Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30 / 253. szám, szombat

OLVASÓINK OLDALA . ÚJ SZÓM 1993. OKTÓBER 30. EGYELŐRE ÁLLAMI TÁMOGATÁSSAL (Iskolai étkeztetés, Új Szó, 1993. X. 22.) Iskolai konyhavezetőként dol- laügy által meghatározott ára­gozom. Az igaz, hogy eddig még kat. A komplett ebéd ára (leves, az emelkedő árak ellenére is főétel, körítés, saláta, ital, eset­képesek vagyunk tartani az isko- leg gyümölcs): alapisk. 6-11 évesek 10,50 Sk alapisk. 11—14 évesek 12,30 Sk középisk. 14—18 évesek 13,90 Sk a szülő fizet 8,70 10­11,30 állami dotáció 1,80 2,30 2,60 Ezt a pénzt költjük élelmiszer Vásárlására, ebből kell előállítani a komplett ebédet. Lehetősé­günk lenne az árat 10 vagy 20 százalékkal emelni, de ezzel nem éliink. Igyekszünk inkább olcsón beszerezni az alapanya­gokat. A diákok az étkezésért előre fizetnek, a pénz az állami költségvetésbe folyik be. Az ok­tatásügy aztán a tanügyi hivata­lokon keresztül juttat az egyes iskoláknak a kiadásokra. Sajnos, egyre kevesebbet kapunk erre a célra. Jelenleg nemcsak új konyhai felszerelésre nem ka­punk pénzt, hanem a javításokra sem, és egyre nehezebben tud­juk kifizetni az élelmiszerszám­lákat is. Hitelezőink egyre türel­metlenebbek, már nagyobb ösz­szeggel tartozunk nekik. A leg­rosszabb az, hogy a szülő előre fizeti be a pénzt gyermeke ét­keztetésére, de ezt az iskolák nem használhatják fel hogy rugalma­sabban intézkedjenek. Már többször felmerült, hogy privatizálni kellene az iskolai ét­kezdéket. Ez csak úgy lenne le­hetséges, ha az állam támogatást adna erre a célra. Mert az a pénz, amit a szülő fizet, csak az élelmiszer-vásárlásra elegen­dő, a többi kiadást —épület fenn­tartása, konyhai felszerelés, energia, tisztítószerek, alkalma­zottak fizetései - az állami költ­ségvetésből térítjük. Ha az álla­mi támogatás megszűnne, az ét­kezési díj nagyon magasra szök­ne - egyenlő lenne az éttermi árakkal. Az a kérdés is felmerül: ha felszámolnák az iskolai étkezdé­ket, melyik szülő tudna naponta teljes értékű, változatos étkezést biztosítani gyermekének, olyan árakon mint a jelenlegi iskolai étkezdék? MÉSZÁROS FERENCNÉ Léva A JELZŐK NEM ILLENEK ÉNRÁM (A többség másképp gondolkodik, Új Szó, 1993. X. 15.) Olvasónk írására az érintett az alábbiakat válaszolta: Kedves E. Cs! Mivel nem tudja, hova soroljon, segíteni próbálok a dolgán. Mert irtózom a besorolásoktól, in­kább oda terelném a figyelmét, ahová nem kell besorolnia. Ne soroljon azok közé, akik inkább Magyaroknak érzik magukat, mint embereknek. A Panoráma ugyan a fajtámat - a lesajnált gondolkodóval együtt - butának tartja, de sebaj. Ne soroljon a nemzetárulók közé, mert nem tudok olyan történelmi ese­ményről, amelynek folyamán itt, és most, síkra kellene szállnunk. Az egyébként aktuális „nemze­ti" hadakozás csak néhány poli­tikus magánszorgalma, és szigo­rúan személyes célok eléréséért folyik. Ne soroljon a janicsárok közé sem. Tudom, vannak ilye­nek, ott találhatók az ŠtB-listá­kon, a különféle „nomenklatú­rák" közt, stb, 1989 óta sokat változott a helyzetük. Ne sorol­jon a kollektív jogokra vágyók közé sem. Személyi jogaimat szeretném gyakorolni. Ne sorol­jon Antall miniszterelnök „ma­gyarsága" közé sem. Nem va­gyok hajlandó 1993-ban az első világháborút folytatni. Általá­ban ne soroljon sehová, ahol decibellel mérik a Magyart. Vagy bajszának hosszával. Ha megkérhetem, ne tartson peda­gógusnak, de himnuszgyalázó­nak sem, mert sem egyik sem másik jelzője nem énrám illik. KŐSZEGI FINTA LÁSZLÓ Komárom MIHÁLY A SZIGETEN? Az egyes településeknek törté­nelmileg visszaigazolható meg­nevezése van, legyen az Duna­szerdahely, Nagyabony vagy Pozsonyepeijes. Ezzel ellentét­ben a szlovák megnevezések sokszor indokolatlanok, értel­metlenek. Annak idején kialakí­tottak egy szakcsoportot és az hozzálátott a nevek gyártásá­hoz. Fittyet hánytak mindenre, ami történelmileg bizonyítható, s az eredmény - az új községne­veket nem tették magukévá a magyarlakta területek lakosai. Egykori „alkotásaikból" néhány példát hozok fel. Az itt közölt adatokat egy 1939-ből származó forrásműben találtam. Pozsonyepeijes - azelőtt Eperjes. Első írott nyoma az 1553 évi összeírás jegyzékeiből került elő. Báthory András bir­tokolta. Egy század múlva a Thurzó család a földesura, ké­sőbb az Esterházi grófok szerez­ték meg. Jahodná lett belőle, talán az eper fordításaként. Csallóközkürt - azelőtt Kürt. Már az árpádházi királyok alatt benépesült és az idők folyamán neve több változatban merült fel. 1390-ben Kiwrth, 1399-ben Kyrth, Pázmánynál Egyházkürt. Most pedig Ohrady, aminek semmi köze sincs a falu régi névformáihoz. Lukanyéne - az egyik legré­gebbi község. IV. Béla 1243-ban birtokcsere útján jutott hozzá. A XIV. század közepétől a má­sodik világháború kezdetéig a Luka család birtokában volt. Ebből az időből származik a falu magyar neve, vagyis az a Nénye, amely a Lukáké. Most pedig Ne­nince a falu neve. Vagy vegyük a Michal na Ost­rove nevű települést. Szó szerin­ti magyar fordításban Mihály a Szigeten, és még sorolhatnám a változatokat, ám egyik sem árulja el, hogy Mihályfáról van szó. Az eredeti nevekről nem akarnak tudni azok, akik átvet­ték az újakat. Erre vall az is, hogy eltávolították azokat a táb­lákat, amelyek a települések tör­ténelmi múltját igazolják. id. CZAJLIK JÓZSEF Dunaszerdahely NYÍLT LEVÉL-ÚJSÁGÍRÓKHOZ Tisztelt újságírók, olyan korban élünk, amelyben mindenki minden­kivel harcol, pereskedik, vagy minimum átkozódik. A legnagyobb méregkeverők persze az újságírók, állítják a legbölcsebb kormány legbölcsebb miniszterei. Újságíróinknak fogalmuk nincs a politikáról és főleg az etikáról. Mást sem tudnak csak derék kormánytagjainkat és párttagjainkat szidalmazni, rágalmazni és becsületsérteni. Igaza van Július Tóth miniszter úrnak, ha egy tolvaj gazember elcsen egy zsák krumplit, az újságok csak a neve kezdőbetűit tüntetik fel. Bezzeg ha két miniszter és egy bankvezér beéri csekély huszonkét millióval, mindjárt teljes nevükön nevezik őket. Itt az ideje tehát, etikátlan firkászok, betartani a betartandót. Egy miniszter is csak gyarló, hús-vér ember, vele is megtörténhet olyasvalami, amiről nem is tud, ha nem olvas újságot. Tehát lehet rájuk is vizeslepedőt húzni, fejükre vajat kenni, vagy ha már a vaj ott van, ezt a nyilvánosságra hozni, de nem szabad teljes nevükön nyomdafestékkel az újságban szétkenegetni. Remélhetőleg, tisztelt publicisták, ezentúl szófogadóbbak lesznek, ha nem akarnak Kňažko-Filkus nyomdokában járni. Ezután remény van arra, hogy Tóth miniszter kívánsága és etikája szerint csak azt fogjuk olvasni: J. T. pénzügyminiszter fején indiai cukor van, V. M. miniszterelnök úr a romák fogamzásgátlásával folgalkozott Spišské Podhradien, amit Nagymagyarország ügynökei évszázadokon át Szepesváraljának forgattak ki. Az ilyen ügynökök ügynöke egyéb­ként D. M., akinek a rendőrség és az Interpool már a nyomában van. Még szolgálhatok néhány jó példával, tisztelt újságíró hölgyeim és uraim. Például: - a pozsonyi kerületi bíróság ismét nem hozott ítéletet D. S. és Ľ. F. ügyében, ugyanis Ľ. F. eddig nem tudta bizonyítani, hogy D. S. lelkesedésből volte-e a Hlinka iljúsági szervezett tagja vagy pusztán csak azért, mert tetszett neki a szervezet egyenruhája. - I. G. szlovák parlamenti elnök BMW kocsiját eltérítették magyar nyelvű helységnév-táblával, melyet R. H. a mai napig nem távolított el. - B. B. megtámadta M. K. köztársasági elnököt, mert megsértette térdét a szögletes kerekasztalban. - Egy szlovákiai bűnszövetkezet tagjai, akiket a rendőrség már régebben köröz, névszerint D. M., B. B., N. L., P. Gy. és szellemi vezérük Cs. P. ismét árulkodni akarnak Strasbourgban annak ellenére, hogy I. H. az M. S.-ből már egyszer elátkozta D. M.-et és már V. M. is többször felemelte ujját, mondván hogy „D. M., NO NO"! így folytathanám a példákat a végkimerülésig. Remélem ez a néhány meggyőzően bizonyította, hogy lehet figyelmesen, tapinta­tosan, diszkréten tájékoztatni az olvasókat és nem etikátlanul, kerekperec kimondani többet mint két, esetleg három kezdőbetűt (ha valakit netán Augusztusi Máriás Libának hívnak). Hát ehhez tartsák magukat újságíró barátaim, ha nem akarnak pereskedni több mint száz képviselő és vagy húsz kormánytag kezdőbetűjével. Maradok tisztelettel és rendőri hírek etikájával: P. T. A jó politikus az olyan politika támogatására is meg tudja nyerni a polgárokat, amely érdekeik ellen irányul... (Miroslav Kernel karikatúrája) TÁRGYILAGOSAN A KÖZELMÚLTRÓL (Habsburgok, magyarok, csehek, Új Szó, 1993. X. 8.) ...A közalkalmazottakat 1919­ben még nem magyar nemzetisé­gük miatt bocsátották el, hanem azért, mert a budapesti kommu­nista népbiztos aláírásával fel­szólítást kaptak a sztrájkra. Lander Jenő belügyi népbiztos kiáltványban fordult a megszállt területek vasutasaihoz 1919. áp­rilis 23-án. Az érsekújvári vas­utasok jóhiszeműen engedel­meskedtek, sztrájkba léptek és a munkabeszüntetés következ­ménye elbocsátás lett. És mi történt a tanítókkal, így édesapámmal is? Ők nem léptek sztrájkba, de már 1919 májusá­ban felszólítottuk őket, esküdje­nek az új államra. Ezt nyíltan nem tagadták meg, csak kérték a magyar államnak tett esküjük alóli felmentésüket, hiszen két eskü nem létezhet. Ennek is el­bocsátás lett a vége. ...Masaryk egymillió koronát adott 1931-ben a Magyar Tudo­mányos, Irodalmi és Művészeti Társaság céljaira. Ez nagy összeg és segítség volt akkoriban. Ezért nem szabad őt teljes mértékben elmarasztalni... Öcsém az első Csehszlovák Köztársaságban a prágai főiskolán magyar érett­ségivel tandíjmentességet élve­zett, nyugdíjazás előtt álló apánk nem tudta volna taníttatá­sát másként vállalni. ...Nem akarom a kisebbségi sorsot rózsásan lefesteni. Azt azonban tudni kell, hogy a mo­narchia utódállamai közül Cseh­szlovákia volt a leggazdagabb. A nagy műveltségű cseheket nem lehet egy napon emlegetni az Erdélyben erőszakoskodó ro­mánokkal. SZABÓ IVÁN Érsekújvár TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ...Felhívás jelent meg a Csalló­köz című regionális lapban. A mozgássérült Karcsikán csak bonyolult műtétekkel lehet segí­teni a távoli Oroszországban. Az orvosi ellátás, az út és az ott­tartózkodás nagyon sok pénzbe kerül, amit a család nem tud megfizetni. Az újságon keresztül kértek segítséget, hogy megvaló­sulhasson a műtét. Iskolánkban 1350 koronát gyűjtöttünk össze. Igaz, nem sok pénz ez, de ha minden iskola, munkaközösség, magánvállalkozó, községi hiva­tal hozzájárulna, a szükséges pénz biztosan összejönne. SOÓS GIZELLA Baka .. .A kassai közlekedési válla­lat bizonyára többet fordít az ellenőrök fizetéseire, mint amennyi bírságot behajtanak. A közelmúltban az ötös vonalon két-két ellenőr szállt fel a villa­mosra, élőiről és hátulról is. Utaztunk vagy tizenöten és né­gyen ellenőriztek. Úgylátszik, a vállalatnak sok a pénze, négy ellenőr kell ahoz, hogy esetleg egy-két potyautastól behajtsák a bírságot! I VÁN SÁNDOR Kassa FÁJÓ PONTATLANSÁG Elégedetlenségemnek akarok hangot adni a dunaszerdahelyi kórházzal kapcsolatban. Édes­anyám augusztus 26-án került belgyógyászatának intenzív osz­tályára. Háromheti kezelés után elhunyt. Testvéreimmel a kór­házba siettünk, de az ügyeletes orvos elkerült minket, a sze­mélyzet többi tagja sem állt szó­ba velünk. A hűvös emberi ma­gatartás megdöbbentett, senki sem adott felvilágosítást a továb­bi teendőkről. Kézbe kaptam az orvosi jelen­tést és pontatlansága felháborí­tott. Ez állt benne: a beteget 1993. augusztus 26-án vettük fel, 1993. augusztus 18-án elha­lálozott. Tehát még a felvétel előtt meghalt. Kérdezem én, ha a dátumokra nem ügyeltek, ak­kor milyen figyelmet fordítottak a kezelésre? Próbáltam elfelejte­ni a történteket, de továbbra is foglalkoztat a gondatlanság, a közömbösség. Vagy talán a pontos dátumért külön fizet­nünk kell? M. P. Vásárát A nézetek sokrétűsége ér­dekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tar­talmával szerkesztősé­günk nem ért teljes mér­tékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom