Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-27 / 251. szám, szerda

MOZAIK IÚJSZQI EMLÉKEZÉS EGY (ÜNNEP]NAPRA Október 28-a a több mint hetven éven keresztül egy állam egyik legszentebb ünnepének számított. Ez az állam, Csehszlovákia, közel tíz hónapja nem létezik. Történelemmé vált, s azzá lettek ünnepei is. Az 1993. január l-jén önállósult Szlovákia parlamentje épp a napokban hagyta jóvá az új államünnepekről és emléknapokról szóló törvényt, melynek értelmében október 28-a még csak emlékezetes nap sem maradt. A törvényalkotók mintha csak azt akarnák sugalmazni: a szlovák nép történelmében ez a nap nem jelentett sorsfordulót. Vannak azonban, akik ma sem így gondolják. A nagyszombati Ivan Davidovič valaha ügyvédként sok-sok évet dolgozott az egykori Csehszlovákia igazságszolgáltatásában. Ma már a 86. évét tapossa. Akkor született, amikor még Ferenc József uralkodott e tájon, s azóta már az ötödik állam megalakulásának a tanúja. Az idős úr azon kevesek egyike, akik még tisztán emlékeznek arra a 75 évvel ezelőtti napra, hiszen ő is részese volt a történéseknek. — Tizenegy éves voltam, amikor vége lett a háborúnak. Az új állam kikiáltását nagy lelkesedéssel fogadtuk. A háború alatt igen elkanászkodtunk, az iskolának még a tajékára se mentünk, így aztán nehéz dolga volt Šonk tanár úrnak, aki a háborúból visszatérve a katedrára állt és szlovákul tanított volna bennünket, de nemigen boldogult, mert hát ő is magyarul végezte iskoláit, meg aztán tankönyveink sem voltak. Nagyszombatban és környékén sem fogadta mindenki Nem kell nyugtalankodni! A lakásszövetkezet ugyan a Polgári Törvénykönyv 11. §-a első bekezdésének h) pontjára történő hivatkozással megpróbálhatja a lakásbérletet felmondani, a bírósági hozzájárulást (amely a felmondás érvényességének leltétele) nyilván nem kapja meg. Lehetségesnek tartjuk, hogy a lakásszövetkezetnek nincs is tudomása arról, hogy a szövetkezet tagja, aki egyben a lakás bérlője is a főiskolai tanulmányai miatt nem lakik egyforma örömmel az új állam megalakulását. A magyarok közül sokan elmentek a városból, de a szlovákok is féltek a csehekkel való közösködéstől. Davidovič úr állítja: ha akkor népszavazást rendeztek volna, sok szlovák a magyar államban való megmaradás mellett voksolt volna. A csehek 1918 novemberében érkeztek meg Nagyszombatba. 22-én már az utolsó magyar katona is elhagyta a várost, s a hatalmat átvette a cseh hadsereg. Fokozotasan jöttek a cseh hivatalnokok, tanárok is. - 1919-ben lettem gimnazista. Cseh tanáraink voltak, eleinte nem értettük őket. A felvételi vizsgán történt, hogy amikor a tanár a tollbamondás szövegét diktálta, s a mondatot záró felkiáltójelre figyelmeztetett, én szépen oda írtam: „vikricsnyík". Kilencvenöten kezdték a tanévet, két osztályban. A kezdet bizony nem volt könnyű. Nem voltak könyveik, tanáraik az első két-három évben szinte mina lakásban. A lakásszövetkezet vezetősége nyilván ahhoz a régi gyakorlathoz tartja magát, miszerint ha tudomására jut, hogy három hónapja lakatlanul áll a lakás, foglalkoznia kell az ügygyei. A Polgári Törvénykönyv említett rendelkezése értelmében is viszont csak akkor jogosult a lakásbérlet felmondására, ha a bérlő komoly indok nélkül nem használja a lakást. A bírósági gyakorlatban már kialakult ezeknek a komoly indokoknak valamiféle jegyzéke, ami, termédent szóról szóra diktáltak. Kevesen is voltak. Később ugyan jöttek új tanítók Csehországból, Morvaországból, de nem volt megfelelő végzettségük, és az új környezettel is nehezen barátkoztak meg. Nagyszombatban a háború után nemigen volt hol lakni, kosztolni sem, s a város lakói közül is sokan ellenségesen viselkedtek: minduntalan éreztették a cseh jövevényekkel idegenségüket, másságukat. Valóban mások voltak. Gondolkodásban, intelligenciában, műveltségben egyaránt kitűntek a kisváros polgárai közül, akik épp ezért nemigen szívlelték őket. Különösen a papok néztek rájuk rossz szemmel. Ezek a cseh tanítók ugyanis többnyire szabadgondolkodásúak voltak és a hívőket maradiaknak tartották, de vallásos meggyőződésüket tiszteletben tartották. Bár az órákon a vallásról mindig úgy beszéltek, mint elavult ideológiáról, azt azonban szó nélkül megengedték, hogy a tanítást naponta imával kezdjék és fejezzék be. - Tanárainktól megtanultunk csehül, aminek később hasznát vettem, mivel Prágában folytattam egyetemi tanulmányaimat. A cseh nyelvet úgy tanultuk meg, hogy közben saját anyanyelvünkhöz, nemzeti kultúránkhoz is hűek tudtunk maradszetesen, nem jelenti azt, hogy ebben a jegyzékben nem szereplő indokra ne hivatkozhatna, mint olyan komoly indokra, amely gátolja őt a lakás használatában. Ha viszont már ezt a meglávő jegyzéket vesszük elő, látnunk kell, hogy a főiskolai tanulmányok, illetve az ilyen indokból történő más városban tartózkodás komoly vagy méltányolandó indok a bírósági gyakorlat szerint. Ilyennek minősül még a külföldön való tartózkodás, ha ennek szolgálati vagy tanulmányi jellege van, továbbá a különféle intézetekben való tartózkodás (no igen, a kórházon kívül mondjuk ide tartozik a börtön is). Ilyen indoknak tekintik azt is, ha a lakást például átalakítás miatt nem lehet használni, vagy ha a bérlőt a munkáltatója más községbe helyezi át anélkül, hogy számára ott lakást (főbérletet) biztosítana. Ami önmagába véve a lakást illeti, mindenképpen azt tanácsolnánk, hogy adják ki albérletni. Sőt, az az érdekes, hogy épp akkori tanáraink gyerekei voltak azok, akik a szlovák környezetben szlovákokká lettek. Nemzeti elnyomásról 1918-at követően igazán nem beszélhetek. Azt, hogy tanáraink csehek voltak, hogy cseh könyvekből tanultunk, a körülmények hozták magukkal, nem valami elnemzetietlenitésre való törekvés. Tény, hogy bizonyos dolgokban a csehek okosabban is eljárhattak volna. Az „egységes csehszlovák nemzet" eszméjének hangoztatásával, az önálló szlovák nemzet gondolatával szembeni türelmetlenségükkel maguk is hozzájárultak ahhoz, ami 1938-39-ben, illetve most, 1993-ban történt. Akik azokat az időket átélték, tudják, milyen volt a helyzet Szlovákiában az első világháború után. Épp ezért értékelni is tudják, mennyi segítséget kaptunk a csehektől, de elfogulatlanul számba tudják venni azt is, amiben vétettek. - Nem akarom védeni sem a cseheket, sem a szlovákokat, de nem tudom megérteni azokat, akik a csehekről, a közös államról csupán rosszat mondanak. Ha kissé jobban ismernék a törtenelmet, a múltai, az akkori körülményeket, nem beszélnének így. Talán még a közös állam szétesése sem következett volna be. Valahol azt olvastam: minden ember a saját hibáin tanul, a nemzetek pedig a saját tragédiájukon... S. FORGON SZILVIA