Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-10 / 211. szám, péntek

1993. SZEPTEMBER 10. ÚJ szól MOZAIK 4 MÁSOK ÍRTÁK MEČIAR A TŰZZEL JÁTSZIK PÁRTOK SAJTÚTÁJÉKOZTATÚI MPP: SZÓLALJON MEG AZ ÁLLAMFŐ (Munkatársainktól) A köztársa­sági elnök nagyon jelentős szere­pet játszhatna, de nem szabadna hallgatnia, el kéne mondania sa­ját véleményét. A. Nagy László elnök, a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén ezt az­zal kapcsolatban mondta el, hogy Michal Kováč a kisebbségi kerekasztalon felvetett 60 kér­déssel kapcsolatban nem foglalt állást. Megjegyezte: helytelen, hogy az elnök fél évet akar várni saját véleménye kinyilvánításá­val, amíg az általa kijelölt bizott­ság megvizsgálja a nemzetiségek által felvetett problémákat. A sajtóértekezleten Zoller Mi­hály, a Lévai Munkaügyi Hivatal leváltott elnöke bírálta az állam­igazgatásban tapasztalható prak­tikákat. KDM: MEČIAR NEM SZLOVÁKIA - A parlament szeptemberi ülé­sén kezdeményezni fogják a te­levíziós tanács néhány tagjának leváltását, és a Szlovák Rádió­ban is leváltások várhatók. A Kereszténydemokrata Moz­galmat ez a hetvenes évek rend­szeres normalizálására emlékez­teti — jelentette ki Ivan Šimko alelnök a KDM tegnapi sajtóérte­kezletén. Arra a kérdésre, mi a KDM véleménye arról, hogy a miniszterelnök iglói kijelenté­sei és azok visszhangja árt Szlo­vákia jóhírének, Šimko így vála­szolt: - Mečiar úr nem az egész Szlovákia és Szlovákia nem, Me­či a r úr. Az. alelnök bírálta a kor­mány által tervezett törvényja­vaslatot, amely a hivatalos par­lamenti küldöttségeknek előír­ná, hogyan viselkedjenek külföl­di útjaikon. Elmondta, amennyi­ben elfogadják ezt a törvényt, a nem kormánypárti képviselők marionett-bábukká válnának a kormánypárt kezében. (gaál) TÁBLAÜGY L átja Ön ezen a képen, amit látnia kéne? Nem látja? Na látja! Máris hárman vagyunk: Ön, jómagam — és Hofbauer úr. A különbség hármónk között mindössze annyi, hogy míg mi ketten legfeljebb a fejünket csóválhatjuk, addig Hofbauer úr biz' komoly mulasztást követettel. A fene tudja, hogyan történhetett, de ez a tábla - mert gondolom, már Ön is látja, hogy tábláról van szó — valahogyan elkerülte a figyelmét, amikor lelkesen hozzálá­tott a „függőleges közlekedési jelzések terén tapasztalható fogya­tékosságok" eltávolításához. Nyilván azért, mert a legnagyob­bakkal és a közlekedés biztonságát leginkább veszélyeztetőkkel kezdte, mint amilyenek pél­dául a magyar nyelvű helység­névtáblák. Az ilyenek pedig - várhatnak egy ideig. Félreértés ne essék: nem azt kívánjuk Hof­bauer úrtól, hogy fogja a fű­részt, és menjen fákat nyeseget­ni. Elvégre a táblatépő da­ruk nyergében sem ő ült. Any­nyit kérünk tőle csupán, hogy ha már akkor a közlekedési szabályokra hivatko­zott, nem ártana, ha kissé figyelmesebben is átlapozná azokat. Megtudhatná belőlük - segítsünk neki: a 44. paragrafus 6. pontjában —, hogy haladéktalanul el kell távolítani mindent, ami a közlekedési táblák és jelzések felismerhetőségét és láthatóságát akadályozza. S ha már egyszer dicséretes ügybuzgalommal nekiveselkedett a „fogyatékosságok eltávolításának", azért az ilyesmi(ke)t is illett volna észrevenni a nagy igyekezetben. Márpedig ez a tábla, úgy ahogy van, túlélte a rendcsinálást. Ezerkilencszázkilencvenhárom szeptember hetedikén készült a kép, amikor azok a bizonyos másfajta, sokkal veszedelmesebb „fogyatékosságok" már réges-régen az útkarbantartó vállalatok raktárainak sötét zugaiban hevertek, gyökerestül. Az ilyesmi azonban, mint ez, úgy látszik, ráér, elvégre mi történhet? Legfeljebb összetörik néhány autó, a bennülőkkel együtt. Míg viszont amott - rágondolni is rettenetes! VAS GYULA Legalábbis Hofbauer úr számára... szerző felvétele) RÁCS MÖGÉ KERÜLNEK A BŰNÖSÖK? BOTRÁNYOS CSALÁS 65 MILLIÓÉRT Egy éve annak, hogy letartóztat­ták, és vizsgálati fogságba he­lyezték Juraj Pfeffert, a rozsnyói Kárpáti Németek nevű kereske­delmi társaság vezérigazgatóját. Nevezett „úriembert" tavaly, augusztus 28-án tartóztatták le a rozsnyói bank épületében, közvetlenül az előtt, hogy a Ka­nári-szigetekre repült volna üdülni. Zsebében 1 368 000 ko­rona készpénzt és nagy mennyi­ségű nyugati valutát találtak. A Slovenský východ szerint a Kassai Kerületi Ügyészség au­gusztus 24-én befejezte a vizsgá­latot Juraj Pfeffer ügyében. Az ügyész többrendbeli csalással és adócsalással vádolja a magánvál­lalkozót. A vádirat szerint a ve­zérigazgató 125 csalási eset­tel gyanúsítható, melyekből 62 322 002 korona haszna szár­mazott, és a volt Csehszlovákia 109 vállalatát károsította meg! A rozsnyói adóhivatalt pedig 3 101 009 koronával „vágta meg" azáltal, hogy a külföldi KUTATÁS - FELDOLGOZÁS - TOVÁBBÉLTETÉS A KOMÁROMI NEMZETKÖZI NÉPZENEI TANÁCSKOZÁS ELÉ A Sme című szlovákiai ellenzéki lap egyik kommentárjában a kö­zelmúltban ez a mondat jelent meg: „A reformok támogatását fokozatosan a szociális és nem­zetiségi konfliktus támogatásá­val helyettesíti". Míg a szociális konfliktusok. támogatását Szlo­vákiában a szakszervezetek ré­széről tapasztalhatjuk, a nemze­tiségi konfliktusok pillanatnyilag teljes mértékben a szlovák kor­mány rendezése alatt állnak. Kemények ezek a szavak, de a valóságból indulnak ki. Máskü­lönben nem lehetne megmagya­rázni a községek kétnyelvű meg­jelölésének eltávolítását, amire mintegy két hónappal azután ke­rült sor, hogy a Szlovák Köztár­saságot felvették az Európa Ta­nácsba. Tekintettel arra, hogy a felvételtől számított hat hóna­pon belül törvényesíteni kell a kétnyelvű megjelölés beveze­tését, Roman Hofbauer közle­kedési miniszter rendelkezése nem magyarázható másképp, mint a rossz szándék megnyilvá­nulása. A nemzetiségek közötti fe­szültség szítása a kormány hall­gatólagos beleegyezésével, a tö­megtájékoztató eszközökben is megfigyelhető. így például a Re­publika című kormánylap első oldalán a következő címet kö­zölte a közelmúltban: Pana­szunk az Európa Tanácshoz: Du­ray 5. hadoszlopa gyalázza Szlo­vákiát. Néhány további napilap sem riadt vissza és ugyancsak nagybetűs címekben idézte a Szlovák Nemzeti Párt egyik vezetőjének szavait, aki a szlo­vákiai magyar pártokat Henlein­hez hasonlította. Ezek az emberek ma azt vetik a magyar kisebbség vezetőinek szemére, hogy nem használták ki a Szlovákián belüli lehetősé­geket. Ez az állítás félrevezető, mivel a kormány nem mutatott nagy hajlandóságot a tárgyalá­sokra. Ebben a légkörben telje­sen természetes volt, hogy a ma­gyar kisebbség vezetői nemzet­közi fórumhoz fordultak segítsé­gért. És meghallgatták őket. Már szeptember 22-én meg kellene érkeznie Szlovákiába az első megfigyelőcsoportnak. Minden arra utal, hogy Mečiar kor­mányzata a nacionalista kártya bevetésével el akarja terelni a fi­gyelmet a súlyos gazdasági és szociális problémákról. Egy bi­zonyos ideig ez eredményes le­het, sőt a közvélemény jelentős részében meg is erősödhet pozí­ciója. Túlságosan nagy árat kel­lene azonban ezért fizetnie, ha figyelembe vesszük, hogy nem­zetközi szinten tovább csökken a szlovák kormány tekintélye. Hogy mindez nem puszta talál­gatás, ezt a szlovák-magyar konfliktussal kapcsolatos aggo­dalom tanúsítja, amelyet a kö­zelmúltban az osztrák védelmi miniszter vetett fel. Nem kell katasztrofikus forga­tókönyveket vázolni, de emlé­keztetni kell arra, hogy a nemze­tiségi viszályok kiemelése a reá­lis gazdasági nehézségek háttér­be szorításával veszélyes játékot jelent a tűzzel. Bár lehetséges, hogy egyelőre csak a parázs iz­zik. A nemzetiségi feszültség tü­ze körül lejtett szlovák -magyar rituális táncok távolról sem érintik csupán ezt a két közép-európai államot. IVO SLA VÍK, Lidové noviny, IX. 8. Amikor 1959-ben a Magyar Tu­dományos Akadémia Népzene­kutató Csoportjának meghívásá­ra először nyílt alkalmam megis­merkedni az intézményes nép­zenei kutatómunka módszerei­vel, meglepett, hogy az ott tevé­kenykedő kutatók, a tudomá­nyos kutatómunkán kívül, a ze­nei élet különböző területein is aktív munkát vállalnak. Volt, aki az általános iskola zenei tagoza­tos osztályaiban tanított, volt, aki a zeneakadémián, volt, aki zenekart vagy énekkart veze­tett. Kodály Zoltán, aki abban az időben a csoport szellemi veze­tője volt, elvárta minden tudo­mányos munkatárstól, hogy ne szakadjon el a mindennapi élet­től, hogy ki-ki részt vegyen az_ összegyűjtött értékek tudatos to­vábbadásában. Nálunk a Csemadok kereté­ben az ötvenes évek elején el­kezdett népzenei gyűjtőmunkát tulajdonképpen a néphagyo­mány színpadi megjelenítésének igénye tette szükségessé. A Szlo­vák Népművészeti Együttes, a SĽUK mintájára megalakult magyar hivatásos együttes, a Népes feloszlatása után, az amatőr együttesek, köztük az Ifjú Szivek műsorához elsősor­ban hazai hagyományanyagra volt szükség. Mivel sem a két világháború közötti időszakban, sem utána nálunk nem folyt in­tézményes gyűjtés, nekünk kel­lett a hiányt pótolni. Az egybe­gyűjtött népzenei anyag közvet­len felhasználásán túl, a népdal­kincs tudományos vizsgálata is foglalkoztatta a gyűjtőket. Az évtizedeken át folytatott feltáró és rögzítő munka eredménye­ként tekintélyes mennyiségű adat gyűlt össze. A kutatómunka eredményei­nek, az eredeti hagyomány­anyagnak a feldolgozása, színpa­di megjelenítése megtörtént. Ez azonban csak egyik módja a to­vábbéltetésnek. Népzenei ha­gyományunk a mi zenei anya­nyelvünk. Megismerése és elsa­játítása közügy. Ugyanúgy köz­ügy zenei anyanyelvünk ápolá­sa, tisztaságának őrzése. Őrzése eladásra vásárolt alkoholt itthon értékesítette. Pfeffer úr vállalko­zását annak idején 30 ezer koro­na alaptőkével kezdte, mégis je­lentős bankhiteleket kapott: 1991-ben 21 millió, 1992-ben pedig 18 millió koronát. Juraj Pfeffer „vállalkozása", mely után remélhetőleg a bíró­ság tesz pontot, jelentősen visz­szavetette a Rozsnyói járás ma­gánüzlet-hálózatának fejlődését. Az ügy bizonyítja, mennyire hé­zagosak a vonatkozó jogszabá­lyaink, de ékesen beszél arról is, mennyire „elnézőek" az illeté­kes állami hivatalok és bankok is. (k-t) és ápolása a