyik részvevője, a Montreal Canadiens kapusa, Pat­rick Roy igencsak örült, amikor meg­tudta, a négyéves szerződésért 16 millió dollár üti a markát - tehát évente 4 millió. Az NHL-ben még egy kapus sem keresett ennyit... Ezzel kapcsolatban kijelentette: „Négy év múlva befejezem!" • MAGYAR PÓLÓSIKER. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki Gyarmati Dezsőt. A világhírű vízilabda-szak­ember játékosként öt olimpián vett részt, az ötből háromszor a legfénye­sebb siker részese. Olimpiai bajnok 1952-ben, 1956-ban, 1964-ben, ezüstérmes 1948-ban, bronzérmes 1960-ban. A sorozatot edzőként folytatta. Vezetése alatt a magyar pólóválogatott 1973-ban világbaj­nok, 1975-ben és 1978-ban világbaj­noki ezüstérmes, 1974-ben és 1977­ben Európa-bajnok, 1979-ben Világ Kupa-győztes. Párját ritkító sorozat! • LESZ-E SZTRÁJK? Váratlan do­log zavar(hat)ja meg az angol labda­rúgó-bajnokságot. A játékvezetők úgy döntöttek, október 23-án sztrájkba lépnek, mégpedig szolida­ritásból. Történt ugyanis, hogy a lab­darúgó szövetség két társukat - gyenge erőnlétük miatt - eltiltotta a bíráskodástól. Közülük az egyik, Frank Martin a közelmúltban öngyil­kos lett. A síp mesterei már koráb­ban nem értettek egyet a kötelező erőnléti tesztekkel. Amennyiben ki­tartanak elhatározásuk mellett, ok­tóber 23-án egy meccsel sem bonyo­lítanak le a négy divízióban. Termé­szetesen, a szövetség illetékesei jobb belátásra próbálják bírni a játékve­zetőket, akik egyelőre nem en­gednek... • BÍRÓVERÉS PARDUBICÉN. A cseh jégkorong extraliga egy hét­tel ezelőtti fordulójában a Pardubice a pilzeni együttest fogadta, és 4:3 arányú vereséget szenvedett. Az utolsó dudaszót követően néhány magáról megfeledkezett hazai „szur­koló" berohant a jégre, és leütötte Vokurka bírót, aki ezt beírta a meccs jegyzőkönyvébe. A stadion előtt, a jihlavai rendszámú kocsija közelé­ben ketten megtámadták, s ismét „padlóra" küldték őt. Vokurka in­zultációjával a napokban foglalkozik majd a Cseh Jégkorong Szövetség fegyelmi bizottsága. (zsi) A stuttgarti atlétikai világbaj­nokság előtt azt fontolgatták a szakemberek, hogy a férfi 100 méteres síkfutás döntőjében a brit Linford Christie (felvéte­lünkön) vagy az amerikai Carl Lewis diadalmaskodik. Néhá­nyan az amerikai selejtező győz­tesére, Casonra vagy honfitársá­ra, a zürichi szuperverseny nyer­tesére, Burrellre szavaztak. Le­wist, a nyolcszoros világbajnoki aranyérmest a formaidőzítés nagy mesterének tartják, ezért nem vették komolyan a viadal előtti vereségeit. Az előfutamok és a középdöntő után úgy tűnt a nevető harmadik Andre Cason állhat majd a dobogó tetején, hiszen két esetben is a világ idei legjobbját érte el. A 32 éves Lewis az eddigi világbajnoksá­gokon a sprint számban nem talált legyőzőre (1983, 1987, 1991)! Fantasztikus fináléban (mindjárt az első rajt sikerült) végül a 33 esztendős Linford Christie bizonyult a földkerek­ség leggyorsabbjának, 9,87 mp alatt teljesítette a távot. Ez új kontinenscsúcsnak számít, s csak egy századdal maradt el Lewis világrekordjától. Barcelona olimpiai bajnoka Stuttgartban remek formát fogott ki: 10 má­sodperccel kezdett, majd a kö­zépdöntőben 9,97-el folytatta és ezt még fokozni tudta. Nagy riválisa, Carl Lewis csak negye­diknek ért célba. Linford Christie Jamaicában, Št. Andrews városában szüle­tett, de az atlétikával csak átköl­tözésük után Nagy-Britanniában kezdett komolyan foglalkozni. A nemzetközi porondon 1977­ben 10,9 mp-es teljesítménnyel debütált és öt évig tartott, amíg a 100 métert 10,50-en belül fu­totta le. Valamivel kevesebb időt vett igénybe, míg a kétsze­res távon 22 mp alá jutott. „Fia­tal voltam és nem vettem túl komolyan az atlétikát. Azt hit­tem, a sikerhez elég a tehetség" - emlékezik a kezdetekre. Mióta Ron Roddan lett az edzője, a sportoló alaposan megválto­zott. Többet és keményebben kezdett edzeni, és lényegesen kevesebbet járt diszkóba, mint korábban. 