Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-18 / 243. szám, hétfő

1993. OKTÓBER 18. MOZAIK SLOBODNÍK KONTRA FELDEK MA: ÍTÉLETHIRDETÉS Egy korábbi bejelentés szerint ma várható, hogy a Pozsonyi Városi Bíróság ítéletet hirdet Dušan Slobodník miniszter és Ľubomír Feldek ügyében. Dušan Slobodník erkölcsi elégtételt és 250 000 koronát követel a költőtől, mivel az egy versében utalt rá, s később egy beszélgetés során úgy nyilatKozott, hogy Slobodníknak „fasiszta múltja van". A miniszter a múltjára való célzást becsületsértőnek, a személyiségi jogaiba való beavatkozásnak tartja, másrészt viszont nem cáfolja, hogy 1944 tavaszán önként belépett a Hlinka Ifjúság szervezetébe, később pedig részt vett egy diverzánsokat kiképző tanfolyamon, ahonnan azzal küldték el, hogy információkat szolgáltat majd. Bárhogy szóljon is a bíróság ítélete, precedensként szolgálhat számos további ügyben, ahol ilyen vagy olyan múltról van, illetve lesz szó. Végül is a párt sok egykori tagja már ma sérelmesnek érzi, ha „kommunista múltjára" utalgatnak. Precedens lehet ez az ítélet a nem vagyoni kártalanítások vonatkozásában is, habár akadnak megfigyelők, akik szerint Slobodník csak azért követel még 250 ezer koronát is, hogy legalább a bocsánatkérést kicsikálja. (mn.) A FÜRDŐVÁROSOK GONDJAIRÓL SZERETNÉK IRÁNYÍTANI SORSUKAT (Munkatársunktól) 1991 novemberében Gyűgyön megalapították a Szlovákiai Fürdővárosok és Községek Szövetségét, mégpedig azzal a céllal, hogy szorgalmazza a települések fejlesztését, együttműködjön a rájuk vonatkozó törvények előkészítésében és védje tagjainak jogait és érdekeit. A hét végén Pozsonyban tartott sajtóértekezleten Viliam Hájovský, a szövetség elnöke, Pőstyén polgármestere, valamint a végrehajtó bizottság több tagja tájékoztatta az újságírókat. Elmondták: már több mint két esztendeje foglalkoznak a fürdőhelyek problémáival, elsősorban a privatizációjukkal, de a véleményüknek nem sikerült megfelelő teret adni. A polgármesterek szerint még mindig nem tisztázott azoknak a városoknak és községeknek a szerepe, amelyekben fürdők találhatók. Több helyen ellentétek alakultak ki a vezető egészségügyi dolgozók és a községek önkormányzatai között. A városok és falvak vezetőit nem hívják meg a fürdők jövőjével kapcsolatos tanácskozásokra, nem ismerik az illetékesek terveit. Felvetették: szegényebb lett a városok kasszája, mert a szállodák és tulajdonosaik már nem fizetik a helyi illetékeket. A fürdők képviselői attól tartanak, hogy az egészségügyi létesítményeket egyéb célokra használják majd. A privatizációról az a véleményük, hogy minél előbb végre kell hajtani, de az állam nem lehet 51 százalékos részvényes, mert ez az esetleges külföldi beruházókat elriasztja. Szeretnék, ha azokat az egsézségügyi létesítményeket, amelyeket a Z-akcióban építettek, a községek tulajdonába adnák. Végül: kifogásolták, hogy a fürdők privatizációjáról az egészségügyi reszort egymaga dönt, pedig az érintett községek képviselői szívesen részt vennének a privatizációs tervezetek megvitatásában. D. T. L

ezárult az Európai Közösségek 1991. december 10-e óta tartó ún. maastrichti fejezete. A német alkotmánybíróság október 12-én úgy döntött, az Európai Uniót célul kitűző szerződés összeegyeztethető az ország alkotmányával. A tizenkét államot tömörítő EK közül Németország adta utolsóként áldását Maastrichtra, s ha kissé később is a tervezettnél, de végre megindulhatnak a tagországok a történelemben egyedülálló közös gazdasági, politikai, pénzügyi és katonai térség kialakítása felé. A hollandiai Maastrichtban két évvel ezelőtt arról döntöttek, hogy az Európai Közösségek alakuljanak át Európai Unióvá. A szerződés léZÖLD JELZÉS AZ EURÓPAI UNIÓNAK nyege, hogy legkésőbb 1999 elejéig megteremtik az európai gazdasági és pénzügyi uniót, kiépítik a közös külés biztonságpolitikájukat, s erősítik az Európa Parlament beleszólási jogát a tagországok ügyeibe. Az EKországokban korántsem ment zökkenőmentesen a szerződés megszavazása. Általánosságban elmondható, a fejletlenebb tagállamokban (Írország, Portugália, Spanyolország, Görögország) gond nélkül elfogadták a benne foglaltakat, míg a tizenkettek kulcsországaiban (NagyBritannia, Franciaország, Németország) már jóval körülményesebb procedúra várt a szerződésre. Az EK elmaradottabb régióiban sokat várnak a Maastricht által biztosított ún. kohéziós és strukturális alapoktól, amelyek szerepe a fejletlenebb országok anyagi megsegítése. Tegyük hozzá, e megsegítés jóval intenzívebb, mint a visegrádi négyek támogatása, több tízmilliárd dollár, pardon, ECU átpumpálásáról van szó. Ezért részükről érthető a gyors igenlés. Jóval összetettebb a helyzet a fejlett tagállamokban. A nagyhatalmi múltú Franciaország és Nagy-Britannia fél arculata elvesztésétől, úgy érzi, önálló katonai és diplomáciai mozgásterük beszűkülhet, hiszen szuverenitásuk jó részét Brüsszelre ruháznák át. A legintőbb jel azonban Dániából érkezett, ahol tavaly júniusban népszavazáson elvetették az unió tervezetét. Ez a folyamat teljes leállásával fenyegetett. Szerencsére az idén a megismételt népszavazáson már beleegyeztek az északiak (kedvezmények fejében) az Európai Unió megvalósításába. A dán hercehurca egy dologra mindenesetre jó volt: figyelmeztette a politikusokat, hogy az Európa jövőjét alapvetően befolyásoló szerződést nem lehet a lakosság feje fölött nyélbe ütni s máris kivitelezni. Sokan, főleg Nagy-Britanniában megelégednek már a jelenlegi helyzettel is, tehát az áruk, emberek, információk és szolgáltatások szabad áramlásával a politikai és pénzügyi unió nélkül. Továbbá jelzik a polgárok abbéli aggodalmát, hogy le kell mondaniuk szuverenitásuk egy részéről s a lényeges döntéseket majd az EK központjában, Brüsszelben hozzák meg. Igaz, ennek kivédésére megalkották a szubszidiaritás elvét, ami azt jelenti: minden problémát ott kell megoldani, ahol felmerült. Jelenleg az Európai Unió építése két területen döcög a leginkább. A közös védelmi szervezet, a Nyugat-európai Unió (WEU) és a közös monetáris politika megvalósításában. A WEU identitászavarban szenved, nem eldöntött, hogy a NATOval párhuzamosan vagy annak kiegészítőjeként működjön-e. A közös pénz ügye még nehezebb. Szinte bizonyos, hogy a tagországok többsége képtelen lesz határidőre (1999) megfelelni a kívánt kritériumoknak a költségvetési deficitek megugrása miatt. Az azonban bizonyos, az Európai Unió segíti a közösség államainak versenyképességét a világpiacon az amerikai és japán konkurenciával szemben, biztosíthatja a fejlettségbeli kiegyenlítődést és megkönnyítheti az egységes európai fellépést olyan katonai kérdésekben, mint jelenleg a jugoszláv polgárháború. Mivel régiónk, így Szlovákia is az Európai Közösségekhez kötötte hajóját, az Európai Unió sikere vagy kudarca számunkra sem lehet közömbös. , (sido) JUBILÁLT A PAPA Szombaton volt immár 15 éve, hogy a konklávé-Karol Wojtyla krakkói bíborost választotta pápává. Személyében 455 év után először lett nem olasz főpap a katolikus egyház feje. II. János Pál este részt vett a tiszteletére rendezett koncerten, de előtte még több mint egyórás megbeszélést folytatott Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz íróval. A Vatikán magánkihallgatásnak nevezte a találkozót, s nem közölt róla részleteket. A most 73 éves egyházfő jubileumával kapcsolatosan több tekintélyes lap közölt írást. Az osztrák Der Standard szerint megváltoztatta a világot, de nem az egyházat. A baloldali liberális La Repubblica olasz napilap szerint minden ellentmondásossága ellenére a pápa ma az egyetlen olyan vezér, aki világméretű jelentőséggel bír. ITTHON TÖRTÉNT -1 NAP ALATT AMI FÉLREÉRTHETŐ, AZT FÉLRE IS ÉRTIK. Ki gondolta volna, hogy egyszer még a múltbeli kisebbségpolitikusi kétbalkezességek is hasznára válnak a szlovákiai magyarságnak? Ki gondolta volna annak idején, amikor egyik pártunk elnöke (nemzetközi feltűnést keltve) bejelentette, hogy mi bizony ragaszkodunk a területi autonómiához, vagy amikor Duray azzal állt elő, hogy mi társnemzetté kívánunk válni, hát igen, ki gondolta volna, hogy egyszer még az ilyen politikusi „bravúrok" is jól jönnek nekünk? A területi autonómiát kezdeményező pártelnök két nap múlva közölte a sajtóval, hogy voltaképpen nem területi autonómiára gondolt, Duray ötlete szintén csak két hétig borzolta fel a kedélyeket, majd szép csendben jobblétre szenderült, mint minden más kivihetetlen ötlet. A legordasabb többségi nemzeti nacionalista sajtó, igaz, még előrángatja érvként mindkét pártelnöki kezdeményezést, számottevő szlovák politikus azonban csak legyint az ilyen érvelésre. A szlovák politikusok demokratikusabb része pedig valahogy így reagál az ilyen és hasonló kínos közjátékokra: Ismét bizonyítani akarják a kisebbségi pártok vezetői a választóik előtt, hogy dolgoznak. Egyébként azonban nem kell komolyan venni őket. Vannak időszakok, amikor minden héten előállnak egy ötlettel... Mint ahogy most is előálltak a „magyar parlament", illetve a „magyar szenátus" ötletével. A két fogalom immár széltében-hosszában ott kering közösségünkben, kocsmai beszélgetések és parlamenti sajtónyilatkozatok tárgyává vált, és az a jellegzetessége, hogy egyiknek sincs keresztapja. Ugyanakkor mindenki tisztában van vele, hogy hol fogalmazódott meg. A magyar koalíció kereszténydemokrata szárnyának elnöke elhatárolta magát tőle. Az Együttélés alelnöke lebegteti a kérdést, és nyilatkozatából annyit lehet kivenni, hogy alulról jövő kezdeményezésként igyekszik prezentálni azt, ami egyáltalán nem alulról jövő kezdeményezés. Az értelmi szerző, a Keresztapa kissé őszintébb, de már - úgy tűnik - ő is rádöbbent, milyen veszélyei vannak a kezdeményezésnek, milyen vékony jégre akarja rávezetni a magyarságot. Melyek az akció eddig látható eredményei? A szélsőséges nacionalisták úgy reagálnak, ahogy mindig is tették hasonló esetben. A politikai színkép kulturáltabb tartományaiban levő parlamenti képviselők sem tudnak azonban ,,igent"-t mondani a kezdeményezésre. A szlovákiai közhangulat pedig ellenünk fordult, és még a mérsékeltek, netán a jóindulatúak is irredentizmust sejtenek. Szlovákiai magyar viszonylatban - főképp a politikában járatlanok körében - szintén megvan az akció eredménye: némely politikusaink bebizonyították, hogy nem hiába pusztítják a kaviárt pezsgővel. Ismét kiötlöttek valamit. Még szerencse, hogy a szlovák politikusok tudják, hamvába holt ötletekben egyeseknél nincs hiány, és ezek — mint az elkerülhetetlen gyermekbetegségek - immár törvényszerűen megjelennek. Mindazonáltal amit félre lehet érteni, azt örömmel félre is értik. ORSZÁGVESZTŐK - ISMÉT A PARLAMENTBE. Kóbor lovagokként járják az országot az egykori Szövetségi Gyűlés magukat még mindig törvényhozónak tekintő képviselői. Leghangosabban azok a pártok és azok a képviselők igénylik maguknak továbbra is a képviselői státust, akik a legtöbbet tették azért, hogy megszűnjék Csehszlovákia. Ez világviszonylatban is egyedülálló jelenség, és mindent elárul mind a pártokról, mind a képviselőkről. Csehországban már napirendre tértek afölött, hogy nem hozzák létre belőlük a szenátust. Prágában e vonatkozásban is bölcsebbek a politikusok: tisztában vannak vele, hogy a lakosság rossznéven venné, ha továbbra is jelen lennének a döntéshozatalban. Prágában mind a kormánypártokban, mind az ellenzék soraiban tudják a honatyák, hogy a törvényhozók nem kaptak a választóktól megbízást Csehszlovákia megszüntetésére. Szlovákiában viszont számos jelből arra lehet következtetni, hogy az országvesztők aktivizálása - kész tény. Felmerül a kérdés: vajon mennyi politikai bölcsesség szorult azokba, akik tavaly ősszel egy viszonylag még jól működő állam szétbomlasztására szavaztak? A részleteket még nem tudjuk, eddig csak annyit szivárogtattak ki a szövetségi gyűlési képviselők „behívásáról", hogy a bizottsági üléseken kamatoztathatják majd tudásukat. Az viszont már biztosra vehető, hogy „szerény" képviselői fizetésüket megkapják. „Bevonulásuk" napján érdemes lesz ismét nyilvánosságra hozni, hogy közülük ki hogyan szavazott, amikor a szövetségi állam megszüntetése volt a tét. TÓTH MIHÁLY HÁROMSZOR IS NEM (Folytatás az 1. oldalról) felvétel. Erről a rektor sajátkezűleg írt levele tanúskodik, amelyet idén május 5-én küldött az oktatásügyi minisztériumba, s amely így kezdődik: „1993. szeptember elsején megkezdi működését a NEKK a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán... A rektori látogatásról beszámolt Fóthy János kereszténydemokrata képviselő, s elmondta, hogy már azon megütközött, amiért nem azok ültek a rektor szobájában, akik a kar ügyében a legilletékesebbek. Addig nem is volt hajlandó tárgyalni, amíg oda nem hozták a nemzetiségek elérhető kari képviselőit, az előkészítő bizottság tagjait. Mikor végre az illetékesek, vagyis Bohuslava Vargová és László Béla jelenlétében föltette a kérdést, miért nem működik a kar, azt a választ kapta, hogy: 1. nincs elfogadhatóan kidolgozva a koncepciója, 2. nincs rá pénz, 3. nem definiálható az akadémiai közössége. Az előkészítő bizottság által készített koncepciót a rektor nem fogadhatja el, mivel az szerinte nem legális szerv. A definíció azonban hibás, mert éppen ennek a bizottságnak az ülésén készült jegyzőkönyv tanúsága szerint idén április 21-én maga a rektor bízta meg a bizottságot a kar tervezetének kidolgozásával. Dokumentálható továbbá, hogy a főiskola a minisztériumtól a kar költségvetésére nyolcszázezer koronát, bérfejlesztésre pedig konkrét ígéretet kapott. Az akadémiai közösség, amely a kar minden hallgatóját és oktatóját jelenti, természetesen nem definiálható, ha a rektor nem engedte a diákokat a karra beiratkozni. Ennyit a rektor kifogásairól. További ellenérvek: ha a magyarok 5-12-es képzést követelnek, akkor a romák is fogják akarni ugyanezt, meg a többi nemzetiség. Nos, nehéz nem elképedni ilyen érveken. Miért ne követelhetné idővel a többi nemzetiség is a karon való teljes pedagógusképzés bevezetését? — László Béla is, Vargová aszszony is előadták az érveiket, majd László Béla azt mondta, hogy bizonyos kompromisszumos megoldás még lehetséges. A rektor úr azt is kijelentette, hogy nincs mód paralel tanszékek létrehozására a karon, pedig a nemzetiségi pedagógusképzéshez éppen az volna a legszükségesebb, ha a magyar nyelvű tanszékek létrejönnének. Nem jó tehát a koncepció, nem jó a realizáció, nincs pénz, és a magyarok speciális igényeket követelnek - ezek a késleltetők érvei. Viszont elég erősek ezek az érvek vajon azzal a megállapítással szemben, hogy az Európa Tanács 1021-es ajánlásának 8. cikkelyét, valamint a szlovák alkotmány 34. cikkelyét sérti a kar körüli tisztázatlan huzavona? Az itt élő magyarok érdekeiről nem is beszélve. - Az történt, hogy megint nélkülünk döntöttek rólunk, és ellenünk. Pedig itt az ideje, hogy megoldódjon a hazai magyar pedagógusképzés, minden típusú iskola számára. Nagyon lényeges, mi kerül a bizottság jelentésébe, bár az sajnos nem befolyásolhatja a rektor döntését, legföljebb jobb belátásra bírhatja. A kompromisszum talán lehetséges, de majd elválik, hogy elfogadható-e számunkra. Érzésem szerint a rektor olyan magyarokat keres most támogatásképpen, akik maguk sem akarják a kart, s akkor további hivatkozási lehetőséghez jut a látszólag nyájas és készséges, a valóságban azonban a tények elferdítésétől sem visszariadó rektor. (brogyányi)