Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-14 / 240. szám, csütörtök

1993. OKTÓBER 14. PMÚKOWGM A szó legszorosabb értelmében fogas kérdést tett fel Viliam Soboňa egészségügyi miniszternek két oknyomozó szlovák újságíró. Sajtó útján (Pravda) az iránt érdeklődnek, valóban igaz-e a mendemonda, miszerint a közegészségügyért felelős kormánytag valóban angolosan, sőt, 54600 korona cech kifizetése nélkül távozott a pőstyéni fogászatról azt követően, hogy valamelyik sztomatológus kollégája a szájába illesztette a vadonatúj alsó és felső fogsort. Egy világ dőlt bennem össze. Én ugyanis egészen tegnapig azt hittem, hogy valódi fogakkal mosolyog rám oly vérfagyasztóan, valahányszor megnyugtatott a képernyőről, hogy ma színvonalasabb az egészségügyünk mint tegnap volt, és holnap még tökéletesebb lesz a mainál. Szerintem túlzásba visszük a sajtószabadságot. Már abba is beleütjük az orrunkat, hogy lopják-e a miniszterek a fogsorukat vagy saját pénzükön csináltatják. Ha a két kollégám helyében vagyok, a pozitív Szlovákia-kép kialakítása és porcelániparunk fellendítése érdekében csak anynyit teszek közzé, hogy: a miniszter Pőstyénben csináltatja fogsorát. így elképzelhető, hogy sznob újgazdagjaink holnaputántól kezdve egymásnak adják a kilincset a pőstyéni fogászaton. Nincs kizárva, hogy éppen ez adná meg a lökést egészségügyünknek a fellendülés felé. Soboňa doktor sajtótitkára még nem közölte a nyilvánossággal, hogy sajtópert indít-e a miniszter. Meg nem erősített hírek szerint mindenre számított, csak ilyen rágalmazásra nem; állítólag meglepetésében lenyelte az alsó fogsorát. 27 300 korona értékben... (t) MATICÁS TALAJON A NEMZETI ÉS ÁLLAMESZMÉRŐL (Munkatársunktól) — Tegnap a Matica slovenská „semleges talaján" folytatott megbeszélést a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Kereszténydemokrata Mozgalom a meghívás ellenére nem vett részt a Matica által szervezett találkozón. Az Együttélés Politikai Mozgalmat a Matica nem hívta meg, mivel mindeddig nem kért bocsánatot a Hronský ügy kapcsán. A Milan Kňažko álta^alapított párt képviselőit pedig azért nem hívták meg, mert nem tekintik parlamenti pártnak. A Matica által szervezett találkozón a „közös államérdek" fogalmának meghatározására törekedtek. Többek között ide sorolják a szlovák államiság és a modern szlovák társadalom építését s főként Szlovákia integritását. Vladimír Mečiar ezzel kapcsolatban területi integritást emlegetett, Jozef Markuš, a Matica elnöke szerint Szlovákia integritása területi, emberi és szociális-gazdasági integritást jelent, és Szlovákiát a szlovák nemzeti eszme és a szlovák állameszme integrálja. A tegnapi találkozón Mečiar állítólag hajlandóságot mutatott a koalíciós kormány létrehozására is. (m—n.) ÚJ SZÓKESERÉDES... MOZAIK (Folytatás az 1. oldalról) vásároltak fel, most semmit sem fognak. Azért nem, mert senkitől sem kapnak pénzhitelt a felvásárlással járó - s csak később, a bor eladásával megtérülő - kiadásokra. Ugyanakkor a gazdaság pincéjében is sok a még eladatlan óbor, így aztán gazdasági okokból mondtak le a szőlő felvásárlásáról. Az elmúlt szombaton igazi nagyüzem volt a Tokaj-hegyvonulat szlovákiai lankáin. S hogy milyen volt a szüretelők hangulata? Nos, olyan, mint a sínylődő szőlő íze — keserédes. A szüretelőket nem annyira a termés minősége foglalkoztatja, hanem az, hogy egyáltalán érdemes-e megtartani, művelni a szőlőkerteket. Szőlőskén egy fiatalember elkeseredve jellemezte a helyzetet. - Ha ez így folytatódik, nem lesz érdemes nagyban foglalkozni a szőlővel. Pedig ezen a vidéken mindig is jobbára ez szavatolta a megélhetést. Míg más éveken kilóját 10-12 koronáért eladhattuk, most vihetjük, cipelhetjük Helmecre, mert a helyi borgazdaság nem vásárolja fel, s ott eladhatjuk 5-7 koronáért a Víno állami borgazdaságnak... Nevetséges ár, nevetséges egy állapot... Könnyen lehet, hogy néhány év múlva úgy fog kinézni az itteni szőlőskertek többsége, mint az ott! - mutatott az erdő alatti gazfoltos, gyér szőlőre. - Nekünk, szerencsére, az idén nincs eladásra váró szőlőnk. Bort készítünk az egész termésből - válaszolta egy másik kerttulajdonos néhány hordónyit talán sikerül belőle eladni az ismerősöknek... Nem lesz nyereséges a kert, de mit tehetek?! Hagyjam a szép fürtöket a tőkén, vagy öntsem a mustot a Bodrogba, mint a brazilok annak idején a kávét?! - Ha kilónként 10 koronát fizetnek érte, nyugodtan vihetem a mázsára! — kínálta nekem is kertjének termését egy borsi bácsi. Azért tízért, mert mint megjegyezte, annyiért vesz tőle néhány ládányit egy helyi magánfelvásárló. - Persze, ő csak kis mennyiségben viszi, meg aztán csak azoktól, akikkel augusztusig megkötötte a szerződést — újságolta. * * * Csarnahón egy szüretelő aszszonyseregtől arról értesültem, hogy náluk kevés a hoppon maradt magántermelő. A családok többsége ugyanis bérletben műveli a Tokaj borgazdaság tulajdonát képező kertet, s tőlük a gazdaság minden gond nélkül felvásárolja a termést. * * * Kistoronyán az Útalja dűlőben Madár Margit kerttulajdonosnak egy népes csapat segített. Ebéd közben beszélgettem vele. Örült a jó termésnek, meg rokonsága segítőkészségének, ám a szőlő sorsáról lehangoltan nyilatkozott. - Most leszüreteljük a termés felét, de hogy mi lesz a másik felével, azt egyelőre nem tudom. Az csak az elkövetkező napokban derül ki. Ha Királyhelmecre szállítanám, a fuvar szinte anynyiba kerülne, mint amennyit az áruért kapnék... Feldolgozni? A pincében lenne hely, de nincs annyi hordónk, ma pedig az új hordó nem olcsó dolog. Örültem, hogy a közelmúltban viszszakapta családunk az 1 hektár és 27 ár területű tulajdonát, de ha nem tudjuk majd megfelelő áron eladni a termést, akkor az örömbe üröm vegyül... - siránkozott. A szőlőtermesztés évek óta tapasztalható válsága tehát tovább tart a Bodrog mentén. Valóban csak tőkeritkítás, a tőkeirtás segíthet rajta? GAZDAG JÓZSEF A NYEREMÉNYBŐL ITÁLIAI NYARALÁS (Folytatás az 1. oldalról) önművelés is. Már számtalan hasonló versenyen vettem részt, nemcsak az Új Szó, hanem az Új Nő és egyéb újságok által indítottakon is, de eddig sohasem nyertem semmit. Természetesen most sem reménykedtem, annál kellemesebb volt a meglepetés. Megtört a jég, ráadásul egyenesen a fődíjat sikerült elcsípnem. A tardoskeddi szövetket 44 éves bérelszámolója nem az újságból szerzett tudomást nyereményéről, munkatársnőitől tudta meg a jó hírt. - A lapokat a postás csak tizenegy körül hozza, és ekkor én • már rég az irodában vagyok. Aznap reggel kolléganőim rejtélyes mosollyal fogadtak, mondták, forduljak vissza és hozzak áldomást. Nem tudtam mire vélni a célzásokat, s akkor az orrom alá dugták az Új Szót, ahol valóban ott állt: a fődíjat Tóth Klára nyerte Tardoskeddről. Természetesen nagyon megörültem, ám rögtön hatalmába kerített a kétkedés kisördöge. Az utcanév ugyanis hiányzott az újságból, azért azt sem tartottam elképzelhetetlennek, hogy egy hatezer lakosú nagyközségben lehet egy névrokonom, akit nem is ismerek. Felhívtam a szerkesztőséget, ahol aztán igazolták, valóban rólam van szó. - Ekkor hát jöhetett az áldomás... - Természetesen. Előbb a munkahelyen ünnepeltük a szerencsémet, aztán odahaza. A férjem alaposan meglepődött, ugyanis fogalma sem volt, hogy részt vettem valamilyen versenyen. Három lányunk, a főiskolás Rita és Enikő, aki ráadásul három nappal korábban ünnepelte tizennyolcadik születésnapját, és az ötödikes Veronika is kitörő örömmel fogadta a váratlan pénzt. - Már eldöntötték, mire költik a nyereményt? - Végleges döntés még nem született, de valószínűleg egy olaszországi tengerparti nyaralás mellett voksol majd a család. (ordódy) AGROFORUM '93 - KASSÁN (Munkatársunktól) Nehéz volt tegnap délelőtt gépkocsival megközelíteni a Hernád parti város új sportcsarnokát. Mi tagadás, nem az akkor nyílt mezőgazdasági és élelmiszeripari tematikájú rendezvény látogatói özönlötték el a sporttelephez vezető utakat, hanem zömében a szabadtéri hagyományos „bolhapiac" szintén nemzetközi öszszetételű nagyközönsége. Szerencsére szép számban akadtak látogatói a visegrádi négyek országainak tavalyelőtt Szerencsen kezdődött, majd Rzesowban folytatódott, most pedig Kassán sorra került kiállíltásának is. A megnyitón elhangzottakból is kitűnt: a közép-európai országok mezőgazdasági téren való együttműködésének javítása tulajdonképpen közös óhaj és közös feladat. A legfontosabb termelési ágazat cégei, vállalkozói a piacgazdasági feltételekhez igazodva ígéretesen szövik kapcsolataikat, s ehhez nagyban hozzájárul az Agrofórum néven ismert kiállítások, árumintavásárok és szakembertalálkozók láncolata is. Ezt a tényt lapunknak is sokan megerősítették a Kassán bemutatkozó mintegy 70 hazai és külföldi cég képviselői közül. A nagymegyeri GAMMA P. E. T. Kft. részéről például Patasi Oszkár elmondta, hogy ők a magyarországi KERTIMAG Kft.-vel együttműködve kiváló minőségű zöldségmagokat szállítanak hazánkba. Bővíteni igyekszik nemzetközi kapcsolatait a kistraktorokat és mezőgazdasági gépeket gyártó rozsnyói Agrostroj, a kerti gépeket forgalmazó kassai NOVÁTOR és a többi bemutatkozó cég is. Mivel a közvetlen nemzetközi együttműködést az országok adminisztratív szabályozói néha komplikálják, a tegnap délutáni szemináriumon ez a kérdés is napirendre került. (gazdag) AHOGY ÉN LÁTOM CENZÚRA - FEHÉR FOLTOK NÉLKÜL Kezdetben vala a klasszikus cenzúra. Abban nyilvánult meg, hogy állami alkalmazott döntötte el, megjelenhet-e vagy sem valamely írás a sajtóban. A cenzornak a kormány adta ki az utasításokat és irányelveket. így még a legbékésebb békeidőben is előfordult, hogy egész hasábok, sőt, újságoldalak jelentek meg fehéren. A szerkesztőségek pótolhatták volna az űrt, de nem tették; egy-egy fehér folt többet elárult a sajtószabadságról, mint megannyi tudományos értekezés. A kommunizmus évtizedeiben egyetlen „fehérfoltos" újság sem kerülhetett ki a nyomdából. A rendszer adott a jóhírére, a formára, így megregulázta az újságírókat. Eszükbe se jutott, hogy olyan cikket írjanak, amely kiváltja a párt és a kormány nemtetszését. Ez a módszer öncenzúra néven vált hírhedtté. Rosszabb volt, mint a klasszikus cenzúra, mert ráadásul még meg is alázta a tollforgatókat. Mindenki azt gondolta, hogy ez a metódus már nem „überelhető". Formálisan ma teljes nálunk a sajtószabadság. A tudósító, a kommentáríró, a riporter ügyességén, tájékozódóképességén múlik, hogyan tudja kijátszani a szelektív tájékoztatásra hajlamos kormányhivatal, vállalati vezetés, járási és helyi al- és főfőnök által elrendelt információs zárlatot. Hogy nem reménytelen a helyzet, azt például az Indiagate néven közismertté vált botrány is bizonyítja. Ma sem Szlovákiában, sem más posztkommunista országban sincs politikus, aki nyíltan fel merészelné vetni a nyílt cenzúra bevezetésének kérdését. Viszont van Szlovákiában egy vállalat, a Postai Hírlapszolgálat, amely többet tud ártani a sajtószabadságnak, mint a „fehérfoltos" cenzúra, az öncenzúra és a HZDS szelektív tájékoztatási módszere együttvéve. Állami kézben van, monopolhelyzetet élvez, és négy év alatt semmi sem rendítette meg egyeduralmát. Sem az újságírók szakmai szervezetének tiltakozása, sem a monopolellenes törvény, sem a lapkiadók szervezetének érvelése. Úgy tűnik, nagyon megfelel ez a helyzet a kormánynak (privatizációs miniszter: Vladimír Mečiar, államtitkára: Ivan Lexa), mert - noha a vállalat 900 elárusítóhelyének privatizációs tervét a dolgozókat képviselő szakszervezettel már megvitatták - semmi sem történt az állami monopólium felszámolására. Csak annyit lehet tudni a vállalatról, hogy: veszteséges. Tehát ráfizet az állam. Amit hallva megáll az ész. Ugyanis a Postai Hírlapszolgálat fölözi le az ország területén megjelenő és általa forgalmazott újságok árának legalább a felét. A legújabb kalkulációk szerint újévtől több mint a felét. Ami azt jelenti, hogy az újságkiadóknak a megmaradó nem egészen 50 százalékból kell fedezniük a nyomdaköltséget, a papír árát, a szerkesztőségi rezsit és az újságírók bérét. A napokban botrány tört ki, mert az újságárusok szakszervezetének tudomására jutott, hogy mégis lépni készül a Privatizációs Minisztérium, mégis úgy döntött, hogy privatizálja az újságos kioszkoknak közel a felét. De nem azok vásárolhatják meg az elárusítóhelyeket, akik bennük dolgoznak és megpályázták az állami vagyont. Bundázást orrontottak meg, aminek az a lényege, hogy Ivan Lexáék egy jogi személynek kívánják átpasszolni az első fordulóban eladásra kerülő 400-500 elárusítóhelyet. A vevő állítólag ugyanaz lenne, aki a botrányok után leépült Smena című napilapot is bagóért privatizálta. Az újságárusok (kisemberek) fantáziát látnak a hírlapforgalmazásban. Nyereségessé tudják tenni. A Privatizációs Minisztérium és a kormány nyilván abban lát fantáziát, hogy ha a 400-500 újságosstand egy személy, netán a kormányhoz közelálló személy tulajdonába kerül, továbbra is töretlen marad a lapterjesztés monopóliuma. Az az ellenzéki lap tehető így tönkre, amelyiket a továbbra is monopolhelyzetben levő tulajdonos tönkre akar tenni. Már most megjósolhatjuk, hogy ha sikerül az a privatizációs terv, amelytől a hírlapárusok tartanak, hónapokon belül radikálisan csökken a lapok száma. Csak annyit kell tenni, hogy hetenként mondjuk kétszer nem teszik ki a kirakatba az ellenzéki lapokat. Ily módon felszöktethető még akár az egyébként olvashatatlan Republika példányszáma is. Ha ezt a tervet egy éve megvalósítják, talán még a békében kimúlt Koridor című kormánylap példányszáma is felemelkedik. Az újságárusok szakszervezete a minap felszólította Roman Hofbauert, az illetékes minisztert, árulja el végre, mi az igazság a kioszkok privatizációja körül. A miniszter, úgy tűnik, nem sieti el a válaszadást. TÓTH MIHÁLY