1986-ban Európa-baj­noki címet szerzett (100 m), majd egy esztendővel később a római világbajnokságon har­madikként ért célba. Ekkor kezdték őt komolyan venni a szakemberek. Szöulban (1988) az ötkarikás játékokon Johnson diszkvalifikálása után ő kapta az ezüstérmet, majd a spliti Eb-n megvédte bajnoki címét és To­kióban (1991) a vb-n második lett (Lewis mögött). Úgy tűnt, számára elérhetetlen nagy világ­versenyen a dobogó legfelső fo­ka. De akik így gondolták, té­vedtek. Tavaly a barcelonai olimpián az ő nyakába akasztot­ták az aranyérmet (9,96), a na­míbiai Feredickset (10,02) és az amerikai Mitchellt (10,04) előzte meg. „Teljesült legtitkosabb ál­mom, megnyertem az ötkarikás játékokat, ettől nagyobb sikert már nem érhetek el." (Mint is­meretes, Lewis az amerikai válo­gatón nem került az első három­ba, ezért nem nevezték.) A 200 m-es távon már közel sem ilyen eredményes. „Ritkán jön ki a lé­pés 200-on, de ez különösebben nem zavar..." Stuttgartban győzelmét köve­tően Christie vidáman nyilatko­zott: ,,Nagyon boldog vagyok, csodálatos este volt. Rendkívül készültem a világbajnokságra, éreztem, hogy győzhetek. Tud­— Gyermekkorom óta szeretem a kristályt, s egyáltalán az üve­get. Vásároltam, mikor mennyi pénzem volt, de azt sosem gon­doltam, egyszer annak a gyár­nak lehetek a tulajdonosa, ami hajdan Rákóczi Ferencé is volt. Ez ma is egy igazi manufaktúra, keresik szerte a világon, legfel­jebb az árát nem akarják megad­ni, mert megszokták, régen, a dollárszegény időkben a cseh és a lengyel kristály éppoly olcsó volt, mint a magyar. Egyébként meg a gyár nevéhez hozzátet­tem a manufaktúrát, hiszen ezek ma is remek kézműves darabok. • A családja hogy tűri a ket­tős szereposztást? — Nem kell magam megket­tőzni, hiszen színházban ritkán játszom, de azért most is verset tanulok, hogyha felkérnek, ne jöjjek zavarba. • Állítólag gyakran dúlnak nagy családi kártyapartik... - Ha ráérünk, akkor rablórö­mit vagy kanasztát játszunk. tam, hogy ez az én napom lesz. Nem, nem figyeltem senkire, csak futottam, ahogy tudok. Nem érdekelt az, hogy milyen időeredményt érek el, csak az volt a fontos, hogy első legyek. Sikerült. Hogy mit szólok Lewis futásához? Azt hiszem, ez Carl dolga, nem az enyém. Ami pedig a viszonyunkat illeti, lefekvés előtt mindig megcsókol" - tette hozzá mosolyogva, ezzel is je­lezve, hogy unja már ezt a té­mát. „Levis sokáig verhetetlen volt 100 méteren, most bebizo­nyítottam, én vagyok a legjobb, pedig már rég elmúltam húsz­éves. Csak egy századdal marad­tam el a világcsúcstól, ez hallat­lan balszerencse. Minden idő­szaknak vannak nagy csillagai, szerintem Carl Lewis már csak a múltat jelképezi. A tokiói vi­lágbajnokság után be akartam fejezni pályafutásom, ám meg­győztek a szurkolók, hogy ma­radjak. Ismét bebizonyítottam, nemcsak a tengerentúlon szület­nek kiváló sprinterek." Az utóbbi években csak szí­nes bőrű sprinterek jutottak a komoly versenyek fináléjába. Utoljára 1987-ben a római világ­bajnokság döntőjében állt rajt­hoz a magyar Kovács Attila, az olasz Pavoniés az orosz Brizgin. Azóta viszont jó ha a középfu­tamban szóhoz jutnak. A szöuli ötkarikás játékokon a magyar Kovács és az orosz Krilov fejez­te be szereplését a legjobb tizen­hat között. Tokióban (1991) már csak az olasz Madoni, Barcelo­nában pedig az orosz Szavin maradt utolsó mohikánnak. Stuttgartban ez az orosz Parho­movszkinak és a görög Terzian­nak sikerült. Hol vannak már azok az idők, amikor a német Ármin Harry, majd egy évtized­del később a szovjet Valerij Bor­zov ért el nagy sikereket? Visz­szatérnek még a fehérek a dobo­góra? (szabó) Alexandra, a 13 éves lányom mindkettőnket ver. Még szeren­cse, hogy nem pénzben, hanem pontozásra játszunk, különben már el kellett volna adnom Pará­dot, vagy legalábbis átíratni a nevére. Bár nem bűvésznek készül, hanem képzőművész­nek, hiszen nagyon tehetségesen rajzol. • Egyébként is szeret kár­tyázni? - A barátaimmal is szoktam játszani ultit, snapszert, de elv­ből nem játszom pénzben. En­gem a játék, s nem a nyerés vonz. • Kaszinóba se jár? - Fiatalabb éveimben még nem lehetett bemenni a Hilton­ba, pedig akkor be-benéztem volna. Mostanában nincs ilyes­mire