be. Ez átmenetileg megoldhatná valakinek (az albérlőnek) a szorult helyzetét, ugyanakkor viszont önök is jól járnának, hiszen a lakbért az albérlővel fizettethetnék meg. Itt viszont ismét ügyelni kell néhány jogi rendelkezésre. Az albérleti szerződés megkötéséhez feltétlenül szükséges a lakásszövetkezet hozzájárulása, mert ha ilyen hozzájárulás nélkül adnák ki albérletbe a lakást, ez.t a szövetkezet a lakásbérletből eredő kötelességek durva megsértésének minősíthetné, s függetlenül attól, milyen indokból adták ki a lakást albérletbe, ismét megkísérelhetné a lakásbérlet felmondását a Polgári Törvénykönyv 711. §-a első bekezdésének d) pontjára történő hivatkozással. Ügyelniük kell az albérleti szerződés megkötésekor többek között arra, hogy a szerződésben szerepeljen az az időpont vagy más időmeghatározás, amelyre az albérlet szól. Dr. P. D. 1993. OKTÓBER 27. HOROSZKÓP Szerdától szerdáig Kos (március 21—április 19.) Ne panaszkodjon! Az igényes feladatokat is problémamentesen oldja meg. Véleményét egy bizonyos dologban kénytelen megváltoztatni, mert nyilvánvaló: nincs igaza. Életszínvonalát kissé emelheti, de azért vigyázzon a takaróra... Bika (április 20-május 20.) Elemében érzi magát, a munkahelyén mindenki az ön zseniális ötletét tárgyalja. A hét végén ne kockáztasson - hazárdjátékot ne űzzön, annyira jól azért nem állnak az anyagi ügyei. A vasárnap bosszúságokat hoz, de hétfőn sikeres hete kezdődik. Ikrek (május 21-június 20.) Akárhogy igyekszik is, senki sem hajlandó elismerni zsenialitását. Fütyüljön a korlátoltakra, menjen kitartóan a maga útján. A hétvégi gyötrődés után kedden elégtételt kap: a háta mögött azt suttogják, előléptetik. Rák (június 21—július 22.) Romantikus szellők legyintik meg: bár ősz van, az ön szívében tavasz dúl. A szavait fontolja meg, ígéretet csak akkor tegyen (házasságit is!), ha valóban megunta az egyedüllétet. Oroszlán (július 23-augusztus 22.) Nem kerüli el a szerelmi bonyodalmakat. A baráti kapcsolatai is zavarosak - valaki félreértett valamit, és ezen lovagol. Kollégájára ne legyen féltékeny, ismerje el, hogy neki is vannak jó ötletei. Szűz (augusztus 23-szeptember 22.) Olyan kollégáitól kap támogatást, akiktől nem is várta - mindig azt hitte, ellenfelekkel áll szemben. Becsülje meg a segítségüket, s hogy ilyen bátran kiálltak ön mellett. Az apró kellemetlenségeket ne vegye tragédiának. Mérleg (szeptember 23-október 22.) Idejében ismerje fel az önnek állított csapdát. Nagy ívben kerülje ki... Az utakon óvatosan közlekedjen - még gyalogosan is. Szép, hogy boldoggá teszi a siker, az elismerés, de gondoljon másra is. Skorpió (október 23-november 21.) Szenvedélyessége veszedelembe sodorhatja. Csillapodjon! Nem mindenkit tesz boldoggá, ha az ön uralma alá kerül. Végletek között lesz - az egyik percben dühöng, a másikban kirobban a jókedvtől. Nyilas (november 22-december 21.) Mozgalmas napokra számítson. Megjelenik az életében a (talán) változást hozó személy. Ha titkolja is, örül neki, és távoli terveket szövöget. Érzelmeit ne mutassa ki, és féltékenységi jelenetet se rendezzen. Bak (december 22-január 19.) Mától kezdve kezdheti megvalósítani - önmagát. A hivatásában és a magánéletében is. Zajlik az élet ön körül, de a forgatagban észrevehetné a szerényen meghúzódó rajongót is. Vízöntő (január 20-február 18.) Elegáns ruhája legyen kéznél! Ezen a héten többször is társaságba megy este. Nemcsak szórakozást ígérő estékről van szó, hanem jövőformáló beszélgetésekről is. Halak (február 19-március 20.) A gyönyörűségtől nem tud hová lenni. A baráti összejövetelek, a jókedv egészen más emberré varázsolja - mintha kicserélték volna. A családjával is kevesebbet zsörtölődik, s az ezért mérhetetlenül hálás. P

