Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám, szerda

1993. OKTÓBER 20. . ÚJSZÓM SPORT PLUSZ 10 SPORTVILÁG '93 • FANTOM.IATEKOSOK OLASZ­ORSZÁGBÁN. Az olasz gazdasági rendőrség pénzügyi vizsgálatokat kezdeményezett néhány futballklub­nál bizonyos fantomjátékosok átiga­zolási ügyében, akiknek a neve csak papíron létezik, viszont az értük jaró pénz nagyon is valóságosan cserélt gazdát. Amennyiben a híresztelések igaznak bizonyulnak, komoly bot­rány kerekedhet Itáliában. Torinó­ban a nyomozás «orán előkerült egy nem létező labdarúgó neve, egy bi­zonyos Marco Palestro. Ezt a „Mar­cót" papíron tologatták, s így lehető­vé vált - az amúgy jogtalan - pénz­átutalás a Venezia részére - a na­gyon is valóságos Francesco Romano átigazolása kapcsán. Később a nyo­mozók érdeklődni kezdtek az Inter­nazionale és a Milan pénzügyei iránt is, Dino Baggio, illetve Luigi Lentini klubcseréjének körülményeit ku­• ATLÉTÁK A BÍRÓSÁG ELŐTT. Párizsban a napokban két francia kalapácsvető: Christoph Epalle (a stuttgarti vb-n nyolcadik lett) és Raphael Piolanti (10. helyen végzett a vb-n) állt bíróság elé. A vádirat szerint az atléták még 1991-ben a Guegnone-ban tartott edzőtáboro­zás során megerőszakolták a francia válogatott két kalapácsvetőnőjét, Michelle Rouveyrolot cs Catherine Moyont. Különösen figyelemre mél­tó, hogy a Francia Atlétikai Szövet­ség vezetői, bár tudtak az esetről, ennek ellenére a sportolókat szem­rebbenés nélkül nevezték a tavalyi barcelonai olimpiára és az idei stutt­garti világbajnokságra! • NEM MIND ARANY, AMI FÉNYLIK. Székesfehérvárott ren­dezték a jégkorong BEK-selejtező egyik csoportjának mérkőzéseit. Nagy feltűnést kelteti, hogy a ma­gyar bajnok Ferencváros 51:l-re verte az Ankarát. Már a 8. percben 15:0-ra vezetlek a zöld-fehérek, ezután Önder Szelim kapus két íz­ben remekül hárított. Szünet után is potyogtak a gólok, ezt már idegileg nem tudta elviselni a törökök portá­sa, és a 27. találat után kijelentette: „Ebből nekem elegem van." Kuntel edző megijedt, hiszen tartalekkapust nem hoztak magukkal. A szakvezető nem tehetett mást, mint hogy az egyik mezőnyjátékosra bízta a háló őrzését. A bátor Yazici vállalta a nem könnyű feladatot, de pechjére már kilenc másodperc után kapitu­lált. Öt másodperccel később újabb gólt kapott... A középső játékrész végén már 37:0 volt az eredmény. Majd az ankaraiak szerencséjére „ta­karéklángra" kapcsolt az PTC, és az utolsó percben Araszan révén szépí­tettek a törökök. Nehogy valaki azt higgye, hogy a budapestiek ennyire erősek, hiszen a Sparta Praha elhúz­ta a nótájukat (19:3). Törökország­ban mindössze négy éve foglalkoz­nak jégkoronggal, s ez meg is látszott a játékosokon, helyenként nemhogy a koronggal, de a korcsolyával is gondjaik adódtak. • CSÓTÁNYOKKAL A GYŐZE­LEMÉRT. Nem sokat aludhattak a belga futballisták a fontos Romá­nia-Belgium vb-selejtező előtt Bu­karestben. Álmatlanságuk oka nem az ellenféltől való félelem volt, ha­nem különböző bogarak, csótányok és rovarok vollak a Snagov folyó mellett lévő egykori Ceausescu-vil­lában. Paul van Himst szövetségi kapitány végül éjjel egy órakor a tá­vozás mellett döntött, és védencei a Labada nevű szállóban térhettek nyugovóra. Talán ez is közrejátszott a vendégek gyengébb játékában. • CSILLAGASZATI ÖSSZEGE­KÉRT. A tengerentúlon október ele­jén megkezdődött a jégkorong NHL 77. idénye. Egyre magasabb össze­gekért játszanak a hokisok. Egy éve még mindenki Lindros keresetén ámuldozott, az idén viszont már hár­man is előtte járnak. A legjobban fizetettek listája: Gretzky (Los An­geles) 8 millió 333 ezer 333, Le­mieux (Pittsburgth) 5 millió, Roy (Montreal) 4 millió, Lindros (Phila­delphia) 3,5 millió, Yzerman (Det­roit) 2,7 millió, Messier (Washing­ton) 2,5 