időm, pedig a hangulata tényleg vonzó. Tizennyolc évvel ezelőtt Ligánóban hatezer svájci frankot nyertem, tehát talán vol­na esélyem. • S a lovi sem érdekli, pedig lovagolni megtanult? - A lovakat szeretem, a lóver­senyt viszont csak egyszer pró­báltam ki, még 1969-ben, ami­kor hatvan forinttal megjátszot­tam egy hármas befutót, s rögtön nyertem 4500 forintot, ami ak­koriban nem volt rossz pénz. Lehet, hogy ma is inkább játsza­nom kellene?! (s-s) KÖZVETÍTŐ SZEREPKÖRBEN A XI. EURÓPAI SPORTKONFERENCIA MARGÓJÁRA Közvetlenül a helsinki folyamat hívta életre ezt a fórumot. Hetven­három óta kétévenként más-más város ad otthont neki. Nincs állandó titkársága, ezt mindig a szervező ország vállalja fel. Európai sport­konferencia eddig Bécsben, Drezdában, Koppenhágában, Berchtes­gadenban, Varsóban, Belgrádban, Cardiffban, Athénban, Szófiában, Oslóban és Pozsonyban volt. Nálunk a múlt héten, sorrendben a tizenegyediket rendezték. Különösen a het­venes és a nyolc­vanas években a konferencia a Kelet és a Nyu­gat közti vasfüg­göny egyik átha­tolási csatornája volt. Akkor is talál­kozhattak a sportért felelős állami szervek, az önkéntes testnevelési egyesületek és a különböző nemzet­közi szervezetek illetékesei, hogy kicseréljék tapasztalataikat és élő kapcsolat legyen köztük. Nem kell hangsúlyozni, mit jelentett ez akko­riban. Azóta már lehullott a vasfüg­göny, és Pozsonyban is terítékre ke­rült: ebben a helyzetben milyen lét­jogosultsága van a konferenciának. Akadnak olyanok, akik nem látnak jövőt benne, ám a többség (rekord­részvételével és véleménynyilvání­tásával igazolta) a folytatás mellett állt ki. Változó földrészünkön újszerű gondok jelentkeznek a szervezett sportéletben. Ezekből próbálhat ki­vezető utat találni a fórum. Tapasz­talatok és szakemberek cseréjével, az eddigi ismeretek összegzésével. Valószínűleg emiatt váltott témákat is. A következő konferencia idejéig három új terület köti majd le a mun­kacsoportok figyelmét: A komercia­lizálódás lehetőségei és korlátai, va­lamint a tömegtájékoztatás hatása a sportban; A társadalom integráló­dása a sport közreműködésével; Az önkentes sportvezetők nevelése az irányítás valamennyi fokozatán. Csupán egyetlen munkacsoport folytatja tevékenységét, mégpedig az, amelyik a fiatalok sportban be­töltött szerepét vizsgálja. Nincs olyan ország, ahol az utánpótlás fel­karolása, az iskoláskorúak szerve­zett sporteletbe történő bekapcsolá­sa ne okozna gondot. Ráadásul erre a korosztályra rengeteg veszélyfor­rás leselkedik: a munkanélküliség (a fórumon közölt adatok szerint az iskolák végzősei közül Finnország­ban 35, Magyarországon 50 százalé­kuk nem talál munkát), a fogyasztói piac agresszivitása, a növekvő erő­szakhullám, az etnikai konfliktusok terjedése, az általános értékrendek felborulása, az alkoholfogyasztás és a dohányzás, a kábítószerek titkos fogyasztása, a közlekedés, a fiatal­korúak bűnözése, de a legnagyobb bonyodalmakat a felnőttek világába való bekapcsolódás jelenti. A fiatal­ságot éppen a sportolás fordíthatja hasznosabb cselekvési formák felé, eltérítve a felsorolt veszélyforrá­soktól. Új végrehajtó bizottságot válasz­tott a konferencia. Helyet kapott benne Szlovákia (novemberben dől el, hogy az eddigi elnök, Ľudovít Komadel marad-e ezen a poszton), Hollandia, Görögország, Észtország, Svédország s közös szavazati joggal Ausztria és Magyarország. Legköze­lebb 1995-ben Bécs és Budapest látja vendégül a XII. Európai Sportkonfe­renciát. Központi témája: „A sport békét hoz". Vajon a vasfüggöny utá­ni korszakban milyen haszna lesz földrészünk sportjának ebből a fó­rumból? (j. mészáros) KRISTÁLY MÖGÉ BÚJT NYERTES OSZTER SÁNDORRA sokan még mindig úgy emlékeznek, mint Rózsa Sándorra, aki a lovát ugratja. Ám azóta eltelt egy-két esztendő, a színész haja is őszbe fordult, és már nemcsak a színpadon jeleskedik, a parádi kristály is az ő kezében van, hiszen a családja megvette. Igaz, sose panaszkodott a szerencsére, legfeljebb több szerepet is elbírt volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom