Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-13 / 239. szám, szerda

1993. OKTÓBER 13. TÚJSZÓ. HÖLGYOLDAL VALLOMÁSOK ORVOSBOL LELKESZFELESEG Méry Gábor felvétele ... Az igazság az, hogy nem nagyon örülnék, ha leírná a nevemet. Aki ismer, az úgy is tudja, hogy mi az ábra, aki meg nem, az ne csámcsogjon azon, hogy ilyen mélyre süllyedtem. Egyelőre próbálom tartani a látszatot, de egyre nehezebben sikerül. A problémám - hétköznapi. Az orvoslása is az, bár sokan ezt nem ismerik el. Azt mondják, hogy érthető, ha egy férfi az alkoholban keres menedéket, de hogyan süllyedhet egy nő idáig? ... Higgye el, hogy nagyon sok nö iszik. Csak titkolják. Van, akinek még sikerül. Nekem már egyre nehezebb. Sokan ismernek, és főként a szórakozóhelyeken. Ja, hogy ez nem szórakozóhely, hanem kocsma? Miért? Itt nem lehet szórakozni? ... Nem vagyok alkoholista. Ha nagyon akarnám, abba tudnám hagyni. De nem akarom. Mi más maradt ebből a rohadt éleiből? Kajára lassan már nem futja, cigarettára sem, piára sem? Mindig akad egy jótét lélek, aki meghív egy-egy borókapálinkára. Valamikor még természetben fizettem érte, ma már nem nagyon erőszakoskodnak. Csak fizetnek egy felest, aztán röhögnek rajtam. Nem érdekel. Ma már nem! ... Valamikor, persze, másképp volt. Volt tisztességes férjem, tisztességes munkám. Meg két tisztességesen megszüli gyerekem. Fontos az a szó, hogy tisztességes. Nem a részegségtől ismétlem. Becsületesen, tisztességesen dolgoztam a családomért. Pedig nem kaptam tőlük még jó szót sem cserébe. A férjem, az első, nagyon szép évek után, elkezdett ütni-vemi. A gyerekek meg nézték Először még sírlak, de egyre természetesebb lett nálunk, hogy nekem kuss, és csak az az igaz, amit az apjuk mond. Soha nem kérték ki a véleményemet, soha nem hallgattak rám. Ha meg néha tanácsot akartam nekik adni, akkor szinte rámförmedtek: Inkább igyál meg egy féldecit, de hagyjál minket békén. Hát persze hogy ittam már akkor is. A férjem meg állandóan azt vetette a szememre, hogy eliszom a pénzt. Pedig volt mindig ennivaló, meg rend is volt a házban. Csak nem bírtam elviselni, hogy kutyába sem vettek. Tudtam azt is, hogy a férjem szeretöket tart. Nem érdekelt, hiszen rám soha nem nézett úgy, mint annak idején. Néha egy év is elmúlt anélkül, hogy megkívánt volna. Csak akkor közeledett, ha a videón éppen valami szex-filmet nézett. No, de az sem ért sokat. ... Amikor megismerkedtem Andrással, megváltozott az egész életem. Soksok szép szót, kedvességet kaptam tőle. Elmentem vele, otthagytam a családomat. Albérletbe költöztünk, boldogok voltunk. Egy ideig. Mert én akkor már nem ittam, úgy éreztem, megkaptam azt a keveset az élettől, ami kijárt nekem. Szerettem és engem is szerettek. Nem sokáig tartott ez a gyönyörű időszak. Egy összekoccanásunkkor András azt vágta a fejemhez hogy mit akarok én, hiszen csak egy felelőtlen nő vagyok Hogy még az állatok sem hagyják cserben a kölykeiket, tehát én rosszabb vagyok az állatnál is. Nem tudtam mit mondani, hiszen igaza volt. Mert mii érdekli az a férfiakat, hogy néha gyengéd szóra is szüksége lenne az embernek, nem mindig csak szidalmakra. Egy ideig még húztuk a kapcsolatot, s egy szép nap András is lelécelt. Akkor már dolgoztam. Egy vállalatnál takarítottam. Nem panaszkodhatom, eléggé megbecsültek De este, amikor hazamentem, nem bírtam elviselni a magányt. Sokszor arra ébredtem, mintha Veronika, a lányom stma mellettem. Hazamentem. A férjem úgy kergetett el az ajtó elől, mint az utolsó koldust. Elváltunk. A gyerekek nem voltak rám kíváncsiak. Bevallom, ma már én se rájuk. Amikor szomorú vagyok felhajtok néhány felest. És nem én tehetek róla, hogy olyan gyakran vagyok szomorú. ... Még néhány éwel ezelőtt is akadt társam. Ha csak napokra is, de olyankor legalább nem voltam magányos. Együtt ittunk a legtöbbször, ha meg elment, akadt más. Ma már nem akad Csak a pohár. Meg a köd, ami az agyamra telepszik: Az a legrosszabb, amikor arra sincs pénzem, hogy a jótékony feledésbe meneküljek. Olyankor kéregetnem kell. Már rájöttem arra, ha elég kitartó és szemtelen az ember, akkor mindig megszánja, vagy inkább megelégeli valaki, és a kezembe nyom valamit. És akkor isméi elmenekülhetek Ha csak a kijózanodásig, akkor is megéri. Lejegyezte: N. KÁKAROV SZILVIA - Dunaradványi születésű vagyok, ám édesapámat, aki református lelkész volt, Deretkére helyezték. Akkoriban a lelkészeknek nem járt fizetés, s noha édesapám az árvaház igazgatója is volt, igazán nem dúskáltunk a javakban. A család összetartó ereje, a szeretet mindenért kárpótolt. Az otthoni környezet hatására fogalmazódott meg bennem a segíteni akarás szándéka, s döntöttem arról, hogy orvos leszek. Szüleim pályaválasztásommal egyetértettek, azt viszont közölték: anyagilag nem tudnak támogatni. A pozsonyi orvosi egyetemen ösztöndíjat kértem, és kaptam is. De hogyan? - teszi fel dr. Mikó Jenőné a kérdést jót derülve. - Évfolyamtársaim között volt egy munkáslány, aki hathónapos gyorstalpaló tanfolyamon végezte el középiskolai tanulmányait. Nekem az ösztöndíj fejében az lett a feladatom, hogy tanuljak vele. Amikor vizsgára mentünk, érte jobban izgultam, mint önmagamért. Két év után, 16 társammal együtt, Prágában folytattam tanulmányaimat, ahol feltétel, külön szorgalmi feladat nélkül hagyták jóvá ösztöndíjamat. Csodálatos tanáraim voltak, soha nem éreztették velem, hogy „rossz" káder vagyok. Akkoriban nyaranta kivétel nélkül - építőtáborokban kellett dolgoznunk. Kassára kerültem a vasúthoz. Szabadidőmet egy ismerős lelkészcsaládnál töltöttem. Ott találkoztam jövendőbeli férjemmel. Éppen akkor hagyta ott családi okok miatt - az orvosi egyetemet, s jelentkezett, szintén Prágába, a teológiára. Én persze, lelkes medikaként nehezteltem rá, nem tudtam felfogni, hogy szakíthat valaki az orvostudománnyal. Annak ellenére, hogy a prágai református istenüszteleteken találkoztunk, orvossá avatásom után -1954-ben - kijelentettem, soha nem megyek féijhez, csakis az orvostudománynak, a gyógyításnak szentelem az életemet. A fiatal, lelkes orvosnőt a lévai kórház gyermekosztályára helyezték. Másfél év után a kerületi gyermekorvos felfigyelt a lelkiismeretes kolléganőre, kiemelte és Érsekújvárba helyezte, ahol nemsokára főorvoshelyettes lett. De amikor hét évi ismeretség után Mikó Jenő vágfarkasdi lelkész megkérte a kezét, nem mondott nemet. Pedig de sokan figyelmeztették, hogy házasságával karrierjét teszi tönkre. Úgy gondolta, ha lelkészgyerekként nagyobb gondok nélkül valósíthatta meg álmait, célkitűzéseit, lelkészfeleségként sem kell alább adnia. Nem is adta, pedig sorozatban érték támadások. Harag nélkül emlegeti "jóakaróit". - Az újvári kórház messze volt otthonomtól, ezért családi okokra hivatkozva a Galántai járásban szerettem volna elhelyezkedni. Persze, senki sem vállalta, hogy teljesítse a lelkészfeleség kérését! Ezért tíz évig Vágfarkasdról Újvárba utaztam, naponta. 1961-ben megszületett a kislányom, s amikor négy hónapos volt, folytattam hivatásomat, az utazást. Gyakran előfordult, hogy éjszaka is a betegeim mellett kellett maradnom. Volt ugyan bejárónőnk, de a gyerekek gondozását, esti fürdetését - 1964-ben megszületett a másik kislányunk - a férjem vállalta. Nagyon nagy támaszom volt akkoriban. Amikor esténként elmesélte, hogyan telt el a napja, nem tudtam, síijak, vagy nevessek. Mondok egy példát. Vágfarkasdi lakásunk nagyon hideg, a lelkészi hivatal irodája viszont jó meleg volt. Előfordult, hogy a gyerekeket a férjemre bíztam. Csakhát neki dolgoznia kellett. Fogta kislányunkat, megágyazott neki az íróasztalon, körülbástyázta könyvekkel, és úgy végezhette teendőit, hogy a kicsi is a szeme előtt volt... Dr. Mikó Erzsébet csak 1970ben kerülhetett Vágfarkasdra, s 14 évig körzeü gyermekorvosként működött. Elmondása szerint az volt életének legszebb időszaka. Hivatásának élhetett, miközben szeretteiről is gondoskodhatott. Már akkor háziorvosként látta el a beteg gyerekeket, de gyakran a felnőtteket is. A lelkészházaspár érezte a falu szeretetét, megbecsülését. Házuk ajtaja nyitva állt a lelki vigaszt szomjazók előtt. S ha netán a lelkész nem volt odahaza, helytállt a feleség. - Lányaink a galántai magyar gimnáziumban érettségiztek. Noha a pedagógusok tolerálták, hogy édesapjuk lelkész, azt sejtettük, egykönnyen nem juthatnak be az egyetemre. Lívia, bár kibernetikus akart lenni, az orvosi hivatást választotta. Prágában tanult ő is, majd szerelmes lett, s férjes asszonyként avatták orvossá. Adrién lányom vegyészmérnök, de élete másként alakult. Féijnél van ő is, vejünk Dunamocson lelkész. Örülök annak, hogy az egyik lányunk az én pályámat folytatja, a másik pedig édesapja nyomdokain halad. Mert nemcsak lelkészfeleség, katekétaképzőbe jár, s hittant oktat. Erzsébet asszony csillogó szemmel mesél a családjáról, négy unokájáról. Mégis arra kérem, valljon inkább önmagáról. - 1980-ban férjemet Pozsonyba helyezték. Nem mehettem vele azonnal, hiszen közölték, a fővárosban nem kaphatok orvosi állást. Csak 1984-ben helyeztek el, a modori borászaü szakközépiskolában, iskolaorvosként. Talán hangsúlyoznom sem kell, visszavágytam a tiszta lelkű vágfarkasdi gyerekekhez... 1989-ben, amikor a féljem püspök lett, megsokszorozódtak feladataim, s úgy éreztem, nem tudom összeegyeztetni munkámat a lelkészfeleség tisztéből eredő feladatokkal. Döntenem kellett, s nem bántam meg, hogy otthon maradtam. Végig gondoltam ugyanis, hogy amikor nekem volt szükségem támaszra, segítségre, a férjem mindig mellettem állt. Persze, lelkészfeleségként sem kell lemondanom valamikori álmomról, a segítségnyújtásról. És ez a lényeg. PÉTERFISZONYA KI AZ IDŐSEBB? Ősidők óta az. a módi, hogy a pároknál a férfiú néhány éwel Idősebb, mint a hölgy. Ám az utóbbi évszázadban mind gyakoribb az ellenkezője. Fiatal férfi nála idősebb nőt szeret. Igaz, ebbe az te belesegít, hogy manapság a nők sokkal később öregednek és sokkal tovább játszanak szerepet a közéletben, és akár nagymamaként ts szexisek, vonzóak. Á férfiak számára pedig gyakran Izgalmasabb egy érett nő, mint a kiforratlan fiatalság. MNL A SOKKOLÓ CÍMLAP Az 1,8 millió példányszámú New York Times Magazine egyik augusztusi számának címlapján amputált mellű nő látható, s alatta a szöveg: „Többé nem fordíthatod el a fejed!" A magazin terjedelmes cikket közöl az emlőrák elleni harc szükségességéről. Több mint 2,6 millió amerikai nőnek van emlőrákja, s több mint egymillióra becsülik azok számát, akik nem tudnak róla - s emiatt évente 40 ezren halnak meg. A címlap sokkolta az olvasókat, de ez a döbbenet semmiség ahhoz képest, amikor egy nő tudomást szerez róla, hogy rákja van! A fotót a New York-i művész, Matuscha, önmagáról készítette. Két éve amputálták a mellét. A felvételen fehér tunikát visel, amely csak a bal keblét takarja el - a jobb melle helyén óriási heg éktelenkedik. Matuschának az anyja is emlőrákban halt meg. A fotóművész harmadik éve kilincsel, de mostanáig nem akadt lap, amely leközölte volna a fényképet. A közléssel azt szeretnék elérni, hogy a kormány tegyen valamit. Csakis az idejében végzett szűrővizsgálat mentheti meg sokezer nő életét. (

Z V) SZÉPSÉGÁPOLÁS GYÓGYNÖVÉNYEKKEL MOLYHOS BOJTORJÁN, LAPU Kétéves növény hatalmas, orsószerű gyökérrel és akár másfél méteres magasságot is meghaladó szárral. Lényegében az egész világon elterjedt, főleg útszéleken, elhagyatott helyeken. A növény gyökere gyűjtendő ősszel, vagy a második év ekjén tavasszal. A gyökereket alaposan meg kell mosni, feldarabolni és mesterséges hőmérsékleten lassan szárítani. Hatóanyagai puszítják a baktériumokat és a penészgombákat. A felhasználandó párlat, főzet a következőképpen készlll: 20 gramm apróra vágott levelet vagy gyökeret negyed liter meleg vízben 1-2 órára állni hagyjuk, majd aprólyukú szűrőn átszűijük. Az így nyert párlat kitűnő hajápoló, hajhullást gátló és korpásodás elleni szer. Ezenkívül nagyon jó arcfrissítő zsíros bőrre. Eredményesen alkalmazható gombás megbetegedés ellen. Ilyenkor fürdővízhez kell adagolni 1:5 rányban. BEKE TIBOR mérnök HÁZTARTÁSI VESZÉLYEK A fejfájást, álmatlanságot, túlérzékenységet, egyensúlyzavart, látás- és hallásromlást, apátiát az (is) okozhatja, hogy érzékenyek vagyunk az elektromágneses sugárzásra, márpedig ez mindenütt jelen van, ahol kapcsolatba kerülünk a váltóárammal. Mit tehetünk? Ha nincs rá okvetlenül szükségünk, ne vásároljunk olyan divatos és kényelmes, ám nem a legbiztonságosabb tárgyakat, mint amilyen a vezeték nélküli telefon, az elektromos takaró, a számítógép, a mikrohullámú sütő stb. Ha ezekre szükségünk van, akkor csak jó minőségűt vegyünk (némelyik gyárilag biztosított a sugárzás ellen). Ügyeljünk rá, hogy a készülék és a köztünk levő távolság ne legyen kevesebb két méternél (pl. kis képernyőjű tévénél). Ez a színes tévére is vonatkozik (természetesen, ha működik.) Gyerekeknél fokozottan kell erre figyelni. Nem szabad elfelejteni, hogy a (bekapcsolt) komputer, illetve a tévé sugárzása a falon keresztül is hat, tehát nem szabad a gyerek ágyát akkor a falhoz állítani, ahol a túloldalon a tévé, számítógép működik. A mikrohullámú sütőről még annyit: alaposabban semmisíti meg az ételben levő vitaminokat, mint a főzés, viszont nem a szalmonellát. Csak a legritkább esetben használjuk (ha már megvan!), amikor nagyon sietünk (vagy amikor a vendégeknek mutatjuk be, mit tud). Nem száműzhetünk minden elekromos gépet a háztartásunkból, de annyit megtehetünk, hogy gyakran szellőztetünk és körülvesszük magunkat növényekkel. (Feldolgozta: kop)