millió, Sakic (Quebec) 2,2 millió, Hull (St. Louis) 2,2 millió dollár évente. A cseh és a szlovák korongozok közül Jaromír Jágr (Pittsburg) áll az élen, évi alapfizeté­se 1,4 millió dollár. Összesen 66-an lepték túl az 1 milliós határt. (sz) PUSKÁS ÖCSI MINDIG DAJKÁLJA A FUTBALLISTÁKAT „NEM ÍRTAM VOLNA NAGY NULLÁT A CÍMLAPRA!" Nem is olyan régen szinte napi nyilatkozónak számított, hiszen egy hirtelen ötletből kifolyólag egyik napról a másikra felkérték szövet­ségi kapitánynak. Ha némi unszolás után el is fogadta a megbízatást, azt kikötötte, négy meccs után leköszön. így is lett! Puskás Öcsinek bizonyos fokig nyugalmasabb lett az élete. • Haragszik még az újság­írókra? - Nem haragudtam rájuk ed­dig sem, mindössze azt kértem tőlük, ne csak bántsák a futbal­listákat. • Miért, úgy tűnt, csupán bántották őket? - Néhányan szinte csak a hi­bákat látják. Még a mai napig is. • Netán elfogytak volna? - Szó sincs róla. Sok van! Több a kelleténél. De nem kell mindig nagybetűvel leírni. • Mindig biztos nem, de olykor mégiscsak muszáj. Például a legutóbbi kupaszereplést elég nehéz lett volna csupa kisbetű­vel megörökíteni. Mert azt akár­honnan is nézzük, meghökkentő kudarc volt a javából. - Már akinek. Ha valaki reáli­san szemlélte labdarúgásunkat, aligha várta, hogy csapataink díszmenetben masíroznak be a második fordulóba. A Honvéd­nak kevés volt az esélye, hogy kiverje a Manchester Unitedet. Az MTK továbbjutott, a Fradi a háromgólos vereség után olyan hátrányba került, amit bravúr lett volna ledolgozni. A váciak veresége az, amit nem várhat­tunk. A négy gólt! Most nem azt mondom, ez egy príma kis kupa­szerda volt. Nem volt az. De én akkor sem írtam volna ki egy nagy nullát az újság címlapjára! • Sajnos, kifejezetten elisme­rő címeket sem lehetett adni a veréseknek... -Tudom. De balga volt, aki elsöprő győzelmeket várt. • Egyébként önre még ma is neheztelünk egy kicsit. - Csak nem? • De. Ugyanis amikor Kocsis és Czibor társaságában elment, megroppant a magyar futball. - Akkor ezek szerint valamit csak csináltunk a pályán. De azért nem velünk tűnt el innen a játék, 1966-ig jó volt nálunk a labdarúgás. • És mitől lett utána rossz? - Sok annak az oka. Kezdve ott, hogy lassan nem lesz edző, aki a gyerekekkel meg a kiscsa­patokkal foglalkozzon. Olyan keveset űzetnek nekik. Meg az­tán, ha van is tréner, az sem tud igazán tanítani. Már tisztelet a kivételnek. Mert már az egé­szen kicsi gyerekeket sem hagyják játszani. Taktikát ver­nek a fejükbe, embert fogatnak velük, s jó nagyokat kiabálnak rájuk, ha megcsinálnak egy cselt. Ez pedig több, mint hiba. Az a srác, aki nem tud triblizni, az ki se menjen a pályára, mert belőle sohasem lesz igazi játé­kos. Soroljam még?... • Igen! - Volt idő, amikor labdarúgók helyett hosszútávfutókat próbál­tak nevelni. Ez sem tett jót a mi játékunknak. Mert arra valami­kor az volt a jellemző, hogy intelligens, technikás és gyors. Hajdanában már az indulásnál több lépés előnyt szereztek a mieink. • Mindez manapság aligha mondható el a futballunkról. Akkor meg mit éltessenek azok a szegény sportújságírók? -Nem dicshimnusz kell, mert az most valóban vicces lenne. Csak egy kis megértés. Tudomá­sul kell venni, most itt tartunk, nem nálunk focizik van Basten és Papin, meg az ifjú Maradona. S ha ezek a szegény fickók végre összehoznak egy-egy elviselhető meccset, dicsérjük meg őket. Hátha akkor elhiszik, nem ők a legügyetlenebbek a világon. Ha mindig ütjük focistáinkat. lassan az álló labdán is átesnek. A futballistát mindig dajkálni kell! Csak nálunk most módjá­val. De kell! Még ha buta is, ha nem is zsonglőr, ha nem tud versenyre kelni Európa legjobb­jaival. Ha csak korholást, csak szitkokat kap, senkiben és sem­miben sem hisz már. Legkevésbé önmagában. S az a vég! • Azt hiszem, nem tud olyan szintre kerülni nálunk a foci, hogy Puskás Öcsi szapulja a játé­kosokat. - Nem, mert tudom, akkor sem lenne jobb. Unalmas, amit mondok, de csak úgy lesz élve­zetesebb, látványosabb és főleg eredményesebb, ha az alapoknál kezdjük a renoválást. Nincsenek grundok, ahol sok játékkal ta­nulta minden gyerek a futball­egyszeregyet. Akkor másutt kell több lehetőséget biztosítani szá­mukra. Mondjuk, az iskolában. Mert sole gyakorlás és sok játék kell már a kezdet kezdetén. Na­gyon sok. Hogy ne a felnőttcsa­patokban kelljen alapelemeket gyakoroltatni az edzőknek. • Akkor elég sokat kell várni arra, hogy ismét rendszeres örö­münk legyen a labdarúgá­sunkban. - Öt-hat évet mindenképpen. De ha csak beszélünk a tenniva­lókról, akkor sokkal többet. V. S. KINEK A KEZEBEN A GYEPLŐ? TÖRVÉNY A TESTKULTÚRA ÁLLAMI ALAPJÁNAK LÉTREHOZÁSÁRÓL Sportberkekben már jó ideje szükségesnek tartották egy ilyen jogszabály megszületését. A kormánytervezet először júniusban bukkant fel a parlamentben, ám ott annyi módosító javaslat hangzott el vele kapcsolatosan, hogy csak októberben terjeszthették a plénum elé, kiegészítve a honatyák észrevételeivel. így aztán az eredeti változat alatt még Matúš Kučera exminiszter (az államigazgatási szférában az oktatási és tudományügyi tárca asztala a sport is) neve szerepel, a képviselők elé azonban Roman Kováč, a reszort ideiglenes irányításával megbízott miniszterelnök-helyettes terjesztette. Bosszankodott is a kabinet második számú embe­re, mikor megszavazott formájában látta a tör­vényt. Értékéből vesztett a módosításokkal, állít­ja, és csak a jelenlegi állapotot tartósítja, semmi­ben sem lép előre. Szerinte olyan szervezet jön létre, melyet teljes jogkörrel ruháznak fel, ám felelősséggel nem tartozik senkinek. Eredetileg a kormányzat a törvénnyel a sport­mozgalomba befolyó és különböző tevékenysé­gekre felhasználandó pénz elosztásának áttekint­hetőbbé tételét akarta elérni. A Testkultúra Álla­mi Alapja erre ugyan alkalmat kínál, ám a Szlová­kiai Testkultúra Szövetsége (SZTK) végül is a honatyák beleszólásával kiharcolta, hogy az alap irányítása ne csak az állam kezében összpon­tosuljon. Mikor Roman Kováč a jogszabály meg­változtatott filozófiájáról beszél, a miniszter, az állami dirigizmus híveinek pozícióvesztését félti elsősorban. A jóváhagyott változat szerint ugyan­is az alap legfontosabb szerve a tanács és nem a tárcavezető. Kompromisszumot tükröz a csúcsszerv össze­tétele is. Tagjai közül öt a Szlovák Olimpiai Bizottság, ugyanannyi az egyes érintett miniszté­riumok (oktatási és tudományügyi, pénzügyi, bel­ügyi, védelmi és egészségügyi) soraiból kerül ki. Egy-egy képviselője lesz benne a Szlovákiai Test­kultúra Szövetségének, a Szlovák Labdarúgó Szövetségnek, az SZK Sportszövetségi Társulásá­nak, a Sport- és Műszaki Tevékenységek Szlová­kiai Társulásának és a Mozgássérültek Szlovákiai Szövetségének. Alapszabályzata csak ezután születik az alap­nak. Ezt a miniszter készíti el, miután a tanács áldását adta rá. Ennek függvényében a szervezet 1994. január l-jén kezdhetné meg tevékenységét. Milyen bevételei lehetnek? A törvény tétele­sen felsorolja a forrásokat. Köztük található az állami költségvetés is. Eredetileg 0,5 százalékban akarták megszabni ezt az összegei, ám végül is a többség amellett állt ki, hogy az államkasszából sportcélokra felhasználható pénz nagyságrendjét mindig az évi költségvetés jóváhagyása után véglegesítsék. Kiegészítésképpen esetleg más ál­lami támogatásra is számíthat a sportélet. Ugyan­csak az alap bevételeit duzzaszthatja a számsors­játékokból, tippelésekből, fogadásokból és a test­nevelési egyesületek vagy klubok különböző játé­kaiból befolyó haszon. Sportéletünk államilag támogatott szférája az idén sem dúskál a pénzben. A szóban forgó forrásból 10 millió koronára számítottak, eddig azonban egyetlen millió futott be belőle. S mivel az államkassza is inkább üres, mint telített, nem­igen lehet arra számítani, hogy az alap létrehozá­sával egyszerre több pénz lesz a sporttevé­kenységre. Legfeljebb a meglévő elosztásának csatornái válnak áttekinthetőbbé. Már amennyire az érdekszférák ütközésében az állam (minisztere közreműködésével) képes lesz akarata keresztül­vitelér e- (j- mészáros) „MEGSIMOGATOM A KÉMÉNYSEPRŐT!" • Mit szol hozzá? Babonás ember? - Semmit! Azért, mert hiszek a kéményseprő szerencsehozó erejében, még távolról sem va­gyok babonás. Nem félek a feke­te macskától, és más szokások­ban sem hiszek. • Része van a kéményseprő simogatásának a totósikerben? - Mondjuk rá, hogy igen, de elsősorban az én kitartó játékom hozta meg a 39. héten a 10 705 632 forintot. Húsz esz­tendeje totózom. Szegény em­ber voltam világéietemben, mégis hetente vettem egy-két TOTÓT. Tizenegy éve élek al­kalmi munkából, napi 370 forin­tot kapok. Ilyen összegből mi­lyen életnívót lehet kialakítani? Nekem egy pirosra sült grillcsir­ke sokszor csak vágyálom ma­radt. Most aztán pótolom a mu­lasztottakat! A grillcsirkét is grillcsirkével eszem... • Mit csinált, amikor megtud­ta, telitalálata van? - Örömömben majd megőrül­tem! Egyik ismerősömtől köl­csön akartam kérni, amikor megnyertem a milliókat, és még nem vettem fel a nyereményt. Mutattam neki bizonyítékul a vagyont érő szelvényt. Erre azt válaszolta, ilyet ő is tud csi­nálni. Hát, ilyen emberek is vannak! • Milliomosként ön fog köl­csön adni? - Amennyiben látom, hogy egy csóró kéri a segítségemet, minden további nélkül. • Szokott lottózni is? - Nem! A LOTTÓT valahogy nem érzem kézzelfoghatónak. Kizárólag a vak véletlenen múlik a nyerés. A TOTÓBAN - szerin­tem — van minimális esélye az észnek, ha szabad ezt a kifeje­zést használni, és a meg­érzésnek. • Hajlandó elárulni, hogyan szokot totózni? Nagyon szívesen. Nincs eb­ben semmi titok. Fogom a SPORTFOGADÁST, kinyitom az Esély % rovatnál, végigbön­gészem a meccseket, helyezést, pontszámokat, beírom a tippe­ket a szelvényre. Jelzem, hosszú ideje olyan rossz idők jártak rám, hogy csupán egy árva TO­TÓT töltöttem ki. Egy ilyen árva szelvénnyel értem el a TOTÓ játék történetének negyedik leg­nagyobb nyereményét. • Tervei? - Legelőször is lakást veszek, már ki is néztem. Alig várom, hogy beköltözhessek a felesé­gemmel. Nem fog fájni a szívem a régi tanácsi lakásért. A pénz­ből testvéremnek is adok, a töb­bit takarékban hagyom. Később vállalkozni szeretnék. Termé­szetesen, a fotózást folytatom... SZÁMTANÓRA 2 890 399 FORINTÉRT Három évvel és tizenhárom héttel később duplázott rá első TOTÓ-sike­rére az a fiatalember, aki 2 890 399 forintot nyert (13 találatot ért el). Elmondta, változatlanul a SPORT­FOGADÁS segítségével játszik, ki­tartott a vezetéses kulcsok mellett. Az eltelt időszakban több-kevesebb rendszerességgel totózott, ám a leg­újabb áremelés majdnem abbaha­gyatta vele a tippelést. Szerencséjére azonban tovább játszott. Egyébként a TOTÓ most egy kis számtanórára kényszerítette, s bár nem oldotta meg hibátlanul a felada­tot, az eredménye mégis jó lett. Szombaton ugyanis kiderült, az 5-ös sorszámú meccs elmarad, s az ered­ményről majd a részvételi sza­bályzat dönt. Neki is állt számolni, s az addigi eredmények segítségével, a vasárnap várható gólok számbavé­telével - s persze - némi optimiz­mussal, olyan oszlophoz ért, ahol x volt az eredmény. Nos, az oszlo­pot nem, de az x-et eltalálta. A sze­rencsés nyertes így köszönt el: „ Vi­szontlátásra három év múlva!" (s-s)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom