Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-12 / 238. szám, kedd
5 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓi 1993. OKTÓBER 12. A CEL: MEGFÉLEMLÍTÉS? CSALÁDI PÓTLÉK HELYETT MUNKANÉLKÜLI SEGÉLY A múlt hét csütörtökének reggelén a királyhelmeci Városi Egyetem hallgatói kissé leverten ültek a padokban. Csoda, hogy a 18-19 éves fiatalok a miniszterelnök-helyettes szerdai parlamenti felszólalása nyomán elbizonytalanodtak, s netán kételyek ébredtek bennük? — Hiszem, hogy a hallgatókat sikerült megnyugtatnom, most a szülőkön a sor - mondta a városi hivatalban egybegyűlteknek Gilányi István igazgató. - Ma reggel az egyik szülő jelezte, munkáltatója tudtára adta, hogy a városi egyetemen tanuló gyermeke után nem kap családi pótlékot. - Megoldjuk ezt is - közölte nyugodtan Pásztor István polgármester, majd nagyon higgadtan fejtette ki véleményét. - Önköltségen, hiszen közismert az oktatási tárca pénztelensége, létrehoztuk a City Universityt azzal a szándékkal, hogy tehetséges gyerekeinknek megteremtsük az anyanyelvi továbbtanulás lehetőségét. Mivel a Bodrogközben 19-20 százalékos a munkanélküliség, sokan csak azért nem tanulhatnának, mert szüleik — országon belül vagy a határokon túl — nem bírnák állni az utazással, szállással, étkeztetéssel járó költségeket. Soha senki előtt nem titkoltuk, hogy városi egyetemet szeretnénk alapítani. Számos szlovák szakember támogatását élveztük - s élvezzük a mai napig -, akik vállalták, előadnak nálunk is. A pozsonyi és a budapesti egyetemek vezetői szintén megegyeztek az együttműködés feltételeiről, s a hároméves bakkalaureus stúdium esetleges folytatásáról vagy hazai, vagy külföldi (magyarországi) felsőoktatási intézményben. Ez váltotta ki a hisztériát. Mert Szlovákiában égbekiáltó bűn, ha a magyar nemzetiségű szlovákiai állampolgárt magyarországi egyetem segíti. Meggyőződésünk, ha német, amerikai, vagy akár kínai partnerünk volna, „jóakaróink" irigykednének ugyan, de nem támadnának. A kedvezőtlen fogadtatás ellenére — ugye, milyen finoman fogalmazok? — nincs ok a pánikra. Természetesen nem szegtük meg az előírásokat, a törvényeket, bármit is hangoztat a kormány, a parlament. Felháborító és egyben elgondolkodtató, hogy sem a kormányhivatalból, sem máshonnan nem akadt egy tisztségviselő, aki Királyhelmecen érdeklődött volna a városi egyetem alapítási okmányai iránt. Sőt, dr. Roman Kováč bevallotta, hogy csak a sajtóból értesült a City Universityről. A polgármesternél felvetődött a hogyan tovább kérdése. A városatyák a 26 tanulni vágyó fiatal sorsáról beszéltek, akik munkanélküliek lennének, de arról is szóltak, hogy a hatalom kezdeményezésük lejáratásával a hallgatókat és a szülőket akaija megfélemlíteni. Mert ha a szülő kételkedni kezd a továbbtanulás végeredményében, ha nem vállalja a taníttatással járó anyagi A tilalom emberekre nem vonatkozik, ma még. .. (Méry Gábor felvétele) DIÓHÉJ SZERESD A SZÖRNYET! A reklám etikájáról, erkölcséről értekezni valahogy úgy festene, mint a sánta embernek példálózni a hazug kutyával. Aligha érdekelné. Miként a futóversenyen szerezhető erkölcsi győzelem fennsége is hidegen hagyná, legfeljebb megkérdezné, mennyit keres az atléta egy szponzorált versenyen, úgy ľ art pour ľ art, csak a kíváncsiság kedvéért. Vagy elküldene valahová. Igaz, ami igaz, a hét szűk esztendő álmos, egyhangú szürkesége után lassan teli az ember heringzacskója a reklámmal, amely hol csúsztat, hol nagyít, lódít, vagy legalábbis elhallgat. Érzelmekre utazik, érzékeinket támadja és manipulálja, hol agresszíven, hol elfogadható ízléssel. A biznisz szempontjából ugyan mindegy: orrbavág, vagy elandalít, csak adja el az arut. így kerül egy kalapba (olykor egy hirdetőoszlopra) a cigarettareklám a véradással, az egészséges joghurt a stresszel, az ízlés a bunkósággal. Tudomásom szerint tiltani is csak azt a válfaját szokták, amely emberi jogokat támad, vagy felettébb ízléstelen. De mi legyen a politikai reklámmal? Az olyannal például, amilyen a napokban lepte el Pozsony utcáit, s amelynek politikai töltete elkendőzhetetlen, ízléstelensége pedig már-már perverz. Pedig mutatós a kép, amely madártávlatból láttatja a bősi erőművet, mint műszaki csodát, a kísérőképek (kócsag a nádasban, énekesmadár egy gallyon) sem utolsók. Valami földöntúli harmónia sugárzik róluk, az istenien idealizált állapotról, hiszen erről szól a szöveg is: „A gabčíkovói vízi erőmű / A tiéd is / Védjed". Vagy: oltalmazd? Ehhez képest a „Váhostav neváha - stavia!" legalább direkt volt, a maga nyersességével jelezte, hogy a Váhostav nevű vállalat nem ismer lehetetlent. Dózerol, robbant, paníroz, betonfalak tonnáit emeli, épít és nem mérlegel. Az legalább nem hazudott, hisz láthattuk a sokszáz teherkocsinyi kő zúdulását a vén Duna medrébe. Betonfej nem gondolkodik - betonoz. Oké, bólintott az ember, ez egyenes beszéd. De hogy a vízivilágot, az ártéri erdőket tönkre tevő, a holtágakat kiszárító, a termőföldet kiszikkasztó binderi tengert védjük és oltalmazzuk, mert a miénk? A halaké? Azoké a kárókatonáké, amelyeket elűzött, talán örökre? A csallóközi embereké, akik fejük felett tizenhét méteres tengerrel hajtják fejüket álomra esténként? Vagy nem nekik szól ez a Weiser Riesé-t meghaladó Binder-Riese reklám? Már csak az érdekelne, de az nagyon, ki pénzeli ezt az ízléstelen, hazug propaganda-perverziót? A Binder-lobby? Netán a kormány? S ki ellen kell megvédenünk Binderland-et? Egyáltalán, ki felel a politikai reklámokért, amikor üzlet, politika és ellenségkép egybefonódva jelenik meg a lepedőnyi reklámon? Némi kontinuitást azért felfedez az ember, ha nem amnéziás: Husák elvtársék gyermekruha-áremelése pont a gyermeknapra esett. Az akkori és a mai arrogancia közti párhuzam több mint tanulságos ... (kövesdi) LAKÓ - HÁZ - ÜGY S. V.: Válófélben vagyunk: Azt szeretném tudni, kié lesz a lakás a válás után. A férjem a munkáltatójától kapta, és én eddig úgy tudtam, hogy a lakás a feleségé marad, ha a gyermekeket a bíróság neki ítéli. A férjem viszont azt állítja, hogy ezt a lakást én nem kaphatom meg, mivel ez katonai lakás. Igaz ez? A levelében közölt adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani katonai lakásról van-e szó. Pontosabbat a lakáskiutalási határozatból lehetne megtudni (amelyet viszont nem küldött meg nekünk - legalább fénymásolatban). Némi kapaszkodót e tekintetben így is nyújthatunk: ha a lakáskiutalási határozatot valamilyen katonai szerv (parancsnokság) írta alá, és a férjét a lakáskiutalás idején a hadsereg foglalkoztatta, bizonyosra vehető, hogy katonai lakásról van szó. A katonai lakások, a korábbi Lakásgazdálkodási Törvény értelmében szolgálati lakásnak minősültek. A lakásbérlettel kapcsolatos egyes jogi viszonyok szabályozásáról szóló 189/1992. Tt. számú SZNT-törvény is szolgálati lakásoknak minősíti az egykori katonai lakásokat, feltéve, hogy az ilyen katonai lakást a törvény hatálybalépésének napján hivatásos katona bérelte. A levelében sajnos erről a körülményről (azaz, férje foglalkozásáról) sem találtunk pontosabb adatokat. Csak feltételezni tudjuk, hogy a férje hivatásos katonaként bérlője az állítólag katonai lakásnak. A fent említett 189/1992. Tt. számú törvény egyúttal azt is megállapítja, hogy: a szolgálati lakás bérlője csak az lehet, aki olyan munkát végez, amelyhez a szolgálati lakás bérlete kötődik. A szolgálati lakás minősítést egy lakás akkor veszti el, ha a szolgálati lakás bérlője abbahagyta annak a munkának végzését, amelyhez a szolgálati lakás bérlete ködődik, és a bérbeadó három hónapon belül nem mondta fel a lakásbérletet. Ha kétségek merülnek fel a tekintetben, hogy az adott lakást szolgálati lakásnak kell-e tekinteni, a lakás jellegéről a község illetékes dönteni (lásd az idézett törvény 1. §-ának negyedik, ötödik és hatodik bekezdéseit). A legcélszerűbb tehát az, ha a lakás minősítését illetően kétségei lennének (pl. ha a férje a 189/1992. Tt. számú törvény hatálybalépésének napján, azaz 1992. május 13-án nem volt hiterheket, nem lesz szükség ügyészi vizsgálatra, tiltásra - hallgatók nélkül a városi egyetemnek nincs létjogosultsága. - Nem keseredünk el - folytatta a polgármester. — Jövőre a kárpátaljai, az erdélyi, illetve, a régió szlovák anyanyelvű fiataljainak is biztosítani akarjuk a továbbtanulás lehetőségét. Ugyanis mi nem üres szólamok hangoztatásával segítjük a térségben élők közeledését, hanem akár azzal, hogy a városi egyetem keretein belül lehetőséget adunk egymás kultúrájának, nyelvének megismerésére, elsajátítására. S mi lesz, ha a szülőktől valóban megvonják a családi pótlékot? — vetődött fel a kérdés, s hirteien eszünkbe jutott a (kényszer)megoldás. A hivatalos szervek nem ismerik el a továbbtanulásnak ezt a lehetőségét? Ki kell mondani, hogy munkanélküliek. Szinte biztos, hogy a munkaügyi hivatalok az érettségizett fiataloknak képtelenek lesznek munkát biztosítani. Nyilvántartásba kell venni őket, s folyósítani kell nekik a munkanélküli segélyt. . . - A reggeli postában már nyoma van dr. Kováč beszédének. Névtelen levelek érkeztek, ám trágár szövegük miatt közölhetetlenek. Érdekes, milyen gyors is tud lenni a posta ... A fővárosból a hivatalos iratok többnapos késéssel érkeznek. Sebaj, nem lényeges. Az számít csupán, hogy gyermekeink - a színvonalas képzés befejeztével - itthon, szülőföldjükön érvényesüljenek. PÉTERFI SZONYA vatásos katona; vagy ha a férje mondjuk katonatisztként kapta a lakást, de nem katonai szervektől stb.), hogy a községi hivatalt kérdezze meg. Tény ugyanis, hogy amennyiben valóban katonai, azaz szolgálati lakásról van szó, válás után ön ezt a lakást nem kaphatja meg. Ez még akkor sem történhetne meg, ha kiskorú gyermekeket adnának az ön gondozásába. Ilyen helyzetben a törvény egyszerűen kizárja azt a lehetőséget, hogy ön lakásbérleti jogot szerezzen. Ami az ön, illetve a gyermekek jogait illeti, ezekről a Polgári Törvénykönyv 713. §-a rendelkezik. Az említett rendelkezés értelmében mindaddig nem kötelesek a lakásból kiköltözködni, amíg megfelelő pótlakást nem kapnak. (dr. P. D.) HOL TART AZ ELHURCOLTAK KÁRPÓTLÁSA? SANO-ÉRTEKEZLET NAGYMIHÁLYBAN A kisráskai Hudák Mária azért jött Nagymihályba, hogy megkérdezze, miért késik az édesapja elhurcolásáért már 1991-ben kért kártérítés. Mint mondta, falujukból vagy ketten-hárman már kaptak néhány koronát, de neki egyelőre még nem is válaszoltak a kérvényére. Ugyanezt szerette volna megtudni a szintén kisráskai Király Zita, a hegyi Sukala Klára is. A málenkij robot-ot átélt lakárti Štefan Tarhanický és még néhány további őszhajú sorstársa szintén előadták panaszaikat. Türelmetlenek. Egyikük azt nehezményezte, hogy ő kevesebb kártérítési öszszeget kapott, mint a vele egyszerre elhurcolt, majd szabadult falubelije. Egy további azt kifogásolta, hogy egyszer ilyen, egyszer meg olyan igazolást kér tőle a minisztérium... Egy néni azon siránkozott, hogy az ő félje éppen hazafelé tartott a katonaságtól, amikor elhurcolták a munkatáborba, s neki most nem jár kártérítés, mert a papírok szerint a férje akkor állítólag még katona volt... A SANO ügyintézői mindenkit türelmesen meghallgattak, tanácsokkal láttak el. Végezetül Mária Knižková titkár lapunknak összefoglalta az elhurcoltak kárpótlásának helyzetét, menetét. - Az augusztusi határidőig 11 197 kérvényt jegyeztünk be, illetve továbbítottunk feldolgozva az igazságügyi minisztériumba. Sajnos, mostanáig csak 2704et vizsgált felül, és ezek közül 2011-et elutasított, s csak 693 esetben ismerte el a kérvényező jogosságát. Nekünk úgy tűnt, hogy a kérvények felülbírálása igen lassan történik, holott erre a munkára a minisztériumnak külön munkacsoportja van, ezért a minap felkerestük a minisztériumi államtitkárt, s panaszt emeltünk nála ebben az ügyben. ígéretet kaptunk, hogy intézkedik, s a folytatás rugalmasabb, gyorsabb lesz. Reméljük, hogy így lesz, hiszen az idő sürget, a még élő egykori elhurcoltak többsége türelmetlen, meg idős is, nekik a pénzen kívül az a puszta tény is egyfajta gyógyír lenne, ha megélnék az igazságtételt. Ladislav Virág, a SANO alelnöke beszámolt a jelenlevőknek arról is, hogy a kérvények többségét azért utasítja el az igazságügyi minisztérium, mert ez a kártérítés csakis az elhurcolt polgári lakosságra vonatkozik, viszont az igénylők között sok az olyan személy, aki katonaként került fogságba. - Az ügyintézők a kérvények adatait egyeztetik a központi katonai levéltárak adataival, s ha beigazolódik, hogy az illető egyén abban az időben még a hadsereg kötelékébe tartozott, a kérvényt elutasítják. A szombati tanácskozás résztvevői úgy döntöttek, hogy novemberben SANO-konferenciát rendeznek Pozsonyban. Egyúttal kérik a parlamenti képviselőket, valamint az igazságügyi minisztériumot, hogy gyorsítsák meg az elhurcoltak jogos kártérítését, s mielőbb novellizálják a 719/1993-as törvényt. GAZDAG JÓZSEF vEsrn • Lapostetok szigetelését valialjuk. 120 korona/m 2. Tel : 0812/24 .58. V-3656