Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-07 / 208. szám, kedd

5 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓ. 1993. SZEPTEMBER 7. NAGYFÖDÉMES ELÉGEDETLEN NEVTELENEK FALUJA Nagyfödémes a környéken a legnagyobb (4150 lakosa van), a leggazdagabb, a legkiépültebb község. Látszik, hogy lakói mindig is igyekvő, dolgos emberek voltak. No meg az is, hogy mindig volt egykét megbízható emberük a befolyásos helyeken. A múlt rendszerben Nagyfödémes mindent megkapott, amit csak egy település megkaphatott. Van víz- és gázvezetéke, szép utcái, parkjai, iskolái, üzletei, vendéglőt művelődési háza, gyönyörű sportpályája, szaunája, fürdőtelepe. A rendszerváltás után azonban új emberek kerültek a befolyásos helyekre, akiktől Nagyfödémes már nem várhatott támogatást. De még ha akartak volna sem segíthettek volna, mert a korábban feneketlennek tűnő zsák egyszeriben üresnek bizonyult. Az 1990-es helyhatósági választásokon megválasztott 29 tagú önkormányzat, élén a polgármesterrel magára maradt az új, csöppet sem egyszerű körülmények között. A födémesiek, akik a korábbi évtizedek alatt megszokták, hogy minden zökkenőmentesen ment és a falu szépen fejlődött, csodálkozva kapták fel a fejüket, mi ez az egy helyben topogás. Mikor rendezik már a szeméttelep ügyét, meddig késik még a szennyvízcsatorna és a víztisztító? Mi az, hogy nincs pénz? Az elégedetlenkedők a polgármester személyében vélték megtalálni a vétkest. „Csalódtunk benne, nem ezt ígérte, megváltozott, irigy lett, diktátorként uralkodik. Mindenben egyedül akar dönteni, de képtelen bármit is elintézni. Bezzeg az előde..." — ezt mondták a födémesiek egymás között, nyíltan azonban senki sem állt ki, hogy szemébe mondja a bírált polgármesternek, mit vétett. Született viszont egy névtelen levél M. H. aláírással az Új Szó szerkesztőségének címezve, amelyben az illető tanácsot kér, hová fordulhatna panasszal a polgármester önkénye ellen. Névtelen leveleket nem szokás komolyan venni, mi mégis elindultunk Nagyfödémesre, hogy megpróbáljuk kideríteni, ki írhatta ezeket a sorokat. Több helybelit megkérdeztünk, de csak kevesen voltak hajlandók nevüket adni nyilatkozatukhoz. Ők - mondani sem kell - dicsérték a polgármestert. A kritizálok névtelenek maradtak. Az egyik képviselő, „egykori párttag" például jó fél órán át sorolta kifogásait, végül azzal búcsúzott, hogy nem szeretné, ha a neve megjelenne az újságban. - Fél? — kérdeztem tőle. - Nem — felelte —, de mi hasznom lesz belőle, úgy sem állna mellém senki. Ebben a faluban nem létezik összefogás. Ez utóbbi megjegyzéssel egyetértett Záhončik Imre, a Szeder üzletközpont tulajdonosa is, aki a kritizálok közül egyedül vállalta a nyilvánosságot. Nem tagadta, nem mindenben egyezik meg a véleménye a polgármesterrel. Nehezményezi például azt, hogy az alkohol és cigaretta árusításáért, a maximális 10 százalékos adót rótta ki a vállalkozókra, de közben nem követeli meg mindenkitől egyformán. Neki megtiltotta a zenés mulatságok rendezését, mivel a szomszéd ház három lakója kifogásolta a hangos zenét. - Ötszáz falubeli írásban kérte a polgármestert, hogy engedélyezze a mulatságokat, hiába. Ök nem ugyanolyan polgárai ennek a falunak? — teszi fel a kérdést. Záhončik úrnak az a benyomása, nem úgy működik az önkormányzat, ahogy kellene. - Egy kollektívát össze kell tartani. Kedvetlenül nem lehet dolgozni a pult mögött sem, nem egy falu önkormányzatában. A polgármesternek látnia kellene, hogy ez így nem mehet tovább. Neki is könnyebb lenne, ha volna segítsége. Ha viszont nem tud támogatókra találni, hívjon össze falugyűlést és döntsön a falu: mi legyen tovább. Nágel Eduard polgármester kissé idegesen reagált a levélre. - Egyedül végzek minden munkát, mert a képviselőket semmi sem érdekli. A testületi ülésekre eljárnak, de soha nincs megjegyzésük, kérdeznivalójuk, ellenvetésük. Azon vannak, hogy minél előbb hazamehessenek. Ezek után csak azt tudom mondani: aki maga nem tesz semmit, az ne bíráljon. Persze korántsem biztos, hogy a levél szerzője képviselő. Lehet az bárki a faluból. A polgármester tudja, hogy nem mindenki foglalja imába a nevét. Például azon vendéglősök némelyike sem, akiktől alkohol- és dohányárusításért 10 százalékos adót szedet be. - Okom van rá, hogy a maximális adót követeljem tőlük. Az a helyzet ugyanis, hogy Nagyfödémesen terjedőben van az alkoholizmus. Lassan már nemcsak a felnőttek isznak, hanem a gyerekek is. Közben meg mindenki kocsmát akar nyitni, s ha nem engedem, azt mondják, ellene vagyok a magánvállalkozásnak. Záhončik úr meg egy külön fejezet. A zenés mulatságokat először engedélyeztük, mert valamikor tradíciója volt a faluban. A vendéglő melletti ház lakói viszont panaszkodtak a hangos zene miatt. Kértem a tulajdonost, hogy este tíz után próbálja csendesíteni a zenét, hiába. Ezután tiltottam be. Most nem hajlandó megfizetni az adót. Mondtam neki: ha rendezi tartozását, beszélhetünk a zenés mulatságok engedélyezéséről is. Más vállalkozókkal is vannak gondok. Rengeteg visszaélésről van tudomásom, de bizonyítékaim, sajnos, nincsenek. Ráadásul az ilyen kellemetlen ügyekben is egyedül kell intézkednem, mert a tanácstagok közül senki sem akar konfliktusba keveredni. Nágel úr, az MKDM képviselójént került a falu élére. Oda, ahol korábban harminc éven át elvhú pártember ült. Annak a falunak az élére, ahol a kommunista pártnak különösen erős bázisa volt. Lehet, hogy politikai ellenfelei lennének a levél szerzői? - A választások után a kommunisták eleve bizalmatlanul viszonyultak hozzánk, ami nem is nak, hogy nem történik semmi. Pedig nem kis gondjaink vannak. 1972-től nyolc községből hozzánk hordták a szemetet. El lehet képzelni, mi lett a vége. Elszennyeződött az ivóvíz, nyáron elviselhetetlen a bűz. Az idén végre sikerült elérni, hogy máshonnan ne hordják hozzánk a szemetet, elég nekünk a sajátunk. Ebben az évben már egy milliót fordítottunk csak a szemét „rendezésére". Ötven embert alkalmazunk, közhasznú munkát végeznek. De én azt szeretném, ha a polgárok is kivennék a részüket a rendcsinálásból. Ezzel szemben üzengetnek: miért nem csinálom ezt, miért nem csinálom azt. Ha valaki valamit akar, jöjjön ide és mondja meg személyesen. Nem várom el, hogy mindenki dicsérjen. Csak azt szeretném, hogy aki bírál, az nyilvánosan tegye. És ha a képviselőtestület úgy látja, nem végzem jól a munkámat, indítson ellenem bizalmatlansági eljárást. Tisztelt M. H. és a többi névtelenségbe burkolódzó elégedetlen födémesi! Ha kifogásaik vannak, vonják kérdőre a polgármestert. Ez jogukban áll, sőt kötelességük. Önök választották. Mitől félnek? Önök adták kezébe a hatalmat, s bármikor visszavehetik, ha úgy látják, visszaél vele. De kívülről hiába várnak „segítséget", „tanácsot". Az az idő már elmúlt. Remélhetőleg örökre... S. FORGON SZILVIA ORDÓDY KATALIN Másnap szinte még le sem telt a munkaidő, rohant haza. - Anyukám, minden rendben lesz? - kérdezte izgatottan. - Nyugodj meg, kislányom. Nemcsak neked fontos ez a nap, de nekem is. És Ádámnak is, bár nem tud róla. A csirke bepanírozva, azt csak akkor teszem az olajba, ha meglátom a piros autót, amint megáll a kapu előtt. Amíg távol leszel, ünnepélyesen megterítek, a süteményt tálra rakom, ne izgulj, nem lesz semmi hiba. Most menj, csinosítsd ki magad, én azalatt lesúrolom Ádámot, és indulhattok. Légy pontos. Még nem volt hat óra, mikor megérkezett a presszóba. Körülnézett, Palit nem látta. Leült egy üres asztal mellé. Ott a sarokban ültem Kadnárral, emlékezett vissza. Azóta kicserélték a bútorokat. A szomszéd asztal mellett pedig nemrégen Hatinánéval boncolgattuk azt a kínos témát. Ma már sem egyik, sem másik nem érdekes. A mai találkozó annál inkább. Ádám elunta magát, járkálni kezdett az asztalok között. Valamivel hat után megjelent Pali is. - Majdnem eltévedtem. Régen vársz? - Dehogy. Ülj le. - A kilátás valóban szép innét, ezért akartál ide jönni? - Nem. Nem ezért. De eszembe jutott, hogy itt életem elég jelentős megbeszélései zajlottak le. Hű akartam maradni a tradícióhoz, azért kértem, hogy itt találkozzunk. - De hiszen a jelentős megbeszélés otthon lesz nálatok - értetlenkedett Csuthy. - Hogy ott lesz-e, az attól függ, hogy itt mi lesz. - Most már végképp nem értem. Kérlek, beszélj értelmesen. Dóra mély lélegzetet vett, de akkor Ádám meglátta, hogy a mama asztalánál, az ő székén ül valaki. Anyjához szaladt, az ölébe fektette fejét, úgv nézett föl a bácsira. Látta, hogy az is nagyon nézi őt. Olyan nagyon, hogy megkérdezte: - Mama, miért néz rám úgy ez a bácsi? - Mert... Mert mondtál valamit, kisfiam. Értelmesen. A mama helyett. Csuthy nem tagadhatta, hogy ez a váratlan szituáció alaposan mellbe vágta. Most értette meg Dóra viselkedését és szavait. Hát ez az. - Értem. Most már minden világos. Dóra szeme tágra nyitva tapadt rá, pillantása elárulta, hogy ítéletre vár. Az ő megértő, vagy elutasító szavára. Szegényke. Még emiatt is kínlódott. De hiszen szerelmük elején miért lett volna köteles orrára kötni legbensőbb ügyeit. Később meg már idő sem maradt rá. Csoda, hogy azalatt a pár nap alatt szerelmük olyan erővel virágzott ki, hogy... hogy ez a kisfiú bőven, bőven belefér. - Dóra, ennek a... Hogy hívják? - Ádám. - Az Ádám papáját sirattad akkor olyan nagyon? Dóra bólintott. - Ádám - tette kezét a kisfiú fejére szeretnél egy apukát? - Igen — felelt Ádám bátran. - A Jenő bácsit. - Hogy mi? Hogy kit? — hűlt el Csuthy a váratlan válaszon, s szeméből máris számonkérés villant Dóra felé. Dórából elemi erővel tört ki a nevetés. Nevetett, nevetett, azon igyekezve, hogy lehetőleg ne keltsen föltűnést. Ez a nevetés nagyon megnyugtatóan hatott Csuthyra. - És miért a Jenő bácsit? — faggatta Ádámot. - Mert ha anyó már nem akar több fagylaltot venni, azt mondja, hogy ugyan, kedvesem, engedd meg már, hogy vegyek neki még egyet. Most már a férfi is szélesen mosolygott. - És engem is elfogadnál apukának, ha fagylaltot vennék neked? - Hát — vonogatta vállát Ádám. - Helyes. Ne is hagyd magad könnyen megvenni. Majd én megküzdök érted Jenő bácsival... Dóra - nézett rá vidáman, — azt hiszem, indulhatunk a Vámköz kettőbe. Mikor a kocsiban ültek, Dóra fölkiáltott. - Pali, mi ott nem is rendeltünk semmit. - Az ő bajuk. Miért olyan pocsék a kiszolgálás. - Ide sem jövök többet - fogadkozott Dóra. - Ezzel vége a tradíciónak. Síposné meglátta a piros autót, amint megállt a ház előtt. Levetette kötényét, megigazította a haját, és indult, hogy fogadja őket. (Folytatjuk) csoda. Viszont igazi problémám mégis a saját mozgalmamon belül támadt. Azt várták tőlem, hogy a községházáról küldjek el minden kommunistát. Én ezt nem tettem. A mozgalom vezetőinek ez nem tetszett, s ennek lehet a következménye a képviselőtestületben tapasztalható apátia. Magamra hagytak, mondván, boldogulj egyedül, ha tudsz. Hiába MKDM-es a tanács többsége, a legtöbb segítséget mégis a három egykori párttagtól kapom. - Egyesek nehezményezték, hogy miért nincs magyarul is feltüntetve a falu neve... - Ez is jellemző. Kifelé mutogatjuk, hogy milyen nagy magyarok vagyunk, közben meg a gyerekeink szlovák iskolába járnak. Fődémesen, ahol a lakosság 75 százaléka magyarnak vallja magát, a szlovák alapiskolának kétszer annyi tanulója van, mint a magyarnak. A színvonalról már nem is beszélve. Nagy bajok vannak a faluban ezen a téren is... - Azért van a polgármester, hogy a problémákat megoldja — így mondják az emberek... A múltban Nagyfödémes mindent megkapott, amit csak kért. Ennek ellenére még a vízvezetéket sem voltak képesek befejezni, pedig ingyen lehetett volna. Most a sajátunkból fejeztük be. Ez a nép nagyon türelmetlen. Nem tudja megérteni, hogy most már nem jön olyan könnyen a pénz. Csak morog•4 §S — S e 1 a O C a c C c