iros delfinjei, Nakonxipánja fogalommá váltak, amiként Vackor, a „loncsos, lompos és bozontos piszén pisze kölyökmackó" is a gyerekek körében. Hatása óriási volt, tudása legendásan nagy, versbeszéde, élete tiszta. Nemzedékek nőttek fel a keze alatt, páratlan szerkesztői ízléssel válogatott kötetek sorakoznak könyvespolcainkon, amelyek szintén az ő kiadói munkáját dicsérik. Valahogy mégis kevés szó esik róla, úgyszólván mellőzött lett halála óta. Kormos Istvánról van szó, aki idén lenne hetvenéves. Máig előttem van, amint bányamély hangján mondja el egyik utolsó interjújában, hogyan játszott egy üres hőmérőtokkal az út porában, s robogott el mellettefölötte a csorda, s neki haja szála sem görbült. Valószínűleg Istennek tervei voltak vele, hogy megoltalmazta, mondta akkor, s e szerény hitvallás tökéletesen igaznak bizonyult. Kormos István költészete nélkül szegényebb lenne a magyar irodalom. Pedig sosem hajszolta a nagy dolgokat. Nem érdekelték az izmusok, irányzatok és divatok, nem akarta a mondhatatlant mondani, csak a tiszta „NEM VOLTAM VELETEK" emberséget fogalmazni, az egyszerűséget, ami talán a legnehezebb költő számára. Hogy miben rejlik költészetének utánozhatatlan varázsa? Talán érdekes ragozásában, ritkán hallott, rég elfeledett magyar szavaiban, amelyeket lepke-könnyűséggel használt, talán abban, hogy iróniát ötvözött tragikummal, talán magányosságában, amely kisüt lírájából. Hogyan is írta? „Sakkoztam veletek /röhögtem veletek / ha ültem veletek / nem voltam veletek". Pedig velünk van most is, akik személyesen nem is ismertük őt. Embersége és tisztasága átsugároz a halálon, „jó pásztorunk" ő ma is, mint Nagy Gáspár fogalmazott nemrég a rádióban, s itt ül, hatalmas cigarettafüst-felhőt bodorítva, mint az élő lelkiismeret. Hogy ne legyünk egymás farkasai és tiszteljük az isteni tehetséget. Szegény Yorick nem tartozott a legnagyobb költők közé, de a legszeretetreméltóbbak egyike, ha ez lehet esztétikai kategória. „Engem az új jégkorszak itt talál, / soványan, szíjasan, honomban hontalan, / forgok, diszkoszvető, diszkoszom elröpítem, / de nem hagyom magam." Ne hagyjuk mi sem mellőzni, elhallgatni ezt a varázslatos lírát, amely olyan, mint egy szép, fehérre meszelt ház a vakolatukat hullajtó katedrálisok közt. Ajtaja mindig nyitva. - kövesdi LAKÓ - HÁZ - ÜGY K. Sz.: Idén halt meg az édesanyám, aki után örököltem egy szövetkezeti lakást. Én ezt a lakást azonnal átírattam a fiunk nevére, aki Pozsonyban főiskolás. A lakásszövetkezet a napokban felszólított arra, adjuk vissza a lakást a szövetkezetnek vagy kezdjünk vele valamit, mert a lakásban hónapok óta nem lakik senki, s ők a lakásbérletet felmondhatják. Igaz ugyan, hogy a fiunk még nemigen lakott a lakásban, hiszen főiskolára jár, és nyáron külföldön volt. Ha viszont most vissza kell adnia a lakást, hogyan jut ismét lakáshoz a főiskola befejezése után. Mit tanácsolnak, mihez kezdjünk?