családban, az óvo­dáktól kezdve az iskolákon ke­resztül a felnőtt művészeti együttesekig. Zenei anyanyelvünk egészsé­ges továbbéltetésének kérdései­ről, lehetőségeiről és esetleges torzulásairól tárgyalnak e hét végén Komáromban hazai, ma­gyarországi, romániai, vajdasági és kárpátaljai szakemberek. A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a komáromi Duna Menti Múzeum Nemzetiségi Osztálya, a Szlovákiai Magya­rok Folklórszövetsége, a Csema­dok és a Komáromi Városi Mű­velődési Központ közös rende­zésében ma kezdődő háromna­pos tudományos tanácskozáson kívánjuk bejelenteni a zenei anyanyelvünk őrzésére és ápolá­sára hivatott Népzenei Munka­közösség megalakulását is. A ta­nácskozás első napján, azaz ma este 19 órai kezdettel a városi művelődési központban, Kisal­földi szőttes címmel népművé­szeti bemutató lesz, amelyen népdalkörök, folklórcsoportok, VÉLEMÉNYEK A SZAKSZERVEZETEKRŐL A Szlovák Statisztikai Hivatal július második felében közvéle­mény-kutatást végzett arról, hogy a lakosság mennyiben elé­gedett a szakszervezetek tevé­kenységével. A megkérdezettek többsége - 56 százaléka - általá­ban pozitívan értékelte a szak­szervezetek tevékenységét. Az egyes tevékenységi területeket értékelve a megkérdezettek 45 százaléka volt elégedett 'az üdü­lések és kirándulások szervezé­sével, 37 százaléka a kulturális és sportrendezvényekkel. népi hangszeres együttesek és szólisták lépnek fel. A tudományos igényű népraj­zi gyűjtőmunka akkor kap igazi értelmet, ha az összegyűjtött ér­tékeket méltóképpen vissza tud­juk adni azoknak, akik azt hosz­szú évszázadokon át megőriz­ték. Kodály Zoltán szavaival él­ve: „... És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet ak­kor kap, ha viselik: a népdal is, mennél többeké lesz, annál na­gyobb lesz világító és melegítő ereje." ÁG TIBOR * * * A komáromi Duna Menti Mú­zeum Klapka téri épületében zajló tanácskozás előadói töb­bek között: Olsvai Imre (Buda­pest), Katona István (Bécs), Ár­pa István (Ungvár), Kálmán La­jos (Kecskemét), Barsi Ernő (Győr), Almási István (Kolozs­vár), Agócs Gergely (Fülek), Zsók Béla (Bukarest), Tripolsz­ky Géza (Zenta). És ízelítőül néhány előadás címe: Néptánc­torzulások a színpadon, Torzulá­sok a továbbélő népzenében és a folklór műfajaiban; Népzene­morfológiánk nyitott kérdései; Népköltészet és mú'költészet; Gömöri zenészközpontok; Mit dalolnak a bácskai Tisza-vidé­ken? (b) Jozef Prokeš, a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke tegnap elítélte a „pubertások huliganiz­musát" — Baruch Myers pozso­nyi főrabbi megtámadását. — „A másik oldalon azonban meg kell kérdezni, hogy ezek a „nyugati dekadenciát kritikát­lanul csodáló pubertások" nem azért követték el tettüket, mert a társadalom lehetővé teszi, hogy a külföldről behozott fil­mek az erőszakot népszerűsítsék — tette hozzá Prokeš. A továbbiakban az MKDM és az Együttélés képviselőit támad­ta, merthogy azok leveleket íro­gatnak különféle intézmények­nek a magyar nevek használatá­nak akadályozásáról. Az újság­írók között szétosztott egy tör­vénytervezetet, amelynek elő­terjesztői „Miklós Fehér, Árpád Duka Zólyomi, István Harna" voltak, majd leszögezte: itt a bi­zonyítéka annak, hogy tudatos hazugságról van szó. (m-n.) SZNP: SERDÜLÖK HULIGANIZMUSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom